Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-26 / 269. szám

1930. november JNftfRYIDáiL 7 Vidám esetek Az angol egy erdőn megy ke­resztül. Az erdő közepetáján rabló ugrik eléje s revolvert fog rá: — Pénzt vagy életet! Az angol a zsebébe nyul és szá­raz hangon kérdi: — Tud visszaadni egy shilling­ből? A fürdőszobából észbontó sival­kodás hallatszik. A mama bekiált: — Miért ordítoztok ugy? — Hajótörést játszunk — szót ki a nagyobbik fiu — és az öcsiké nem akar vizbefulni. Kóhnnak kóservendéglője van. Ebédidő alatt észreveszi, hogy egy vendég izgatott hangon tárgyal a pincérrel. Mikor a vendég elmegy megkérdi a pincért: ! — Mit mondott magának az az ember? — Azt mondta^ hogy disznóság, micsoda piszok uzsoraárak vannak nálunk és nem érti, hogy ván po­fánk két pengőt kérni egy adag kozmás és büdös sóletért. Kóhn megkönnyebülve mondja > — Csak ennyi? Már azt hittem, hogy panaszkodott. A skótok tudvalevőleg a világ legfukarabb népei. Legalább is rá­fogás szerint. A skót hajótörést szenved. Az utasok legnagyobb része odavesz, . a skót azonban egy uszó gerendá. ba kapaszkodik. Két napig lejrh»"­tatlan szenvedések közt hánykoló­dik a tengeren^ mig egyszer csak feltűnik egy hajó. A kapitány ész. reveszi a szerencsétlent és oda­irányitja a hajót v hogy megtmentse. Mikor a hajó már egész közel van, a skót felkiabál: — Hova mennek maguk? — Hamburgba. 4 — Akkor megvárom a követke­ző hajót v én ugyanis Amerikába váltottam jegyet. A galíciai »menekült« előtt a bíróság ítéletet hirdet: — Két évi fogtiáz és az ország területéről való kitiltás. Megnyug­szik? — Igen. csak szeretném előbb a kitiltást kitölteni. Az öreg bűnöző a börtönben megismerkedik egy fiatal elitélttel. Elhatározza, hogy a jóképű fiatal­embert lányának igyekszik férjül megnyerni. — Ha az én lányomat veszi ei — mondja neki — egy kiadást mindenesetre megtakaríthat magá­nak. — Talán berendezett lakást ad a lányával? — Azt nem, de információt nemi kell beszereznie menyasszonya családjáról. á kényszeregyezség reformja készül Már régen várja a közvélemény, hogy a kényszeregyezségek ügyé­ben a képviselőház elé kerül a fizetésképtelenségi jog reformja. Most fővárosi tudósítónk arról ér­tesül. hogy a törvényjavaslat még karácsony előtt a parlament elé kerül. A novella alapgondolata az, hogy a rosszhiszemű adónak le­hetetlenné fogja tenni^ hogy a csőd fenyegetésével alacsony kvótát erőszakoljon ki a hitelezőktől. A másik lényeges intézkedése a novellának a kényszeregyezségrt. vonatkozik. Az Országos Hitelvédő Egyesü­let már betekintést nyert az uj törvényjavaslatba, mely remélhető, leg a mostani annomáliákat gyö­keresen megfogja szüntetni. — Egy volt nyíregyházi kerék­páros bajnok sikere a fővárosban. Még élénken emlékeznek Nyiregy­háza kerékpárosai Garai Zoltánra, a Nykise neves bajnokára, aki szű­kebb hazájából Budapestre került és most fényes sikerrel mutatko­zott be uj egyesülétének, a Bu­dapesti Törekvés S. E. színeiben a november i6-án rendezett kerék­párosversenyen. A verseny a gö­döllői országút nehéz terepén ke­rült lefutásra 50 kilométeres tá­von. Garainak nagy erőfeszítéssel kellett küzdenie az általa nem is­mert terepen olyan ellenfelekkel szemben, mint Csöke, Oláh I. az idei csehszlovák Tátra-bajnokság győztese és a többiek, akik mind elitjei a kerékpáros sportnak. — Start után együtt haladnak a küz­dők, de az Ilona-hegy és a Patkó­hegy erős huzzódásain szétforgá­csolódik a mezőny. Már a Patkó tetején hárman voltak csak élői: Garai, Csöke és Oláh I., a többi­ek sereghajtók voltak. Garai kitű­nő pozícióban feküdt, amikor utói­érte hagyományos balszerencséje: a Patkón lefelé a heves tempóban a hátsó fékje elszakadt. Lassítani kényszerült^ mig a gépet