Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-06 / 252. szám

1930. november 6. JNrttfKYIDÉfc SPORT Nytve-NSE 1:1 (\ ) Btró: Glückmann. Nagykálló. Izgalmas mérkőzést vívott a két •csapat, amelybői érdemtelenül sikerült a nagykállóiaknak is <gy pontot megszerezniük. A mérkőzés nagy részében a Nytve jelentős technikai és taktikai fölényben volt. a gólhelyzetek egész özönét készítette elő magának, a kapu •előtt semmi sem sikerült és a csatárok a legtisztább gólhelyzeteketis elügyetlenkedik. A nagykáUóa csapat lelkesedéssel pótolta ellenfele technikái fefsőbbségét s ebben a játékosok egymást multák felül, ugy, hogy majdnem a mérkőzést is megnyerhették volna. A Nytve csapata a gólképtelenséget • eltekintve, kielégített, a közvetlen védelemben Milotay ismét csak a gólnál hibázott, egyébként volt néhány bravúros kifutása. A bekkek a helyezkedésben csináltak hibákat. a halfsor tengelyében ezúttal Négyessy II. állott, aki itt is jó játékot produkált, csak a passzolásban volt gyenge. Sípos végig megfelelt. A csatársorban Guttmann ismét kitűnően irányított, az összekötők puhák voltak, Kur.cz megfelelt. Nagykállóban a közvetlen védelem. de különösen Leveles és a - csatársorban a szélsők voltak igen jók. A gólokat Hernády II. és Kurcz lőtték. Meg kell említeni még, hogy nézőtéren többször izgalmas jelenetek játszódtak le, a tulhangos nagykállói publikum a nagyszámban átrándult nyiregyházi drukkerekkel többször összekülönbözött, ami a bekerítetlen pályán és a gyengekezü rendezőség miatt majd nem nagyobb botránnyá fajult. Dr. Glückmann bíró általában jól'bíráskodott, kár azonban, hogy a közönség tulhangos viselkedésére többször megállította a mérkőzést. „de minden megtorlás nélkül folytatta. Nyktse—P. Máv. 3:1 (2:\). • Bethlen-úti pálya. Bíró: Dr. Kupinszky. A nagyobb technikájú honi csapat megérdemelten győzött a püspökladányiak ellen. Már a játék elején sorozatos támadásokat vezet a Nykise. de az akciókat nem kiséri 'szerencse. Csak a 25. percben Berki fejesgólja hozza meg a vezetést, majd néhány perc múlva Hajdú szaporítja a gólok számát. Közben a P. Máv. gyors lefutásai hozzák veszélybe a Nykise kapuját. A 40-ik percben korner árán ment a Nykise, amelybői Nagy ,(P. Máv.) gólt ér el. A második félidő 3-it percében Hajdú gólja Keállitja a végeredményt. Ettől kezdve a zuhogó eső megbénítja a támadásokat, lanyha az aram és Tőleg mezőnyjáték folyik. Text'lgyár—Nyötse 1:1 (\ :1). Bethlen-uti pálya. Bíró: Szabó Kálmán. A "Nyötse csatársora váratlanul nagyon gyengén szerepelt és ez egy pontjába került a csapatnak. A Nyötsében ismét játszott Bárt falvy. aki meg is fefelt, de partnerek nélkül #em boldogult. A mérkőzés nagy részében fölényben volt a nőni c'sapat, de gólképtelen csatársora nem tudta megszerezni" a győzelmet. DMTE—NyMTK 3:2 (2:0). Bethlen-ut' pálya. Vasárnap délelőtt. B'ró: Hrabovszky. A nyiregyházi munkáscsapat nem képes feljavítani csatársorát, pedig 'ANNAK "I • • • emberek, oldk (ól kombinátnak de rögkm a terükéi vészük, hn nem a legjobb tapolcai kap* lék. Mideovér « nyerés atapieáéMe. N

