Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-05 / 251. szám
1930. november 5. jrtÍKYIDÉKc á kereskedelmi és iparkamara november hó 6-án közgyűlést tart Debrecenből jelentik: A kereskedelmi és iparkamara újonnan megválasztott elnökségének jóváhagyása megtörtént és igy dr Vargha Elemér helyettes polgármester. mint a kereskedelmi-és iparkamara újjáalakítására kiküldött bizottság elnöke, a kamara régi és újonnan megválasztott beiés kültagjait november hó 6-án délután 3 órára átruházó közgyűlésre egybehívta. Ezt követően ugyancsak november hó 6-án délután fél 4 órakor tartja a kereskedelmi és iparkamara rendes közgyűlését, amelynek tárgysorozatán több fontos ügy szerepel. így az újjáalakulással 'kapcsolatban megválasztja a közgyűlés a kamara főpénztámokát^ újjáalakítja az állandó bizottságokat és kakamarai szakcsoportokat, megválasztja a kamara uj levelezőtagjait. zsűri tagjait. A napirendre tűzött közgazdasági kérdések közül kiemeljük az építőipari törvénytervezet, a karteiekrői szóló törvénytervezet, továbbá a tanonctartásról és tanoncnevelésrői szóló törvénytervezet valamint a Magyar Hétről "szóló beszámoló tárgyalását. Adó és illetékügyeken kívül több fontos ipari és közlekedési kérdés szerepei a közgyűlés tárgysorozatán. — Tárgyalni fogja a közgyűlés a mezőgazdasági lakosság olcsó lábbelivei és ruházati cikkekkel való ellátásának ügyét is. Több kereskedelmi és iparjogi vélemény letárgyalása zárja be a közgyűlés gazdag tárgysorozatát. A halottakra emlékezés finnepe Nyíregyházán — Magéra Mihály kárpitos műhelye Szarvas-utca 91. Telefonszáma 116. 7272-15 Szombaton megindultak az élők ezrei a halottak birodalma, a temető felé. Soha ilyen nagy sokaságot még nem láttunk a temetőben, ennyi dus fürtű krizantémum nem borította a kedvesek sírját. A nagy érdeklődés osztatlan volt. A Vay Ádám-uícai pompás uton feketéit a sokasági.. Autóbuszok szállították fejenként 30 fillérért a közönséget, autók, kocsik hosszú sortján, virágosán robogtak a kitűnő bitumenes uton. A temető hatalmas kapuja döbbenetes erővel szimbolizálja a halál nagyszerű fenségét, a feltámadás aranykeresztje megcsillan a fekete tónusu kapun, mint a halottak birodalmát járó ember lelkében az uj élet titkaira találó bölcselet. A temető rendje általános tetszést keltett. — Mindenki azt mondotta, hogy, rá sem ismer a régi, bizonytalan, bozótokkal benőtt, nyugtalanságot jelentően zavaros temetőre. Uj utak, zománcos táblán fekete római számok jeizik a szépen körülrajzolt parcellákat és az egyenesre vágott ulacskák és utak mentén arabszámu tábla mutatja a sirt. Most, a temetői "látogatások alkalmát felhasználva, a városi temetői gondnokság egy-egy embere fogadta a közönséget. Egy pengő lefizetése ellenében minden sír jelzőtáblát kapott, amelynek száma most már változatlan lesz és könnyű eligazodást biztosit. A 'megfelelő adatokat bejegyezte a gondnoki hivatal embere és a temetőről készült térkép most könnyebben megrajzolható. Nagy megnyugvással Iát-< ta a közönség azt is, hogy a hatalmas terület a régi temetőkertet kiegészítő ujabb területtel együtt be van keritve erős betcnkeiitéssel. így most már nem lesznek viráglopások^ legeltetések és egyéb kilengések a temetőkertben, amely | nek biztonsága végre szilárd alapokon áll. Az egész temető — fényárban úszott. Amint a grandiózus kapu ivei alatt beléptünk a temető előterébe, megragadta figyelmünket a két modern kandeláber, amelynek fekete fátyolos lángja a komor gyász intőjeleként lobogott. A sírokon is kigyulladtak a — gyertyácskák. Kardos István sírját belepte a gazdag krizantémumdísz és a szeretet soha el nem muló hatalma ébresztette jóságos alakját életre a sirja mellett merengőn, meghatottan