Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-06 / 252. szám

2 jWVfmriDÍK. 1930. november 6. Takarékosság Irta: Ptsszer János. Kedves szó hangzott el erről az ezévi »Takarékossági nap«-on. Mintha már nem is volna szükség ennek a fogalomnak hangoztatására. KI takarékoskodjék? Az, akinek a betevő falatja sincs meg? Az. akinek munka nélkül kell tengetnie életét? Vagy talán az, akinek semmi szüksége a takarékosko dásra. mert van mindene bőven? Talán az. aki még rendelkezik a normális élet standardhoz szükséges feltételekkel? Mit értsünk ma takarékoskodás alatt? Azt. hogy a nagy nélkülözések között félretehető néhány fillért még bankba tegyék az ean> berek, hogy azután azokat jó drágán bocsássák belé a gazdasági életbe, sokszor uzsora kamatra? Azt értsük alatta, hogy közvetítő utján térjen vissza a pénz a nemzetgazdaságba, amikor minden kerülő ut nélkül kellene minden fillérnek egyik embertői a másikhozr jutnia? Bankok kezeljék mások pénzét, ugy, amint azt ma is kezelik ? Ezt nevezzük takarékosságnak? Ezért kuporgassanak az emberek? Kiadják a jelszót: »Tőkeképzésre van szükségk Tőkeképzésre! Hogyan? -Ugy, hogy igyekezzék mindenki takarékbetétet gyűjteni. Igyekezzék garasait összerakni. Hová? A bankokbal »Tőkeszegény az országl« — »Ezért nem indul meg a gazdasági fellendülés!« »Külföldji kölcsönre szorul az országk »Többtermelésre keli törekedni!« Hangzatos jelszavak, amelyek a levegőbe rakétaként kilövetnek, gyönyörű bengáli fényt vetnek és azután mindenki alszik rá egyet és kezdi élőiről a nyomoruságoskodást. Jól mondja ezt Sasi Szabó László cikkében. De örvendetes jelenséget látunk a takarékosság fogalma körül. Ma már mind többen kezdik látni, hogy más nyomon kell haladni, ha nyomorúságunkat leküzdeni kívánjuk. *Nem a garasnak a fogakhoz verésével, hanem annak a gazda-, sági életbe lövelésével. Ha olyan pompás eredményt lehetne elérni a takarékossággal, mint aminőt elénkbe szoktak feste-, ni. akkor ezt előre is ki lehetne számítani. Kiszámítani ugy, hogy feltesszük, mindenkinek legszigorúbb takarékosságát. Ez pedig a létminimumon kezdődik. Ha az or-< szág minden lakosa a létfenntartáshoz elkerülhetetlenül szükséges összeget költi el

v akkor nagy, átfogó. nemzeti takarékosságról beszélhetnénk. Feltételezni ezt legalábbis lehet és szabad. Gyakorolni a gazdasági őrülettel lenne határos. Nos tehát

s tegyük fel egy pillanatra. hogy mindenki roppant, nagyon takarékos. Olyan nagyon, hogy csak a szükségeset teszi kiadásba. Nem költ el égy fillért sem feleslegesen. Tehát csak a létminimumot használja el. Csak egy kicsit erőlte>

pük meg képzelő tehetségünket. Nem absurdum ilyet feltételezni. A felesleget beteszi mindenki^ akinek több a jövedelme a létminimumnál, a bankba. Tőkeképződésre! Hogy ne legyen tőkeszegény az ország! Hogy. meginduljon a gazdasági fellendülés! Hogy ne kelljen külföldi kölcsönl Hogy: többtermelhessünk! Az. adómentes létminimum évi óoo pengő. Tehát az adóalany ily jövedelem mellett nem fizet kereseti adót. Jövedelemadót, azt igen, a felesleg nagysága szerint. Az országnak van 8 millió lakosa. Ha adóalanyonként 5 családtagot veszünk átlagban, akkor volna 1.6 millió létminimum. Ezt 600 pengővei 5zámitva

