Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

1930. november I. JsfVíRYIDÉK. Mezőgazdaság Séta a kisvárdai mezőgazdasági kiállításon Irta: Balogh Gynla m. kir. gazdasági tanácsos törvényszéki szakértő. '.} II. v , A mezőgazdasági termények kü­lön épületben foglaltak helyet igen ügyes elrendezésben. A Mezőgazda sági Kamara és Burgonyatermelé­si Hivatal, mint mindég, ugy most is tanulságos és tudományos anya­got mutatott be. Mindjárt mellet­tük van az Eszenyi féle tornyos­pálcai burgonyaneínesitő üzem. A Nemesitő lekötelező udvariassággal ad felvilágosítást a kiállított ér­tékes anyagáról. Bemutatja a 36 darabból! áíllá fajtagyüjteményt, mely egyúttal kenesztezési anyag, továbbá a már államilag elismert és elismerés alatt levő fajták cso­portját. Érdekesek a deodára és ősziró­zsa keresztezéséből előállott va­riációk, ezekből választatott ki és tenyésztetett ki a közismert Gül­baba burgonya. Jobbra találjuk a szintén első dijat nyert Dr. Korniss uradalom szakszerű, értékes össze­állítását, melybő-L intensiv növény­termelés azonnal feltűnik. Látunk hatvani utántermésü búzákat, ár­pákat és zabokat, plata lent, olasz napraforgót stb. Fleischmann, mindszenti és Frunk Brosers ten­gerit stb. mind nemes vetőmag. Szembeötlik az 1119-es hatvani buza 1557 kg. holdankénti termés­eredménye, de a többi átlag is hasonló. Szép mellette Diner Béla gazdaságának tejtermék kiállítása. Megtaláljuk itt a trappista sajtot, tea- és főzővajat, pasztörízált és egyéb palacktejeket; az első dij ta­núskodik, hogy méltó anyag. A Lohov-Petkus nemesitők szapoiitó­telepeinek rozsa és zabja első di­jat kapott. Itt mindjárt kiválik Liptay László uradalma. Sok, hosz­szu tudományos munka eredménye azonnal meglepi a szemlélőt. Álla­ímilag elismerj burgonyafajták egész csoportja, hatvani, Almási, Eszterházy búzák utántermése, ér­tékes rozs, árpa, zab és borsóféle­ségek, stb. Országos kiállításra való; összeállítás. ' Felette látjuk az I. és II. dijat. Ezen az oldalon van dr csicseri Orosz Sándor uradalma kollekciója méltó meg­rendezésben. Gyönyörű takarmány­cukorrépák feltűnőek, len, re ­tek, spárgátok, kitenyésztett vető­mag jól csoportosítva, feltűnik a »Szegényember tengerije«, mellyei érdemes foglalkozni. A tömör kiál­lítást első díjjal honorálták. Pál János kékesei terményei má­sodik dijat vittek el. Vigh Berta­lan által termelt mázsás takar­mánytök dijat kapott. — Na ­gyobb területet vett igénybe Gróf Lónyay pátrohai uradalma, mely dijat nyert fejlett cukorrépáival és jó szemléltetett bab, buza, árpa, zab, cirok féleségeivel. A bejárat­nál állitotta ki a nyirbaktai Állami Erdőhivatal többek között a vég­zendő és már 1 befejezett ténykedé­sét jól szemléltető grafikonjait, — melyek különösebb figyelmet kel­tettek. A teremben több kereskedő, iparos és gyáros gazdavonatkozásu árujával helyezkedett el, hol a szük ségletek be is voltak szerezhetők, illetve megrendelhetők. A nagyiparból megtaláltuk a Szabolcsi Gazdák Szeszfinomitó Szövetkezetének ízléses pavilon­ját. valamint több, így a Rétkö­zi kender és a Perényi cserép­gyár kitűnő gyártmányait, és más hazai gyárak lerakatát. A főkapuval szemben volt felállítva és üzemben bemutatva a nagy­teljesítményű. egyszerű szerkeze­tű. ^Tulipán kut« már tökéletesí­tett kivitelben, amely Papp tit­kár elmés találmánya. Külön van­nak még a Dr. Diner és Nyiregy­háza város, a bíráló bizottság ál­tal díjazott értékes csemete isko­lái. A mezőgazdasági termelés is határozottan olyan fejlettséget mu­tat. amilyent igazán kevés