álló barátok lelkében. Gyertyák fénye csillant meg a síron, szerető kezek gyújtották... j < i | A temetőben zarándokló sokaságban is feltűnt az állami tanítóképző intézet csapata, amely Orbán András igazgatóhelyettes és a tanári kar vezetésével felkereste két elhunyt növendék sírját. A hü barátság koszorút helyezett a sirra és Juhász Imre, továbbá Eördögh András növendékek emlékbeszéde idézte fel az elhunyt tanitónövendékek emlékét. A délutáni órákban Énekes János prelátus kanonok vezetésével processzió vonult ki a temetőbe, a hol a virágokkal díszített kereszt alatt sokáig ájtatoskodott a halál utáni |ö rök élet hitével erősödő sokaság. Kegyelettel áldozott a közönség a déli temetőben nyugvók sírjánál és a hősök temetőjében is a halottak emlékének. A Városi Üzemi Rt. a Jótékony Nőegylet elnökének, dr Bencs Kálmánnénak gyönyörű krizantémumo mokat ajánlott ffljj. A polgármesterné a szép knzantémumokat a cserkészeknek adta át, akik a virágokat kivitték a hősök temetőjébe. Az Üzemi Rt. lehetővé tette, hogy valamennyi hősi sirra jutott virág ezen az ünnepen. A halottakra emlékezés ünnepnapjain a Villamosssági Rt. igazgatója reflektorok fényébe vonta a Hősök Szobrát, amtílyet sokan kerestek fel kegyeletes érzéssel. A! vármegye és a város hatalmas kosszorui mellett ott láttuk a közönség által felhalmozott őszi rózsákat. Tegnap délután bensőséges ünInep volt a Hősök Szobránál. A Baross cserkészek zenekara játszott, egy levente hazafias költeményt sszavalt, Szohor Pá^I najgiyhjatásiu ünnepi beszédet mondott a magyar vitézségről, amelyet Nádorfehérvárnál az egész világ elismert és amelynek dicső jele a déli harangszó is. a nándorfehérvári győzelem emlékeztetője. Szép, bensőséges volt a halottak ünnepe Nyíregyházán, a közönség melegen érző szívéhez — méltó. Versenytárgyalások j A m. kir. posta altiszti személyzete részére az 1931. évben szükséges nyári egyenruházati cikkekre, a Máv. hazai mozdonyszért szállítására, a belügyminisztérium a záhonyi révkapitányságnál létesítendő melléképületekre, a m. kir. honvédelmi miniszter hadihíd faanyagának szállítására versenytárgyalást hirdetett. A versenytárgyalás feltételei szerkesztőségünkben is megtudhatók. t MINDEN NO gyönyörű lehet, ha divatos bársony ég filckalapot vásárol, jutányos áron kizárólag Walterné kalapszalonjában, Lutherutca 20. Lovas Kovács-ház. Bársonyalakitás, filc tisztítás, festés és formálás I "!;!UllIiilll!l!llllin!:!i!ii!!!ll[lli:!!;i:ililli!tilltl!lf||l' r (Regény.) Irta Péchy-Ho'rváth Rezső. 19 Vájjon eljön-e s mikor az ő borulatos fájdalma is ? Hamarabb megkapta rá a feleletet, mint gondolta. Ittasult szemekkel nézelődött el a gyönyörű vidéken. És úgy tetszett neki, hogy azt, ugyanezt már látta valahol. A lelke mélyén, ahol a régi-régi emlékei kristályozódtak össze, valami bizonytalan kép színei derengtek. Bátortalan vonások rajzolódtak föl emlékezete friss színekkel telezsúfolt érzékeny táblájára és a bizonytalan kontúrok csak lassan, habozva és kiforratlanul kezdtek bizonyosodó vonalakká alakulni. Lassan szilárdult meg a kép és lassan ismert rá ő is visszarévedező eszméletével: milyen tájék, vidék képe az ? Aztán egyszerre tisztán látta a táj minden vonalát, minden jellegzetes formáját, alapszínét, égtónusát, távlatát és szépségét. Csodálatos módon vált hasonlatossá a helvét tájakhoz, pedig nemcsak gondolatban és tényleges távolságban, de jellemvonásokban is mily messzire feküdt ez a két különböző vidék : Graubünden és Varasd ! Marili megsokallotta a társa hosszas szótlanságát! í — Min gondolkodsz ? — kérdezte gyöngéden. I — Egy kép jutott eszembe ifjúkorom legelejéről, amikor még én is szoknyában jártam — felelt Győrffy. A leány