Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-19 / 288. szám

1930. decembe; 19. Mezőgazdaság A CHkorrépa átvételi ára Irta: Me'ssner Károly mezőgazdasági kamarai "s. titkár. A cukorrépát termelő gazdaközönség mind sűrűbben és sűrűbben kerül összeütközésbe a répa átvételi árát illetőleg a cukorgyárakkal és ezért szükségesnek látom, hogy a cukorrépa átvételi árára vonatkozólag az illetékes gazdaközönséget tájékoztassam. — A cukorrépát termelő gazdák érdekképviseletei az 1928—29, 1930. évben termelt cukorrépa beváltás* ára tekintetében megállapodtak. — Tehát ezen megállapodás már csak az ez évben termelt cukorrépa átvételi árára nézve érvényes. A megállapodás értelmében — tekintet nélkül arra, hogy a cukorrépa ára a szerződésekben fix összegében, vagy más módozatok szerint van megállapítva, az alább megállapított árak és egyéb feltételek minden már megkötött cukorrépa-szerződésekre vonatkoznak, olyan értelemben, hogy a megállapodás tar. tama alatt, a cukorrépatermelőknek az alább ismertető, illetőleg megállapított áraknál és feltételeknél kevesebb nem nyújtható. Nem érinti azonban ez a megállapodás az olyan szerződéseket, .amelyek az alábbiaknál kedvezőbb átvételi árakat tartalmaznak. A megállapodás értelmében a kistermelőknek jogukban ál fix összegben, 2.85 P-ős árban szerződni, amely ár tehát sem leteie, sem felfelé nem változhat. Tehá^ -Bzok a termelők, akik ily módon kötöttek szerződést, azok a cukorrépa mázsájáért 2.85 P-t követelhetnek a gyártól. Amennyiben a termelő a gyárral nem ilyen értelemben szerzőJSíYíryidík, dött, akkor a megállapodás a kővetkező: a termelőt a répa szállításának a befejezését követően tiszta répasuly métermázsánként 2.85 P beváltási ár illeti. Ezen árhoz hozzájön a gyárak áitai'jogosan levonható, a termelési évet követő és februárjában esedékes azon felülfizetés, vagy a termelőt terhelő íevonás, melynek alapján a londoni typpe »B« szabadraktári cukornak a termelési év novemberdecember s a termelési évet követő év január havában a prompt cukorra vonatkozó pénzjegyzésének átlaga olyként, hogy ha ezen átlag 13/6 shilling alá sülyed, ugy a beváltási árból shillingenként 9 fillért hozhatnak a gyárak a törT shillingeknek is aránylagos betudásával" levonásba, a már előző év októberében készpénzben kifizetett 2.85 P-ős répa átvételi árábó'. A termelési évet követő év október havában pedig ez esetben esedékes a belföldi fogyasztás mérvének 950 ezer mázsát meghaladása vagy el nem érés esetén minden 10.000 mázsa cukorrépa mennyiség után 1 pengő fillér felár, vagy a termelőt terhelő levonás. Ez évben feltétlen jobban járt az a gazda, aki 2.85 P-s fix ároT szerződött a gyárakkal, mert a másik esetet alapul véve, ha a cukorgyárak ki is fizetik a 2.85 P-t, ugy , februárban a terme'őktői jogosan | visszakövetelhetné, a cca 45 fi lérf mázsánkint azon a cimen, mivei jelenleg a londoni typpe »B« szabadraktári cukor jegyzése körülbelül 8 shilling és álig képzelhető el az, hogy a iondon icukorárjegyzés februárig cca 80 százalékkal emelkedjék. | Mivel minden valószínűség szeí rint a januárig jegyzett londoni s prompt cukor átlaga aligha I

