Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-12 / 232. szám

Nyíregyháza, !930 október 12. * Vasárnap T»T, évfolyam 232 sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 50 P. Negyedévre 7 50 P. — Köz­tiszlviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1—39. Postacheque 29585 Csak magyar árut fogyasszunk! A magyar nemzet önvédelmi harcában, létért való küzdelmében legerősebb fegyverünk a külföldi árucikkek fogyasztásától való tar­tózkodás. A magyar föld terméke oly kiváló, hogy egyáltalán nem szorulunk külföldi élelmicikkek be­1 hozatalára. A magyar ipar pedig minőségben és árban szintén leg­alább oly jót tud produkálni, mint a külföld. Miért van hát még is. hogy a külföldről még mindig importálunk gyümölcsöt, főzelé­ket. bort, likőröket és egyéb ná­lunk is megtermő élelmicikkeket? És mi az oka annak, hogy a ma­gyar ember még most is a kül­földi "ipar gyártmányait keresi a boltokban? Hiszen, ha megfontol­juk, hogy a külföldről egyedül a mult esztendőben körülbelül 650 millió pengő értékű különféle ké­szítményt hoztunk be, anélkül, hogy erre feltétlenül szükség lett volna: be keli ismernünk, hogy na­gyot vétkezünk önmagunk ellen! Tessék csak elképzelni, hogy Magyarországon minden emberre fejenként 76 pengő fejkvóta jut a külföldi behozatal értékéből és nyomban felismerhetjük, hogy va­lóságga/ öngyilkosságot követünk el a külföldi portéka ilyen favori­zálásával. Pontos statisztikai szá­mitások megállapították, hogy a magyarországi behozatal 70 ezer munkásnak és-7000 tisztviselőnek ad kenyeret — de a külföldön, tehát külföldi munkásnak és tiszt­viselőknek, ugyanakkor, amikor Magyarországon olyan ijesztően növekszik a munkanélküliség. Ezen a bajon csakis a társada­lom maga segíthet. Ha minden magyar ember elhatározza, hogy a boltban magyar portékát követel és csakis ilyen vásárol, ugy az ország egész közgazdasága egy esztendőben 650 millióval gazda­godik. Jól jár a magyar gazda, akitől a magyar föld termékét vá­sárolja meg a magyar közönség, és jól jár az iparos és a gyáros, akinek fogyasztói ezen a réven erőteljesen megszaporodnának. Az állam kényszereszközökkel nem erőltetheti a behozatal "korlátozá­sát, mert hiszen a különféle keres­kedelmi szerződések ezt tiltják. Csak magának a közönségnek erős elhatározása és hazafisága az, amely kiszoríthatja a nemzetgaz­daságilag oly káros külföldi im­portot. A magyar közönségnek er­re a célra való megszervezését, ki­tanitását, felvilágosítását célozza a »Magyar Hét«-nek elnevezett hazafias akció, amely abban áll, hogy az ország kereskedőinek túl­nyomó része éspedig a fővárosban ugy, mint a vidéken, kirakataiban október hó 18-tól kezdve októ-. ber 26-ig magyar portékát: a ma­gyar föld. a magyar ipar termését mutatja be a közönségnek és ek­ként bebizonyítja, hogy a magyar árucikk van olyan jó és van olyan olcsó, mint bármely külföldi! Min­tísssBsammmmmmmmmíi denki a saját érdekében cselek­szik tehát, ha magyar árut vásá­rol. sőt vétkezik a maga, a csa­ládja és a hazája jelen és jövő boldogulása ellen, ha kényszerítő szükség nélkül külföldi árut fo­gyaszt. Ennek az egy hétnek a tanul­ságát át kell vinnünk az esztendő valamennyi 52 hetére, hogy végül is azt mondhassuk: a magyar áru propagandája nem egy hétre, ha­nem az egész esztendőre él és mű­ködik ! — A gazda vegyen ma­gyar