Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-08 / 254. szám

JNílfÍRYIDÍIC <sa*m 1930. november S. Világhirességek Hogyan viselkednek a nagy Calvin Coolidge, az U. S. A. volt elnöke tudvalevőleg a leg­szótlanabb emberek egyike. Erről legutóbb tanúbizonyságot tett amikor egy hatalmas amerikai filmgyár műtermét látogatta meg ós ott töltött egy órát. A volt el­nök felesége társaságában láto­gatta meg a műtermet és egyéb nem hagyta al az ajkát egy óra alatt, mint »igen« és »nem.« Mi­kor a látogatók a műterem el­hagyására készültek és egyik külső díszlet mellett mentek ei, ott éppen elszabadult egy idomí­tott medve. A nagy Cal-t ez az esemény indította meg először annyira, hogy valami egyebet is mondjon, mint a fenti két rövid szóc. Coolidge odafordult a fe­leségéhez — és mindenki kíván­csian várta, hogy a bölcsesség milyen gyöngyei fognak leperegni ajkáról. Calvin Coolidge ekkor a következő mélyértelmü mondatot mondta ei a figyelő hallgatóság előtt: — Nézd csak, Grace — ez a medve éppen olyan, mint a mi Timmie-kutyánkl Ez az eset jellemző példa arra, •hogy a nagyemberek milyen külö­nösen viselkednek a nyolcadik nagyhatalom, a kinematográfia műhelyeiben. A nagy embere­ket olyan nimbusz veszi körül, — hogy a közönszéges halandók min­dig valami bölcs és okos mondást •ejtenek eí. ha uj jelenségekkei és uj tudnivalókkal kerülnék szem­be. A filmemberek azonban igazi halandóknak ismerik meg a világ hírességeit, mert ezek csak akkor kerülnek ei filmmütermekbe, ha szabadságon, pihenőn, vagy kéj­utazáson vannak és ilyenkor le­hetőleg kerülik a komoly és érté" a filmstúdióban emberek a iilm világában? kes beszélgetéseket, sőt rendsze­rint privát passziókról szeretnek beszélgetni. Igy történt ez például Vilmos svéd királyi herceggel is. Miután a királyi herceg Svédországbau foglalkozik filmkereskedeiemmel, amelyben érdekeltséget vállalt, az amerikai gyárnak, amelyet meglá­togatott. összes igazgatói elhal­mozták kérdésekkel. A királyi herceg minden kérdésre rendkívül udvariasan válaszolt^ azonban sza­vaiban mindig visszatért a főzésre. Mielőtt ugyanis végigsétált a műtermen, egy lunche-on. vett részt és elragadtatással fogadta a filet-t, amelyet neki föltálaltak. E tapasztalat alapján igen részlete­sen foglalkozott a különböző nemzetek szakácsmüvészetével és valóságos külön értekezletet foly­tatott Ramon Novarroval, ami­kor felfedezte, hogy a kitűnő Metro-star ugyanabban a párisi vendéglőben étkezett^ mint ő. Ugyanígy a királyi herceg fivé­re, a svéd trónörökös, sem poli­tikáról és egyéb fontos dolgokról beszélgetett, amikor a Metró— Goldwyn stúdiót meglátogat ta % hanem Tim McCoy társaságában töltötte az időt, amikor megtudta, hogy a kitűnő cowboy-szinész az északamerikai indiánok nyelvének tájszólásait nagyszerűen ismeri. Igen érdekes volt W. P. Gra­cenek, a Betlehem Steel Corpora­tion elnökének látogatása is. A világ leghatalmasabb acéltrösztjé­nek az elnöke természetesen na­gyon elfoglalt ember, aki husz per­cet szánt a Metro-studiók meg­tekintésére, mert napjának többi részét fontos konferenciák fog­lalták le. A látogatás alkalmával megismerkedett Lon Chaneyvel, s csakhamar megállapította róla, hogy éppen oly szenvedélyes hor­gász. mint az elnök ur. Hiába álltak most már a titkárok, szol­gák, őrök feszes vigyázz-állásban türelmetlenül az elnök ur körül, amikor Mr. Grace megtudta, hogy Lon Chaney uj légyfajtákat fe­'dezett