Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-25 / 243. szám

1930. október 25. JWVÍRYID ÉK. A szabolcsi bnrgonyaexport és a szállítási díjvisszatérítés A következő levelet kaptuk: > ^ Mélyen Tisztelt Szerkesztőségi Nagybecsű lapjuk folyó hó 22. számában az uj burgonyarendelet-* tel 'kapcsolatban azt közlik, hogy azok a kereskedők^ akik az egységes kinálat feltételeihez csatlakoznak, a tarifáknál és a növényegészségügyi ellenőrzésnél vagononként mintegy 150 pengő kedvezményt fognak élvezni. Hogy e hiradásból a közönség' ne vonjon le téves konklúziót, ezért bátor vagyok a kérdéshez' néhány szót hozzáfűzni. Nem arról van szó, hogy az Egyesülés tagjai ezentúl olcsóbb fuvarral fogják a burgonyát szállihatni külföldre, amint azt eddig tehették^ hanem csupán arról, hogy azok a vasúti fuvarrefactiák, amelyek eddig is érvényben voltak, ezentúl csak az 'Egyesülés tagjai részére fognak folyósittatni, ha az egyébként megkívánt 'feltételek is teljesitve lesznek. A Máv. körüle belül 2 százalék fuvarvisszatéritést nyújt, ha 12 hónapon át legalább 7100 vagon burgonya megy ki külföldre. A jugoszláv vasutak csak az esetben nyújtanak refactiát. ha legalább 3000 vagon magyar burgonya fog keresztül futni Jugoszlávián. Az olasz vasutak pedig csak ugy adják a refactiát. ha a burgonyaküldemény a feladó-, állomástói az olasz rendeltetési állomásig bérmentesítve kerül feladásra. Minthogy pedig nem valószínű, hogy a refactiák ezen előfeltételei teljes egészében teljesítve lesznek, igy senki sem számolhat e szezon-, ban fuvardijvisszatéritésre. Bátor vagyok megmondani azt is, hogy miért nem látom teljesíthetőnek a díjvisszatérítés előfeltételeit. A Máv. és a jugoszláv refactia szerintem azért nem lesz meg, mert előreláthatólag sem 7100 vagon összkivitele nem lesz Magyarországnak 1930 julius 19-tői 1931. julius 18-ig. úgyszintén nem valószínű, hogy ezen idő alatt 3000 vagon magyar burgonya fog Jugoszlávián át keresztül futni. A j jelenlegi nagyon rossz elhelyezési I lehetőségek joggal engednek erre > következtetni. Az olasz refactia előfeltételei szerintem nem teljesíthetők, mert az olasz vevők a legtöbb esetben ugy disponálnak, hogy a burgonya és ne az olasz állomásra adassék fel és innen gyorsáruként küldessék tovább

v mert így amellett, hogy rövidebb idő alatt érkezik meg a burgonya^ még a vasúti fuvar is olcsóbb^ mintha közvetlenül teheráruként menne. Ezért aztán nem áll módunkban közvetlen feladásokat eszközölni és a küH deményeket a rendeltetési állomásig bérmentesíteni, miáltal a refactia igényünktől elesünk. Igy . néz ki tehát a Burgonyakiviteli Ármegáliapitó Egyesülés tagjai részére a tarifánál nyújtott kedvezmény. A növényegészségügyi ellenőrzésnél sem fog az Egyesülés ujabb kedvezményt élvezni, mert megmarad az eddigi díjfizetési kötelezettség azzal, hogy az Egyesülésbe be nem lépő exportőrök lesznek kötelezve magasabb dijakat fizetni. A gazdaközönség ne fűzzön vérmes reményeket ezen Egyesülés megalakulásához és egyelőre ne számítson áremelkedésre. \ Mégis nagyon üdvös hatása lesz az Egyesülés működésének és különösen üdvös lesz Szabolcsvárme- ' gyére. ( I A folyó szezonban nagyon ne- * hezen tudtunk innen Szabolcsból Olaszországnak burgonyát eladni, mert az idén jobb minőségű dunántuli burgonyát az oJaózok sokkal olcsóbban kapják, mint ameny nyiért mi a szabolcsi burgonyát — a belföldi árak figyelembe vétele mellett — adni tudjuk. Ennek oka az. hogy amig a főbb dunántuli burgonya feladóállomásokról Budapestre a fuvar ugyanannyi, mint a szabolcsi állomásokról, addig a jugoszláv határig 1 pengővel^ egyes állomásokról még nagyobb összeggel