v 960 imillió pengő volna az ország szükséglete. A mezőgazdasági és az ipari termelés összértékét évi" átlagban és csonkahazánkban, mindkét ágra egyenlően, cca 2.2 milliárdra, öszszesen tehát 4.4 milliárd pengőre teszik, akik tudják. Ha tehát a ter-i melés értéke 4400 imillió, a létminimumos szükséglet pedig csak kereken 1000 millió, akkor itt 3400 millió pengő értékű felesleg maradna évenkint. Ha tehát a takarékossági nap kapcsán megszólalt egyik fővárosi cikkíró bölcs tanácsát megfogadnék, akkor 3400 millió pengőt lehetne betenni á bankokba évenként addig, amig a takarékos életnek ez a módja, tönkre nem juttatná az országot. Pedig feltételeztük azt, hogy minden adóalany, megkeresné évenként és el is költené a létminimumot. Az adómentes létminimumot! A csonkaország költségvetése ép pen az előbb említett 960 millió körül van. Tehát az államigazgatás kerül annyiba^ mint amennyit a létminimum Összege tesz, nem számítva ebbe a megyék, községek, városok, egyházak, stb.-ik költségvetéseit. De nem számítva ide azt sem, amit a különféle vállalatok. Jpariak, mezőgazdaságiak, kereskedelmiek és közüzemek, nyereségként elérnek. A Magyar Nemzeti "Bank jegyforgalma kb. 420 millió pengőt tesz. Ezzel az összeggel produkál a mezőgazdaság és az ipar évente 4400 millió pengő termeivény értéket. Tehát a jegyforgalomnak közel tiz és félszeresét. Csábos számok! Tessék megkezdeni a takarékoskodást! A létminimumot nemi mindenki éri ei keresetként. Sokan vannak a létminimum mértékében. Kevesen. akik felette. Mégkevesebben olyanok, .akik túlontúl felette vannak. ' 1 Kik takarékoskodjanak? Azok a »mégkevesebben?« Vagy azok, akik a létminimum körül, alatta, mellette. felette egy picit vannak? A »mégkevesebben« tudnának takarékoskodni. De szabad ezt azoknak megengedni? Szabad ezeket arra rábírni? Hiszen ezeknek a »Mégkevesebben«-eknek minden fillért közvetlenül a sokaknál és keveseknél kellene elkölteniük, hogy ezeknek is legyen mijök asc elköltésre, az elfogyasztásra! Pontosan ugy. ahogyan a Nyirvidék ezt már évek óta, amint Sasi Szabó László egyik vezércikkében és ujabban már sokan mások a fővá4 rosi lapokban is mondjákl Megvan a »takarékosság«-nak a maga módja. Tessék takarékosnak lenni az import terén! Drákói szigorral takarékosnak! Megtakarítani a munkahiányt munkaalkalommal. Spórolni a munkanélküliek lét számánál, termelő lehetőségek meg teremtésével! Megszüntetni a külföldi utazgatások nagy költségeit l Itthon fürdőzni, itthon utazni, az országot megismerni, nem a kifr' földet majmolni! Magyar árut venni! Nincsen szebb, nincsen hatásosabb takarékoskodás, mint minden itthon elkölthetőt. csak magyar termékre felváltani, ezzei mindenkinek munkát. kereseti lehetőséget adni. Tessék a külföldi kölcsönökön takarékoskodni! Nem kiküldeni ide genbe uzsorakamatokra a drága magyar verejték gyümölcsét! Minek fogyasztják a külföldi gummit. benzint, autót azok, akik hazai autókon is. de sokszor villamosokon és vasúton utazva is elvégez-, hetnék dolgukat? Ma takarékoskodni" az importon kell. A hazai termékek munkálásán és fogyasztásán nem szabad takarékoskodni; mert így egymástól vonjuk meg a kenyeret. Akinek bővebben van keresete, költse et éppen ugy. mint ahogyan az kénytelen minden fillérjét elkölteni, akinek éppen csak annyi a jövedelme, hogy tengeti az életét. De itthon költse el. hazai származású árucikkekre! Ez takarékosság lesz országos érdekben, mert mindenkinek jut belőle! Ha majd a pénzintézetekben betétként elhelyezhető tőke, olcsó kamat mellett juthat oda, ahoi az; termelő tőkéként fesz felhasználható. akkor érdemes lesz élére állítani a garast. De amíg a megtakarított pénz drágán jut vissza a termelés területére^ addig csak fokozza a nélkülözést, gátolja a termelést „ önmaga teszi lehetetlenné a takarékosságot, éjjpen azt, amit annyira hirdet ma! Keresetet teremteni a legjobb takarékosság! megalakult a Nyíregyházi Izraelita Leányegylet üF01*£«0 D&O25G Szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor A XX. század modern kalandor filmje! Az UFA izgalmas, szinkronizált újdonsága. A KÉT ARCÚ EMBER Egy frakkos kalandor története, Irta: Fritz Lang A legjelesebb német színészek és Btrlin detektivjeinek közreműködésév el Ufa és Magyar Híradó

