Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-29 / 246. szám

1930. október 29. •KVíhyidék. Mezőgazdaság •»«««» A len termelése Irta: Balogh Gyula, •m. kir. gazdasági tanácsos, törvényszéki szakértő. A Nyirvidék folyó hó 21-iki Számában megjelent közleményből értesülhettek a gazdák, hogy a Lentermelést irányitó bizottság, a Mezőgazdasági Kamarákat kérte fel, az 1931. évben termelésre vállalkozók névsorának és a bevetendő terület mennyiségének összeírására. A mai problematikus gabona értékesítési viszonyok mellett indokoltnak tartom, hogy felhívjam erre a hálás és az utóbbi években szépen jövedelmező olajos-növény termelésére a figyelmet. A kalászosokat redukálni kell a krizis alatt a lehetőség határáig és helyette olyan hüvelyes, kapás, ipari, olajos és részben gyógynövényeket kell előállítani, melyeket ma jobban értékesíthetünk. Ezek a növények több munkaalkalmat teremtenek és nagyobb forgótőkét is igényelnek, de termelésükkel nagyrészben kiküszöbölhetők a gabonanemüeknél beálló súlyos veszteségek. Több növénynél, igy a len. kender, cukorrépa, borsó és dohánynál a szerződéses termeltető. ha esetleg kamat mellett is, de rendelkezésre bocsátja a vetőmagot és a forgótőke többletet, ami a len lekötésénél komoly előnyt jelentett az utóbbi esztendőkben. Amellett az értékesítés gondja sem terhelte a gazdát. A len a mélyrétegü középkötött, jóerőben levő. lehetőleg gyommen tes talajt szereti; a mi szabolcsi jó barna, sik búzatermő területeink egészen megfelelnek a termelésére. Partokon, hullámos gyen-' gébb homokokon, ne kísérletezzünk, mert 4—5 métermázsánál nagyobb eredményt nem fogunk elérni. Termelik fonalra vagy magnak, van nyilt és zárttoku félesége, sőt őszi is ismeretes. Nálunk csak a zárttoku. tavaszi féleség jöhet szái mitásba és ezért csak erre kívánok röviden, de hangsúlyozottan rámutatni. A fonalra való termelés nar gyobb területeken nem tudott elterjedni. mert nagy munkaköltséget. illetve forgótőkét jelent, a talajjal szemben pedig még több számottévő igényt támaszt, az eredmény pedig sokkal bizonytalanabb az időjárási kilengések miatt. Az őszi mély, vagy mélyítő szántást nem hagyhatjuk el. Vethetjük okszerűen kapások után a gyommentesség miatt

v de kalászos után is^ megfelelő trágyaerőben levő, ősszel előkészített földbe is. Friss istállótrágyába a gyomosság miatt ne vessük; nitrogénerőben levő talajnál a kat. holdaként 130160 kg. szuperfoszfátot meghálálja. régebbi istállótrágya esetén 60 —80 kg. mésznitrogén igen előnyösen befolyásolja az eredményt. A szuperfoszfátot korán tavasszal még vetés előtt fogasoljuk be, vagy még inkább ősszel szántsuk alá. a mésznitrogént a felszabaduló ciánamid mérgező hatása miatt, a vetés előtt adjuk lehetőleg 8— 10 nappal és tárcsázzuk be. A len után igen jól díszlik a buza, és minden kapás, vagy ipari növénynek kiváló előveteménye; szóval a forgóba nagyon könnyen beilleszthető. Vetése nagyon kcrra tavasszal történjék, lehetőleg március 15—^ 20 körül. A hideget jól birja, meri néhány tok késői fagyot is kiáll. A magból 60—70 kg-ot vessünk kat. holdanként a talaj erőssége és a szem nagysága szerint, mindenesetre géppel, egyirányban, 12 cen timéter sortávolságra, ősszel megszántott, tavasszal tárcsázott, vagy boronált, vetőgép előtt meghengerezett földbe. A gép után simahengert, de inkább tövisboronát járassunk^ mely egyenlít, a fent| maradó magot betakarja és a talajt nem tömíti ismételten. Ha tengeri után vetjük^ ugy tavasszal a csutkatöveket szedessük össze, mert ezt a rendelet is megkívánja, de amellett egyenletesebb lesz a vetés és az aratást is megkönnyíti bizonyos mértékig, a szalma pedig tisztább marad. — A mag 12—16 nap múlva kikel, ezután aratásig két gyomlálásban kell részesíteni, egyiket mikor a len 10—15 