Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-05 / 277. szám

1930. december 5. JNíVíryidék. m Utazás — Turisztika Három nap a Dolomitokban Dr. GatzJerné Dr. Csegezy Noémi feljegyzése:. III. Az 1463 m. magasan fekvő Canazzei előtt az országúton olasz háborús emlék áll. Canazzei egy kedves és élénk nyaraló. Innen hatalmas kanyarokkal 18.200/0 emelkedésekkel megy az ut a Pordói hágóra. Többször felhőkbe kerülünk. Helyenként olyan erős a köd, hogy csak alig 1—2 méternyire lehet látni az utat. Lámpát gyujtunk. Igen lassan haladunk. A szembe jövő kocsikat is csak a lámpájukról vesszük észre. Nem a legkellemesebb érzés ilyen utón, ennyire bizonytalanul tájékozódni. Kanyarok széleinél sok helyein az az érzésem, hogy leszállunk a mélybe. A köd amilyen hirtelen jött, ugy el is tűnik s mi tiszta légkörben érjük el a Pordói hágót. Hihetetlen terméketlen hely s mégis elszórva sok kis házikót láttunk, jeléül annak, hogy az ember még itt is próbál kenyeret sajtóim a földből. A tetőn, kisebb platón, egy nagyobb és néhány apróbb épületbői áll ószálló fogadja az igen nagyszámú autósokat. Fenséges körkép! Közelről gyönyörködhetünk a tetőn e különleges kővilágban. Nem csapódtunk be! Talán még szebb, mint a festői távlatképek után gondoltuk. Megcsodáljuk a »szalagutakat«, amit már tettünk és amely még reánk vár. Ártatlan kis masninak látszanak ezek a kellemetlen kanyarok. Csak a sűrűségűk bizonyítja az ut nehézségét. Miért cikkcakkkozták volna, ha nem lenne még igy is meredek ? Kis pihenő, plakett vásár és — evés után indulás kicsit lefelé, hogy csakhamar még feljebb emelkedjünk. (Autósoknak megjegyzem még, hogy az autók felfelé majdnem mind nyitott hütőtetőveí jöttek, hogy a viz gyors felforrását megakadályozzák. Hungária dicsőségére nekünk nem kellett hasonló müfogásokat alkalmazni.) Mindjárt a tetőn, az uton balra egy osztrák hősi temető, ez a Ieg•ueqJiodjv ze jwjpj íreqqusBÍteui Innen Cortina d Ampezzóig • a mi háborúnk sok szomorú emlékévei találkozunk. Jól, rosszul védett fedezékek. futóárkok, kis katonai te; metők, felrobbantott házak, sőt falvak. Emeletes házak abíaknélküli nyílásai feketén búslakodnak. Egy helyen szép virágzó helység nyoma látszik. Felrobbantott kőházak oldalai, épen maradt lépcsők, diszes kerítések stb. élénk hizoinyságai, hogy ez az egész megjárhatatlannak látszó hely harctér volt, a legszörnyűbb csaták szinhelye a világháborúban. A Pordói hágóról a Piave-völgy egy mellékágába, a Cordevo-te völgybe megyünk. Utunk a völgy szélén körbe húzódó Col di Lajna párkányain halad. Most láthatjuk, hogy a háború nem csak az emberi alkotásokban tett kárt, de még ilyen hatalmas /képződméyekknel is megéreztejtte hatását, mint a Col di Latna, melynek csúcsát .az olaszok lerobbantották. * Lefelé is sokat járunk ködben. A sürü felhő miatt az ember ugy érzi magát, mintha a levegőben lebegne s éles kanyaroknál mintb' a feneketlen mélységbe zuhanna. — Alattunk végtelen ködtenger hömpölygött s csak itt-ott emelkedett ki egy-két sziklacsúcs, vagy a közelben egy-egy fenyőóriás. A folytonos elővigyázat nagyon fáraszt. Már-már meg akartunk állni. Egykét kanyar után azonban a függőleges sziklafalak és az erdők egyre sűrűbben bukkantak elő a gyorsan oszladozó ködből. A ködtömeg szétoszlása arra csábított, hogy utunkat tovább folytassuk. Nemsokára azonban a köd olyan sürü lett, hogy azt hittük, este lett s augusztusban délután félhat órakor meg kellett állnunk. Az 1421 m. magasan fekvő Andraz elé értünk. Az útra épített Hotel Andraz messziről felhőkarcolószerü. Nagyon hangulatos virágdiszes szálló. Női tulajdonos vezeti. Olasz vacsora. Hideg szoha. , Hideg, nedves éjszaka. Mégis jól i aludtunk, mert nagyon fáradtak i voltunk. Reggel kissé elkedvtjeíleí nitett az óriási számla. Ugy