Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-30 / 247. szám

1930. oktőbe- 30. J^KVIDÍIC. tm Lobogódiszben fogadta Kisvár­ba az odasereglett gazdaközönsé­get folyó hó 26-án. hogy kiállitás keretén belül gazdasági vonatko­zású fejlődését és haladását be­igazolja. A Kisvárdai Gazdakör majdnem másfél évtizedig tartó szunnyadásra kényszerülés után uj életre kelt. hogy a nehéz vísszo­nyok között tömörülve, egymást támogatva a krízis ideje alatt is továbbfejlessze az amugyis magas fokon lévő kulturáját. Zászlót kell hajtani az egyesület elnöksége és az agilis végrehajtóbizottság, alig fél év előtt megkezdett újraépítő munkája előtt, a további munká­hoz pedig buzdításul szolgáljon a mostani szép és értékes siker A mindenre kiterjedő kiállitás és vásár, nagy szakszerűséggel, körültekintéssel és figyelemmel volt összeállítva^ ugy, hogy ab­ból tanulni lehessen és amellett a gazdák szakképzettségét, üzleti ér­zékét. felkészültségét fokozza. A kiállitás két részben foglalt helyet. A külsőtelepen iovák, szarvasmarhák, sertések, juhok, ba romfiak. galambok, nyulak, nyer­tek elhelyezést, azonkívül itt ta­láljuk a terménykiállitást, gyü­mölcsfákat, valamint a nagy 'és kisipar ízléses sátrait és pavilon­jait. mig a városi teremben volt összpontosítva a kertészet, házi­ipar, részben még az ipar és ke­reskedelem^ valamint itt látjuk a nagynevű gróf Dessewffy pincé­Mezőgazdaság Séta a kisvárdai mezőgazdasági kiállításon Irta: Balogh Gynla m. kir. gazdasági tanácsos törvényszéki szakértő. szet ízléses emelvényét, a most is első dijat nyert nemes tokaji bo­raival. Szép látvány volt, a felállított kettes, négyes és ötösfogatok cso­portja a ménekkel együtt. A di­jak oroszlánrészét a hires domb­rádi tenyésztők vitték el, mert a tizenegy. dijból, nyofc nekik ju­tott, de halászi, besztercei, papi gazdák is vittek haza elismerésül. A csontozat, szívósság tekinteté­ben is kifogástalanok a gyönyörű állatok. A magyar szarvasmarhád nál ott láttuk a kiváló nagyte­nyésztők tenyészeteit, de voltak kistenyésztőknek is kiváló egye­dei. mélyekkel együtt ioo-on felül került össze az anyag. Gyönyörű­ek voltak Nozdroviczky Lászlóné dögéig dr. cs. Orosz Sándor szé­kelyi, dr. Jármy Menyhért kótaji és Szalánczy Bertalan komorói ál­lományából értékes, dijat nyert bi­kák, melyek minden tekintetben versenyképesek, de nagy figyel­met érdemeltek gróf Lónyai, gróf Semsey, .gróf Vay, Vigh Bertalan, dr Tomcsányi, Mándy, nagyvar­sányi tenyészetek szép egyedei. A magyar tehenek és üszőkből érté­kes állomány volt együtt, melyek közzül nagy érdeklődést váltottak ki a Nozdroviczky-féle dögei, gróf Lónyay pátrohai, Vigh szabolcs­veresmarti gulyák egyedei, de ma­gukra vonták a figyelmet Szűcs, Í Lipták és Pál kiállítók állatjai is. Meglátszik, hogy ennek a vidéknek a klimatikus "és talajviszonya na­Csak nyugatom) Uralkodjon az idegein! Töretem — rununyt teremi B árld megmondhatja Önnek, hogy a legegYenlőtlenebfe köve­zeten milyen könnyen lép, milyen könnyedén és fáradtság nélkül jár, kiméivé tesiét és idegeit, ha PALMA KAUCSUK-SARKOT hord. Cgészség. kényelem, takarékosság megWSvriell a PALMA KAUCSUK - SAPKQ T, MAGYAR GYÁRTMÁNY. gyon megfelelnek az apadóban le­vő és nélkülözhetetlen magyar szarvasmarhatenyésztés előfeltéte­leinek, hiszen a bemutatott anyag országos viszonylatban is minden­ben helytálló és magasnivóju, el is kell követni mindent annak fen­tartása. fejlesztése érdekében. A simrnenthali és pirostarka ki­állított anyag bizonyítéka, hogy ezen fajták is honosultak és aklii­matizálódtak ezen a vidéken. Na­gyon értékeset mutatott be a her­ceg Odescalchi uradalom, Nozdro­viczky Kázmér és Diner Béla gaz­dasága. melyek dijat is vittek, de meg kell emlékezni Liptay László gazdasága áltat bemutatott neves bikáról is. Tehenek és üszők is tekintélyes számmal kerültek vá­sárra. ezekből Diner Béla, Nováky Sámuelné. Kolonay Endre és Lip­tay László gazdaságai nyertek di­jat. de a többi tenyésztő nívója is minden tekintetben megfelelt a kivánalomnak Juhászat már kisebb létszámmal volt képviselve, de báró Horváth Gedeon papi és Halmi Géza kis­'várdai gazdaságainak fésűs kosait a bírálók díjazásra méltatták, me­lyeken meg is látszott, hogy ki­egyenlített tenyészetek apaállatai. A gróf Sennyey uradalom ram­bouillet kosai is szintén díjnyertes­sé lettek. A sertések már nagyobb szám­ban voltak kiállítva, sőt szép hus­(Regény.) Irta Péchy-Hofrváth Rezső. 