Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-14 / 259. szám

1930. november 14. Mikor az ember azt hiszi lement, — kezd újra felmenni, mint a hullámvasúton. Nem baj, ha valaki el;akad, felvontatják! Mert ilyenre is bje vannak ám rendezkedve a Katschbjprgen. Csak a visszacsuszástól kell félni ! Legjobb lenne hegytámaszt vinni !! Felborulásra is könnyen jöhet alkalom 1 stb. stb. De mindenért kárpótol majd a Katschberg Hőhe s a plakett, amit ott adnak jó pénzért a »hős« vezetőknek (és nem ingyen, mint egyesek gondolják). Hamar útra fel 1 — mondtam, mikor az utolsó szó meghallottam. Siessünk ! A tetőn talán találkozunk, mondtuk a tetőre igyekvőknek. — Talán mi is feljutunk odáig ! ? Esőben, sárban indultunk útnak és szerencsésen megérkeztünk. Kicsit hullámutaztunk, kicsit 320/0-ra emelkedtünk. A motor kettes beállításban kicsit sóhaj tozott is, de nem volt olyan merész és rémisztő az ut, mint útbaigazítóink után gondoltuk. A háztetőszerü emelkedések is kissé ellaposodtak, mégis a tetőn csupa öntelt vezetőkkel álltunk szemben. Olyanokkal, akik úsztak a boldogságban, mert ide feljutottak. Természetesen sugárzó arccal igyekeztek minden uj jövevénnyel ismerkedni, hiszen már ezek is feljutottak az ő magasságukba, a Katschberg Hóhéré; tehát érdemesek arra, hogy velük megosszák örömüket. (Hosszú, 5 hetes utunk alatt hány ilyen Katschberget másztunk, ahol ezért semmiféle plakettet nem osztogattak 1) A tetőn az 1641 m. magasban levő menedékházban plakett (v. i. autó-érdemrend) vásár és friss kosztolás után beírtuk nevünket az emlékkönyvbe (mint 'ilyenkor szoíkás) s »dicsőségünk teljében« örömlapokat küldtünk haza, közben felmelegedtünk. Most azután oly jól éreztük magunkat, mint Hédin jMlrfRYIDÍKc Sven a »vi'.ág tetején« a Himalája , ötezer s egy néhány száz méter magas ormain. — Azt hittük u. i

v hogy az otthon eltervezett túránk legnehezebb csúcspontján vagyunk, de még aznap meggyőződtünk róla, hogy a szomszédban, az 1738 m. magasan fekvő Tauern Hőhének sem kell nagyon szégyenkeznie turisztikai szempontból. A sport hevében összebarátkozott n£,gy nemzetközi társaság egymásután ereszkedett alá a meredek uton. S a »dicsőség helyét« elhagyva, csakhamar a szélrózsa minden irányába elszéledve, beszélhetett autója »hőstettéről«. A többiek után mi is lassan megindultunk lefelé. — Ez az ut még meredekebb volt, de az autónk kitűnően vizsgázott s a vezetőnek helyén volt a feje. — Mi, Isten segítségével, vontatás nélkül átjutottunk Katschhergen. Kicsit drukkoltunk, mert mindég vártuk, hogy mikor jön az elrémisztő útszakasz. Ezt nem láttunk, csak egy szelídnek látszó helyen egy nagy táblát, melyen kiírták, hogy ott autó-vontatást vállalnak. Csak mikor már leértünk, akkor jutott eszünkbe, hogy a tetőn eV felejtettük megéljenezni azt a pillanatot, amelyikben Salzburgba átsiklottunk. Itt a hegy lábánál mond tunk »Isten hozzád«-ot Karintiának. Ebédelni az 1916 m. magasan fekvő Mauterndorf-ba mentünk. A Gasthof Wallner fűtött téli kertjében ízletes ebédet tálaltak, csak kissé lassan; talán, hogy időnk legyen közben kissé szemlélődni. — Szép kilátás van innen a Katschbergre és sok remény képződött szivünkben a további útra. — Mauterndorf magas hegyekkel övezett szép osztrák falu, pompás levegővel. Alkalmas a pihenésre. Eb,pd után indulás a Tauem Höhére. — Zuhogó esőben járjuk a Tauem völgyét. Nen félünk az úttól, nem gondolunk kicsuszásra, sem más kellemetlenségre, ami g esős időben érheti az embert. Hős | gépparipánk éppen az imént vizs- * gázott a Katschhberg Hőhén ! Ugy 5 éreztük, nincs mitől tartanunk. Pompás hangulatban gyönyörködtünk a Tauern völgyének szebbnélszebb vízeséseiben (a pálmát a Johannis fali vitte el.) De egyszerre csak olyan látvány tárult elénk, mely elvette kissé kedvünket. Egy minket megelőző autó a tető előtt kifulladt és vontatták szegényt. — Lassan járj, tovább érsz I — mondja, a fiam, gyermeki találékonysággal, de nekünk öre#,s&$$kpek más gondolataink