Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-22 / 266. szám

1930. november 22. JiYÍRYIDÍt Mezőgazdaság állattenyésztési tanfolyam! írta: Westsik Vilmos mezőgazda­sági kamarai szaktanár. A legutóbbi években tapasztal­juk. hogy a nagy sulyu zsirserté­sek iránt jóval kevesebb a keres­let. mint az ezelőtti években. En­nek okát részben abban kell ke­resni. hogy a nyugateurópai álla­mokban nagyobbarányu a sertés­hizlalás. mint ezelőtt, mivel a ga­bonaféle nagyon ofcsó mindenütt, s igy sok nyugateurópai vidéken feletetik a 6zemesterményeket. — Másrészt a külföldi országok fo­gyasztóközönsége nem kedveli a zsiros hust, s inkább a fiatal álla­tok kevésbé zsiros húsát kezdik fel­karolni. Ez az oka annak, hogy az idősebb, teljesen kihizlalt sertése ket má már nem lehet oly korlát­lan mennyiségben értékesíteni, mint ezelőtt. A husirányban kihizlaft fiatal sertések iránt azonban nagyobb az érdeklődés s ezekből nagyobb ará­nyú kivitef mutatkozik. A kiszálld tásra előkészitett süldőket azon­ban nem zsirra ; hanem húsra kell kihizlaini. Ily irányú hizlalás oly vidéken lehetséges ahol nagyobb arányban burgonyát termesztenek, mivei a főzött burgonya nem zsi­rositja el annyira » hust, mint a tengeri. Ezenkívül csak ugy nye­rünk a fiatal sertésbői kifogásta­lan husárut^ ha azt már malackorá' ban. előkészítjük megfelelő takar mányozással. Mindeme kívánal­mak egy ujabb irányt szabnak a Sertésnevelésnek és hizlalásnak. — Már pedig ennek természetes fel­tételei Nyiregyháza vidékén meg vannak adva, hiszen egész Sza­bolcsvármegye burgonyatermő vi­dék. Az ujabb sertéshizlalási mód­szerek elsajátítására pedig igen kedvező alkalom nyílik a gazdakö" zönség számára, amihez xpénz nem is kell. csak jó akarat. Ugyanis a nyíregyházi homokjavitó kísérleti gazdaság telepén v a Kótaji-ut men­tén. november 26-án, szerdán nyilik meg az állattenyésztési tanfolyam amely teljesen ingyenes. A tanfo­lyamra beiratkozhat minden ön­álló gazda, vagy gazdaifju, aki betöltötte 17-ik életévét. Beirat­kozás végett jelentkezni kell Nyir egyháza város gazdasági intézői hivatalában a városházán. Az állattenyésztési tanfolyam kezdődik november 26-án szerdán és február 28-ika táján végződik. Minden héten 2 napon át lesz elő­adás éspedig szerdán -és szomba­ton délutánonkint 1 órától 4 órá­ig­Hogy a mai időben az állatte­nyésztés a gazdálkodás legjobb tá­mogatója. jut bővebben hangsuj lyozni nem szükséges annak, aki a gyakorlati életben forog. Annyi bizonyos hogy egy állattenyésztési tanfolyam végighallgatása minden gazdálkodó elsőrendű érdeke. Az állattenyésztési tanfolyam nem­csak hasznos útbaigazítást fog ad­ni a sertés nevelése és hizlalása terén, hanem a legjobb korszerű is mereteket fogja feltárni a szarvas­marhahizlalás és baromfihizlalás körébői is. Valamint kimerítő fel­világosítást fog adni a fejőstehenek) okszerű takarmányozásából eredő mindennapi kérdésekben. Ugyan­csak szakszerűen fogja letárgyalni az állategészségügyi óvintézkedé­seket is. Kétségtelen, hogy a jöve­delmező gazdálkodás legfontosabb Kérdései lesznek ezen a tanfolyam mon feltárva. Export — burgonyaár. A Burgonya Kísérleti Ármegái­lapitó Egyesülés végrehajtó bi­zottsága november hó 10-iki ülésé­ben a burgonya kiajánlást árát oiasz piacokra 23.50 lírában állapí­totta meg. Ezt a megállapítást a szabolcsi burgonyatermelők és; burgonyaexportőrök is sérelmes­nek találták^ mert egyrészt az olasz piacon ténylegesen elérhető árak magasabbak s így az árak fenntar tására szolgáló intézmény, alacso­nyabb 'ármegállapítással kitűzött céljával kerül ellentétbe, másrészt emellett az ár mellett a szabolcsi burgonya már nem tud kijutni az olasz piacra s így a szabolcsi gaz­dákra kétszeresen sérelmes volt e megállapítás. A burgonyakiviteli ármegállapi" tó egyesülés