Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-18 / 262. szám

JSílffRYICBK. 1930. november 18. Kállay a köztisztviselők mellett A képviselőház szerdai ülésén egyik ellenzéki képviselő a kor­mányhoz intézett interpellációjában felvetette a tisztviselőkérdést is, még pedig olyan formában és beál­lításban, mintha a mai közgazda­sági nehéz viszonyok közepette ép­pen csak ez a társadalmi osztály él­vezné a kormány áldásait és segítő kezét. A zajos ellentmondásokkai kisért állításra nyomban az ülésen Kállay Miklós államtitkár válaszolt s ebben olyan preciz és tárgyilagos, hangon utasította vissza az ellenzéki képviselő indokolatlan támadását, amely teljesen és tökéletesen meg­felel a mi álláspontunknak is és bátran el merjük mondani az egész ország objektív közvéleményének. Kállay államtitkár, amint mondot­ta egész hitével, magyarságával, meggyőződésével óvó és tiltó szót emelt az ellen, hölgy a magyar tiszt­viselői kar ellen fellázítsák az or­szágnak keserű, nehéz gazdasági helyzetben vergődő és nyomorgó közvéleményét. A magyar fajban meglévő tiszteletet és megbecsülést érdemlő kiváló tulajdonságok meg­vannak a magyar tisztviselői kar­ban és aki a magyar tisztviselők ellen agitál, az a magyar középosz­tály és a magyar faj ellen agitál. Minden sorát és betűjét ma­gunkévá tesszük Kállay Miklós ál­lamtitkár ez állításának. Sajnos gyakran észlelhető jelenség, hogy a ránknehezedő súlyos gazdasági válságban mindegyre a tisztviselő­kért rántják elő, mint olyant, ame­lyiknek sorsa irigylendő és kivált, ságos az általános elszegényedés közepette. Holott mindenki nagyon jól tudja, hogy mennyi Ínséggel és nyomorkodással kellett megküz­denie az utolsó másfél évtizedben ennek a tipikusan magyar társadal­mi osztálynak és hogy mekkora ha­zafias áldozatkészséggel viselte ez a most megtámadott réteg a esőstől rázuduló megpróbáltatásokat. Köz­tudomású az is, hogy az államház­tartás egyensúlyának megmentése céljából ugy a múltban, mint a je­lenben reá kirótt terheket minden panaszkodás és zokszó nélkül vál­lalta és vállalja, holott lerom­lott életstandardja ma már össze sem hasonlítható a békebelivei. Vállalja a terheket és megpróbál­tatásokat magasabb etikai átérzés­ből, mert szívvel-lélekkel azonosít­ja magát a magyar élettel, ez pe­dig a nemzet magasabb érdekében jelenlegi helyzetünkben min­denkitől áldozatot vár. Mert igazán nagyrahivatott, igazán államalkotó faj csak az lehet, amelyiknek min­den tagja kész arra, hogy nemzete érdekében áldozatot hozzon és mi­nél kevesebb vonakodással teszi ezt valamelyik nép réteg, annál maga­sabbra szökik etikai tartalmassá­gának fokmérője s annál előkelőbb helyen kell, álljon a nemzet közbe­csülésében. Á magyar tisztviselői karról bízvást elmondhatjuk, hogy nemcsak nem vonakodott az áldo­zatok meghozatalától, hanem ren­dületlenül mindig elől állott ezek teljesítésében. A legkisebb tehát az, hogy mindenki elismeréssel, és tisz­telettel adózzék ennek a kiváló tár­sadalmi osztálynak, amely magában foglalja középosztályunk és kispol­gárságunk jó nagy részét és igaza van Kállay Miklósnak abban, hogy tiltakozni kell minden olyan vellei­tás ellen, amely az egyes társa­dalmi osztályok között szükséges összhangot é s megértést azzal akar- • ja megzavarni, hogy a magyar köz- j tisztviselői kart emeli ki, mint a | kormány különös kedvezésekben részesülő kedvenceit. Ez nem áll , s ezért a közvélemény megértő he- | lyesléssel kiséri Kállay "Miklós ' energikus és határozott kijelenté­seit. totta, a legjobb távb. kezelőket osz- 1 totta be és a számlálást