Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-28 / 245. szám

1930. október 28. Mryidésl ütfranHi A gyümölcsfák téli kezelésé­nek tízparancsolata Köteteket írtak már arról, ho­gyan és mikép kell a gyümölcs­fákat kezelni, hogy azok egész­ségesek maradjanak és termőké­pességük fokozódjék. Ez a sok írás azonban eltakarja a lényeget ugy, hogy a gyümölcskertész alig tudja belőlük kihámozni az igaz­ságot. Ennek megkönnyítésére az alábbiakban röviden összefoglal juk azokat a tennivalókat, amelyek a gyümölcsfák téli kezelése szem­pontjából ssükségesek : 1. A gyümölcs leszedése után, a teljes lombhullás előtt, a fák ritkítása, elszáradt és beteg ágak levágása és a sebhely kezelése, amelyhez BOMRINt használunk 2. Ha ezzel készen vagyunk, következik a tányérozás és a hernyók elleni védekezés, a her­nyőpapir felrakása. Ehhez az u. n. SOTOR-hernyóenyvet és a hozzá szükséges hernyóenyvpapirt hasz­náljuk. 3. Ezek után következik a gyü­mölcskarbóliummal való védeke­zés. Ehhez DENDRIN-t haszná­lunk, mely szer az apró pajzstet­vek, a vértetü, nemkülönben a zuzmók és mohok ellen is kiválóan .alkalmas. 4. Végül jön a kénezés, melyhez 'AMONIL-t használunk, mely rozs­dabetegségek és egyéb foltozások, gombák, penész (monüia) ellen használható teljes sikerrel. A debreceni kereskedelmi és iparkamara 1930—31 évi ösztöndijai és jntalmai — Német nyelviskola. Született német úrinő német tanfolyama kezdők és haladók részére. Vi­rág-u. 8. sz. Folytatólagos kurzu­sok egész éven át. 1 A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara most hirdette meg ösztöndijait és jutalmait. A pá­lyázati hirdetményeket szétküldöt-' te az összes iskoláknak, intézetek­nek. „ipartestületeknek és kereske­dő egyesületeknek. Az ösztön dijak a kővetkezők: 1. A néhai Tóth Sándor kama­rai levelező tag nevét viselő 400 pengős külföldi tanulmányuti ösz­töndij, melyet ez évben iparos ifjú nyerhet el. • j 2. Kettő darab, egyenként 300 pengős kereskedelmi és ipari szak- 1 oktatás céljait szolgáló felsőbb j szakoktatási ösztöndíj. Pályázhat-, j nak ez ösztöndíjra a Közgazdasági Egyetem. Kereskedelmi Akadémia,, Iparművészeti Főiskola, Felső- ; ipariskolák vagy magasabb szak- • > képzést adó legalább 1 évig tartó szaktanfolyam hallgatói. 3. A debreceni fa- és fémipari szakiskola növendékei részére 20, a szolnoki fa- és fémipari szakis­kola növendékei részére 10, egyen­ként 100 pengős tanulmányi ösz­töndíj. 4. Kereskedelmi szakiskola nö­vendékei részére 8, egyenként 150 pengős szakiskolai ösztöndíj. 5. A debreceni Kereskedő Tár­sulati kereskedelmi iskola tanulói részére 2 drb. tandijmentességi ösztöndíj, melybői az egyik a fiu, a másik a női kereskedelmi is­kola tanulóira esik. 6. Az ipari munkások részére 5 egyenként 100 pengős jutalom­díj. E jutalomdijakra pályázhatnak azok, akik legalább 15 éve állnak tényleges ipari alkalmazásban sí ebből legalább 5 évet a Kamara kerületében töltöttek. 7. A kereskedelmi alkalmazot­tak részére 5, egyenként 100 pen­gős jutalomdíj. E jutalmakra pá­lyázhatnak azok, akik legalább 15 éve állnak tényleges kereskedel­mi alkalmazásban s ebből legalább 5 évet a Kamara kerületében töl­töttek. Pályázati határidő az összes ösz töndijakra: 1930 november hó 15. A szabályszerűen felszerelt kér­vények fenti határidőig a keres­kedelmi és iparkamara (Debrecen Verbőczy-u. 2.) iktató hivatalába adandók be. Eg? vén szatir vakmerő garázdálkodása az egyik szabolcsmegyei tanyán Az egyik szabolcsmegyei ta- . nyán e hó 20-án este 9 óra tájban j történt e különös eset. A borongós í őszi'időben a tanyai'lakosság már korán pihenni