Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-05 / 226. szám

JWVfRYIDÉK. 1930. október 5. Budapest, IV., Veres Pálné utca 8. Díjmentes árjegyzéke megjelent. 6149-1 Keéky István: Két vers ÁLOMÜT. Ott van a vége valahol, Hol ég a földre ráhajol. Lelkekhez szóló csendje hív Mégis nagyon fáj ott a szív. Hangtalan tiszta álomút, Ezen jöttek a vértanúk S kik égből hoztak álmokat. Itt jött a Tűfia s a Gondolat', Itt aki békét keresett S itt könnyezett a Szeretet. Itt jár ki mindent megbocsát S nagy szívéért kap Golgotát... A vágyam egyszer rája vitt, Kerestem régen Valakit, i í. : i : • < I ••• : Aki ember és szíve van És szenvedni tud szótalan. Hittem meglelem valahol S könnyem könnyével összefoly'. Régi emlék lelkembe' él. Karácsonyest volt s enyhe tél. Búgtam Betlehem énekét És néztem... néztem szerteszét. Csak hullt... csak hullt a hópehely S nem találkoztam senkivel ! H 10K PRŐFÉTAJA. R ihája .szta hófehér volt S halov . arcán ég£ bánat, i Nagyszomorun csak átölelt És iaeküldött prófétának. Minden akác lombfejét rázta. A sokaságra vártam ... vártam. Vonítottak az agarak És horkoltak a kúriákban. Szórtam ős-igék igazgyöngyét. Szállt a lelkem csillagok útján. Felhahotázott a Homok, Mert nem volt egy jó vadászpuskám. Hajnalt hívtam. Gyönyörűn zengett Ajkamon az Életnek kürtje. Felneszelt egy zsíros paraszt S annyit morgott: jön már a csürhe. Gázvédelmi Liga alakai Mátészalkán A Nemzeti Munkavédelmi Hivatal nagyhatású előadása a megyeszékhelyen A különféle biztonsági paktumokkal és megtámadhatatlansági szerződésekkel játszadozó hatalmak, a genfi Népszövetség szószátyár farizeuskodása mellett s ajkukon a lefegyverzés jámbor ígérgetésével, leplezve és titokban, sőt már nem is titokban, mohón fegyverkeznek. S ez a nyugtalanító fegyverkezés, csaknem biztosan megállapíthatóan, olyan rémséges harci eszközök alkalmazásba vételével is számol, amelyek a hadrakelt seregek megtámadása mellett éppen olyan súlyosan, avagy táláéi még rémesebben fenyegetik pusztulással a békés polgárságot. Ez a harci eszköz számos régi és jó néhány ismeretlen erejű gáz, amellyel harci repülőgépek órák alatt eláraszthatják a legnagyobb városokat. Különféle híradásokból és újságcikkekből ismeretes, hogy Európaszerte készülődés folyik a gázok harci alkalmazására, esetleges háború idején. BER" POHSZlRIZ LBRflSOllT. HELYISÉGEKET - TEREMI FEHCR SZKTItn WUtSfGHI IS SHAMII. EZ r Viszonteladóinknál mindene* kopható .BibW-mftvak, UMnyipui rt, Bpeat, Jókai-tár 8 A körülöttünk állig felfegyverzett kisántánt államok között különösen a cseh hadsereg repülőgépcsapatait tették ily célokra akcióképesség csak a szegény, lefegyverzett és megcsonkított ország áll itt, védtelenül és tökéletesen lefegyverezve. Az önvédelem elhá- • rithatatlan parancsszava diktálja hogy ha már ez idő szerint ki is vagyunk szolgáltatva a győző államok kénye-kedvének, — igyekezzünk legalább megismerni a fenyegető veszedelmeket s törekedjünk valamilyen módon a védekezés lehetőségét is megtalálni. Ezt a célt kívánta szolgálni az a dicséretre és elismerésre méltó kezdeményezés, amely Putnoky Ist? ván ny. ezredesnek a vármegyeii Nemzeti Munkavédelmi Hivatal vezetőjének körültekintő irányítása mellett lehetővé tette Mátészalka közönsége számára hogy