támadtak; Sohasem lehet tudni, velünk is történhet hasonló baleset I Kezdtük respectalni a Tauern Hőhét. Hangulatunkat az egyre fokozódó eső és hideg is zavarta. Boldogok voltunk, mikor elértük a tetőt. Az 1738 m. magasan épült menedékházban bizony jól esett dermedt tagjainkat a meleg kályha mellett melengetni. Közben az emlékkönyvben olvastuk két magyar dszt feljegyzését, akik a mult hónapban 2 hétig kénytelenek voltak itt vesztegeim az eső miatt, őszintén sajnáltuk őket, mert itt a tetőn, esőben, 2 hétig gyönyörködni a havasok ormaiban, kissé kevés szórakozás. — Megtuzsonnnáztunk s siettünk lefelé, nehogy az eső minket is fogva tartson. — Alig haladtunk pár kilométert, az eső elvonult, az idő kitisztult s a vidék egyre szebb lett. Festői sziklahasadékok, zugó patak, spirális utak, szédítő mélységek variálódtak előttünk. Az idő most már oly gyorsan rohant, hogy mi szinte észre sem vettük, amikor a Tauern alján épült »alig« 866 m. magasan fekvő Radstadt-ba értünk. Még nem szállott le az est s mi befejeztük utunkat s boldogan gonaoltunk vissza a mai napra, amelyben annyi nem várt tapasztalathoz jutottunk 1 Párisi tanulmányut. A Párisi Magyar Diákegyesület Utazási Osztálya, mely a MEFHOSz tanulmányutjait rendezi és az elmúlt szezónban 23 tanulmányutat indított 1050 résztvevővel f. évi december hó 28-án 15 napos párisi tanulmányutat rendez. Útvonal: Budapest—Wien— Buchs—Basel—Páris. Részvételi díj 300 P. — Köztisztviselőknek 290 P. — Diákoknak 240 P. Rendez továbbá tanulmányutat a tavasz folyamán: Észak-Afrikába, Egyptomba, Olaszországba, Konstantinápolyra és a Francia Riviérára. Az erre vonatkozó prospektus e hó végével hagyja el a nyomdát és az érdeklődőknek legnagyobb készséggel díjmentesen küldi meg a Párisi Magyar Diákegyesület Utazási Osztálya (Budapest, IX., Ferenc-körut 38., földsz. 2. Telefon : 872-74. Hivatalos órák : hétköznapokon d. u. 4—6-ig.) Húsvéti külföldi tanulmányi kirándulás. A városi felsőkereskedelmi iskola olaszországi tanulmányutj ára a jelentkezések határideje november 15-én jár le. Eddig az időpontig kell az első részletet lefizetni. Az iskola igazgatósága felkéri azokat, akik érdeklődtek bár a kirándulás iránt, de az elgő részletet nem küldték be, hogy azt e héten eszközöljék. A jelentkezéseket ugyanis már le kell zárni annyival is inkább, mert az előirt létszám beltelt s tekintettel arra, hogy a húsvéti ünnepek alatt Rómában nagy az idegenjárás, a kényelmes elhelyezést már most s csak korlátolt számmal lehet biztosítani. — A Szibéria garnizon két pengő 50 filléres propaganda kiadása újból kapható az Ujságboltban. (Regény.) 27 Irta Péchy-Hdrváth Rezső. Hogy ama példák hazájában többek aközött vannak törvények, amelyek adnak is a népnek, nemcsak elvesznek tőle. Vannak törvények, amelyek teljesen lassan gyógyítást és kezelést juttatnak a népbetegségekben és vannak törvények, ameljek minden 60. évet elért polgárnak heti államnyugdíjat adnak holtig, anélkül, hogy valaha csak egyetlen vörös pence-t kellett volna fizetniök erre a célra (tehát nem kell elmennie doldulni vagy szegényházba koplalni, ha elérte azt a kort •és még élni merészel, mint kell elmennie a London News és a The Graphic díszmagyaros kitűnősége országában) stb. stb. Bimbala Edo gróf sokáig volt olyan kormánynak az elnöke, amely nem törődött vele, hogy ideg(en, német vagy osztrák hercegek négy-ötszázezer holdat vehessenek a jó magyar föld televényéből, ugyanakkor, amikor a magyar paraszt csak egyetlen holdnyi földet sem vehet, mert nem jut neki a sok nagybirtoktól. A kormánya nagyszerű törvényeket hozott, amelyek jogokat nem adtak, de szigorú kötelességeket: amelyek az életet semmivel sem könnyítették, de könyörtelenül büntettek. Amikor sztrájkba kergette az egész ország vasutasságát, ahelyett, hogy amit kértek, kenyeret adott volna nekik, elővette régi Miatyánkját, az erőszakot: katonai szolgálatra vonultatta be őket és szuronyokkal tömte tele az éhezők száját... Kormányzása