fel. amelyek igen alkal­masak csaléteknek a horogra. E felett a két szenvedélyes horgász között élénk beszélgetés indult meg és bizony, a titkárok két óra hosszat várhattak, amig a fontos problémák a horgászás kö­rül megoldást nyertek A Metró mérnökei és technikusai pedig,• akik sok érdekes problémára óhaj­tottak felvilágosítást és tanácsot kapni a kitűnő szakembertől, ret­tenetes nagyot csalódtak, — de hiába, a horgásznak meg kell ad­nia a magáét. Sir Thomas Lipton, a világhírű tea-termelő, szintén látogatást tett egyszer Hollywoodban, amely látogatása Ikalmával a legjobb üz­Amikor a színigazgató haragszik Szentiványi Béla, az Országos Művész Színház igazgatója, külö­nös felhívást intézett Gyula vástf közönségéhez: »Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uralmi Alulírott tár­sulatommal a Komló nagytermé­ben három nap óta Országos Mű­vész Színház cím alatt komoly, fel-­nőtt. kulturemberek részére min­dent kielégítő "színházat játszom.-; Errői a tényről mindezideig 30— 40 hölgy és ur vett tudomást. Te­hát ezután bátorkodom szives fi­gyelmüket felhívni a fentiekre. — Igaz. hogy itt nem látható a be­szélő csodapók, sem a kígyóbűvölő démon. Itt nem nyel lángot Kő­műves Sándor és Oroszlán nevü tagom nem eszik véres emberhúst. Itt egyelőre én eszem magam, lát­letembernek bizonyult, mert a a lunch alkalmával egy kis kacsin-­tás kíséretében azt kérdezte Ma­rion Daviestől, aki a háziasz­szony tisztjét töltötte be, hogy nem lehet-e valahol egy csésze Lipton-teát kapni. A legblazirtabbnak az összes müteremlátogatók között Charles Lindbergh mutatkozott, aki — bármilyen érdekes is egy filmgyá­ri műterem és telep — egy pil­lanatra sem esett ki rezerváltsá­gábói. Azt az órát, amit a stúdió­ban eltöltött, épp ugy a népsze­rűség átkának tekintette, mint összes közszerepléseit és csak ak­kor derült fel az arca, amikor kí­sérője azt mondta: Colonel, idője, hogy gépre szálljunk ismét 1 A műterem, amely milliók és milliók- álma, a nagy emberek számára mégsem olyan csodálatos világ, mint ahogy kis leányszo­bákban és diákpadokban gondol­ják. . , ; va az önök közönyét. Ezért kérem­önöket, mielőtt elfogynék, hasz-­nálják ki a hátralevő pár napot. Minden a városban élő kultúrem­ber jöjjön el az előadásomra. Ki-< váló tisztelettel: Szentiványi Béla.« PRIIMUS petróleum gázfőzők PERPETUUM folytonégő kályhák, tűzhelyek, konyhafelszerelési cikkek állandó nagy választékban kaphatók SZTRAKA PÉTER vaskereskedésében Kos3uth-tér 3. Telefon: 2-74. 721 9_« (Regény.) ' 22 Irta Péchy-Hc/rváth Rezső. 1 Győrffy kezdte melegnek érezni kabát­ját... || ; J j — Milyenforma ez az űr ? — Magas, sovány, görbe orrú, ritkás sza­kállú és rendesen fekete okulárét visel. Az -öltözete... í « i — Elég! Többre nem volt kíváncsi. Azaz hogy még két dologra : — Mi a neve ? ; ! A portás habozás nélkül kivágta: — Pór Sándor. Tehát álnevet használ. Inkognitó akar maradni. Ez azt is jelenti, hogy az intervju nem lesz könnyű. 