Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-15 / 260. szám

1930. november 15. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kaíimara felterjesztése a földmivelésügyi tárca jobb dotálása érdekében A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara mult hó 29-én megtartott igazgató-választmányi ülése határozatából beadvánnyal fordult Mayer János földimivelésügyi mi" niszterhez, amelyben kéri, hogy a földmivelésügyi tárca az állami költségvetésben az eddiginél jóval ofkozottabb mértékben dotáltassék, hogy lehetőség nyíljon végül arra, hogy a magyar földmivelésügy égető problémái komoly megoldásba vehetők legyenek. Ugyanis a földmivelésügyi miniszteri tárca költségvetési dotációja oly szegényes összegekkel találtatott a múltban ,hogy azokból a magyar mezőgazdaság nagy kérdéseinek eredményes megoldása még csak megkísérelhető is alig volt. Sopronvárinegyében nem jelentkeznek munkára a munkanélküliek Sopronból jelentik: Sopronvármegye közigazgatási bizottságának tegnapi ülésén vitéz Simon Elemér főispán bejelentette, hogy Kapuvárat c a herceg Eszterházy* féle húsfeldolgozó üzem 4 pengő napszámmal 150 munkást keresett s mindössze csak 15 munkás jelentkezett munkára. Csepregen 70 földmunkásra volt szükség, de egy munkás sem jelentkezett s igy kénytelenek voltak Csongrádról hozatni kubikosokat . Inkey báró lemondott az Omke elnöki tisztségéről Budapestről jelentik: Inkey Pál báró levelet intézett Somsich László grófhoz, az Omge elnökéthez s bejelentette, hogy a tejgazdasági bizottság elnöki tisztérői lemond. A bizottság a bejelentést* sajnálattal vette tudomásul. JMlfÍRYlDÍIL A pénzfigyigazgató megállapítása szerint Szabolcsban izgatnak az adó befizetése ellen á folyó évi kivetésnek 97 százaléka még nincs behajtva. — Hossz volt a krumpliszüret, nem folynak be az adók. — A boletta árának felemelését várták: nem volt bnzaüzlet Szabolcsvárimegye közigazgatási bizottságának november havi ülésén dr. Tóth Bálint imán. tan., kir. pénzügyigazgató jelentésében ráImiutatott, hogy Szabolcsban az elmiult évi és a folyó évi adókivetések együttes összegéből még 59 százalék nem folyt be. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi esedékes adón felül mindössze 3 százalékot fizettek be a vármegye adófizetői. A kir. pénzügyigazgató ezt az eredménytelenséget főleg annak tu lajdonitja, hogy megállapítás szerint a vánmegye községeiben izgatnak az adófizetések ellen. Azt hirdetik, hogy nem kell senkinek seimi tartani a zálogolásoktól, árverésre úgysem kerül a sor. Ezt a tévhitet — mondotta emelt hangon a kir. pénzügyigazgató-— el fogom oszlatni. Az egyik községben az adóhivatal kiküldötte négy csoportba osztotta az adófizetőket. Az első csoportba a legvagyonosabbak tartoztak. Ezek az első felhívásra megjelentek és befizettek húszezer pengőt. A második csoportba tartozók nem fizettek. Elrendelték a zálogtárgyak lefoglalását. Erre az aktusra még a meghívott kisbíró sem jött el, ugy kellett csendőrrel elővehetni A gazdák, amint látták, hogy a dolog árverés nélkül nem megy, — egyszerre kifizették a zsebükből az adótartozást. Ez az eset is igazolja, hogy lelketlen izgatással állunk szemben. Meg kell azonban azt is állapítania, hogy az elöljáróság serni jár ei eléggé rendszeresen. Megtörtént, hogy befizette valaki az adóját, de az adókönyvbe neon vezették be. Mikecz István alispán az adófizetés terén mutatkozó nehézségeket két főokra vezeti vissza. Egyik az, hogy a szabolcsi krumpliszüret sem, a káposzta termés se hozta meg a gazdák