Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-26 / 244. szám

1930. október 26. jrtfKYlDftc. Parasztromantika Trézsi helyes fejércseléd volt. Piros-pozsgás. majd kicsobbant az egészségtől. Járása ringó, mosolya lekötötte a falu legénységét. Hát mikor bokorugrós, piros-zöldvirágos rokolyáját és testhezálló pruszlikját magára vette, két ágba fonott hajában pirospántlikávat ünnepnapon a templomba ment, nem csak a parasztlegények, hanem a segédjegyző ur is ugyan csak rajta felejtette a szemét. Gyurka sem volt utolsó legény a faluban. Szép sugár termetű. — Mikor száz ráncba korcolta gyolcs gatyáját. lobogós bőszáru ingét, — ráncos szárú sarkantyús csizmá-* ját magára vette, darutollas kalapját félrecsapva, hetyke bajuszát kipederve. végig ment az utcán, bizony spk fehércselédnek dobogásba jött a szive. Még az öreg Mihály bácsi is azt mondta rá, hogy »jelenleg ez előtt 20 esztendővel*^ sem volt különb legény a faluban. Igy aztán nem is lehetett csodálkozni. ha a Gyurka szemet vetett Trézsire^ Trézsi meg Gyurira. v Ha egy bál volt a faluban, vagy lakodalomba voltak hivatalosak és táncra perdült a fiatalság, Gyurka összepengetve sarkantyúját, megfricskázva jobb csizmája orrát, táncra »angazsálta« Trézsit, ugy járták a csárdást és »kuffertest«, hogy gyönyörűség volt nézni őket. Gyurka elbocsátva a lányt, ugy kiverte sarkantyújával a nótát, hogy a cigány sem húzta különben. Trézsi meg csipőre tett kézzel ugy himbálta magát, hogy egy »tangó« táncosné is megirigyelhette volna. Az volt még aztán a legszebb ( 'és »urias«,_ hogy mikor a táncnak vége lett, "Gyurka illedelmesen, magához ölelve Trézsit, felemelte s »használjék« szóvai tette vissza a földre. t A legtöbbször a szép pár együtt táncolt s igy aztán nem lehetett csodálkozni, hogy Gyurira a falu legényei nehezteltek, melynek vége sokszor verekedéssé fajult. Mi tűrés-tagadás, Trézsi és Gyurka vonzódtak egymáshoz, — azonban a lakadalomból sokáig nem lett semmi, mert mindketten szegények, de nagyravágyók voltak. , — Hallod-e te Trézsi, én elvennélek téged, de hát szegény vagy. — Én meg hozzád men nék Gyurka, ha vóna valamid; de te is olyan szegény vagy, mint a templom egere. Trézsi /árt egy gazdalegényre, Gyurka meg egy gazdalányra. De bizony a várva-várt mesebeli királyfi és leány nem jöttek. A jobbmódu gazdalányok Gyurkához nem mentek, viszont a gazdalegények sem vették Trézsit^ mert kezdett rossz hirök lenni. Gyurka •lkeseredésében iszákossá. „verekedővé vált, lopásra is vetemedett. A lopott holmikat Trézsi gondjaira bizta s igy bizony égyik lopá ért. másik o'gazdasígért többi izben voltak a börtönnek lakói. j Multak az idők. A deli legény-, bői meghajtott, megöregedett, sápadt arcú vén ember lett. A takaros Trézsi is megaszalódott s ugy nézett ki, mint egy kitaposott csizma. Végül mi lett a dolog folytatása? Gyurka ás Trézsi összeházasodtak. a becsület útjára tértek s még sokáig éltek egyetértésben, siratva fiatalkori konnyelmüségöket B tengették nyomorúságos életőket. Erdélyt Farkas. táráig értek, a szerencsélen ember meghalt. A gyilkos Rost Mihályt letartóztatták és a nyiregyházi kir. ügyészségre szállították. Mérk községben egyetlen csapással ütötte agyon haragosát egy részeg legény Véres verekedés áldozata lett e hó 19-én Erdei Dániel 27 éves mérki legény. Este 7—8 óra tájban öccsével Gusztávval együtt be állított a falu korcsmájába, ahol nagy mulatságot tartott a község fiatalsága. • 1 1 Éjfél felé Ulti Elek és Harász Rudolf egymásra acsarkodtak, — mire az óvatos korcsmáros a bált feloszlatta, a duhajkodó vendégeket és a cigányokat pedig