7 i — Itthon ,van-e ? A közlékeny portás meggörbült és kifelé fordította a két tenyerét: — Sajnos, azzal nem szolgálhatok — mondta bizalmaskodva. — Délben itthon szo­kott lenni mindig, de az ebédjét a szobájába szokta' vitetni. A vacsoráját is. Győrffy Zsolt egy fényes francia két­frankos ezüsttel jutalmazta a portás bőbe­szédűségét. * ; Aztán elgondolkozva haladt ki a panzió virágos kertjéből. Szórakozottan haladt a folyóparton és a vidám angol kupiét is egészen elfelejtette. Nem tudta, hogyan kezdjen a dologhoz, ame­lyet eleinte olyan egyszerűnek és könnyűnek gondolt, mintha csak egy fonográfot indult volna el beszéltetni... Egyszerre ismerős kacagás csendült fel mögötte. Marili járt a nyomában. A karján pici kosár, amilyen egyetlen svájci leány kezé­ből sem hiányziK, amikor apró-cseprő be­vásárlásaikat intézik. — Megtaláltad-e már ? — kérdezte jó­kedvűen. A két tiszta szeméből ezer kis paj­kos ördög kacagott ki. — Mit ? — Hát amit elvesztettél. — Nem vesztettem én el semmit. — Neem ? — és nagy szemeket meresz­tett. , ( í ' - • r . — Nem. — Hát akkor mit néztél a földön any­nyira ? i [ ! — Gondolkoztam. — Szép kis gondolkozás ! Már mióta jö­vök utánad, egész az »Alpenröseli« kapujától, és az egész úton egyebet se csinálsz, mint ló­gatod a fejedet. Mit, vagy kit keresel? Győrffy nem állhatta meg, hogy gond­jait meg ne ossza a kislánnyal. Elmesélte neki apróra a kutatolózásait és azt is, amit megtudott. Meg hogy beszélni szeretne azzal a fekete pápaszemes nagy úrral. Marili hírtelen a karjába kapaszkodott. Remény és bizakodás hangzott ki a hangjá­ból. - • \ í ' • — Vagy rossz a szemem és akkor nem ér semmit, vagy jó és akkor mondhatom neked, hogy éppen azzal az úrral találkoztam az imént, akit te hajszolsz! Boldog volt és sugárzó büszkeségtől fénybe szőtt fejű, hogy segíthetett a párjá­nak a nehéz ügy dülőrevivésén. Győrffy pedig, mint aki egyszerre min­dent elért és megtalált, amiért egész életét és becsületét egy lapra helyezte : majdnem szédülést érzett az agyára s'úlyosodó mámo­ros, színes érzésektől... i. — Te láttad őt ? — kérdezte szinte fulla­dozva, izgatottan. — Hogyne felelt a kislány és nem nagyon értette a hírtelen keletkezett má­mort. — Csakhogy az az úr nem volt egye­dül. Egy öreg bácsi volt a társaságában, aki, ha a személyében nem csalódom, Nicodéme Thiébaud volt, a francia miniszterelnök. Nem csalódhattam, mert jól ismerem a becses fí­ziognómiáját a Z.' /llusíration-ból... Most nézett ám már csak" Győrffy! A szíve a torkába dchogott föl és míg csere­pes ajkán láz lüktetett, az arca sápadt szobor­rá fagyott. Ismét, ó ismét érezte azt az érzést, amely reggel úgy leigázta !... Zűrzavar zsi­bongott az agyában és nem tudta, miért döb­bent meg ettől a híradástól. Vagy tudta, nagyon is jól tudta! Hiszen hetek óta érzett ki a világsajtó sorai közül, mint valami vi­gyorgó, testetlen rém fagyasztó lehelete, a fokozatos elhidegülés és fagyos tartózkodás. Főleg a francia sajtó volt kimért, rideg és ha nevetett is, a nevetése szörnyen kénysze­redett és kínos volt. Miért volt mindez ? K* tudott volna megfelelni erre a mindenki aj­káról felröppenő kérdésre ? — Hol láttad őket ? — kérdezte reked­ten feltörő hangon, úgy, hogy a kislány; megdöbbenve nézett rá. s — Akarod, hogy elvezesselek oda ? igen ! ' Szinte futva indultak meg. Átsiettek egy­két utcán, aztán Marili hírtelen megállt. Súg­va mondta: f f [ j — Nézd... nézd ! Ott jöttek velük szemben, éppen akkor fordultak be a közeli utcasarkon... Győrffy Zsolt úgy érezte, hogy az előbbi mámor érzése elhatalmasodva, elterebélye­sedve tombol a testében. Mint szertefröcskölő sziporkazápor, amely föltör a tűzözönből, robbantak ki agya sötétségéből a gondolatok, úgy, hogy egyszerre, ha nem is teljesen, de világosodni kezdett benne az a végtelen ho­mályosság. w j , «ü - «\ • (Folyt, köv.) ; 4 j jj >-iJ

Next

/
Thumbnails
Contents