gyakorlat­szerzés céljából már a rendelet élet­beléptetése előtt bevezette, igy a késedelmes kapcsolásért esetleg mégis előforduló panaszokat a tele­fonkezelőkön kivül álló okok idé­zik elő. Türelmet kér a póstafőnökség a közönségtől és türelmet könyörög e sorok irója is, aki végignézte azt • az idegölő munkát, amit a telefo­nos kisasszonyok végeznek. Ott ül­nek sorban a számozott kapcsoló­tábla előtt a hölgyek, előttük az apró rubrikákba beosztott táblázat, amelyre jegyzik a telefonbeszélgle­téseket. Hihetetlen gyorsasággal és pontossággal dolgoznak a bonyolult gépezett előtt. Az apró fehér vil­lanykörték, mint titokzatos fényje­lek gyulladnak ki hol itt, hol ott minden pillanatban. A lámpák mel­lett számjegyek sorakoznak a laikus előtt érthetetlen összevisszaságban. A kisasszonyok rettentő idegmun­kája szinte bámulatraméltó volt ak­kor is, amikor nem kellett jegyezni a beszélgetéseket, de most egyene-­sen idegroncsoló ez a tevékeny­ség. Ha egy kis lámpa kigyullad a táblázaton, a kezelő hölgy azonnal jelentkezik. A felhívó bemondja a kért számot, mire a kezelő azt fel­csöngeti, aztán egy nagyobb piros lámpát figyel, amelyik jelzi, hogy az, akit felhívtak felvette a kagylót. Ekkor írja' csak be a kisasszony a táblázatba, hogy a beszélgetés meg­történt. Ez a sorozatos müvelet egyetlen felhívásnál a leggyorsabb tevékenység mellett is jó néhány másodpercet vesz igénybe. De most képzeljük el, hogy pillanatok alatt S—io lámpa gyullad ki egyszerre és akkor meg kell hogy értsük, azt az egy-két perces várakozást, amely némelykor előfordul. Éppen ezért legyünk türelmeseb­bek és elnézőbbek, nem a póstával, hanem azokkal szemben, akik a mi kényelmünkért ott robotolnak a magas székeken, fülükön kagyló­val, nyakukban beszélőtölcsérrel néha io órát is szakadatlanul. Nyíregyházán és Debrecenen át húzódó nagy Tisza-csatorna építése érdekében intéz felira­tot Debrecen törvényhatósága a kormányhoz Látogatás a nyíregyházi íőpostahlvaíal távbeszélő osztályánál Gondoljunk a telefonkezelőnők idegölő munkájára és legyünk a hívásnál türelmesebbek A szombat este életbelépett tele­fondrágitás nagy konstemációt kel­tett Nyíregyházán és dacára an­nak, hogy a Nyirvidék több ízben közölt ismertető cikkeket, mégis sokan vannak olyanok, akik tájéko­zatlanok az uj rendszabállyal szem­ben. Hogy alapos tájékoztatást nyujtsunk az uj pósta, távíró és távbeszélő dijakról és az ezzel kap­csolatban életbeléptetett telefon­szolgálatról, munkatársunk a pósta­főnökségtől kért részletes informá­ciót. A nyíregyházi távb. előfizetők — mondotta informátorunk — ál­lomásaik után a következő dijakat fizetik : Alapdíj : 7 P, beszélgetési díj: 12 fillér. A kötelező havi be­szélgetés száma : 30. Téves kapcso­lásokért a havi kötelező számú be­szélgetéseken felüi folytatott beszél­getések után 30/0 levonásba jön. — Így pl-. ha egy távb. előfizető a hó folyamán összesen 70 beszél­getést kezdeményezett, akkor a kö­vetkező dijakat fizeti : 7 P (alap­díj) -f- 3.60 P (30 kötelező beszél­getés) -f- 4.80 P (a kötelező 30 beszélgetésen felüli 40 beszélge­tés^) összesen = 1 5.40 P, ebből le 0.14 P (3% téves kapcsolásért a 40 beszélgetés után), marad = 15.26 P. Az 500/0-0S díjkedvezményt élve­I ző előfizetők (orvosok, állami és 1 várm. tisztviselők) az alapdíj feléc, ezenkívül beszélgetésenkint 12 fil­lért fizetnek. Itt nincs 30 kötelező beszélgetés. A külön mellékállomások után 3.50 P alapdíj fizetendő. Beszélge­tési dij a főállomással egybe szá­mítódik, A távolsági (interurbán) beszél­getési dijak változatlanul"' marad­nak. Minthogy