yereség az On idegeinek és zsebének is o ruganyos PALMA KAÜCSÜK-SARQK, amely nyugalmat ad a testnek, mz idegeknek és ezenkívül rendkívül kiincli • cipői is. Egészség, kényetem, lekorékoseég niíuMjvoMi a j PALMA KAUCSUK-SARKOT. MAGYAH GYÁRTMÁNY. enélküi kellemetlen következményeknek néz elébe. Most is bár egyenlő erejű ellenfélnek mutatkozott a mezőnyben, a győzelmet mégis át kellett engednie ax határozottabb, gólképesebb csatársorral rendelkező ellenfelének. NyVSC—DEAC II. 2:1 (0:0; Szép győzelmet aratott Debrecenben a Nyiregyházi Vasutas csapat. MINDEN NŐ gyönyörű lehet, ha divatos bársony és filckalapot vásárol, jutányos áron kizárólag Walterné kalapszalonjában, Lutherutca 20. Lovas Kovács-ház. Bársonyalakitás, filc tisztítás, festés és formálási ^linillllllHIIIIIIHiHliiHllüiNllUWIIIIIIIIillülllllllltl'' — Nyiri Szabolcs most megjelent uj verskötete, a Jó engesztelődés. kapható Dicker Gyula és Szántó Ernő könyvkereskedéseiben. 6515 — Budapesten, a Központi Szállodát (Centrál), melyet Pallai Miksa. a Grand Hotel Esplanade, István király. Deák Ferenc szállodák volt tulajdonosa vett át, lapunk olvasóinak melegen ajánljuk. — A polgári családoknak ez az egyik legismertebb fővárosi otthona alig 2 percnyire a Keleti pályaudvartól, újonnan berendezve, gőzfűtéssel, hideg-meleg vizzel, telefonnal, rádióval várja vidéki és külföldi vendégeit. A főváros idegenforgalmának nagy nyeresége az uj vezetés alatt álló szálloda, mely ben a polgári árak mellett már 5 pengőtől kezdve kaphatók szobák. 3423-13 (Regény.) Irta Péchy-Hofrváth Rezső. 20 A vad kamaszoknak ez a szó borzasztóan tetszett és szinte fetrengtek kacagtukban és úgy invitálták a kislányt: »Lina, dzsere tulipána!«... Később, hogy megint találkoztak, tudtára adták valahogyan, hogy szeretnének eljönni hozzánk látogatóba, de nem mernek, mert félnek az édesanyánktól. Hazavittük az üzenetet és édesanyánk az ő szokott, félig fájdalmas, félig derűs mosolyával, amellyel jelezni látszott, hogy minden emberi dolgot meg tud érteni, visszaüzente, hogy csak jöjjenek, nem bánt ő senkit ezen a világon. És a horvát csemeték csakugyan eljöttek. Szörnyen illedelmesek voltak, látszott rajtuk, a szégyenkezésükön, mennyire restelik komiszságukat Kaptak uzsonnát is : fehér búzakenyeret vajjal. Nagy szeme volt ott a fehér kenyérnek! Csak kukoricalisztből készült kenyeret evett ott mindenki. Nagy híre is ment ennek az uzsonnának! A gyerekek az egész környéket telekürtölték, hogy milyen jó népek ezek a magyarok, kár volt haragudni rájuk, kalácsot adtak vajjal!... Ettől kezdve fokozatosan melegedett föl a hangulat irántunk. Főleg az emberi ősi gyönge pont: a gyomor volt az az Achillessarok, aminek kitapogatásával és megnyerésével értük el szép sikereinket. A jóllakott, vagy legalább is jól tartott ember tudvalevőleg a politikát sem veszi olyan komolyan, mint azelőtt és hajlandó valamicskét engedni a szigorúságából a gyenge kiismerőjének javára. — Jaj, de érdekes! — Megnyertük a házigazdáinkat is- Ez valamiféle iparosmester volt, aki elvette ugyan a pénzünket, de csöndes dünnyögésBel óvta magát tőlünk, mert magyarok voltunk. Egyszerre azonban hősiesen megbarátkozott velünk. Ez a sürgős elvföladás úgy esett meg, hogy megérkezett a Magyarországból rendelt búzalisztünk. Édesanyánk mindjárt nekifogott kenyeret sütni és nagylelkűen elhatározta, hogy megajándékozza a se hideg, se meleg házigazdát a még érintetlen, hatalmas kukoricakenyerünkkel, ami a búzakenyér után bizony senkinek se kellett volna. »Hdda egyenek, hadd lakjanak jól ezek is egyszer, hadd legyen egyszer nekik is jó napjuk !