Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-24 / 242. szám

1930. október 24. JNíyíryidék. 7 Öregek az őszi napsugárban A ligetben a padocskán ? Sütkéreznek a napocskán. ' , Elrévednek maguk elé. Hullik a íomb mindenfelé. Bágyadt napfény még cirógat, Indit szelid. csöndes szókat Egy tavaszról és egy nyárról, Hűlő szivek láng-koráról. .itt Lázadást nem rejtegetnek, Megbocsátnak mindeneknek. Sok csalódás, tűnő álom; Emberi sors e világon. i i Üldögélnek, sütkéreznek, Isten tudja, pnt éreznek. Meg se rebben szempillájuk, Míg hullik a levél rájuk. Pedig nagy a jajgatás itt: Fakó lett a szép zöld pázsit, Omlik-bomlik minden szépség: Jön a Halál v semmi kétség! A magasban varjú károg És szerelmes ifjú párok Elsietnek, elkopognak: ők maradnak, mosolyognak. < Mosolyognak messze nézve És szemüknek tengerébe Megfürdik az égnek kékje... — Istenem, de szép e békél Fiák András. A Magyar Hét tartama alatt feltétlenül keresse fel a Kohn Ignác divatáruházát (Városház palota.) A legjobb alkalom arra, hogy beszerezze kötött, szövöttáru (kü­lönösen harisnya) szükségleteit. 6722-6 A honvédelmi miniszter versenytárgyalása a nyíregyházi gyalogsági épület vízvezeték és csatornázási munkálataira A m. kir. honvédelmi miniszté­rium nyilvános versenytárgyalást tart a nyiregyházi »L>amjanich Já­nos® gyalogsági laktanya őr- és törzsépület vizvezeték és csator­názási munkálataira. Az ajánlatok folyó évi november hó 4-én 13 órakor a m. kir. honvédelmi mi­nisztérium 11 osztályában (I. ker. Szentgyörgy-tér 1. III. em. 40.) fognak felbontatni, amikor az aján lattevők, vagy igazolt képviselőik jelen lehetnek. * A szabályszerűen kiállított aján­latok fenti napon a megadott he­lyen 12—12.30 óráig nyújtandók be. jh'ely időpontig az előirt bánat­pénzt is le kell tenni. Az építési programm szerint a munkát az építésvezetőség ezirá­nyu felhívásra legkésőbb 3 napon belül meg kell kezdeni és oly erő­vei folytatni hogy az 1931. évi junius hó i-ig teljesen készen le­gyen. A részletes szállítási és munkafeltételek. költségvetés, tervek, rajzok stb. valamint az ajánlat és szerződés minta, a mun­kát hirdető fenti hivatalban, a hi­vatalos órák alatt megtekinthetők. Sürgősen állíttasson fel a Máv. a sinkeresz­teződéseknél jezélámpákat • A vasárnapi sóstói vasúti sze­rencsétlenség tette ismét aktuális­sá. hogy erélyes hangon követel­jük, halasztást nem tűrve azok­nak az utvonalaknak és állomás­helyeknek villanyvilágítással váló sürgős ellátását, amelyek a vas­úti síneket keresztezik és ahol a Máv. a sorompókat eltávolította,. Végre is nem lehet tovább tét­lenül szemlélni a tisztán hanyag­ság és nemtörődömség miatt bekö-, vetkező sorozatos szerencsétlensé­geket; a felelősség kérdését is éle­sen meg kell határozni, mert ha nem történik gyors intézkedés, ha nem szerelnek "fel sürgősen jelző­lámpákat a vasúti síneket keresz­tező utak mentén, Nyíregyháza forgalmas mellékállomásait —- ahol jelenleg olajmécses pislákol — nem látják el rövidesen villanyvi­lágítással^ akkor a vaksötét téli éjszakában előforduló karambolok miatt ne a mozdonyvezetőket ráncigáljuk elő bűnbaknak^ hanem azokat a tényezőket^ akik több­szöri f igyelmeztetésünk v könyörgé­sünk és fenyegetésünk ellenére a fülüket sem mozgatták v hogy iga­zán csekély