a bálteremből erélyesen kitessékelte. Igy (Jcerült a két Erdei fiu is a korcsma elé, ahoi azon tanakodtak, hogy hoi folytassák az italozást. Nem sejtették, hogy a hátuk mögött ott leselkedik gonosz gyűlölettel régi haragosuk. Rost Mihály, kezében hatalmas fenyőkarót szorongatva. Már éppen indulni akartak, amikor a sötét udar felől hirtelen előugrott bosszuszomjas ellenfelük és a vastag karóval ugy fejbe ütötte Erdei Dánielt, hogy az hangtalanul. véresen esett össze. A fiatalabb Erdei fiu nyomban megfordult, hogy bátyja alattomos támadójára vesse magát, de Rost Mihály gyáván elmenekült és eltűnt a szomszédos kert sürü bokrai között. j Erdei Dániel olyan hatalmas ütést kapott., hogy elvesztette beszélőképességét, de hozzátartozói még sem küldtek orvosért. Két napig otthon ápolták s csak már amikor nagyon rosszul lett, hivtak orvost, aki azt javasolta, hogy a sérültet azonnal szállítsák kórházba. Erdei Gusztáv szerdán délután akarta bátyját autón Debrecenbe szállítani, de mire Nyírbátor haA baromfitenyésztés előmoz• j ditása. A hazai baromfitenyésztő szakkörök ujabban igen behatóan foglalkoznak az okszerű takarmányozásnak a baromfitenyésztésre gyakorolt kedvező hatásával. A teljes értékű takarmány, vagy ennek hiányában a D. vitaminnal kiegészített eleség ugyanis gyakorlati tapasztalatok szerint ugy a tojáshozamra^ mint pedig a csirkék életképességére s erőteljes fejlődésére igen erőteljes hatással van megakadályozza a tollasodásnál olyan gyakori angolkór kifejlődését. Ez a kérdés a f. évben Londonban megtartott 4-ik nemzetközi baromfitenyésztési' kongreszszust is foglalkoztatta és bemutatásra került a magyar találmányú D. vitaminos Pekk készítmény, melynek alkalmazása baromfitenyésztésünk fokozott fejlődését van hivatva biztosítani. \ j ..nflIlillIfifllHIIIHIIHillilllllllllllllllllllilli^üHRnt,, Ekdé hazai sima és gyökeres szőlővesszők, szölöoltványck. Prima csemegefajták: Csabagyöngye Madelsine royal Saszla fehér és piros Muskát Ottonel Borfajták: Ezerjó Szlankamenka Mézesfehér Bánáti rizling Olasz rizling Mézesfehér Pózsonyi fehér Kövidinka Előnyös árajánlatfal és árjegyzékkel szolgál Szabó Gyula 5521-10 szőlőoltványtelepe, Gyöngyös. <S555555Snnr (Regény.)' Irta Péchy-Ho'rváth Rezső. 12 A férfiak maguknak köszönhetik, hogy ennek az örök nótájuknak a folytonos hangoztatásával elérték azt, hogy most már vannak nők, akik maguk is elhiszik magukról, hogy mennyei kegyeket osztogatnak, ritka és drága kincseket pazarolnak, amikor odaadják magukat a kiválasztott férfinak. És ezt a hiedelmüket a viselkedésükkel és a magatartásukkal eléggé megmutatják. Ugy tesznek, mintha mennyei vagy megfizethetetlen kincset nyújtanának át a férfinak, pedig csak annyi az egész, hogy egyszerű adás" vételi üzletet kötöttek,... nagyonis egyszerű üzletet! Az asszony is ember, húsból és vérből való ember, nem légies, érző anyag nélJriil megalkotott lény — és a hús és a vér) egyformán lázadozik, amikor a jogait követeli. I — Ne felejtsd el, kedves, hogy a férfiaknak szükségük van illúzióra és arra a tudatra, hogy a férfiasságukkal, az erejükkel nyerték el az elnyerendőt — kockáztatta meg . Győrffy. — A férfiak mind ostobák ! imigyen folyiatta Marili. — Az élet egyik jelenségének, hétköznapias megnyilvánulásának: annak az egy dolognak olyan óriási jelentőséget tulajdonítanak, hogy náluk minden a körül fordul meg. Annyira fontos az nekik, hogy ha megrövidítik őket benne, vagy megcsalatottaknak érzik magukat: egyenesen szerencsétlennek gondolják becses személyüket. Sőt némelyek még ölni és képesek érte. És itt tér el a gondolkodásuk