esz több 8/6 shillingnél, amely esetben 5 shilling után shillingenként 9 pen gő fillér, tehát összesen 45 fillért hozhatnak februárban teljes joggal levonásba a cukorgyárak és ezért a mostani átvételek alkalmával is már átlagban 2.20—2.30 P-s alapon számolnak a legtöbb esetben el. Ez természetesen a megállapodásnak nem megfelelő és a gazdákra nézve sérelmes, miután igy a termelőket három havi kamatveszteség éri a répa mázsánként cca 60 fillér után, illetőleg olyan összeg után, amely összegnél 'kevesebbet fizettek a mázsánként 2.85 filléres megállapodott árnál. Bizonyos fokig érthető a gyáraknak ez az eljárása is, mert aggódnak, hogy esetleg a jelenlegi válságos viszonyok között a gazdák a jövő év februárjában nem tudják visszafizetni a gyáraknak a megállapodás szerint jogosan megillető répamázsánként kb. 60 filléreket. Tehát a megállapodás értelmében, ha most a gyárak 2.85 P-s átvételi árat nem fizetik ki a termelőnek, a különbözetért a termelő a gyárat jogosan perelheti, azonban a termelő ei Tehet készülve arra, hogy ha februárban nem fizeti pontosan vissza a londoni cukorjegyzésnek megfe'e'ően, a gyárakat jogosan megillető visszatérítendő összeget ugy a cukorgyár fogja a termelőt perelni. 20 százalékkal drágább a csehszlovák vasút. 1 A csehszlovák vasút igazgatósága most adta ki rendeletét az uj vasúti menet dijakról, valamint az eb, csomag és ujságszillitási viteldíjakról. Ez az uj díjszabás 1931 január hó i-től lép érvénybe és az uj tarifa szerint átlagosan 20 százalékkal drágább a személyszállítás és 33 száza'ékkai *a többi. Vidám esetek A baromfikereskedésbe beállít egy vevő és szól a tanonchoz: — Egy nagy libát szeretnék. Mutasson egyet. — Tessék várni, hivom a nagyságát ... Ábelesz így Szói a feleségéhez: — Voltam egy régiségkereskedőnél, 'kiválasztottam egy antik szekrényt, azonban csak négy hét muiva veszem meg. — Nem értelek, hát nem volt elég pénz nálad? — Dehogy nem. — Akkor miért veszed meg csak négy hét múlva? — Mert még nem elég régi... Egy divatáruüzletbe beterelnek egy vidéki atyafit és rábeszélik, hogy vegyen valamit. — Igen jó és olcsó zsebkendőink vannak, — mondja az egyik segéd. A paraszt kérdőleg néz a segédre, majd határozott hangon felen: — Minek az, sohse volt nekem zsebkendőim? „ A segéd tovább biztatja: — Nézze, bátyám, ezek olyan zsebkendők, hogy ugy törülheti velük az orrát, mintha az ujjával törölné... — Te, papa, mi az, hogy bankrott? — Hm... izé, fiacskám, hát bankrott az, ha valaki a nadrágzsebébe dugja a pénzt és a kjabáíját fog-< laitatja fe. . \ ! t [ \J Igazolvány és részletes felvilágosítás a Máv. Hiv. Menetjegyirodában kapható. 3x (Regény.) Irta Péchy-Hc/rváth Rezsó. 49 Mert a gyárak elkedvetlenedve teljesítik szerződésbeli kötelezettségeiket a hadsereg rendeléseit illetőleg, hiszen azok teljesítése csupa régi, szabványmunkáról lévén szó, jóformán alig hozza meg a gyári üzem saját kiadásait. Es inkább szeretnénk ekéket, kaszákat, tengelyeket és géprészeket gyártani, mint puskát^ ágyút és erődpáncélokat. Hát, Istennek hála, a mi fáradságos munkánk eredményeképpen ez a dicstelen és osztaléktalan vegetálás néhány esztendőre megszűnik... A különböző metier-beli urak egyértelmüleg mosolyogtak össze, barátságosan konstatálván nézeteik csodálatos egyezését... Lord Furmston óhajtott szólni... Az indiai fakirölő patriárkális alakja szelíden nyúlt ki az üzleti versengések tónusát idetelepítő zajongók közül. Szépvonású ősz feje dehogy mutatta, mélyen vérengző fenevad agyveleje került a koponyacsontja mögé ! A tagbek-i sziklák harmincezer hindu mártírja tudott volna erről beszélni !... — Uraim, .