15 Gazdag nász volt ez! Zavartalan, új­donat-új, bensőséges, őszinte, tomboló és minden csöpp vérüket, minden sejtjüket és atomjukat átjáró, mint ahogy átjárja a bí­borcsóvás, lángnyílu nap minden egyes su­gara a csörgedező hegyi patak vízét... Nappal énekeltek, futkostak és hempe­regtek a buja selyemfű haragoszöld palást­ján. Virágokat szedtek és hatalmas bokré­tákba kötötték, amelyekkel aztán kicsi fészküket díszítették. Mintha nem lett volna ott már elég virágl Elbódorogtak az óriási gyümölcsösrengetegben és Marili, ha elfá­radt, csak elterült a puha pázsiton és a ma­gasba szórta cipellőit féktelen örömében. — Örákig feküdtek hanyatt a drága illatú ha­vasi szénán és becsukott szemekkel hallgat­ták a hegyperemről keskeny sugárban le­omló patak egyhangú mormolását, mialatt szüntelenül egymás kezét fogták. Marili né­melykor hevesen fölpattant, fölrángatta a ba­rátját és szilaj tánccal forogtak körbe, mint a pápuák, ha emberpecsenyéhez jutottak. És vadul énekeltek: Mariette, 1 Ma petité Marié, Je t' offre mon coettr Et ma galette ; Chére ange, ' Ma fleure d' orangte Un petit botion Ca seus si bon !.. - i ' Aztán elerőtlenedve, lihegve Togytak' a .friss szénára ... mint két duhaj gyerkőt, aki nem ismer mértéket a tombolásban, az ugrán­dozásban. Nappal ez így ment napok óta. És a nagyfogu, sokgyerekü parasztasszony, a há­zigazdájuk felesége, fejetcsóválva, de azért maga is fölüdülve a szertesugárzó boldogság szemlélésén, nézegette őket. És mosolygott a maga módja szerint, ami alatt azt kell érteni, hogy megmutogatta valamennyi nagy és sár­ga fogát... Éjjel pedig... ha leereszkedett a gyász­szárnyu, lomha éjszaka, amely fölött biz­tatóan állottak rendületlen őrséget a komor hóhhegyek : piros lobogások tobzódtak a ki­csi szobában. Másnap reggel pedig újra kezdték ott, ahol elhagyták: folytatták a gondtalan életet, a kizárólagos egymásért és egymásnak való élést. Marili beváltotta fenyegetését, amelyet a Neuenhof hidján tett: maga főzött és Győrffy a szerelmi mámor boldog fátyozolo­zottságában szót se akart tudni, hogy az fe­nyegetés volt. Minden, ami kis barátnője ke­zéből került ki a tányérokra, úgy ízlett neki, mint aki már három napja nem evett egyebet kenyérnél... Elragadó volt, amikor Marili egyszer egy buján elbokrosodott mogyoróbokor tövében hasalt,, a vasút töltése fölötti kis dombon és a puha fűben egy magya'r könyvből hangosan olvasott. Idegenül ropogtatta a neki furcsa szavakat, hangsúlyt tett reájuk, mintha fran­ciául vagy németül olvasott volna. Komikus volt a Győrffy füleinek, amint a szokatlan, zárt »a«-kaí lágy »á«-nak vagy nyilt »á«-nak ejtette, tele szájjal... És ahogy látta és érez­te, hogy Győrffy, mellette henteregve az ál­dott hűvösön, kacagva kíséri fölolvasását : édesen összeráncolta a szemöldökét, durcás­kodott és keményebben, hangosabban, »csak­azértis !« hangsúlyozottan olvasott. A fejével erélyesen ütötte a hangsúlyt, hogy szalmaszin hajából finom szálak szabadultak ki. Lengtek jobbra és balra a levegőben, a nyaka körül és megcsiklandozták a meztelen nyakszirtjét... De amikor Győrffy ráhajolt lassan és csókot adott a röpködő hajszálakra, elhalkult az olvasása... színeteket tartott... aztán éles fölkiáltással fordult meg az oldalán, ha­nyatt ... és lehunyt szemekkel tapasztotta az ajkát a férfi forró szájára. Meztelen karja szorosan fonódott a fiú nyaka köré... Arany 1 nap sütött körülöttük, szikrázó tűzrózsákat ejtve... ; ' , [ _ j ; j 3 Győrffy már a legelső héten észrevette, hogy rohamos javulás következett be az álla­potában. A szúrásai bizonytalanok lettek, ki­maradoztak, néha napokig sem jelentkeztek. Amilyen mértékben kezdte fölvenni a bőre a a csokoládé színeit, ugyanabban a mérték­ben hagyogatták el a belső sziporkázások tű­szúrásai. ( j És túláradó örömmel határozta el, hogy, hálából a kislány iránt, és a maga szórako­zására is, elmennek Velencébe, majd ha már egészen jobban lesz. A Szemlé.t jó kezekben hagyta, annak a törekvő fiúnak, aki most, az ideiglenes szerkesztőség nimbuszában sütké­rezve, a világ egyik nagyhatalmasságának, szédületes tekintélyének érzi magát: annak a fiúnak egy hét vagy két hét már nem sokat számít. Hát csak hadd legyen még egy pár hétig nagyhatalmasság, addig ők megjárják az Adriát! Marili ujjongva fogadta az eszmét és attól kezdve még jókedvübb lett. És néha olyan tekintettel nézett Győrffyre, édesen félrehajtva bájos fejét, hogy abban fölolvadt az egész lelke, rajongó kis lénye, minden ál­ma és rajongása és odaado nagy szerelme. Í. L: -! 1 Foljt «*> : .1 Ü m

Next

/
Thumbnails
Contents