lát' szik, ha egy fiatal nő ilyen ma; gasan fogad magányos életet, akj kor előbb megtanul számolni. * ! Andraz tói egy óra a Dolomitok í másik, autóval megjárható legmagasabb pontja a 2117 m. magasan fekvő Passo di Falzarego. Eljutunk ide is. Autónk a legmerészebb fordulatokkal kapaszkodik fei. Meredek hegyoldalak, többé kevésbbé keskeny völgyek mellett rendkívül változatos az utunk. Felettünk a magas sziklafalak, alattunk a szédítő mélység! Elképzelhető, hogy milyen sokoldalúnak kell lenni az olyan vezetőnek, aki a rengeteg meglátás mellett az útról sem feledkezik meg. Nem is tanácsos itt bármilyen vezetővel egy kocsiban utazni. A Dolomitokban 3 nap aIatt többszáz autó keresztezte utunkat, de a társas autókon kivül alig találkoztunk egy-két olyan kocsival, melyet nem úrvezető vezetett. Ugy látszik, az emberek ilyen helyeken legszívesebben saját képességeikre szeretnek támaszkodni. — Magéra Mihály kárpitos mű- ; helye Szarvas-utca 91. Telefonszáma 116. 7272-15 Mezőgazdaság Felmvás a gazdaközönséghez. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara felhívja a gazdaközönséget, hogy Deák Sándor Pécs, külföldi kivitelre többszáz vágón sást óhajtana kitermelni. Azok a gazdasagok^ melyek nagyobb sásberekkel rendelkeznek, ahol a sás nagyobb mennyiségben terem s a sást ki óhajtanák termeltetni, a kitermelhető terület nagyságának a megjelölésével közöljék e körülményt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarával. (Debrecen, Hunyadiutca 5. I. em. ) Magyar—bolgár gazdaiiju csereakciója. A »Faiu« országos földmivesszövetség vezetősége elhatározta, hogyi Bulgária és Magyaroszág között gazdaifju csereakciót kezdeményez és ennek során lehetővé teszi, hogy az érdeklődő magyar gazdaifjak közül néhányan olyan termelési ágakkal ismekedjenek meg, amelyet kisgazdatársainknak is érdemes felkaroin. Köztudomásu ugyanis, hogy Bulgária a dohánytermelés. rózsatermesztés és a konyhakerti növények termelése terén európai hírnévre tett Szert és ezen termelési ágakban olya^ti különleges eljárásokat vezetett be, amelyek azok jövedelmezőségét lényegesen fokozzák. A «FaIu» Országos Földmives Szövetség vezetősége érintkezésbe lépett ennek az akciónak a megvalósítása érdekében a bolgár kormánnyal. amely hajlandónak mutatkozott arra, hogy ezen akciót elősegítse. A magyar gazdaifjak a Kazanlik, Rila és Flovdiv melletti állami gazdaságokban nyernének (Regény.) 41 Irta Péchy-Hö rváih Rezsó. 13. fejezet. Mesterséges viharfelhők is elhomályosítják az eget. Egyszerre, minden igaz ok nélkül, tetőpontjára hágott az újságok idegessége és szélsőségekbe kalandozóvá a közlemények agresszív hangja. Az újságok, amelyeknek pedig semmi bajuk sem volt addig, egyszerre leszámolást kezdtek emlegetni. Erről a gyújtó témáról ontottak cikközönőket, erről termelték vezércikkeiket, amelyekben szándékosan nem rejtették takaró alá a sorok közé elhelyezett borotvaéleket: hadd vagdossa ÖSZH sze magát az, akinek szánva volt! Legalább az igyekezet, a fáradság és a szándék nem bizonyult hiábavalónak és a tagló odatalált, ahová sújtottak vele. Titkos szerződéseket emlegettek, amelyek célzatosan a békés szomszéd érdekeinek rovására irányultak. Diplomatákat, konzulokat, hajókapitányokat és magánszemélyeket kémkedéssel vádoltak. Békés fürdőzőket csendőri molesztálással zaklattak és noha mindannyiszor túlzott udvariaskodással kértek bocsánatot a meggyanusítottaktól, az »ellenséges« újságok egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy alapos, sőt vaskos célzásokkal, erős megjegyzésekkel fűszerezetten, föl ne tálalják az esetet, miközben csupa »anyaghiány« miatt oldalakat, cicerós kolumnákat eresztettek az ilyen, epizódnál alig jelentékenyebb eseménynek. Az emberek már újságot sem vehettek a kezükbe, amelyben