vidé­ken lehet megtalálni. A városi termekben szebbnél­szebb festmények gyönyörködtet­ték a látogatókat, emellett ízléses szinösszeállitásu hímző munkák és a szövőipar szép darabjai kerültek bemutatásra. Mind gondos, szor­galmas kezek elismerésre méltó munkája. Látszik, hogy a házi­ipar fejlesztésére sok gondot fog fordítani a tevékeny egyesület, leiismerve annak rendkívüli fon­tosságát. A virágkertészet pompázó virág w jaivai 'nagy hatást gyakorolt. — Egészen fővárosi Színvonalú volt a Liptay Lászlóné jékei kertésze­tébőt kiállított óriási japán chry­santhemumok erdeje, melyek első dijat nyertek a Nyiregyháza város igazán festői' virágágyával együtt. A gyümölcsbői á Zuckermann-féle nyírlövői gyümölcsös volt kiváló, mely dijat is nyert, azonkívül iga­zán figyelmet érdemeitek a Dr. Bo­zsán szőlészet áltat beküldött és díjazott termények. Oktató volt a Magy. Kiviteli Intézet és a Me­zőgazdasági Kamara oktató és példás anyaga, mely itt sem kiméit áldozatot tanulságos összeállításá­val. ; I • ' | ; I A déli órákban vonultak "fet zászlóik alatt pompás paripákon: a i&vas leventecsapatok pWdás. rendben, árvalányhajas, magya­ros, részben katonás formaruhá­ban. tanúságot téve arról is, j hogy . az intézmény milyen fegyel­mezett 'és fejlett. Délben terjedt el a 43 km-es távhajtás eredmé­nyének híre, mely szerint az első dr Dadányi ur, második báró Vay Miklós ur fogata lett, 2 óra és 12 perces idővel. Sok minden hasznosat láttunk még, de helyszűke miatt leírni mindent nehéz volna, az azonban bizonyos, — hogy a gazdák ta­pasztalattal és értékes benyomás­sal távoztak, a nagy törekvést jel­lemző kiállításról. (Vége.). . n » A Szabolcs-szálloda éttermében minden szombaton és vasárnap nagy hurka-kolbász ésturóscsusza estély lesz. Egy adag 1 pengő 40 fillér. Minden este 60 filléres zonavacsora. Elsőrangú asztali bor literje 80 fillér, sóstói riz­ling 1 pengő, ó személt rizling 1 pengő 20 fillér. Kellemes szó­rakozóhely családok részére. — Pontos kiszolgálás. A közönség szives pártfogását kéri 7019—20 Kovács Ödön MINDEN NO gyönyörű lehet, ha divatos bársony és filckálapot vásárol, jutányos áron kizá­rólag walterné kalapszalonjában, Luther­utca 20. Lovas Kovács-hiz Bársonyala­kitás, filc tisztítás, festés és formálási (Regény.) Irta Péchy-Htfrváth Rezső. 17 Sötétedett és Marili közelebb bujt férfi­jához. A fehér cicát az ölébe vette, meleg kis kezét pedig simulva, odaadóan helyezte bele a Győrffy tenyerébe. Sokáig üldögéltek még ott, összebújva, hallgatag, és régen fölhime­sedtek a csillagok, amikor aludni mentek. 6. fejezet. K.appan, amely pápaszemet viséL A Schwetlisee úgy téküdt el a komor kőgigászok lábainál, mint egy megijedt, alá­zatos és meghunyászkodó kis zöld szem. Fö­lületében kacéran nézegették magukat a he­gyek és a kicsi tó haragoszöld tükre mint valami megfagyott tükör, rezdülés és türem­lés nélkül feküdt sziklaágyában Tisztán és kiragyogva mutatta meg a megyek körvona­lait, amelyek ridegen állták körül a pirinkó tengerszemet és tisztán fehérlett föl a víztü­kör sima lapjáról a rozsdásszínű kőhegyek virító hósipkája. j A havasok éles, metsző levegőjében csönd ömlött el. Csak itt-ott morajlott csön­desen valami távoli hegyi patakocska rohanó vize, vagy a függőlegesen lógó sziklatöm­bök oldaláról lecsurgó hólé fröcskölő csobo­gása. Néhol úgy tetszett, hogy ezek a lecsur­gó vizek nem egyebek jégsugárnál. Mozdu­latlanul csüngtek le a barna sziklák peremé­ről, néhol karvastagságú fehér sugárban, né­hol meg arasznyi vagy emberderéknyi