végrehajtóbizottsága november 17-én tartott ülésében revízió alá vette ezen ármegállapi* tást s a Tiszántúli Mezőgazdaság* | Kamara a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara továbbá a Szabolcs' ' vármegyei Burgonyaexportőrök Al­kalmi Egyesülése képviselőinek energikus felszólalása után — a burgonya legkisebb kiajánlási árát olasz piacokra métermázsánkérit 25 lírában állapította meg. — Az uj vasút 1. menetrend megjelent és kapható az Ujság­boltban. A rendőrség szigorú büntetést szab azokra a fuvarosokra, j akik cserbenhagyják az uta­sokat A Nyirvidék egyik munkatársa megírta azt a sérelmet, amely véle történt, amikor az egyik autótaxis megtagadta neki a fuvarozást az­zal. hogy a kért rövid távolságra nem visz, mert az neki nem üz- j let. Ez az eljárás mélyen sérti a . közönséget és könnyen nagy . ká" I rokat okozhat. A Nyirvidék cíkr I kére a városi iparhatóság feljelen- f tette Magna András soffőrt, aki" 'ről á közleményben szó van, mert a fuvarozási szabályrendelet su" lyos megsértését látta a soffőr ma­gatartásában. A rendőrségen teg­nap délelőtt kilenc órakor tárgyal". ták az ügyet a büntetőbíróságon. Megállapít ották^hogy a soffőr nerrt zárkózhat el a fuvarozástói bár mely rövid távofságról is van %zób köteles a jelentkező utasokat ki­szolgálni. mert erre kért és ka­pott ipart. Magna András soffőrt eljárásáért 15 pengő büntetésre,, meg nem fizetés esetén megfelelő ideig tartó elzárásra Ítélte a bün­tető biró. A közönség kárára elkövetett hasonló cselekményeket a fendőr ségen a legszigorúbban büntetik. Egy nyíregyházi ügyvéd feljelen­tésére az egyik személyszállító taligást negyven pengő kártérítés­re ítéltek. A taligást az ügyvéd este megfogadta, hogy legyen a lakása előtt másnap reggel hat óra­kor é's vigye őt az állomásra. A ta­ligás vállalta a fuvart, de nem tel­jesítette. Az ügyvédnek taxival kellett Nyírbátorba utaznia, mert utja halaszthatatlan volt, miután egy megszállott területről érkező, és Nyírbátorban csak rövid ide ig tartózkodó félleí volt tárgya" lása. A rendőrségen beigazolta az ügyvéd, hogy a taligás kárt oko" zott neki és a biró a taligást az okozott kár megfizetésére itélte-i A közönség érdeke, hogy minden hasonló esetet 'jelentsen fel a rend­őrségen. ahol szigorúan megbün­tetik a közönség ellen vétőket. gyönyörű lehet, ha divatos bársony és filckalapot vásárol, jutányos áron kizá­rólag Walterné kalapszalonjában, Luther­utca 20. Lovas Kovács-ház. Bársonyala­kitás, filc tisztítás, festés és formálási (Regény.) Irta Péchy-Hdrváth Rezső. 34 Luther és Kálvin vitatkozása, csatajele­net az obligát haldokló hőssel és a vigasztaló -őrangyallal, stb- stb. Minden egyes jelme­zes kocsi után és a kocsik oldalain lánd­paizsos, sisakos római és középkori zsas, katonák, zsoldosok, apródok és pórok ha­ladtak. Az egész menet, amely szünet nél­kül mozgott, tolongott és hullámzott előre, olyan volt, mint valami gazdag fantázia meg­foghatatlanul bájos, színekben dús álma, vagy mint valami csodálatos, művészi fest­mény-egyveleg, furcsa, de mégsem ízléstelen. Harsogó derültség robbant szét a kö­zönség közül, mint sustorgó, forrongó tele katlan ö blös száján a tejfehér, nehéz gőzpá­rák. Aktuális kép következett: Zaberu. Po­rosz egyenruhába öltözött férfiak jártak leg­elői, egy tiszt lovon, egy másik pedig — apró gyerkőc volt, talán tíz esztendős — rettentő feszesre szabott egyenruhában lép­kedett a csoportban. Hosszú kardja mind­untalan a lábai közé keveredett és a fölbo­rulás veszedelmét suhogtatta meg nemcsak saját maga, hanem egy csinos kis fruska előtt is, akit láncon vezetett a kis hadnagy. A fruska fején óriási két denevérszárny sze­szélyeskedett: zsebkendőnyi terjedelmű fe­kete szalagcsokor és ez is, a ruhája is elárulta az elzászi női