iparcikkeket, a városok ipa­rosai ás ipari munkássága pedig csak ugy, mint a tehetősebb pol­gárság — fel egészen a gazdago­kig, küszöbölje ki a maga fogyasz­tásából a drága külföldi élelmicik­keket, csemegéket, finom falato­f kat, ^amelyeket a magyar föld leg­alább ugyanolyan kitűnő minőség­ben termel. Ha ezt minden rendű és rangú magyar ember szem előtt tartja^ és gyakorlatilag igy is cselekszik, ugy meg fog szűnni az a szégyenteljes állapot, hogy egy ország, amely önmaga min­dent a legjobban tud termelni, évente sok száz millióval adózzék a külföldnek, gazdagítva az idegen országok mezőgazdaságát és ipa­rát, és szegényitve saját magun­kat. A józan megfontolás e rész­ben is egy uton halad a hazafias érzéssel. Gazdasági bajainkból va­ló kilábolásunk egyetlen és biz­tos utja tehát, ha a Magyar Hét célkitűzéseit a magunk erejéből segítjük megvalósitani. Ötvenkét Magyar Hetet évente! Irta: Písszer János. Néhány nap választ el immár bennünket a második »Magyar Hét«-től, amely hivatva lesz a ma­gyar árunak, a magyar terméknek, a magyar munkáskezek kitűnő munkájának és versenyképességé­nek propagandát csinálni, hogy a magyar vásárlóközönségben fel­ébressze ismét a magyar munka iránti szeretetet, megbecsülést és a magyar élniakarásnak ható té­nyezőit. Két évvel ezelőtt tartottuk az első »Magyar Hét« bemutatót, most a másodikat. Ha az első­nek eredménye olyan kiváló volt volna, hogy a külföldi áru legna­gyobb részének mellőzésére birta volna a vvásárlókat, és ez kül­kereskedelmi mérlegünkben szem­betűnően jelentkezett volna, ugy azt mondhatnók, hogy olyan ki­váló soviniszta nác'ó vagyunk, amely az első intelemre tudja mit, hogyan kell tennie és akkor a ha­sonló propagandák terén a leféke­zett mérsékletnek lenne magyará­zata. De mert azt látjuk, hogy az 1929-es esztendőnek behozatali többlete még mindig jóvai felette állt annak, amit az első propa­ganda után remélni lehetett, az 1930-as esztendei mérlegeredményt pedig főként a lesújtó gazdasági viszonyok eredményezték, bátran kimondhatjuk, hogy további agi­tációra. további propagandára és a magyar vásárló és eladó közön­ségnek gyakoribb figyelmeztetésé­re van szükség, hogy a magyar cél eléressék. Patla Endre munkástestvérün^ neK. aki munkanélkül "kénytelen a legszorgosabb munkaidő idején napjait eltölteni, sajnos sok te­kintetben igaza van v hogy nagy in­dolenciával viseltetünk mi magya­rok a saját sorsunk iránt. Falra­hányt borsónak mondja a Nyirvi­dékben e hó 3-án megjelent cik­kemet. melynek igazságait maga is megszívlelte és amely írásom őt is. irásra késztette. Igaza van. Azoknál a magyaroknál, akik a Magyar Hét mély értelme mellett ajkbiggyesztve haladnak, el, azok­nál fairahányt borsó értékével bír­nak a felvilágosító cikkek. De azoknál, akik valamelyest is törődnek ennek a szerencsétlen or­szágcsonknak sorsával, akik érzik, hogy az ajkbiggyesztők nemtörő­dömsége az ország gazdasági helyzetét rontja, annak kárára van, mert a munkahiány növelésére, a forgalom csökkentésére, az ország gazdasági életének aláaknázására alkalmas és azt elő is idézi: azok­nak nem falrahányt borsó a pro­paganda. A külföldimádók, a külföldi és igy idegen árukat kedvelők és eze ket kináló kereskedők és eladók, és igy az országos érdekeket ron­tók és aláaknázók v a munkanélkü­liek számát szaporitók, a gazda­sági életet pusztítók