a leszámolás szükségessége — kapcsolatosan a »lapunk más helyén található önérzetlázító támadás«-sal — legalább öt cikkben ne lett volna föltálalva. Békés polgárok, akiknek eddig minden idejük harmonikusan oszlott meg a délelőtti büró, bolt. vagy műhely és az ebédutáni; kaszinó, kártyaparti, vagy kurtakorcsma között, most mint született külpolitikus7tehetségek igyekeztek segíteni a »veszély felé sodródó haza« ügyén, amely pedig sohasem állott még olyan szilárdan és megnyugtatóan az alapjain, mint éppen akkor. Az emberek taplót kaptak a fülükbe és attól kapkodták a fejüket, mintha hirtelen az eszüket vesztették volna. És reggelenként, mint szérumot a fertőzött beteg, megkapták izgatószereiket a reggeli kávéjuk mellé néminemű hírlapi métely alakjában, hogy egész nap attól főjön a fejük. Az újságok hangjában szilaj dallam vonaglott és a vastag betűkkel, öles címekkel szedett világesemények közé sorozták azokat a hireket, amelyek részeg mesterlegények külföldön történt elpáholtatását és bekisérését jelentették. A cikkek »politikai üldözést« emlegettek és ártatlanul meghurcolt véreink méltatlan, igazságtalan bebörtönözésén siránkoztak. Csempészek, akiket valamely vonaton lelepleztek és letessékeltek a szemfüles vámőrök, egyszerre nemzeti mártírokká nőtték ezekben a jeremiádákban. A sajtóból kiáradó forró szellő végigömlött az országokon és a süket csönd, amely ebben az ízzzó, szélcsöndes levegőben vészes fenyegetőzéssel lógott a népmilliók feje fölött, hasonlatos volt akkor a hallgató csöndességhez, amely villámos viharok születése előtt áll meg a terhes méhü levegőben. Idegeskedő, ingerlékeny volt mindenki, mert ilyen hang sivított ki az ujságbóól is. És az emberek, akik nem szívesen vesződnek azzal, hogy emberekről, dolgokról és miért-ekről külön véleményeket önállósítsanak maguknak, most is kényelmesen elfogadták a megveszett sajtó őrjöngő üvöltözéseit. Ez pedig nem hirdetett, nem követelt és nem harsogott egyebet, mint — leszámolást. És azt, hogy a fölgyülemlet bántalmak mással, mint radikális megoldással, el nem intézhetők. És amikor ezeket ilyen meglepő egyszerűséggel kiókumlálták, mindjárt hozzá is tették a Pilátus-mosakodást: ők nem okai semminek, ők ártatlanok, mint a meg sem született gyermek, ők mindent megmérlegeltek és ennélfogva tisztán látják, hogy a szomszédok aknamunkája okoz minden szerencsétlenséget. És igy tovább, a nagy Galeotto tónusában..^. , | ; 1 Jól tudta minden ember és 'jól tudta minden újság, hogy hová akarnak kilyukadni ezek a zordonan gyülekező viharfelhők, de senki sem merte kimondani. Óvatosan és szellemesen kerülgették a forró gesztenyét és senki sem merte nevén nevezni a gyer-i meket, amelynek apaságában része volt. — Mintha csupán azon fordúlt volna meg az egész dolog mentsége, hogy név nélkül szabadúl a világra és így mindenki könnjüszerrel bizonyíthatja, hogy nem volt tudomása róla, ami készül. Mintha nem volna lényegében és tényében is hajszálnyira megegyező bűn az, hogy egy tárgyat valaki »elemel«^ egy másik »ellop«, a harmadik »elrabol«, egy következő pedig »magához veszd... Viharfelhők gomolygása ijesztgetett a ragyogó tiszta kék égboltozaton és ezek a félelmetesre megdagadt, sötétszínű fellegek, ha mesterségesek voltak is, alaposan elhomályosították az eget. És ekkor, mintha már nem lett volna elegendő a nyugtalanság kitörésére csempészek lefülelése, mesterlegények becsukása, fürdőzők zaklatása, konzulok meggyanúsítása és egyéb jelentéktelen ostobaságoknak óriáshólyaggá való fölfújása: történt egy jelentékenyebb eset is, amely alaposan megijesztette a' higgadtabb elemeket is, akik addig, csodálatos nyugalmuk magas bástyái mö-i gül, nem sok jelentőséget tulajdonítottak aj sajtó nemzetközi macskazenéjének. | (Folyt köv) . /