Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-20 / 289. szám

JirtrÍKYIDéK. 1930. december 20. áv\es

,z.á\V\\ássa\ \ 5 és G ipexvgo faragó uti&\9a\ üx\e\é\)exv A cs. és kir. népköltő Komáromi János jubileumára. A költő ur, aki mellesleg ennek a roskadozó fé ben lévő Monarchiának egyik »dinszttáglik« alattvalója is, egy szép napon kis cédulát talál hónapos szobájának asztalán: s ezen a cédulán valami lyen olvashatatlan aláirásu, de bizonyára igen barátságos szándékú ur szívesen beinvitálja, hogy most már szálljon le a pegazusról és j jöjjön egy esztendőre a császár ő- J felsége vendégének, éspedig a ti- } rolisi Bozenbe, a császárvadászok 1 nemeshirü testületébe, amely min- ' den tirolisi, vadászi és császári elnevezése ellenére is ősi hagyományok szerint mindenkor hemzsegett a magyar fiuktól, akiknek egyébként igen kevés közük volt e három fogalom bármelyikéhez is. Igy történt, hogy Komáromi János költő és újságíró ur felvette a császár mundérját, amelyet csupán rövid időre vetett le újra, mert alighogy kivetkőzött volna az angyalbőrből, máris megharsantak a Monarchia minden végében a rezes trombiták s hiriil adták a világnak, hogy Ferenc József mindent meggondolt és mindent megfontok s sióval, "hogy ránk köszöntött a nagy világzengés. És Komáromi János költő és cs. és kir. vadászhadnagy ur eztán végigverekedte a tomasovi, komarovt, ravaruszkai, szannenti és krakkói csatákat, s ezenközben egyszer nyúlhatott csak a pennához, hogy levelet irjón haza a szerkesztőségébe. A levelet az óvatlan szerkesztőség, amely eddig csupán a hivatalos haditudósítóknak gondosan körült erem tettézett helyzetjelentéseit szokta volt közölni, a melyekből csak az derült ki, hogy mi "folyton nyerünk, az ellenség pedig folyton veszít ezernyi halottakat és foglyokat, — a szerkesztőség kiadta ezt a levefet s címnek ezt irta fölébe: »Északon ősz van...« Erre a tárcára figyelt fei először a magyar nyilvánosság, hogy tán mégsem igen lehet az ugy, hogy mi folyton csak nyerünk, egyetlen ember veszteség nélkül, hanem, hogy ugylátszik, ott a harctéren sem minden fenékig tejföl. Ugyanis Komáromi János elszólta magát ebben a cikkében, mondván, hogy alig van már életben egy-két önkéntespajtása, akikkel együtt indult a nagy vívódásba. A végzet nyomban rá is csapott Komáromi hadnagy úrra, mert Krakkó alatt szuronyrohamban ugy megsebesült, hogy tizenhárom hónapig nyomta a különböző kórházakat. A sors büntető keze azonban még csak azután sújtotta az uniformisba bujtatott költő urat, mert beosztották Bécsbe, a cs. és kir. hadügyminisztérium sajtóosztályába. magyar előadónak. Komáromi azóta már egy rendkívül mulatságos, de valahogy még is kesernyés szájízű regénybea megírta 'éltének ezt a korszakát. Megírta a sajtóirodát rettentő katonai copfjaival, nevetséges és szá«* nalmas bürokráciájával, parancsbarmaival, Iógósaival, szimulánsaival, áinélkülözhetetlenjeiveí, óriási élősdi-tenyészetének minden fajtájával, kis és nagy panamistáival, drückebergerjeiveí, az egész osztrák Schlam pereit a maga torz kinézer-figuriival, hadtáphőseívei, frontmögöttí vitézeivel, kávéházi Conradjaival s ezeknek javithatat- | lan közjogi csodabogaraival, rögeszméivel és bolondgombáival. — Megelevenedik előttünk Komáromi mesteri pennája alatt a