vasárnap délelőtt népes értekezleten foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel élvezetes előadás keretében. Egészen megtelt a községháza tanácsterme s igen sokan künn is rekedtek az érdeklődők közül, amikor a községi közélet kiválóságainak s a hivatalok vezetőinek jelenlétében, női és férfi hallgatóság élénk figyelme mellett Putnoky István ezredes. üdvözölte a megjelent Péchy László főispánt, majd ismertetni kezdte a gáz támadások és az azok ellen valói védekezés kérdésének nagy szempontjait. Lendületes szavait rendkivüli megértéssel fogadta a köMinthogy pedig ilyen buzájuk nincsen, nyilvánvaló, hogy az orosz kormány kénytelen lesz az eladott, de meg nem lévő búzamennyiségeket a világpiacokon felvásárolni tehát előbb-utóbb vevőként fog fellépni és ezzel a fiktív eladásokkal levert búzaárakat ő maga fogja ismét felszöktetni. <• Az orosz dömping falrafestett ördögétől tehát nem kell megijedni. mert ma már az egész világ tudja, hogy olyasmit adtak el olcsón ami neTdk nem is termett. Ezzel az orosz buzadömping önmagától összeomlik és meghiusul a világpiac deritirozásának és a világ forradalmositásának pokolian kieszelt terve. Ezzel a fegyverrel az orosz szovjet legfeljebb a saját népességét fogja forradalmositani, de akként, hogy az éhhalálra itélt milliónyi tömegek a szoyjet ellen fognak fellázadni és végre a népharag el fogja söpörni a bolsevista őrület mániákus vezéreit. Be fog következni, hogy az európai agrárországok gazdanépét maga Oroszország fogja megszabadítani a szédelgő buzadömping lidércétől. nyes arcát. í Elaludt. | * A falu harsogott: — Ulyica Janó ölt! Bozse muj, ki hitte volna! Ulyica Janó megölte a szeretőjét. a fehér arcú Marinát! Mert nem akart a felesége lenni... mert máshoz akart menni— Sokat ivott Janó pálinkát, meg rumot, az ördögök megvették a lelkét. Csizmár Hanya keresztett vetett: — Láttam is akkor este egy lólábu szörnyet amint elszállt a kémény felett. Tüzeket okádott s a nyelve a derekáig lógott. Olyan volt. mint az izzó vas. Annak adta el Janó a lelkét 1 ; Az emberek körülállták Hanyát, mert minél inkább nőtt a hallgatósága annál többet tudott mondani. A rémülj tágult szemekben gyönyörök tüze gyúlt. Az izgalmak szétcsurranó ize lobogott idegeikben. i • Bozsik Marinát késsel szúrta meg Janó. A szive közepébe szúrt' s a kis nyíláson azonnal kiszállt belőle a lélek. És Janó' elszökött. Nem találják sehol. Biztosan a viznek ment' a mélybe, a malom alá. Mikor megvirradt, nézték a vizet, de az nem mondott semmit. Apró köveken bukdácsolt át a viz és tiszta volt. mint a kristály. Most már kisütött a nap, az emberek álldogáltak az utcán és néztek erre-arra titkos-kíváncsi pillantással. Nagy fekete ünnep szilajzott a faluban. t A csendőrök jöttek, marcona arcukat mereven előrefeszítve. Amer re elmentek, pillanatok alatt néptelen és hangtalan lett az utca. Meglökdösték egymást és behúzódtak előlük. Riadt szemükben tombolt a szenzáció. Janó egyszerre idegen lett előttük, mintha valójában soha sem ismerték volna. A lányok borzong tak. Tegnap még a táncban a derekukat fogta, szólt hozzájuk, nevetett. A lehelletét érezték. A meleg teste simulását. Nótás volt, nevetős, vig legény, mint a többi... A csendőrök Janóékhoz mentek. A Janó özvegy anyja ott feküdt az ágyon. Vizes ruha volt a fején s csak bámult apró savószin szemeivel, tul mindenen, talán a tegnap felébredt borzalmaiba, melyet sehogyan sem tudott gyöngá vén elméjébe befogadni. A csendőr megrángatta az öreg-< asszony csontos vállát: — No