nemzetelle­nes serege azonban mindinkább kell. hogy csökkenjen. Ma már ott vagyunk, hogy itt nincsen par­don ! Itt be kell látnia minden termelőnek, minden eladónak és minden fogyasztónak, hogy nin­csen tovább! A pusztulás utján nem haladhatunk anélkül, hogy mindannyian el ne pusztuljunk! Folyton halljuk a jogosnak lát­szó sirám ot... hogy a mezőgazdaság a züllés, az elpusztulás útjára ju­tott és akkor a magyar termékek­nek ezer vaggonszámra eladatlan volta mellett vannak, akik 'még mindig merészelnek idegen árut behozni, azt itt áruba bocsátani. Amikor önmagán, a sajátmaga munkalehetőségének — folytonos csökkenésén kell látnia mindenki­nek, hogy az idegen áru fogyasz­tása mind szegényebbé teszi ezt az országot, még mindig vannak,' akik a magyar ipari termékek he­lyett idegen árut vásárolnak, eze­kért szivesebben fizetnek többet, még ha silányabb is» mint a ma­gyar áru, akkor kivétel nélkül, minden magyarnak azt kell kiáll­tania. hogy ne tovább azzal az idegen portékával! Folyton halljuk a jajszókat, hogy a kamatteher tönkrejuttatja a gazdát, az iparost, a kereske­dőt; amikor maholnap az újságok­nak leghátulsó oldalai mind sű­rűbben és sűrűbben hozzák az »Árverési Hirdetményeket«, a me­lyek mind egy-egy munkában szerzett vagyonnak a gyászjelen­tését tartalmazzák; amikor a fize­tésképtelenségek, kényszeregyez­ségek és csődök száma már-már elnyeléssel fenyegetettnek mutat minden munkakört és kereseti le­hetőséget; még mindig a külföl­di kölcsönért kiáltoznak az embe­rek. hogy bukásunknak, pusztu­lásunknak sirját minél közelebb hozzuk! Mi ez?! Mi tette vakká a nem­zetet? Miféle hajtóerők viszik mind gyrsulóbb mozgásba ezt a centri­fugális uton haladó kis nemzetet? Hiszen ha igy haladunk, akkor ez a centrifugálisan ható erő ugy Ie­gyengiti a belső összetartó erő­ket. hogy szakadnia kell minden­nek! f 1 Itt a nyakunkon a tél! Ilyenkor a munkáselbocsátások, a munka csökkenése miatt automatikusan következnek .el. Normális viszo­nyok között ez rendjén is volna, mert a nyár a munka, a kereset ideje, amikor njeg kell keresni a télire valót. De most, amikor a nyár is munka és kereset nélkül telt el és ahol volt is valami kis kereset, az sem fedezte a nyári szükségletet, keresve sem találjuk azt a vásárló közönséget, amely a Magyar Hét tanulságain okulva egyúttal vásárolni is tudjon. Egyfelől a kereskedelmi mérleg passzív oldala, másfelől a fizetési mérlegnek kétszázmilliót tevő vesz tesége. Hová vezet ez?! A jobb jövőbe vethető remény­nek pedig még csak halvány su­gara sem látszik! Ilyen körülmények között ez a nemzet nem engedheti meg a kül­földimádatnaC. az idegen portéka beszerzésének luxusát, az ebben rejlő határozott poc'é' o ás:,a pénz nek idegenbe küldése és vitel;, nagy-nagy bűnét! Koldussá tett országnak el kell zárkóznia a fe­lesleges idegen áru behozatalától. Nyomorulttá tett országnak nerr szabad tűrnie, hogy a szabad el­határozás és egyéni szabadság hangoztatása mellett, a nemzeti vagyonon mind nagyobb csorba keletkezzék! Mindenkinek tudnia kell, hogy ebben az irányban a kormányzat­nak keze kötött, mert a nemzetek közti' érintkezést és gazdasági for­galmat szabályozó kereskedelmi szerződések fennállása mellett, ar­ra módja nincs, hogy tiltó ren­delkezéseket állítson fel az import­Egyes suám ára "IS fiilés

Next

/
Thumbnails
Contents