verseny közben valamennyire helyre nam hozta. Ezalatt társai 200 méteres előnyt nyertek. Teljesen magára hagyottan hatalmas erővel szágul­dott Garai utánuk és ledolgozta hátrányát. Amikor újra kitűnő he­lyen volt, érte a másik baleset, hátsó kerekének gumija kipukkadt. Kényszerűségében meg kellett ál­lania. hogy gumit cseréljen. Most már olyan nagy hátrányt Szenvé­dett. hogy ereje fogytán nem tud­ta behozni és a célban mint har­madik kötött ki. Első Csöke, II. Olán I. lett. A verseny többi részt" vevője messze mögöttük maradt. Garai, aki a nyírségi országutakon nyerte kitűnő tréningjét, egyik leg. kiválóbb erőssége lett a fővárosi Törekvésnek és bizonyos, hogy a jövő évadban még Sokat fogunk, hallani a Nykise egykori bajno­káról. — A hoszantartó meleg ősz má­sodik gyümölcsöt érlel. Szarvas Ist­ván. a Kisvasutak ellenőre beho­zott s zerkesztő-égünkbe egy másod termésű körtét. Olyan meleg és hosszantartó az idei ősz, hogy a rejtett termő rügyek életre zsen­dülnek és a fa meghozza második termését. Ezek az őszi napon ér­lelődött körték természetesen tá­volról sem olyan szépek és nem is, élvezhetők^ mint az első termé" süek. de igy is csodálatos energiák tanúsítójaként nézzük a novemberi körtetermést. Hasonló jelenség az újra virágzó orgona is, amelyre ugyancsak van példa Nyiregyhá" zán. i • (• — A Pesti Tőzsde uj számában Vida Jenő vezérigazgató nyilatko­zik amerikai tapasztalatairól, — Frenud Arthur, a Brassói vezér­igazgatója í dr. Serbán Iván, dr. egerszalóki Czigler István, dr. Schi.1 ler Ottó, dr. Láng Lajos, Lewin Miksa és mások nyilatkozatait köz> li a lap. melyben rendkívül érde­kes információkat talál az olvasó a Bauíitról v a Vásárpénztdrrói, az Ipari Jelzálogintézetről, a buza áralakulásáról, á vásárpénztári gaz­dálkodásról, a Fésüsfonóról, a gabonapiacról stb. stb. Bő árupia­ci. teítil, vas- és gépipari, biztosí­tási. cvegyészeti mellékletek egé­szítik ki a rendkívül tartalmas la­pot. — ImakönyveK nagy választék­ban az Ujságboltoan kaphatók. (Regény.) 37 Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. Öt perc múlva a gyorsvonat zúgva elin­dult és ahogy elszaladt a házak közül és bele­fúrta magát a Siklhölzlí melletti alagútba: egyszerre megállt az egyhangúan permetező langyos eső. Amikor a vonat óriási lokomo­tivja nagyot bődülve kirohant az álagútból és prüszkölve, sisteregve, kattogva, zihálva szaladt el a sok villa, emeletes ház és fasor között: a nap már aranycsillámú fénylepedőt borított a város házaira, a mezők selyempa­lástjára, a lombba ütköző fák koronáira, a füstölgő kék hegyekbe és a haragoszöld kön­tösű tóra... Kusza felhőrongyok vágtattak a frissen kéklő égboltozaton és a felhők széle mintha vert aranyból lett volna... A házak vizes tetői édesen csillogtak, a fákon, füveken és virágokon pedig gyémántsziporkákat szór­tak a harmatcseppek... A gyorsvonat lihegve kúszott tova a Linksufrige-pályán. A hatalmas mozdony arasznyi kürtőjéből szürkésfehér gőzöket lö­kött ki dohogva-köhögve és ezek a gőzgomo­lyagok nyomban lecsapódtak a mosolyos nap­fényben fürdő mezőkre, szétszakadtak és mint apró hófoltok lapúltak meg a vizes földe­ken. Elzúgtak most a gyümölcsfák őserdei között Tahvyl, HoTgen, Rüschlikon, Wáden­szoyl, Rapperszoyl mellett. Győrffy lelkét átitatta, átfűtötte a ki­fogyhatatlan szépségek fölsorakozása és lel­kesedve csodálta meg a tó vizén keresztülépi­tett vasúti töltés masszív testét, amelyen ép­pen akkor füstölgött keresztül valami rövidke helyi vonat. Elhaladtak szélsebesen a vasút és a kékvízű tó tűkre között néhány méter­nyire kimagasló, gyöppel és szelid nyír­fákkal belepett Au-domb mellett és Lachen­nál nagyon csodálkozott, amikor oly hírtelen szaladt el mellőlük a tiszta