v nyanya, hol rejtőzik a fiad? Neked tudnod kell! Az öregasszony értelmetlenül nézett rájuk. — Fia...? Volt neki fia.? Talán az aki a juhokat etette... a disznóknak főzött... szép szókkal beszélt és járkált itt körülötte... igen. az... És már nincs az a fíu.,, elvitték innen... talán az ördögök.,, azok... Akiknek "eladta a lelkét.. — Szóljon hát, nyanya! — bizitatta a csendőr. — Nyeznám... nyics nyeznám.,, — motyogta. Nem tudja. Semmit sem tud. A' csendőrök összenéztek. Tétováztak, vállat vontak. Mintha engedett volna egy pillanatra kemény arcuk? szigorúsága. Férfiak voltak. A Janó nagy indulata átrobogott a vérükön. • • ' Már mindent tudtak. Megnézték a halott leányt, kihallgatták Stvárták Matykót, meg másokat, akik ott voltak a bálban csak épen a gyilkost nem tudták megtalálniTalán elmosta a nagy eső, a fergeteg, ami egész éjjel dúlta a határt. A bál délután kezdődött. Marina Stvárták Matykóval táncolt 'és Janó odament hozzá: — Gyere velem Marina — kérlelte. — Nem megyek. — Nevetett a lány. Kötődés nyiladozott a kék szemében. Janó már akkor is bőszszus Volt, de azért odébb állt.' Büntetésből aztán nem is hivta Marinát, hanem mással táncolt.' Duhajkodott. Felnőtt a kedve és, szétömlött a muzsikaszó mellett, hogy mindenki csak őt nézte. Be-be szaladt néha a korcsmába. Apró ördögök bujkáltak a szeme csölanásában. Ugrált. Rángatta magát. Egyszer aztán, már esteledett — odaállt Marina elé: — Gyere egy szóra! — Nem megyek) Most mir azirt? sem megyek! Ugy is tilt tőled az a vén anyádl i j í A legénynek fájt a szó, de azért újra kérte: — Csak egy szóra gyere! Marina ment vele. A legény megfogta a kezét, a lány elrántotta. — Mit rángatod tülem a kezed? : 1 ! : 1 ! 1 — Csak! — felelte a lány kurtán. , t • — Úgyis az enyém leszel. — Nem leszek! — Mi lelt?! — Nem kellesz... Matykóhoz megyek... Matykó hallotta is ezt, ment {utánuk s látta, hogy Janó behúzza Marinát a szinbe. Még csak nem is sikoltott. Nem is nyekkent. Azután látta Matykó hogy kirohant a legény a színből és futott fel, a kertek felé, a földekre. Meg kellett volna fogni. De ki gondolta volna? Marinához sietetta szinbe. És ott találta a lányt, sugárba jött belőle a meleg, piros vére s már nem volt benne élet. A zene vadul szólt ezalatt és sikongattak a boldog táncolók. — Izzadt arcukat törülgették és ugráltak szakadatlanul Ebbe a nagy vörös viharba üvöltött bele Matykó szivszakitó fájdalma: — Megölték Marinát! Megölte Ulyica Janó! Megölte... A szivébe ment a kés! A zene megállt, megdermedt az élet. A piros arcokon elégett az életöröm s hamuszinre változott. Egymás hegyén-hátán rohantak a szín felé. A kisbíró előlépett, mint hivatalos közeg és nem engedett senkit a halotthoz. Még az édesanyját sem. aki ott jajveszékelt, síkok tozott már a halott lánya mellett. * Janót nem találták meg a csend őrök, nyoma veszett a nagy viharban. A vihar elsöpörte a magas partról Szent János szobrát is. — A viz hozta, a viz elvitte — mondták bólogatva a népek s megnyugodva mentek dolgukra..