vas­tagságban, itt-ott elszélesedve. Erősen csil­logtak gyönge ezüstös színeket az éles nap­fényben. Vízkötelekhez voltak ezek hasonla­tosak, amelyek megálltak és megmerevedtek a levegőben, sőt hosszabb szemlélésnél úgy tetszett, mintha a lerohanó vízsugár vissza­felé folynék. Csak a zúgó morajlás, a suhogó sistergés és a föl-fölharsanó csobogás bi­zonyította, hogy ezek a leomló, porzó, apró sugarakra szétszakadó havasi vizek nem a káprázat csalóka játékai. Győrffy Zsolt és kis barátnője szomjú szemekkel itták a vad természet szinte meg­döbbentően, lenyűgözően csodaszép képét. Csöndesen üldögéltek a tengerszem part­ján, ahol pompás, üde füvek selyme zöldéit és a víz sekélyes, elmocsarasodó részében aprólevelü sás és üstökszerű kákacsomók áz­tatták meg lábukat a havasok fényes zöld szemében. Levetették a cipőiket és úgy üldö­géltek a tó hűs partján, lábaikat belefúrva a nedves fűcsomók közé. Aztán mezítláb szaladgálni kezdtek a pu­ha fűszőnyegen. Marili egyszerre csak föl­kiáltott. Megállt és gyorsan lehajolt. Valahol egy kákacsomó alján, megbotlott és valami kemény tárgyban alaposan megütötte a lab­ujjait. A sűrű kákaszövevényből egy hatal­mas, rozsdaszerű, sötétbarna foltokkal tele­tarkáit csontdarab került elő. Marili messzire eltartotta magától, ahogy a két ujja között kíváncsian és némi undorral nézegette, aztán megrázkódott és ledobta a földre. Ott pisz­kálgatta tovább a harmatos fűben a csontda­rabot, ide-oda- forgatva a füvek között me­zítelen lábával. .' 1 Győrffy kíváncsian nézegette a jókora csontdarabot, -amely már félig megkövese­dett volt. £s ahogy vigasztaló szavakat mon­dogatott a leánynak, az eszébe egyszerre, hírtelen föltört egy ötletszerű emlékezés, amelyet valami geológiai munkában olvasott egyszer. El is mondta mindjárt: — Mit gondolsz, Marili — mondta és kötekedve mosolygott — hátha ez a csont­darab is olyan nevezetes származású, mint a luzerni bukott angyalok csontja ? Marili tág szemeket mutogatott neki: — Bukott angyalok ? — Az. j [ | • — Hát az meg már mi ? — Na csak ne hitetlenkedj! Olvastam egyszer valamit róluk. Gondolom 1577-ben történt az eset. Luzern város tanácsa, hitelt adva egy baseli egyetemi professzor »tudo­mányos« fölfedezésének és »hiteles« »bizonyi­tékainak«, a város közelében napvilágra ke­rült mammutcsontokat tanácsi határozattal ama boldogtalan teremtések maradványai­nak itélte, akiket a haragra gerjedt Isten az Egek magasságából lesújtott. Vagyis a bukott angyalok testi maradványainak. Ezeket a ma­radványokat, minthogy a baseli tudós meg­állapításai szerint a bukott, föllázadt angya­lok csontjai voltak, a luzerniek gondosan összegyűjtötték, koporsóba helyezték és nagy tisztességgel és fényes egyházi külső­ségekkel eltemették... Marili kacagott T — Hát vigyázz, — intette Győrffy, — nehogy ez a csont is a bukott angyalok tes­téből való legyen. Ne nagyon rugdosd, mert hátha megsértődnek és haragjukban bosszút állanak rajtad... A leány hírtelen lehajolt, fölkapta a cson­tot és hatalmas ívben belehajította a tóba. A zöld szem loccsanva köpött föl egy hegyes, kúpalakú víztölcsért és sűrű, sebesen iramló gyűrűzéssel mozdította meg nyugalmas tü­körét. { ' 1 1 Nemsokára hazafelé indultak a Plessur partján, amely kicsiny patak alakjában zúdul ki a tengerszem északi csücskén. Útközben azzal szórakoztak, hogy a vi­déket koszorúként körülfogó havasok neveit találgattákJVlarili tovább ment: ő a magas­ságát is tudta rendszerint valamennyi hó­hegynek. ! ! 1; f j. Foiyt »*). ..;

Next

/
Thumbnails
Contents