tótűkör, hogy alig inthetett neki búcsút. Illatos mezőkön, ame­lyeknek alaptónusa olyan élénken hasonlított a somogyi fűzfás, selyemfűves mezőkhöz, sü­vített át most a ringó gyorsvonat hosszú "ko­csikigyója. Következett a Walensee Böcklin ecsetjére méltó vad vidéke, amelyen aggódva futott át a vonat, félve, hogy a tó vizébe épí­tett vagy a sziklafalba robbantott pályáról egyszerre csak belefordúl az óriási zöld szem mozdulatlan tükörébe. És amikor a szem egyszer csak kifáradt a folyton előretünő cso­dák habzsolásában, egyszerre megtorpant a zúgó gyorsvonat és már ki is kellett szállnia. Sargansban voltak. Késő délután érkezett meg Churba. A vil­lamosra egy órát kellett várnia és ezt az időt arra szánta, hogy amúgy magyarosan kibu­súlja magát. Mert ő a saját ügyetlenségét okolta amiatt, hogy a társaságot szem elől tévesztette. Résen kellett volna lennie, figyel­nie kellett volna, lesben állani a pályaudva­ron akár egész napon keresztül és megállapí­tani, hogy mikor utaznak el. Az étterejribe telepedett. Nekikeseredve hozatott egy üveg pezsgőt, nagyot, Esterházy Billikom-ját. Körülötte benszülött utasok, nők és fér­fiak ültek és elszántan fogyasztották a rossz kávét, meg a meileni »allkoholfreie Weine«­ket! Ezek között nagy szenzációt keltett a pukkanós ital és ahogy minden szem feléje fordúlt, idegenkedve és lefojthatatlan sóvár­gással is néminemű szokatlanság után, Győr­ffy elmosolyodva eszmélt rá, hogy hiszen igaz, Puritániában van! Nemsokára feltárult az ajtó és Győrffy ügy érezte, hogy minden örvendező érzése, amelyet eddig irigy zsilipek fogtak le, elsza­•badült és zuhogva omlik alá a támadt ré­sen. Egyszerre 'jókedvű lett, vidám és megelé­gedett. Vagy hogy a pezsgő dobott rózsa­színű fátyolt sötétlátó szemei elé?... Az ajtón karcsú fiatal hölgy lépett be, nyomáhan vagy tíz úrral. A férfiak hódoló mosollyal követték a hölgyet, Győrffy a há­rom minisztert pillantotta meg köztük, Bim­bala Edo gróffal... A hölgy végtelenül kedves jelenség volt. Az elevenség és az üdeség maga. A testé­nek túlfűtött, ifjúi, hajlékony és stílusos fi­nomságát, formáinak teljes tökéletességét, mozgásának kecsességét és szinte artisztikus szépségét nem lehetett más, mint valamelyik klasszikus ősanyja örök szépségeinek idéz­getéseivel úgy-ahogy érzékeltetni. Eleven, élénk, gyermekarc-szerü üde arcocskájának két halma hamvaspiros volt és megdöbben­tően szabályos, szemközt nézve túlontúl kes­keny, oldalról pedig a legszebb női profil) mutatta. A fehér, elefántcsontszínszerü hom­lok alatt egészen összenőtt, szénfekete, (tö­mött szemöldök-ívek hajoltak egymás fflé. Idegesen reszkető, keskeny és rózsaszínű orr­cimpái fölött egyenes félgörög orr meredt előre. A szája apró, húsos és élénken piro­sodó és friss, mint a gránátalma fölmetszett gerezdje. Szemei , a legtisztább, legmélysége­sebb és legábrándosabb kék szemek, az olasz égbolt mélykék színének elevenségével, amelyre féltékenyen borultak egy-egy pilla­natra, elsuhanó árnyékot rajzolva a bárso­nyos ifjú bőrre, a hosszú, fekete póklábak: a sűrű szempillák. A haja pedig az érett aranykalászos mezők friss és meleg sárgáját mutatta, csodálatosan tömött fején, a rövid homlok felett, mint csillámló, drágalátosan szép, fonatban űlt a művészi aranykorona. Győrffy elámult ennyi klasszikus női szépség láttára és megállapította magában, hogy ez a nő olyan szép, hogy szebbet még sohasem látott. Ezt a szépséget nem lehet jel­lemezni, nem lehet megúnni és talán kiérde­melni sem lehet! Ez a szépség áldás, átok, gyönyörűség, érdem, kinyilatkoztatás, ado­mány és hatalom. Igen: hatalom! Hatalom: ' lenyűgöző, lesújtó és fölemelő, nagy-nagy] hatalom!... (Folyt köv.). i .\í>'

Next

/
Thumbnails
Contents