a beszélgetéseket egye­lőre a távb. keztelők számlálják, amely munkálat bizonyos időt vesz igénybe, mert meg kell előbb győ­ződni, vájjon a hivott szám je­lentkezett-e, azután pedig a munka­helyeken felfektetett táblázatokban a hívó fél számát fel kell jegyez­ni és minthogy ugy az előfizetők, mint a postakincstár eminens érde­ke, hogy a számlálás megbízható le gyen, ennélfogva természetszerűleg a kapcsolás ezután némi késedelmet fog szenvedni, amely körülményre felhívjuk a távbeszélőt igénybevevő közönség figyelmét. — Türelmet ajánlunk a közönségnek az esetle­ges késedelmes kapcsolásért már csak azért is, mert meggyőződést szereztünk arról, hogy a postahiva­tal főnöke minden intézkedést meg­tett a nehézségek áthidalására, ne­vezetesen a mumkahelyekÍBt szapori­Több izben felvetődött már an­nak a gondolata, hogy az Alföld­nek viziutban legszegényebb vidé­kén, Szabolcs és Hajdú várme­gyékben keresztül olyan vizi utat kellene kiépíteni, amely nemcsak a mezőgazdaság szempontjából vol­na jelentős, hanem az ipar és ke­reskedelem számára is sokat je­lentene. Sokféle elgondolás merült annak idején fel, de mindegyike megegyezett abban, hogy e csator­nának érintenie kellene a kereske­delmi és ipari szempontból jelen­tős városokat; igy Nyíregyházát és Debrecent is. Csodálatos, hogy a békeévekben igen fantasztikusnak és céltalan­nak tetszett a gondolatnak a fel­vetése is, pedig anyagi szempont­ból akkor kedvezőbbek voltak a vi­szonyok, most pedig, amikor az élet szinte arra kényszeríti az állam gé­pezetét, hogy mindent elkövessen, amivel a súlyos gazdasági helyze­ten könnyíteni lehet, sokkal komo­lyabb formában kerül felszínre a nagy Tisza-csatorna terve, mint­sem azt sokan gondolnák. A nagyszerű tervek Szolnok vár­megye törvényhatósági közgyűlése vetette fel komoly formában s a közgyűlés határozata alapján Deb­recen város jogügyi és pénzügyi bizottsága is foglalkozott a hozzá­áttett tervvel s nemcsak hogy ma­gáévá tette, hanem Vásáry István polgármester javaslatára a törvény­hatóság olyan értelmű feliratot in­téz a kormányhoz, amelyben nem a szolnoki partikuláris tervnek, ha­nem az egész Alföld vizi útjainak kiépítésére vonatkozó terv kidolgo­zására hívja fel a kormány figyel­mét, amelyben nem a Szolnok— Budapest közötti csatorna, hanem' a Tiszától Nyíregyházán és Debre­cenen át egészen a Berettyóig hú­zódó nagy csatorna megépítése foglaltatna. Nem is kell hangsúlyozni, hogy egy ilyen tervnek valóra válása mi­lyen fel sem értékelhető előnyt je­lentene nemcsak Szabolcsvárme­gyének. hanem elsősorban Nyíregy­házának. A város csatornázási, ter­melési, kereskedelmi lehetőségei nem remélt magasba szökkennének. Debrecen törvényhatósága bizo­nyára átteszi a feliratot hasonló ér­telemben való állásfoglalás céljá­ból Szabolcsvármegye törvényható­ságához is, ami egészen természe­tes, hiszen a bizottsági tárgyaláson is figyelemre méltatta Debrecen ve­zetősége azokat a Szempontokat, amelyek Nyíregyháza mellett is fezólnak s akkor — reméljük — ha­sonló lelkesedéssel fogja fogadni Szab olcsvármegye törvényhatósága &s a tervet s hasonló értelemben ir fel a kormányhoz. Demjén József dr. városi tiszti főorvos előadása a tejről Szombaton délután 4 órakor meg teltek a Városi Színház férőhelyei a nyíregyházi iskolák ifjúságával és közegészségügyi kérdések iránt ér­deklődő közönséggel. Az érdeklődés dr Demjén József városi tiszti főor' vos előadásának szólott. Demjén dr. az Országos Tejpropaganda Bi­zottság égisze alatt előadást tartott a legfontosabb emberi táplálékról,

Next

/
Thumbnails
Contents