— mondta, — még nem intéztünk el mindent. Az igaz, hogy ezt a háborút már elintéztük, még pedig igen ügyesen csináltuk meg, de nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos előrelátás követelményeit. A magam részéről csupán egyet, talán a legfontosabbat, említem meg. A sajtóban nem szűnni meg idegesíteni a leendő ellenfelek ellen, ez az a fontos elv. Izgatni a tudatlan népet, amely úgyis olyan birka-féle, akinek mindegy a kolompos, csak vezesse őt és egyformán ujjong, miközben vakon tódul utána, akárkinek üzenünk is hadat. Akár a német, akár az olasz,, akár a francia ellen indítunk háborút, a nép egyformán örjöng és tombol majd a lelkesedéstől és a háború éltetésétől ! Aki a néplélek titkait ismeri és ügyes marokkal pórázon tudja tartani, annak nyert ügye van. Éz könnyű dolga lesz. A sajtóval azonban úgy kell bánni, hogy a nép ne vegyen észre semmit, ne is sejtse, mi történik. A lelkekbe bele kell vinni azt a tudatot, hogy odaátról kezdték, mi csak védelmi hábárút folytatunk, a létünket akarjuk megvédeni a rablótámadás ellen. Mindenkinek azt kell belevinni a meggyőződésébe, hogy a háborút nem mi akartuk, hanem reánk kényszerítették. És mi minden erőnkkel azon voltunk, minden lehetőt elkövettünk, hogy a világégést megakadályozzuk, vagy elhárítsuk a saját országunk fölül. Ezt kell beadni nekik szép szavakban, mert az a fontos. A szép szó ! Az kell a népnek! Hiszen már Anatole Francé is megmondta, hogy az emberek könnyűszerrel és keveset gondolkozva, szívesen öletik meg magukat szép szavakért... Ezt a beszédet is ujjongva helyeselték. Egyáltalában akármi hangzott, amiből kivi. gyorgott a rombolás szelleme, legott a legszebb összhangban kavargott föl utána a bődkezü dicséret és az elismerő helyeslés. Még javaslatok történtek egyes homá lyos pontokra nézve, mert itt mindenkinek mindenre kiterjedt a figyelme, hogy a nagy üzlet semminő ága zavarba ne ejthesse őket. Végül az értékpapírokról is intézkedtek. Eladni sürgősen az idegen értékpapírosokat, ez lett a megállapodás, lenyomni a tőzsdén az idegen vállalatok értékeit. Éreztetni kell, úgyszólván teljesen bele kell vinni a köztudatba, melyik nemzet vagyona ingadozó, kétes és értéktelen és melyiké szilárd, biztos és értékes... A háború bábáinak főbábája, a világfelfordulás óriási kerekének megindítója Bimbala Edo gróf, szólalt föl megint. A fekete} pápaszemes kappan... — Tudomásukra kell hoznom még vala. mit, — mondotta. A tekintete tökéletes vércse-arc volt, a legyőzött csirke párolgó húsában-vérében vájkáló gyilkoskarmú, diadalmaskodó vércse arca. — Bizalmas úton értesüléseket szereztem arról, hogy a mi hadseregünkben a tisztikar számottevő többsége nem fogadna idegenkedve egy háborút. Tudják, hogy a lassú előléptetési rendszer kedvét szegi sok törekvő katonatisztnek, pedig nincs fájdalmasabb valami, mint egy elkedvetlenedett tisztektől vezetett hadsereget szemlélni. A becsvágyó tisztek nem juthatnak kitüntetésekhez, aminthogy szó sincs soronkivüli előléptetésekről sem. Az a véleményük a békeállapotokról, ami az enyém is, hogy nem egyéb kárbaveszett időnél, állandó savanyodásnál és kártékony tespedésnél. Most itt az alkalom, hogy őket kielégíthessük. Kívánságaik tudomásomra jutása nem kis mértékben sarkalt a háború összehozásában. A fiatalabb tiszteknek végre kedvük lesz mesterségük gyakorlására, kedvtelésük és harcias hajlamaik kielégítésére. Mert valóban nem lehet eltűrni tovább azt a szégyenteljes állapotot, hogy szegények évtizedekig ne követhessenek el más, jelentősebb harci cselekedeteket, mint a polgárság guJyáshúzzá való aprítása !... Harsány derültség honorálta az ötletet, amelyről őkappansága azt hitte, hogy igen fényes és talpraesett volt... Hogy néhány érvet szedett össze ellenük, kétségeik lefegyverezésére : — Csodálom önöket, tisztelt uraim ! Csodálom, hogy olyan nagy vargabetűt kerítenek a dolognak. Pedig az egész olyan végtelenül egyszerű, mint az ábécé vagy az; egyszeregy. 1 (Folyt. köv.).