örökös szégyenfoltja marad a civilizált államok sorába tartozó országnak: az ellenzéket, tehát a törvények rendelkezései alapján ott ülő népképviselőket, egyszerűen zupásőrmesterekkel dobatta ki, mert más véleményt mertek megkockáztatni, mint ő; de amikor csúfosan megbukván, ő jutott ellenzékre és valamelyes apró jogtúlkapásokat tapasztalt: azonnal vértől habzó szájjal ordított megtorlás, halál, akasztás, fölnégyelés, hetedízigleni kiirtás után !... Kormányzata tevékenységei közé tartozott a piszkos választások rendszere is, terrorral és csendőrszuronnyal, becsukással és áthelyezéssel, és noha a kormányelnök megválasztatása is erősen beleütközött a törvényekbe, ő mégis Ba^ard-lovagként, ízetlenül szenvelegve verte a kappanmellét, ha erkölcsről, becsületről és tisztességről volt szó. Hiu vén aggastyán volt, aki a hírnevéért és az előmeneteléért szemrebbenés nélkül rendelte volna el akár a saját nemzete kiirtását is, ha tudja, hogy ezzel szívességet tesz valamelyik uralkodónak, vagy hogy ennek a révén biztosan belekerül a történelembe ... Ez volt Bimbala Edo gróf ! ... És most ez az ember, akinek a léptei nyomán nem nőtt fű, megjelent itt Svájcban és idegen államok buldoggjellemü államférfiuival tanácskozik. Idegen államokéval, amelyekkel már régóta nem vagyunk ölelkező viszonyban, de ideges izgalom nélkül egyik sem tud a másikra gondolni. Miért ? És mit akar itt ez az ember ? És mit akar a többi?!... 9- fejezet. Hajsza emberi vadakra. A postahivatal másik ajtaján éppen akkor látta kifordulni Győrffy Zsolt a thrák miniszterelnököt, amikor oda benyitott, hogy néhány levelet föladjon. Győrffy már csak háttal feléje láthatta meg a szikár, esetlenül nyurga kegyelmes urat, aki a következő pillanatban az utcára fordult és eltűnt az ajtókeret világos négyszögéből. De ez az egyetlen pillanat már leleplezte őt Győrffy előtt: az újságíró azonnal megismerte őt, noha a hátánál, a tartásánál és a kalapjánál egyebet nem láthatott meg belőle. t Nem talált benne semmi különöset, hogy <a grófot a postahivatalban látta. Hanem azért ösztönszerű gyanakvással átitatottan nézett körül a teremben. Gyanakodott ő most már mindenre és mindenkire, ami a miniszterelnököt környezte és gyanúja friss és olthatatlan volt, mint dermesztő hideg télben a szabad mezőn kibuggyanó melegforrás. A postahivatalban meglehetősen sokan voltak és Győrffy nem akart a tömeg közé állani. Ráért várakozni akár félórát is. Szemlélődni kezdett a ragyogóan tiszta teremben, ahol a fényes üvegfal vastag bástyája mögött egyszerű hivatalnokok udvariasan és nyugodtan érintkeztek a közönséggel.. Elsétált a bélyegautomaták mellett és egyszerre valami élénk szinezésü tájkép vonzotta a figyelmét, egy íróállvány rekeszoldalán. A Verwaldstáttitó Tellsplatto-ja volt, ragyogó kék égbolttal, sötétkék tükrü tóval, amelybe minden oldalról zord, barnásfekete kőfalak szakadnak. A sziklalábak tövében alázatosan, szerényen és megdöbbentő szelídséggel lapul , meg a nevezetes nemzeti hős nagy tettének !i örök emlékezetére emelt kápolna.... i A pompás tájkép alatt félig használt fehér itatóspapír hevert. Győrffy Zsolt szórakozottan simította végig. És ekkor a szemei megakadtak egy tisztán kivehető betűcsoportozaton. A betűk kaligrafikus latin betűk vol< tak, dőlt ékezetekkel, pontokkal. Győrffy j megdobbanó kíváncsisággal kapta a kezébe f az itatóspapírost. Átfordította a másik oldai Iára, hogy a rajta leitatott szöveget, ha egé| szen átütötte a vékony papírost, eredeti alakj 'jában láthassa meg. A túlsó lapon azonban | csak elmosódottan, töredékes részletekben feketedtek át az egyes szavak, sőt némely] szóból csupán egyes betűk látszottak élesen, a többiek szürkén vagy félig, negyed-alak' ban, eltöredezve és a fekete betűrészek között a fehér itatóspapír foltjai látszottak. Egyes szavakat azonban mégis ki tudott böngészni és ezekből kiókumlálta, hogy az írás magyar nyelvű. És valószínűleg nem más, mint sürgöny. , ; ; ; j (Folyt kőv.). AJ 1