várakozását. Nincs ára semminek, nem tud a szabolcsi termelő értékesíteni, vagy ha tud is valamennyire, azt olyan alacsony áron teszi, hogy a befolyó kis pénz ruházatra sem elég a családnak. Másik ok az, hogy gyakran adnak adófizetési halasztást. Az adófizetők látják, hogy a ímásik halasztást kapott, — ők sem fizetnek. Tóth Bálint dr. kir. pénzügyigazgató az adófizetési halasztásokat illetőleg rámutat, hogy erre a pénzügyigazgatóságot a törvény kötelezi megfelelő esetekben. Nemcsak nagyobb birtokosok, hanem kisemberek is kapnak halasztást ha ezirányu kérelmük indokolt. A termények értékesítésénél előálló nehézségeket ismeri és jól tudja, hogy az adótartozásokból lényeges összeg fog befolyni a dohány beváltási árának kiizetése alkalmával. Hangsúlyozza azonban, hogy az elöljáróság megfelelő beosztással több eredményt érhetne ei még a mai viszonyok között is. f Kovách Elek dr. kir. közjegyző az iránt érdeklődik, hogy bolettábői mily nagy összeg folyt beadóba. A kir. pénzügyigazgató ezeknek az adatoknak isimertetését a jövő havi közigazgatási ülésre igéri. A boletta árának várható emelése ide jén, az elmlu't hónapban szüneteit a gabona vásárlás és ez is közrehatott az adófizetés csökkenésénél. Remény van arra, hogy megindul Yranciaország felé a borkivitelünk és ettől az adófizetésben javulást vár. Mikecz István alispán megerősíti, hagy imig augusztusban és szeptemberben a vármegyei hozzájárulások szépen folytak be, októberben annyira megcsappant a beszolgáltatás, hogy fzetési nehézségek állottak elő. 1. Halvacsora az ipartestület vendéglőjében Az ipartestület uj monumentális székházának kitűnő vendéglőjenagyon gyorsan vált közismertté. Ma már ugy emlegetik Sóváry Ferenc vendéglőjéc, tmint Nyíregyháza város egyik legjobb és legolcsóbb szórakozó helyét, amelynek nemcsak a konyhája elsőrangú, hanem s ami a legfontosabb, a bora is kitűnő és olcsó. Mint ahogy minden pénteken este, ugy ima este is hal vacsora várja a vendégeket. Egy adag pompás halászlé 1.40 fillér, csakúgy mint a ropogós roston sült, vagy az izes rántott hai. Bizonyos, hogy az ipartestület vendéglője egyike a leglátogatottabb vendéglője lesz Nyíregyházának. j '• ELE OÁNS LEVÉLPAPÍR AZ ü JSÜGBOLTBAN (Regény.) Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. 28 Gondolkozás nélkül lépett a táviratos ablakfülkéhez. Aprókat lélegzett és lihegett, mintha sietős útja lett volna idáig. A hivatalnoki 'egy távoli asztalnál állott, de mikor 'észrevette őt, azonnal odajött. — Bocsánat — szólt Győrffy és igyekezett lehetőleg rossszul ejteni ki a német szavakat, hogy csak láthassa a hivatalnok, hogy külföldi e mberrel van dolga — a kegyelmes úr egy pillanatra vissszakéri a sürgönyét. Még nem ment el ? > — Éppen most vittem a távírdászhoz — mondta a hivatalnok. De már föl is kelt az íróasztala mellől és az asztal felé nézett: — Azért majd visszahozom egy pillanatra. Elment és azonnal visszajött. Udvariasan nyújtotta ki Győrffy felé a teleírt távirati üirlapot. Győrffy Zsolt valami köszönetfélét dörmögött és visszavitte a sürgönyt a Tellsplatte tájképéhez. A fehér papírlap zizegett-sustorgott, hogy hirtelen remegni kezdő kezeiben tartotta. Csak most jutott az eszébe, mit is akar ő ezzel az idegen távirattal! Az imént, hogy ösztönös fölbuzdulásában vakmerően és íötletszerüleg, mint valami kifinomult elméjű szélhámos, mindent egy lapra tett föl, elkérvén a más táviratát, még meg sem gondolta, mit akar a távirattal, ha a kezei között lesz. Elolvasni, hiszen ez a legártatlanabb és legkorrektebb