tért, csak egy-két családfenntartó dolgozott még kint a földeken. A tanyára ráborult az éj egyhangú sötétje, csak itt-ott tört elő fénysugár valamelyik ház ablakából. Egy gyengélkedő fiatalasszony nem győzte várni későn hazatérő urát, égve hagyta a lámpát, nyitvá az ajtót, aztán lefeküdt és nem sokára mélyen elaludt. Ugyaneb­ben az időben ment hazafelé a sö­tét tanyán keresztül egy idősebb napszámosember, aki furcsa mó­don viselkedett. A házak ablakai alá surrant, egy ideig figyelmesen hallgatózott és bekandikált a szobákba. Amikor az alvó menyecske ablakán tekintett be. borvirágos arca kaján vigyor­ra torzult^aztán nesztelenül besur­rant a szobába és óvatosan elol­totta a lámpát. A menyecske nehezen ébredt mély álmából és amikor magához tért. azt hitte, hogy az ura ölelte meg. Csak akkor vette észre a tévedést, amikor már alattomos támadója megcsókolta és gyorsan kiosont a szobából. A fiatalasz­szony zokogva fogadta hazatérő urát. aki amikor megtudta, hogy mi történt v éktelen haraggal ro­hant felesége meggyalázója után, de a vén szatir már nyomtalanul eltűnt. , , í A becstelen embert a siker vak­merővé tette. Még kétszer kísé­relte meg aljas tettét. A harma­dik helyen azonban csak fürge­sége mentette meg az álmából hir­telen felrasztott férj haragjától. Az éj leple alatt harmadszor 19. beosont egy lakásba, ahol a csa­lád már mélyen afudt. A szobában sötét volt és néma csend, csak az alvók egyenletes, hosszú lélegze­te hallatszolt. A 42 éves asszony arra éb­redt fel, hogy valaki, mintha a férje volna., megfogta karját és halkan valamit a fülébe sug: — En vagyok lelkem, ne ijedj meg —iiallotta a suttogó száVakat^ Azonban az asszony felismerte az idegen hangját és rémülten kiál­tott a másik ágyban nyugodtan alvó férje után: — Héjl! Apjuk, ébredjen fel az Istenérti Idegen ember jár a szo­bában I De amire az álmos gazda feleszmélt és kibujt az ágyból, a tanyasi asszonyok réme kirohant a szobából és eltűnt a sötétben. Azonban még sem kerülhette el méltó büntetését. A sértett asz­szonyok feljelentésére a csendőrség elfogta a szomszéd községben a vén szatirt^ akiről kitűnt, hogy 50 éves. családos ember és két gyer­mek neveletlen atyja. (Regény.) Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. 13 Ez volna tehát a külsőm. Megjegyzem azon­ban, hogy minden összhang nélkül van ez rajtam elrendezve. A természetem, - az egy kicsit furcsa. Rendesen nagyon víg, jóked­vű, bolondos, tréfás kedvemben vagyok. Sze­retem a társaságot, a jó kedélyt. Szeles is vagyok, úgy, hogy az itthoniak »Szélvész kisasszonya »Ördőg tarisznyája« s hasonló megtisztelő címekkel ruháznak föl. Tudok azonban nagyon komolyan is gondolkozni és ezt nemcsak én mondom. Ilyenkor ked­venc témáim : szinház, 'irodalom, művészet, tudományos kérdések. Szeretek vitatkozni. De szeretek tanulni, okulni, sokat olvasni is, tapasztalt, okos embereket hallgatni és egy kicsit okoskodni, egy kicsit mélyebben gon­dolkozni. De ez a komoly hangulat többnyire csak rövid ideig tart és fölülkerekedik ben­nem a rakoncátlan, szeles, minden körülmé­nyek között víg »Szélvész kisasszony«, az igazi, nagy gyerek«, aki csak nevetni, tré­fálni tud. Ilyen vagyok én. Belátom, hogy nem valami dicséretes jellemrajz, de leg­alább őszinte.