befektetéssel a felhá­borító tömeges szerencsétlenségek­nek elejét vegyék. Az Urnák 1930. esztendejében' Nyíregyháza vásártéri állomásán, (. amely mellett a város legforgal­masabb utja, a Kállai-ut halad át a vasúti síneken — betegen serce­gő olajmécses pislákol halványan és tompa szomorúsággal, mint * Földtői legtávolabb eső parányi csillagok. Sivatagi sötétség bo­rul a környékre, a meglepően szép és tiszta házsorokkal beépített tisztviselőtelepen csakúgy, mint az állandó autó és kocsiközlekedéstől zajos Kállai-uton. A vásártéri állomás rozoga épü­letének omlatag falán keservesen nyikorog az októberi szélben bá­gyatagon himbálódzó, rozsdáskere­tü. a koromtól gyászbaborult, ár­va olajmécses, amelynek vérsze­gény .sugarai egy a sarokban meg­búvó egérlyukat világítanak meg csupán. Pedig a vásártéri vasúti 'állo­más tekintélyes forgalmat bonyolít le, havonta mintegy 2000 utas for­galma van és mégis olyan várószo­bával rendelkezik, amely csak a legnagyobb túlzással nevezhető an- < nak. f ; És ha az utas a vasúti koci lépcsőjéről lelép a sötét bizonyta­lanság sártól cuppogó földjére, va­kon botorkálhat a talpfákon, buc­kákon keresztül a véletlenre bíz­va testének épségét. Vagy 2 hét­tel "ezelőtt egy várandós asszony vágódott el a síneken, olyan sze­rencsétlenül. hogy napok kellettek,, \ amig kiheverte balesetét, rencsétlenül. hogy férje a kórházba akarta szállítani^ természetesen a Máv. költségére. Mindez száraz tény, elkeseritő­en szomorú valóság! És miről is van szó? — A vásártéri állomástól a legtávolabb eső villanyhuzal 400 zatot építtetni az állomásig és ak­méterre van. Innen kellene háló--, kor villanylámpa ragyoghatna az állomás ofajmécsesének helyén is. vonogatássai kisért vélemény. A szerencsétlenségeket felidéző tech nikai fejlődés jelképe pedig a vá­sártéri állomáson az olajmécses. Ne ráncigáljuk elő tehát karam­bolok esetén kizárólag a mozdony­vezetőt bűnbaknak, hanem azokat is vonjuk erélyesen kérdőre, akik a legelemibb óvintézkedéseket sem rendelik el, "hogy csökkentsék a gázolások, összeütközések ször­nyű és rohamosan emelkedő sta­tisztikáját. , (Regény.) Irta Péchy-Ho>rváth Rezső. 10 — Az inget is ? — kérdezte; a legelső pá­cicns. — Ha nem tart tőle, hogy meghűl, igen! Forróság volt és még a hűvös erdő mé­lye is fölmelegedve bágyasztott... Végre elkészült a páciens és az ősme" dikus most már végérvényesen hozzá fogott a vizsgáláshoz. Kopogtatott, hallgatózott, si­mogatott. Most megint a somogyvári kör­orvos volt, fontoskodóan nagyképű, mintha valami királyi herceget vizsgálna... Az arca sötét lett, vésztjósló és rejtelme­sen komoly. — Baj van ? — kérdezte Győrffy. — Meg fog halni — mondta az ősmedi­kus és a hangja hidegen, sajnálkozóan csen­gett. — Ötven esztendő múlva... Aztán kéretlenül elmondta az egész diagnózist. Gépiesen hadarta: — Fakószinü, lesoványodott, rövidlátó (41/2 D.) Nyelve bevont. Mindkét tüdőcsúcs fölött elül és hátul, de különösen jobboldalt, a kulcscsont fölött tompulat. Jobb oldalt a csúcs fölött érdes be. vegyült, megnyúlt ki­légzés, ropogással; ez a légzéstipus a lapoc­ka közepéig folytatódik. Ugyancsak egy-két búgás a bal tüdőcsúcs fölött. A szívhangok kissé tompák. Diagnózis : Tüdőcsúcshurut. Theraphia: Creosot, Priessnitz, Árosa... — Árosa ? — szakította