cm. magas, másikat mikor 10—25 centimétert eléri, de később már nem. Lehetőleg gyermekekkel végeztessük ezt a munkát. vagy leányokkal, kik nem tesz pek benne a legázolással kárt; különösen vonatkozik ez a második gyomlálásra. Ez a teendő összesen k. holdanként 6—8 munkanapot tesz ki, de kellőleg gondozott és gyommentes földeken még ennél is lényegesen kevesebb költséget jelent. Az egész eljárás tehát igazán egyszerű. Ajánlatos erősen jégjárásos vidéken a biztosításáról gondoskodni, nehogy kockáztassuk a komoly bevételi lehetőségünket* Aratása július 15—25 között történik. mikor az egész terület vörösbarna szint mutat, a gubók zizegnek. a kidörzsölt' mag pirosa barna, bár a szár esetleg 'még zöldes is lehet. Levágása történjék a hajnali órákban, ha nagyobb terület van, több napon keresztül is végeztethetjük, mert a mag egyáltalán nem pereg. Miután kéthárom nap eltelt, a rendekről szed jük össze, kössük kévekötőzsinegbe. vagy fonnyasztott kenderszárba. esetleg szalmakötélbe és ezekután rakjuk ugy keresztbe mint a gabonát. Néhány papi teljes utóérés után csépelhetjük rendes cséplőgéppel, jól összevett dobkosárraf, vagy behordhatjuk asz tagba, mig rá nem kerül a sor a gépelésre. Az asztagot szalmázzuk jói le, mert különben beázhatna és kössük át szalmakötelekkel szél ellen. Cséplésénél csak arra vigyázzunk, hogy ne etessük tul a gépet, mert a gu-' bókban Szem talál maradni meg nem engedhető mennyiségben. A szalmát és töreket külön kazalba rakjuk, mert utóbbi jó takarmány szarvasmarhának

v a szalmát pedig többször jó áron vásárolják préselt állapotban ipari célokra. 'Magtermés k. holdanként megfelelő előkészítés mellett 8—11 métermázsa. a szalma pedig 15—25 métermázsa. Igy egy k. hold bruttó bevétele 300—3500 pengő, a szalma értékelése nélkül, tehát körülbelül kétszerese, mint a buza termelése esetén. "A kiadás a vetőmag értékkülönbséggel,^ gyomlálási költséggel. esetleg a cséplésnél felmerülő többlettel együtt :iem tesz ki k. holdanként 20—25 pengőt, igy könnyen megállapítható, a lényegesen nagyobb jövedelmezőség. Mindenesetre arra vigyázzanak a termelők^ hogy megállapodásokat lehetőleg a Kamara vagy más érdekképviselet utján létesítsenek, és nehogy. komplikált szerződéseket kössenek oly termeltetőkkel, kik csak kötelezettségeket rónak rá, de jogaik nincsenek kellőleg biztosítva^ a mag beszolgáltatása után. A Nyiregyházi Gazdaszövetség tagjainak figyelmét külön óhajtom erre a kedvező termelési ágra felhívni. mert hiszen kisebb területeken is érdemes belekapcsolódni ebbe az akcióba, de az elhatározás sürgős, mert a Mezőgazdasági Kamara november 20-ig gyűjti a jeletkezők névsorát és a bevetendő terület mennyiségét. (Regény.) Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. 14 Ebben a vigasságos hangulatban haladtak hazáig az új fészek után áhitozó új hájasok. És amikor Győrffy valahonnét viszszanézett a tóra, úgy érezte, hogy a nagyi vizet zordul körülálló, ezüstös csillámlással kiragyogó havasok, ezek az örökké álló páncélos hóhegyek ma üzentek érte. 5. fejezet. Gazdag lelkek gazdag násza. Kicsi szoba egy kacér pirostetejü ház legfölső emeletén, egy kiugró sarokrészen. Az emeletes parasztház négy oldala a kődarabokkal megterhelt laposas tetőig sárgára festett fapikkelyekkel volt beborítva, de ezt a díszítést csaknem egészen eltakarta a buján terjeszkedő futókörtefa tömérdek ágaboga. Egyetlen egy körtefa volt elültetve a ház mindegyik oldalához és a dúsan növő kúszófa ágai párosával nőttek ki a törzsből, szelid ívben hajoltak meg fölfelé, úgy hogy a végük már elért a ház sarkáig is. Olyanforma volt egy-egy ilyen fa, mint valami hatalmas karos gyertyatartó, amelynek páros karjai az ágból kiindulva felénk félkörben hajlanak fölfelé .