is kisebb a vasúti fuvar a burgonyára, mint a szabolcsi állomásokról. Ezzel a fuvardifferenciával olcsóbban kínálták eddig a dunántuliak burgonyájukat az o a szoknak, jnint amennyiért azt mi adhattuk. A Burgonyakiviteli Ármegáliapitó Egyesülésben tömörült exportőrök ezentúl csak azonos árban lesznek jogosítva burgonyát külföldre eladni, minélfogva regélhetjük azt, hqgy Szabolcsból az ügyszólván teljesen megszűnt export — ha nem is nagy mértékben — meg fog újból indulni. Arra nem lehet számítani, hogy az Ármegáliapitó Bizottság magasabb eladási árakat fog előírni és ezért aztán az exportőr a termelőnek magasabb árat fog tudni fizetni. mert nagyon kell vigyázni arra. hogy a külföldi fogyasztó piacoknak ne legyen okuk eset-* leg tulmagasra megállapított árak miatt retorziót alkalmazni velünk szemben. Vannak olyan bevitelre szorult országok, ahová ezidőszerint csak a magyar burgonyát engedik be, ne tegyük ki magunkat tehát annak a veszélynek, hogy esetleges tuímagas árkövetelésünk miatt ezen országok megnyissák. sorompóikat más országbeli burgonyák előtt is. Mi szabolcsiak egyelőre legyünk azzal az eredménnyel "megelégedve. hogy a Dunántul nem tehet bennünket alacsony áraivaf teljesen lehetetlenné. Hogy ezen Egyesülés létrejött azt nagyrészt dr. Erdőhegyi Lajos főispán ur őméltóságának kör szönhetjük és a folyó hó 22-iki alakuló gyűlés a főispán urat érdemei elísmeréseüi gróf BenyovSzky Móricz dunántuli földbirtokos mellett az Egyesülés társelnökéül választotta meg. Ismétlem, hogy különösen és elsősorban szabolcsi érdek volt ezen Egyesülés létrehozása és merem remélni, hogy ugy, amint ezt sikerült a főispán ur őméltóságának létrehozni, ugy sikerrel 'fog járni azon törekvése is, hogy a szabolcsi burgonyát — tekintettel a nagy távolságra^ amit a határig befut és tekintettel arra, hogy a szabolcsi gazdának a burgonyatermelés fő jövedelmi forrása — a Máv. a mainál egy lényegesen olcsóbb fuvardijtétei mellett szállítsa a határig. Tisztelettel Klfiin Adolf, terménykereskedő. mm ONOGRAÍ ÉS ZÁSZLÓSZALLAGOK HÍMZÉSE A LEOJUTÁNYOSABB ÁRON KÉSZÜLNEK VÁSÁRTÉRKÖZ- 10. SZ. ALATT (Regény.) Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. 11 Megilletődött és elfogódott volt, mint a kisdiák a tanítója előtt, mint az engedelmes kislány a szigorú édesapa magas színe előtt, amikor bevallani készül neki, hogy kicsi, engedelmes, kurtaszoknyás leánykája halálos szerelmet ültetett el a bohókás szívébe..Mert ahogy a Dolder lankásáról lefelé haladt és sokat töprengett az ősmedikus szavain és kéretlen tanácsán: egész lényét lenyűgözve fogta meg egy vakmerően merész gondolat. Árosa... ez a név mint valami eddigj sohasem hallott, de vágyva-vágyott ismeretlen ip zímfónia lüktetett föl benne és kacagva zsendült meg lelke zengő húrjainál... mint maga az abszolút boldogság. -. És amig a városon keresztül gyalogolt, az a »vakmerő« gondolat kialakult benne, érzékelhető, tapintható testet öltött és végre határozott formában jelentkezett előtte. Tudta már, hogy mit akar. Csak a megvalósulása, a megtervezése volt még hátra, mert az nagyon is nem tőle függött! Mi lenne, lehetséges volna-e, ha kis barátnőjét is elvihetné magával Árosára...? A gondolat apró tündérek csábos, szivárványszínekben csillogó alakjait vette föl, amelyek boszorkányos kavargással fénytáncokat lejtettek körülötte, szökelve, ugrálva, forgolódva, énekelve — és egészen megzavarták a mámor Ígéretével. Részegítően mutogatták feléje a drága csodákat, amiket egytől-egyig valósággá lehet váltaniok ! Marili az ő tizenkilenc éves lényének varázsos lendületességével húzta lejebb arcába pirosszínű