népviseletet. Forstner hadnagy úr láncon vezette Elzászt... Egy porosz gya­logos közkatona feltűzött szuronyú puskát hordott a vállán, a kezében súlyos lánc vége, a lánc másik végén pedig egy összeesett, meghajtott hátú bőrkötényes ember, a nya­kában kétoldalt egy-egy cipő csüng le mad­zagon, szabadon levő kezében görbe kala­pács... Mellettük egy jelmezes fiú valami utá­Jatos szörnyeteget vezet, valami döbbenetes keverékét a sárkánynak, a bulldoggnak és egy özönvízelőtti ősállatnak, amely négy ke­réken gurul előre és a feje alatt táblát őriz, ezzel a sokatmondó fölírással: Militárizmus... Egészséges hahota és fölcsattanó jókedv harsogott fel, amerre elvonult ez a csopor­tozat. Az emberek mintha egymás szájából vették volna át a zúgást, zümmögést és ka­cagást, amint elvonult előttük az ötletes cso­portozat, úgy vonult mindig tovább, mesz­szebb a morajlás a zaberni hősökkel. Mint a fölriadó éljenzés harsogása a lojális nép­tömegekkel megtömött utcákon, amikor arra hajtat az uralkodó. Indián lovasok léptettek most a nyo­mukba, tetovált marcona óriások, a fejükön fenyegető tollazattal, akik félelmet akartak kelteni a kezükben vadul forgatott csillogó bárdokkal, és szőrmentén ülték meg a lovai­kat. Vademberek törtek előre zárt csataren­dekben, vijjogó, kurjantó, sikoltó, üvöltő, kur­rogó hangok egész orkesztere hasított bele a levegőbe és az emberek egyszerre befogták a füleiket. Azt lehetett volna hinni, hogy ez a káp­rázatos fölvonulás sohase fogy el, kiapad­hatatlanul buzog és csörgedezik előre sza­kadatlan, mint a kristálypatak friss forrás­vize. A szem lassanként belefásult, elfáradt és káprázott a töméntelen újdonságtól, ame­lyek frissen és meglepetésszerűen tűntek elő az utcasarkok mögül, mint földalatti szikla­mélyedésekben bújkáló, hirtelen napvilágra sustorgó folyó. Elkáprázott a szem ennyi csil­logás, szín és szépség szemlélésében és a kü­lömböző koroknak, népeknek és ruháiknak ilyen tobzódó összekeveredésén. Győrffy Zsolt egyszerre csak megelé­gelte a mulatságot és azt is, hogy a jobbol­dali szomszédjai jobbról nyomták,, a balol­daliak balról és elülről-hátulról is akadtak buzgó »támogatói«. Keresztülfúrta magát aí vidám tömegen. Mig állt a lábán, mert foly­ton ide-odahimbálták és szinte megszédült, amikor végre a saját két lábán kellett ál­lania. A menet színes emberkigyója lassudan vonszolta magát át a téren és a Poststrasse emeletes palotái alatt haladt az elegáns Fraumünster karcsú tornya irányában, a hó­fehér templom antik szépségei, kecses ívei mellett. Az indián lovasok alatt megdübör­gött a tér ezernyi-ezer kőkockája és a vad­emberek kurjantásaira megcsörrentek a ne­mes stílusú keresztény templom színes üveg­ből készült ablakai... Győrffy Zsolt áthaladt a Quaibrücke hosszú ívén. A színház felől tarka tömeg kavargása ütötte meg a szemét. Nyüzsögve hömpölygött ott a kíváncsiak sok ezernyi bo­lya és víg lármájuk úgy hangzott a távol­ban, mint hímes rét virágos palástja fölött az ide-odacikkázó bogármilliárdok morajló zümmögése. Valamennyien ama bekerített te­leknégyzet körűi gomolyogtak, amely a tó partján viruló zöld foltként lapul meg a fé­nyes szállók, sokemeletes paloták és a kel­lemes stílusú színház között. A térség közepén óriási máglyarakás emelkedett szinte emeletnyi magasságig. Szá­raz fenyőfaágak, tűlevelű lombkoronák, szá­raz falevelek voltak ott magas halomba rak­va. Egy ember éppen akkor járta körűi és öblös öntözőkannából végiglocsolta a szá­raz máglyarakást. Átható petróleumszag öm­lött szét a levegőben.-. A máglya közepéből vagy tízméteres rúd nyúlott a magasba. A csúcsán kajla alakjával ott gubbasztott, há­tuljával a. rúdba szúrva, az ünnepség igazi okozója, célja, csúcspontja és befejezője: a hóember. (Folyt köv.)_ ijj UH.ÍJ

Next

/
Thumbnails
Contents