tizennégynyelvű frontujság, gránátokkal csuklógyakorlatokra kommandirozott egyéves önkéntes munkatársaival; látjuk az öreg harmonikaés furulyanadrágos generá'isokat, akik régkiérdemelt nyugdijjukból vonultak fel, mint egy régmúlt kor szellemei, a nagy, véres ünnepségre... I Ebben a bárok miliőben ismerjük meg igazában a cs. és kir. népköltő urnák, Komáromi Jánosnak ragyogó talentumát, amellyel egy egész ország népét ugy megtudta kacagtatni, mint Jókai óta még senki. Egy-egy könnycsepp is belévegyüi űgyan a homéroszi .kacajba — a vérbeli humorista páratlan tehetsége ez, — de végül mégis valami csöndes nosztalgia, megbékülés költözik a lelkünkbe: ezért olyan nagy író Komáromi János és ezért zárta őt szivébe az egész magyar köztudat. Nem csoda hát, ha huszonötéves irói 'jubileumának első hírére közéletünk legkiválóbbjai siettek, hogy részüket vegyék az iró ünnepléséből. Berzeviczy Albert, Gömbös Gyula és Herczeg Ferenc tiszteletbeli, és Bethlen István, Milotay István, Ravasz László, Ripka Ferenc, Sipőcz .Jenő, Szik- • ra, Tormay Cecil és Walkó Lajos diszelnöksége mellett Pethő Sán- i dor dr., a Magyarság főmunka- j társa, ügyvezetése alatt országos j bizottság alakult, amely már nag;y ' kontúrjaiban megállapította a jubileumi ünnepségek részleteit. Ez az országos bizottság most terjeszti ki működését városunkra is. A bizottságban kezdettől fogva résztvesznek Erdőhegyi Lajos dr. főispán, Mikecz István alispán, Bencs Kálmán dr. polgármester és Bcnkő András tanfelügyelő urak. Az iparosoknak és kereskedőknek is hasznot jelentene, ba a tisztviselők karácsonyi segélyt kapnának Ebben a nagy káoszban, amely a mai helyzetet jellemzi, egymásnak 'ellentmondó jelszavak kelnek szárnyra, hogy néhány napi keringésük után holtan bukjanak alá; nem régen még nagy cikkekben mutatták ki annak "helyességét, hogy ha valaki elérte szolgálati idejét, azonnal nyugdíjazni kell. Adjon helyet a fiataloknak. Ez egészséges elv volt, de túlzásba mentek véle, mert egészséges, mun kaképes tisztviselőket küldtek nyugalomba, akiknek távozása sokszor ártalmára volt a hivatalnak. Most aztán uj jelszónak tapsolnak és ez az, hogy szolgáljon a tisztviselő, tanár, tanitó inaszakadtáig, koporsója zártáig. Nagyszerül Mon dották űjra a kávéházi gazdaságpolitikusok. Valóban tessék mindhalálig dolgozni, nem pedig szakállt szárítani a jó nyugdíjjal. Persze ezt a felfogást is meg lehet indokolni. Éppen ilyen feje tetejére állított jelszó játék van a tisztviselői segélyekkel. Mig a Máv. és más vasúti vállalatok, nagyon okosan ma is kiadják a karácsonyi segélyt, máshol valósággal bűnnek tartják 'a segély szó emlegetését is. Lázítás ma, hirdetik segélyről beszélni, amikor sokan 'fizetés néfküi nyomorognak. Pedig ez is csak felkapott szólam, mint a takarékosság jelszava és egyébb uj frázisok. A takarékosság túlzásáról már kimutatták, mennyire árt a kereskedelemnek, az iparnak és az adózás ügyének. Most bátran megírhatjuk, hogy a karácsonyi segélyek elvonása is éppen ilyen ártalmas. Ezekről a kérdésekről nyilatkozatot kértünk egy ismert nevü közgazdásztól, aki a következőket mondotta munkatársunknak: Mit jelent az igazi takarékosság? Az utóbbi időben sok szó esett a takarékosság kérdéséről. Minden éremnek két oldala van és ha vannak olyanok, alílk