gombakalapját és kivételesen kiváló jókedvét bejelentendő, nyűgösködve kapaszkodott a barátja karjába. I Végtelenül kedves, ízig-vérig mozgékony, j csupaideg leány volt Marili. Szörnyen szeszéI lyes és türelmetlenkedő, akinek természetéj hez viszonyítva a hírhedett áprilisi időjárás ( legmegdöbbentő komolyság, rendszer és következetesség volt, amely még a Kant-Larlace-féle elméletet is messzire fölülmulta. — »Vaudoise« volt: a regényes szépségű Lavaux vidékéről való, ahol a szelíd dombok lankáit buja szőlőskertek zöldje koszorúzza be. A dombok kedvesen, szolíden ereszkednek le a nagy tó azúr vizéhez és elégedetten pislogatnak rá a Lac Léman tökréből visszazöldesedő képmásaik pontos, tiszta szilvettjére. Grandvaux-t nevezte szűkebb hazájának a tündéri Ouchy tőszomszédságában, azon a vidéken, ahol mindent csupa szépséges virággal borít be az emberi finom ízlés és művészi hajlandóság. Virágfüzérek borítják ott az utcák alkalmas helyeit, a tereket, a házakat, az erkélyeket, az oszlopokat, terraszokat, noha az egész vidék nem egyéb, mint egyetlen óriási virágos kert. A napsugár hajnalban gyémántsziporkákat szór szerte a virágok kelyhében ülő harmatcseppekre, ha pedig színekben tobzódó estére bágyad az alkony, a virágok színei versenyre kapnak a hunyni készülő nap ezer színjátékával.. Játékoskedvü, vidám francia gyermek volt Győrffy Zsolt barátnője. Azaz, hogy csak annyiban, hogy a szülei vagy harminc esztendővel ennek előtte költözködtek Vaudba és Marili ott látta meg a naplvilágöif De a szlüőhely gondolkodása és lélegzetvétele mély gyökeret sarjadzott a kislány lelkébe és a francia lélek soha, egyetlen pillanatra se eresztette el őt, bármilyen hamar visszakívánta is őket a hetedik őskanton, bármilyen vaskos német neve volt és bármilyen sűrű teuton vér kacskaringózott is erecskéiben... Az történt aztán, hogy egész lényével megszerette a magyar fiút, hogy összeismerkedtek. És azzal a természetes, ösztönös odaadással adta oda magát a férfijának, amelylyel egy felvilágosodott nő dacosan és fitymálva átlép a Rubiconon... mert minden barbár, penészes, ósdi és bornírt maradiságból réges-régen kikapcsolta magát. Soha eszébe sem jutott, hogy viszonyukat a maga javára gyümölcsöztesse, hiszen a szerelem nem szimbólum, játék vagy eszköz volt nála, hanem ösztönös, öntudatos, szentséges szent érzés, amelyet anyagi rekompenzációkkal vonatkozásba hozni nemcsak szégyen, de a züllés egyik legutolsó foka. Magáért a szerelemért szerette a szerelmet, mint a férfi — a párja — nősténye, aki éppen annyit vár, amennyit kap. És nem tartotta níagát rossznak, az lévén a véleménye, hogy csak az a nő rossz, aki szerelem nélkül, pusztán anyagi érdekből adja oda magát, de az, aki a kiválasztott párját szereti, éppen olyan szilárdan állhat az erkölcs magaslatán, mint a tisztességes hitestárs. A szerelemről tehát eléggé szokatlan, önzetlen, de semmiesetre sem logikátlan véleménye volt. Egyszer bővebben is megmagyarázta Győrffynek, mindjárt a barátságuk kezdetén, talán.a harmadik látogatásakor: — Tudod — mondta — nagyon furcsa, hogy a férfiak egytől-egyig olyan magasra becsülik, szinte túlon-túl taksálják a nő szerelmét, olyan mennyeinek, olyan eléggé nem méltatható leereszkedésnek tartják a nő odaadását, amely egyszerű ösztönös szükséglet hogy száz férfi közül legalább százegy ér demtelennek tartja magát rá. És folyton azt a nótát nyafogja a nő előtt, aki magát nekiadta, mert- a szükség, a kíváncsiság vagy a szerelem késztette rá, hogy földöntúli ajándékban részesítette őt és hogy ő szentségtörést követett el, elfogadván e lilomszál áldozatát .. • , JJ i 1 í * • Í j m