« — mondta édesanyánk. Fölhivattuk a házigazdát és odaadtuk neki a kenyeret. Kell-e ? Hogyne kellene ! Hogy adjuk ? Sehogy. Az nem lehet. Ugy nem fogadja el. Dehogynem, pénzt úgysem fogadunk el érte !... így hát mégiscsak elfogadta, de meg kellett nézni azt a sugárzó arcot, azt a peckes járást, amikor a kenyeret elvitte ! Nincs az a toll, amely ezt hűen lefesthetné !. .. Képzelheted, kislány, milyen jól esett ez az ajándék ezeknek a szegény népeknek, akik úgy éltek, mint a vándorlólegény 1 Általában szegényesen éltek, de jobb kifejezés, ha azt mondom, hogy nyomorúságosan. A mester felesége, egy életunt formájú száraz nő, állandóan a szőlejében tartózkodott, csak estére járt le aludni. így a főzés a mesterre maradt. De micsoda főzés volt az ! Te jó Isten ! A házfalra fölfutó zöldbabból szokott leszedni egy szakajtóval, sóban-vízben megfőzte, úgy egészben, aztán a kalapjukba rakták és kiállottak a ház kapujába, nekivetették a hátukat a kapufélfának és úgy hányták be a szájukba az eledelt, mint szénát a béres a jászolba... — Brrr! — Egy másik eset, azaz hogy inkább hódító-hadjárat, amely ugyancsak az én édesanyám kiváló diplomata-eszét dicséri. Volt a mesternek egy kihivó viselkedésű segédje. Ennek mindig útjában voltunk mi gyerekek és ha csak meglátott bennünket, már morgott és szitkozódott. Történt aztán, hogy egy literes üveg finom szeszt kaptunk valahonnan, azonban tévedésből petróleumos üvegbe öntötték. így az egésznek émelyítően büdös illata lett. Édesanyánk pálinkát csinált a petróleumos szeszből és megkínálta vele a segéd urat. Mi szorongva lestük a »lélekvásárlást« a konyhaablak csipkefüggönye mögül, mert sejtettük, hogy a pálinka beválása vagy be nem válása döntő behatással jár majd a mi viszonyainkra a segéd úrral. És csodákcsodája, azaz hogy nincsen benne semmi csoda : a horvát ember igen szerény, sőt szegény az igényeiben, és így a segéd úr, kéjes ábrázolatot vágván, elfogadta a pálinkát... És ahogy kortyog^tatta lefelé öblös torkán a neki mennyei üdvösséget szerzett italt, amelynek petróleumos mellékíze megse kotytyant neki, abban a mértékben illant el, szűnt meg, párolgott semmivé az ő gyűlölete, ellenszenve, haragja és idegenkedése a kis magyar csemeték iránt... A végén már (nehogy azt hidd, hogy az egész litert kapta meg egyszerre : »csak« egy — negyedet...) a végén már megsimogatott bennünket, mert merthogy egyenként kimerészkedtünk a nyájassá derülő arc láttára... v Elérték a vasút töltését, amelyen észak felé, Churba futnak a fényes acélsínek. A' távol messzeségben megcsillant a sínek fölött valami: a délutáni vonat közeledett. Megálltak a sinek mellett, hogy megvárják a vonatot és Győrffy sietve és kedélyes mosollyal fejezte be visszaemlékezését: c- Ekkortól kezdve új korszak következett el reánk. A jégkorszakra a melegség korszaka. Szíveltek, sőt szerettek bennünket, ha nem is szívből, de színből és mindenekífölött szabad volt játszanunk, futkároznunk, lármáznunk — otthon is. így lett a helyzetünk kissé tűrhetővé, míg aztán nemsokára visszakerültünk Magyarországba ... _ t . (Folyt vm ,11 .i réi