ftzt állítják, hogy a takarékosság a szigorú szűkmarkúságot jelenti, ezzel szem óen túlnyomó többségben vannak azok, akik ezt az elvet nem helyeslik. Különösen az iparosok és kereskedők, de általában a szabadfoglalkozás! ágakban működő emberek helyezkednek szembe a takarékosság elvének merev és helytelen értelmezésévef. Mert szerintük a takarékosság nem jelenthet fösvénységet, zsugoriságot. áPQIiilO mOZGÓ Ma, pénteken utoljára 5, 7 és 9 órakor A nagysikeiü ZOLA hangos fiira : A HÖLGYEK ÖRÖME Szombattól—keddig a szezon legnagyobb hangos műsora Harry Liedtke és Verebes Ernő első hangos filmoperettje DELIKÁTESZ Rendezte: Bolvary Qéza a „Zwei herzsn in s/i takt" rendezője Reed Hoves és Ralph Graves legújabb bravúros filmje A LEVEGŐ KALÓZAI Az medikai repülőraj közreműködésével A takarékosság csak azt jelenthet*, hogy ne költekezzék erején felül senkt. Mindenki ugy ossza be kiadásait, hogy az bevételeivel összhangban álljon. Ezt jelenti a takarékosság, amelynek az a mély közgazdasági értelme van, hogy ha az emberek túlméretezik költekezésüket, akkor az végeredményben nemcsak ezeknek, hanem egész csomó más eiyberriek is romlását okozhatja. A takarékosság egyedüli helyes és elfogadható magyarázata tehát: ma csak az lehet, hogy senki erején felül ne költekezzék. Ki "kell mondani nyíltan, hogy ma általános gazdasági szempontokból egyáltalán nem kívánatos dolog lemondani olyan szükségletről, a melyekre egyébként -megvolna a fedezet. Sőt az ilyen magatartás egyenesen bün a magyar közgazdasági élet ellen. I ' ; , ; ' . • ' Ma az a fontos, hogy a pénz pihenés nélkül fluktuáljon és ne nagyon melegedjék ímeg egy helyen. < Ez az élénk és állandó pénzkörforgás alkalmas csak arra, hogy ugy-ahogy át lehessen gázolni a mai közgazdasági pangás sivatagán. Igy kapcsolódik bele a tisztviselők karácsonyi segélye ebbe a kérdésbe, amely szoros összefüggésben -511 a takarékosság elvének ész- és célszerű értelmezésével. Artahnas a karácsonyi segélyek megvonása. Az emberek túlságosan rabjai a jelszavaknak. Ilyen jelszó az is, hogy a takarékosság elve a tisztviselői fizetések általános csökkentését kívánja meg, sőt a karácsonyi segélyek megvonását is 'kívánatossá teszi. Ez a merev és általánosított álláspont többet árt, mint használ. A kérdés csak az lehet, hogy van-e fedezett a tisztviselők karácsonyi segélyére, vagy nincs? Ha van, akkor a józan megfontolás feltétlenül kívánatosnak tartja, hogy a tisztviselők karácsonyi'segélye kiosztásra kerüljön. Mert azt nem keli bővebben magyarázni, hogy éppen a karácsonyi' segély az, amely a legritkább esetben szokott megmaradni a tisztviselők zsebében. Hiszen nincs olyan tisztviselő, akinek közelebbi olyan hozzátartozója ne lenne, akinek karácsonyi örömet ne akarna okozni. A családosok pedig egészen bizonyos, hogy családjuk megörvendeztetésére mindent el fognak követni, hogy igazi jó családfőknek bizonyuljanak. Hiszen a családjuk öröme az ő örömüket is jelenti. Ez azonban az iparosoknak és kereskedőknek is örömet jelent, mert a karácsonyi segélyek összegei hozzájuk vándorolnak és igy a karácsonyi tisztviselőisegély tulajdonképpen segély az ipar ás kereskedelem részére is. Ha van fedezet rá, adják ki a segélyt. •Mindezeken felül van még egy óriási jeléntősége ennek a dolog-