nyűgösködve csimpaszkodott a karjába : — Meséld el! — kérte, a szemeivel is. — Tudod, azaz hogy te nem tudod — kezdte Győrffy — honnan is tudhatnád, hogy Magyarország délnyugati részében, amelyet Horvátországnak neveznek, a lakosság ádázul gyűlöli a magyarokat. — Miért ? | 1 — Talán mert nem tetszik nekik a magyarok orra, vagy mert többen vannak, mint ők. Mert más okuk nincsen a gyűlöletre és a haragra. Mindkét nép egyformán szegény és proletár, kiuzsorázott és elnyomott, és egyik nép sem akarja leigázni a másikat, örül, ha élhet békességben. Ök azonban mégis gyűlölik a magyar fajtát és ha tehetik, megverik az útjukba kerülőt, de ha nem tehetik, hát csak a fogaikat vicsorgatják, a szemeikkel szúrnak és szidják őket. Miért ? Mert magyarok. Mégis ezernyi sok magyar él Horvátországban. Nem szórakozásból teszik, hanem mert kénytelenek vele : az államvasút alkalmazottai és valami lángeszű főember találmánya következtében helyezték őket oda, noha egyetlen szót sem tudnak horvátul, így került a mi famíliánk is abba a görbe országba. Ilyenforma hegyvidék volt az is, ahol mi laktunk egy ideig, csak a népe volt hasonlíthatatlanul műveletlenebb, ,ellenszenvesebb és szegényebb. Sokat, végtelenül sokat kellett szenvednünk közöttük a magyar voltunk miatt! Ha az utcán mentünk, mi apró gyermekek és horvátok jöttek szembe velünk, noha megállapodás szerint azonnal elhalt ajkainkon a magyar szó, ők mégis megismertek és boldogok voltak, ha csak annyit mondhattak : tetves vagy disznó! — Rettenetes! Hát hogy lehet ez ? Egy ország népei között ? V — Nem minden ország boldog Svájc, ahol négyféle náció él egymással együtt a legcsodálatosabb békességben és egyetértésben 1 Minálunk még nem jutottunk el a műveltségnek erre a magaslatára, vagy hogy nem egyformák a jogaik a különböző nyelvű embereknek, ez lehet a hiba. Hanem folytatom. Történt egyszer, hogy a kisebbik húgomat több gyerek megtámadta, amikor a boltostól hazafelé igyekezett, megverték és a szemét ököllel majd ki ütötték. Olyan nagyra dagadt meg a szeme, mire hazaért, mint egy dió és olyan kék lett, mint az ultramarin festék. Véletlenül találkozott édesapám fölebbvalójával, az állomásfőnökkel, akinek elpanaszkodott. Derék úr volt ez az állomásfőnök. Azonnal elment a támadó gyermekek szüleihez és behivatta az összes gyerekeket. Nagy úr volt ő ott, nagy tekintély nimbusz lengte körülés készségesen teljesítették a parancsait. És ekkor a kis politikai heccmestereknek egyikét, a leggonoszabbikát, megfogta és alapos leckében részesítette. Megcsavarta a fülét és amikor a gyerek fölszisszent, megkérdezte tőle : Szereted-e ezt ? »Igen«. Az öklét a gyerek szemébe nyomta : Szereted-e ? »Igen«. Nahát ha igen, ha szereted, az a kis magyar fiú is szereti az övét! És a ^szülőkhöz fordult és megmagyarázta nekik : »Ha mégegyszer ilyesmi történik, irgalom nélkül a törvény kezére juttatom mindnyájukat a gyerekeikkel együtt. Mert ezek nem tehetnek róla, hogy idehelyezték őket, holott nem tudnak horvátul, ahogyan ti sem tehetnétek róla, ha Magyarországba kerülnétek, holott a gyerekeitek nem tudnak magyarul! És ahogy nektek sem esnék jól, ha emiatt bajotok lenne, úgy ezeknek sem esik jól, hogy ti komiszkodtok velük ! Tehát: csönd legyen ezentúl, mert baj lesz!« — És csönd lett ? — De még mennyire ! Ettől kezdve kissé javult a hangulat irányunkban. Talán már tetszeni kezdett nekik az orrunk... Ugyanezek a fiúk nemsokára meglesték a hugocskámat és beinvitálták a virágos kertjükbe,, amelyben pompás tulipánok virágzottak épen. De ő nem ment, mert még félt tőlük, Erre megkérdezték, mi a neve annak a virágnak (t. i. a tulipánnak) magyarul ? »Tulipán«. i.. j ; : . < Fo lyt kö v). m i MJ