. Péntektől: A szerelmi keringd. Vasárnap délután 6 órakor, vagy 150 fiatal leány ült boldogan mosolyogva az izr. hitközség szép tanácstermében. Az arcokon a várakozás izgalma ragyog, és az elnöki székben egy komoly arcú, eszményi célokért rajongó férfiú ül: Geiger Béla bankigazgató, iskolaszéki elnök. Mellette foglalnak helyett dr. Bemstein Béla főrabbi és neje. Bodor Zsigmondné, dr. Flegmann Jenőné, Szántó Ignácné. Silberstein Ignácné, Ungár Béláné és Szőke Sándorné. Megszólal "a csengő és az alakuló gyűlést egybehívó elnök a bájos leánymosolyoktól inspirálva, | poétikus szavakkal nyitja meg a gyűlést. Elsősorban üdvözölte az illusztris vendégeket, akiket a most meginduló egyesület felkaroló támogatására kér fel. Szép munkára vállalkozik — úgymond — az ifjú leánytábor, amely lelkének igaz gyöngyeivel, a jósággal, az irgalmas szeretettel indul ei a nehéz és j gyakran a hálátlanság töviseit ter- mő, de igazán lélekemelő munkára. Az ifjú szivek ideálizmusa, a segíteni akarás nemes érzése csodákat mivelhet és ezért ő az igaz boldogság érzésével reméli Szivéhez nőtt eszméjének megvalósulását. ' ! Szűcs Olga felolvassa az alapszabály tervezetet melyet a gyűlés egyhangúan elfogad. A jelölő-bizottság gyorsan elkészült a tisztikar és a bizottságok lisztájával. Elnök lett egyhangú lelkesedéssel Szőke Sándorné, az iskola agilis, nagy szervező erejű tanítónője. Társelnökök: Feuer Ilona. Guttmann Irén, Perlman Hona; alelnökök: Glück Irén, Rosenthál Mimi. Ungár Márta; titkárok: Szűcs Olga, ár. Guttmann József; ügyész: dr. Rosenstein Zsigmond; jegyzők: Goldmann Magda. Rosenblüh Rózsi, pénztáros: Bőhm Rózsi; ellenőr: Friedlánder Lenke. Az egyesület diszelnökeivé választotta dr. Bemstein Béla főrabbit, Geiger Béla iskolaszéki elnököt, dr. Bemstein Bélánét, Bodor Zsigmondnét és dr. Flegmann Jenőnét, az izr. nőegylet elnöknőjét. Megválasztották még az egyes bizottságok tagjait. Geiger Béla meleg szavakkal köszönti "Szőke Sándornét, akinek képességeitől a szép reményekre jogosító egyesület erős fellendülését reméli. Szőke Sándorné intézett ezután lelkesítő szavakat a fiatal gárdához, amelynek nagyrészét gyermekkoruk óta ismeri/ Dolgozni "fogunk leányok — így szólt — ezekben a nehéz napokban, amikor olyan nagy hivatás vár a szerető kéz simogatására, amikor olyan nagy a szükség a könnyeket felszárító irgalomra. A tisztikar nevében Szűcs Olga és Perlmann Ilona köszönték meg a beléjük helyezett bizalmat. Következett dr. Flegmann Jenőné sziveket megfogó felszólalása. Miként az anya lépegetni kezdő gyermekére, igy tekint — úgymond — a nőegylet az uj egyesületre. ameiy az ifjúság lendületévé/ és csodákra képes lelkesedéssel indul el arra az útra, amelyre az anyaegyesület ezelőtt 70 esztendővel lépett. A szeretet jegyében megindult leányegyesület alakuló ülésének méltó befejezője volt dr. Bemstein Béla főrabbi tömör, lelkesítő beszéde. t Neumann Albert Nagy mennyiségű fegyvert és löszért foglaltak le Ausztriában Bécsből jelentik: Az Ausztria területén tartott házkutatások során 4075 fegyvert, 20 gépfegyvert, 360 ezer gyalogsági és gépfegyver töltényt, 56 revolvert, 180 kézigránátot, 935 ásót és csákányt, egy rádió leadóállomást, valamint számos egyéb katonai felszereléshez tartozó tárgyat találtak és foglaltak le. I Bnzával fizessünk a külföldi ártóért Kaposvárról jelentik: Somogyvarmegye keddi közgyűlésén az az indítvány hangzott el, hogy irjon fel a törvényhatóság a kormányhoz, hogy külföldi iparcikkeket csak búzáért legyen szabad vásárolni. Erre — mondja az indokolás — a búzaexport szempontjából feltétlenül szükség van. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag uífogadta. ' i