detektiv-fogás. De esetleg megmásíthat is, összezavarhat is, eltépheti és magának megtarthatja. Mert. különös érzések hullámai csaptak át egész testén, amelyek előre is meggyőzték őt arról, hogy a távirat Valami gazságot indíthat meg, valami alávalóságot. És ezt neki kell megakadályoznia! Mert talán nem is véletlen, hanem öntudatos elrendezettség műve volt az, hogy a távirat körül milyen tüneményes egyszerűséggel támadtak sikerei. Először maga a fölfedeztetés ténye az ítatós papiroson, amelyhez szervesen kapcsolódott a miniszter egyetlen másodpercig való megpillantása, hogy gyanúja árját megindítsa, mint elrekesztett folyó zúgó víztömegeit a hirtelen fölrántott zsilipkapu. Azután a naiv és hiszékeny hivatalnok bizakodása, ^hogy a hallatlanul egyszerű, sőt együgyű trükkre kiadta neki a táviratot. Amig meg nem kapta az űrlapot, még nem is gondolkozott rajta, mit akar tenni a távirattal. Most kellett ezt elhatároznia! De hogy zúgott a feje, hogy tombolt a vére, hogy kalapált a szíve és hogy sustorgott a két füle! Izgatott és ideges volt, mint nagy elhatározások előtt az ingadozó jellemű férfiú. • Mohón tapadtak szemei a fehér papírlap vékony vonalain sorakozó sötét betűrendekre. Ezt olvasta: ,.» Bercsényi Zürich Minervastr. 12. r 14 ( Estére mindnyájan résztveszünk 1 í előértekezleten, kérem megbeszélt intézkedéseket sürgősen megtenni, délután érkezünk. doktor Pór. ; -i Győrffy a hivatalnok felé nézett. Az ott állott az ablaknál, várt. Igaz, hiszen azért kérte el a táviratot, hogy »valami fontosak •hozzáírjon. De mit írjon hozzá? Hamisítani nem akart és most már nem akart változtatni sem a szövegen. Hátha elrontana mindent. Pedig talán éppen valami nagyszerűség az, ami készül és ami talán csak ennek a távíratnak a megérkezése után indul meg!? Mit írjon hát hozzá, hogy el ne rontson semmit? Egy pillanatvillanásig gondolkozott. Aztán tudta már, hogy mit írjon. Mi legyen az a »fontos valami«. Gyorsan fölkapta az egyik tollszárat, bemártotta és ezt írta elébe az »estére« szónak: »biztosan ma.« Aztán gyorsan visszavitte a táviratot, átadta a hivatalnoknak és kifizette a két új szóért járó díjat Még megköszönte a hivatalnoknak az előzékeny szívességet, aztán elsietett a hivatalból. Öt perc múlva a vasúti állomásra ért és azonnal jegyet váltott. Eszébe jutott Marili. Az nem is sejti majd, hogy hová lett! ^ ! f — Majd Churból táviratozok neki — nyugtatta meg magát és sietve beszállott, mert az úton sebesen robogott az állomás felé két bérkocsi. Nem várta be, kik érkeznek rajta, mert nem akart egy fölösleges találkozást Bimbala Edo gróffal Amikor a vonat nesztelenül megindult és sebesen gördült előre a csillogó acélsíneken, jutott az eszébe, hogy nem hozta el a fényképezőgépet. De ugyanekkor vállonveregette volna magát lustaságáért, ha nincsenek olyan nagyon sokan a kupéban: még mindig nem írt a saját készülékéért... A vonat elsüvített a pályán, sebesen és egyenesen, mint a kilőtt nyílvessző. A kocsik nagyokat biccentek, egyik a másik után, amint a sineresztéseken az eliramló vonat kerekei sorra átdöccentek. Kellemes, elálmositó egyhangú zene volt ez, amire az ember szívesen ráilleszt mindenféle melódiát. Churban ő ugrott le elsőnek a vonatról. A távíróhivatalba szaladt és megsűrgönyözte Mariiinak Árosára, hogy csak két nap múlva jöhet vissza... Átszállt az északra menő vonatra. Utolsónak maradt szántszándékkal, hogy meggyőződhessék róla, nem tévedett-e, amikor Árosán a beszálláskor Thiébaud és Furmston társaságában sejtette Bimbala Edo gróípt?! (Folyt köv.)