és csaknem egy vonalban végződnek a magasabban levő karokkal. Egyelen csupazöld vegetáció volt az egész nagy épület, amelyen csupán az ablakok néztek elrejtetlenül a ragyogó világra. E kicsi szobából ajtó nyílott egy pici kis faerkélyre, amely virágok özönétől roskadozott és minden lépésre zajosan nyikorgott. Az erkélyről csodaszép kilátás nyílott a városkára, amelynek nem messze levő házai mint valami gyermekjátékszer szeszélyesen kirakott játékházacskái lapultak meg a dombok lankáin. Gazdag gyümölcsös végtelenje zöldéit a ház minden oldalán, dús selyemfűvel az egész festői látkép fölé, mint valami drága keret emelkedtek a közeli és távoli havasok hókúpjai. A parasztház falán, jó magasan, az elmaradhatatlan dedikáció: Zug Morgensunne — és alább egy arasznyival a szintén elmaradhatatlan jeligés mondat, természetesen versike: Drei Rosen ím Garte, Drei Tannen ím Wald, Und da binym Götti, Maciién i grad e ohly Halt ! Mindez igen ékes gótstilusu betűkkel, igen kicifrázva a sorok kezdőbetűit, dúsan aranyozva és a bordó, hosszú betűszárakat szelid cseresznyeszinnel kísérve... Nászukat ülték Marili és Győrffy Zsolt a kis erkélyes szobában. Gazdag és piros nászukat. Reszkető csend vette körűi őket, amelyben bóditó, édeskés ízű szénaillat úszott és ebben az érzéseik zsibongásától népes magányban minden kincsét és drágaságát megmutogatta és eléjük teregette a tüzesszemü élet. Lelkük pergő harmatként fölitta és szünetlenül habzsolta a gyönyörűségeket, amelyek úgy jelentek meg nekik, kéretlenül és akaratlanul, mint egy-egy eltévedt madárka néhanapján, amely komolyan és halkan megkoccantotta az ablakukat. Mintha azelőtt még sohasem ismerték volna egymást, frissek, újak és rejtelmesen idegenek voltak egymásnak és úgy csaptak össze, hogy egész lényük fáklyásodva lobogott föl, mintha csak most éledt volna föl bennük az ifjúság vérszító tűze, amely sohasem akar elapadni, kihunyni. Lobogó szerelmük túlnőtt a kicsi szoba apró világán és beborította az egész vidéket, legalább is így hitték ők. És azzal áltatták magukat, hogy mindazt a fényt, világosságot, színpompát és melegséget, ami a völgyben úszott, az ő szerelmük csiholta ki... Ugy szerették egymást, mintha csak most lettek volna eggyé. És ebben nem sok áltatás volt. Mert noha több mint egy éve járt el már Marili a Győrffy Zsolt lakására, a találkozásaik leginkább csak a nappali órákra szorítkoztak. Mert a leány otthon mégis tikolta testének asszonyi kivirágzását. ...Csak néhanapján, amikor Marili társnői vagy barátnői túrára rándultak ki valamelyik közeli havasra: a Pilátusra vagy a Mythenre, lehettek együtt egy vagy több huszonnégy óráig, megszakítás nélkül, egyfolytában. Ilyenkor Marili egyenesen őhozzá jött, ahelyett, ho|fy a pályaudvarra ment volna, elutazni a tarsasággal addig a faluig, amelyből a hegyi túrát megkezdték. Oly elragadó volt ilyenkor! Zajosan dübörgött fölfelé a keskeny, ódon falépcsőn Győrffy lakására, lábain a kilónyi, nehéz szögescipőkkel, bő turistanadrágban és a vállán hátizsákkal, amelyben elemózsia volt, főzőedények és meleg alsóruha, vastag harisnyák, hószemüveg és teveszőr hósapka. Berontott a szobába, sarkig kitárta az ajtót és úgy, ahogy jött: zihálva, 'fujvaj fáradtan és izzadtan, megbújt a Győrffy ölelő karjai rejtekében... És a következő pillanatban csörömpölve röpült a sarokba a hátizsák, utána a szögesek és Marili otthonos mozdulatokkal kapta lábaira a papucsát...: mert már régóta be voltak rendezve ők az ilyen lélegzetröptü, rövid határidőhöz kötött családiasságokhoz... És aztán Marili ottmaradt, egy-két napig, amig a túra tartottRitkák voltak az ilyen napok. Havonta tán egyszer, vagy kétszer indult túrára a baráti kör és néha igazán el kellett velükj menni... Annál fényesebben lobogott most új ná-. szuk. (Folyt Mfe). | i AJ