és a fölfogásuk merőben és homlokegyenest az asszonyokétól. Az asszonyok ugyan sohasem tulajdonítanak annak -olyan óriási fontosságot — igaz, hogy nem is cicomázzák föl mindenféle égigmagasztaló szent jelzővel, ami természetesen mind indokolatlan és illuzórikus, tehát hamis és hazug — hanem igenis : az asszonyok nagyon is természetesnek, egyszerűnek és köznapinak tartják. Annyinak, amennyit valójában ér. Egy egyszerű természeti folyamatnak, egy közönséges napi szükségletnek, amely — éppen, mert szükséglet, — egyszerű és közönséges, akár az evés vagy az alvás. És sehogy sem tudjak megérteni a férfiakat. Sem akkor, amikor földöntúli hódolattal térdepelnek le az elé, sem akkor, amikor — moncfpolisztikus jogokat emlegetve — ölni tudnának érette. Ezért van aztán az, hogy a nők sohasem tekintik tragédiának a házasságtörést, vagy legalább is nem olyan óriási bűnnek, hogy ölni kelljen érette. Egy természeti szükséglet kielégítéséért hogy lehetne ölni 1... Győrffy és kis barátnője forró napokat éltek át, amelyek ugy peregtek le. egymásután, gyorsan és meg-megcsillanva előttük sugaras színeivel, mint süvítve rohanó gyorsvonat ablakai alatt a csodaszép ismeretlen városok. Marili a szerelemben is mozgékony, fürge, okos és ötletgazdag volt és minden izzó óra, amely perzselve viharzott el fölöttük, új és új csodákkal népesítette be emlékeik dúsgazdag kincseskamráját. Az újságíró szerette a leány elevenségét, becsületességét, önzetlen, nemes szívét, amelyben minden nyomorult számára volt melegség és szeretet. Szerette zajos kedélyességét, összetörhetetlen jókedvét, öntudatlan dalrafakadását és öntudatos kacagását, amely tisztán, frissen és zengve csendült meg, mint a zenekar mélyén a hangvilla tiszta hangja. Voltak órák, hogy a jókedve kirobbant, mint a lefojtott gőz. Ilyenkor megtréfált bárkit, aki az útjába akadt és nagyon; szerette, ha ismeretlen embereket zavarba hozhatott. Megtörtént egyszer például, hogy kettesben sétáltak valamerre. Egy fiatalember jött velük szemközt, a járda legszélén/ Annyira átmálászkodott a túlsó sorra, hogy egyszerre csak elveszett a talaj a lába alóL Nagyot zökkent és hatalmasat tántorodott. Már majdnem elesett, de ekkor valahogyan mégis egyensúlyba kapta magát és sikerült állva maradnia. Hanem a botja kihullott a kezéből, amellyel egyensúlyozta magát a levegőben és nagyot koppant a kövezeten. Marili lehajolt a botért és félig huncutul,'; félig gúnyosan pislantva a fiatal úr szemébe, fölvette a botot... Az ügyetlen sétáló, aki a baleset miatt a nyelvét csaknem elharapta, bíborra gyulladt arccal, meghökkenve nézett a leányra egy pillanatig, rettenetes zavarba jött, aztán, hogy mégis elvette a botot, mérgesen és lesújtva iramodott el, köszönés nélkül... Marili boldog volt és hahotázva élvezte ötletét, de azért hangosan mégis ezt mondta : 1 | — Chaib... Szép volt-e ez a Márili ? Bizonyára az volt. Győrffy Zsolt, aki a Szép hazájában, olasz földön annyit csatangolt, bizonyára nem bódult volna beléje, ha nem látja annak, ami volt: egy kiválóan pompás emberpéldány. Ö azonban nem volt maga felől ilyen kedvező Ítélettel. Egyszer — komikus formában — meg is írta levélben barátjának, mit tart maga felől. Ezt írta : »Neve: Marié Dattwyler-Spörri. Vallása: r. k. Kora: 19 éves. Termete: közép, nyúlánk. Arca: csúnya. Szeme: sötétkék. Haja: sötétszőke, hullámos, nyakigérő, középen elválasztva, baloldalt eg-y s?alagcsokorral megkötve, bébé-módra viseli. Orra: pisze. Szája : rendes. Álla: többnyire vimmerlis. Hangja: kellemetlen. Beszél: franciául és németül. —< ....i , • (Folyt Whr.) j . ,