« Győrffy Zsolt minden tekintetben meg volt elégedve kicsi barátnőjével, mert az »Ördőg tarisznyája« a legideálisabb társnak bizonyult, amilyent egy ifjú férfi, aki a testi szerelem mellett nem mellőzi el a lelki har­móniát sem, csak kívánhat. Pompás magá­nyos séták estek a sötét lombokkal takart utcákon, csöndes alkonyszállatok idején, vagy a tóparton, ahol elsétálgattak egészen a Zürichorn költői ligetéig. Ilyenkor szótla­nul ballagtak egymás mellett és míg a nap fáradtan hunyta le fényes, tüzetszóró sze­mét, hogy mint óriási, izzó ostya sulyedjen el távoli 'hegyóriások mögött, a kettejük lel­kében színes vágyak fonódtak össze forró ölelésre, hogy a riadtan dobbanó szívükig ért a melege... Győrffy Zsolt magához szo­rította a Marili forrón sütő, bársonyos sima­ságú puha karját és megittasulva, lehunyt szemekkel csókolta rá csókját a nedves, szét­nyílt leányszájra, ott a muzsikás alkonyat­ban ... mialatt mellettük a csöndesen morajló tó ütemesen hullámzott és nehéz alkonyati il­latokat lehel feléjük.. • Boldogan éltek és soha semmi árny nem tolakodott a mindket­tőjüket besugárzó fény elé.. ­... Most boldogan tipegtek egymás mel­lett, hazafelé. Végre fölfedte Győrffy a nagy-nagy tit­kot és mintha az egész életét föltette volna egyetlen hitvány és szeszélyes kártyalapra: izgatottan és vívódva leste a leány határo­zatát. Marili kicsinykét elkomolyodott, úgy gondolkozott, miként volna lehetséges, hogy ő is elmenne Árosára ? A huszadik lépésre már határozott: el­megy ! És most már boldogan bandukoltak to­vább az édes szinpomjDáju alkonyatban és mint az új házasok a fészekrakás előtt, ked­ves tervezgetésekkel gyötörték magukat : hogyan is lesz majd Árosán, az egy-két-há­rom hónapig ? Marili olyan kedves volt, mint a menyasszony, aki édes pirulással rendez­geti-tervezgeti az új fészket a konyhától a halószobáig.-. — Én főzök majd, tudod ? — kiáltott lelkendezve, elfelejtve, hogy az ufcán van­nak. ! 1 1 Kacagás felelt a lelkesült fölkiáltásra:, mint zord hegyek között fölcsattant magá­nyos puskalövésre a harsogó szavú vissz­hang. | f Éppen a Neuenhof hídján léptettek ke­resztül Kis, vaskorlátu hid ez, amely a tó vizéből kifolyó és a Sihl medre fele igyekvő laguna vize fölött ível. A laguna szeszélyes cikk-cakkokban fut végig a városon és a be­léje szakadó kőbástyákkal és házfalakkal egy-egy pillanatra velencei hangulatot lop a helvét tó partjára. A laguna vizén ebben a pillanatban hosz­szu, módfölött keskeny lélekvesztő jelent meg, egy csomó fiatalemberrel, akiktől a ka­cagás eredt. Fehér sportinges ifjú urak vol­tak ezek, az Enge-városrész számtalan mil­liomosának csemetéi, akik különös szeszély­ből indián lélekvesztőt csináltattak maguk­nak, hogy azon kalandozhassanak a sötét la­guna vizén. A kajak föstése szeszélyes kö­röket, cirádákat, vonalakat mutatott, mint valami félelmetes hatásra törekvő tetoválás, és ugyanezeket a rikító színű cirádákat és kö­röket viselték a rövidnyelü evezők is, ame­lyeket két marokra fogva, támaszték nélkül használtak. A kajak sebesen siklott elő a híd ívei alól és mint a torpedónaszád, nyíl­egyenesen vágtatott a vizén, a botanikus kert irányában. A fiatal urak még akkor is nevetgéltek. Szörnyen tetszett nekik, hogy egy olyan éde^­sen gügyögő, lágyan fölbúgó leányhang va­lami olyanfélét emleget, ami a főzőkanállal áll nagyonis szoros összeköttetésben... Marili azonban pajkos jókedvében sem felejtette el, hogy ezek őt kinevették. Nyű­gösködő szeszélyességg»l toppantott egyet a híd 'aszfaltján és a sebesen eliramló lé­lekvesztő 'tartalmát — az öt darab millio­mos-sarjadékot — egy tele marék Stollwerck­kel é;s elhasznált villamosjegyekkel hajigálta meg... ^ A jóízű bombák egy része nagyot koppan­va pottyant a fiúk fejebúbjára, a másik része ellenben záporként paskolta meg a vizet... De a kajak már jó messze járt és Marili ked­ve ellenére sem kezdhetett szócsatát. (Folyt kfiv.) • í 1

Next

/
Thumbnails
Contents