meg Győrffy a monoton darálást. — Az is gyógyszer ? — Nem. Árosa üdülőhely. Oda fog menni. — Kell? i j I : — Muszáj ! ! í Aztán baráti hangon tette hozzá : — Komolyan mondom, menjen el a he­gyek közé, mielőtt a kis baj elhatalmaso­dik és nagy baj lesz. Sok napfény, sok le<­vegő, sok séta. Ez kell magának. Nem Kulmbach. És nem éjszakai séta a Limmat mellett. Köszönje meg, hogy ilyen olcsón el­vitte és nem kapott tüdőgyulladást. — Köszönöm. Nevetgéltek és hogy Győrffy közben fel­öltözködött, kifurakodtak a sűrűből. Alig nyilt meg előttük a külvilág tágas­sága, valami világos szoknya villant meg a pad mögötti kanyarulatnál. És még látni lehetett, hogy valami karcsú, nyúlánk nő ha­lad fölfelé a gyalogúton, mellette három kis gyermekkel. Valami nevelőnő, gki délutáni sétára viszi a gyerekeket friss erdei levegőt szippantgatni. Az ősmedikus egyszerre fürge lett és módfölött türelmetlen. Le sem ült mindjárt a padra, az ujságiró mellé. Nyugtalanul üldögélt, aztán vagy két másodpercig. Egyszerre fölugrott, fölkapta a könyveit a fűből. — Bocsásson meg, kedves szerkesztő úr — mondta hadarva és kerülte a páciense te­kintetét — de nekem még tanulnom kelli Nem zavarom önt... Szelesen kezet nyújtott és elrohant. A pad mögötti útra lépett és egy-kettőbe el­tűnt a fák közé vágott sétaúton. 1 Győrffy édesdeden kacagott, jókat ka­cagott befelé. Megértette, hová siet a doktor olyan szélsebesen — tanulni! ... Most kezdett csak működni agyában mindaz, amit az ősmedikus mondott. Üdülni kell mennie ? Hiszen már régóta készült egy nagyobb körutazást tenni — vasúton és gya­log — a szépséges-szép helvét földön, vagy ahogyan ő nevezte: Puritániában. Csakhogy az ősi szándék mindig sikeresen megfeneklett egy másik ősi indulaton, amely mindig meg­bicsakolta: az ősi magyar lustaságon és ké­nyelemszereteten. És Árosára kell mennie? Rendben van ! Árosára ? Már előre szerette ezt a helyet, a neve legalább is minden roí­konszenvét magára vonta kellemes hangzá­sával, dallamos, egzotikus ritmusával. Árosa! Ugy hatott reája és úgy vonzotta, mint diák­korában, amikor szenvedélyes bélyeggyűjtő volt, néhány érdekes és ritka tengerentúli ország, sziget vagy gyarmat neve. Mint pél­dául: Sierra Leone, Costa Rica, Nicaragua, Trinidad, Sambesia, Straits-Settlements és még egy sereg hasonló. Az akkori határtalan rajongás e nevek után még ma is benne pis­log halavány, rózsaszínű bágyadt szikra alak­jában. Árosára ? Rendben van ! Elmegy !... Valahol, messziről, valami útfordulónál, ellátszott hozzája valami gyenge fehér vil­lanás ... És eszébe jutott, hogy a legelső páciens adós maradt a doktornak, mert még egy kör­szönőszót sem hullajtott ölébe a vizsgá­latért. ,; í ! 4. fejezet. ! A kőhegyek üzennek. Győrffy Zsolt éppen hogy odaérkezett a bank bejárata elé, a csöndes, előkelő Blei­cherweg végén, amikor egy kellemes külsejű fiatal leány kifordult a kapun. Összemosolyogtak és nagy melegséggel fogták meg egymás kezét. ~K leány ujjai öt perccel anakelőtte még az írógépje bil­lentyűit kapdosták, most pedig engedelme­sen, ismerősen és melegen simultak bele a fiu széles tenyerébe. — Majdnem elkéstem — szólott Győr­ffy, — csak éppen, hogy szóljon, mert ször­nyen megilletődött volt. (Folyt ICrl í j í 4 •i J

Next

/
Thumbnails
Contents