Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-23 / 241. szám

1930. október 23. LNYÍRVIDÉK. 7 Észrevétel a nyíregy­házi kirakatversenyrői A »Magyar Hét« nagy propa­gandisztikus megmozdulása talán egyik városban sem volt olyan intenzív, olyan lelkes és a társa­dalmi eró'k összefogásának olyan hatalmas dokumentuma, mint Nyíregyházán. A város vezetősé­ge állott az élére a szervező bi­zottságnak és a közönség támo­gatásával hatalmas program ke­retében ismertette az elmúlt na­,pokon a Magyar Hét nemzetmen­tő jelentőségét. És amig a látványosságok, a .művészi produkciók a Magyar Hét jelentőségét emelték ki; amig .a zene. a költészet és a színművé­szet szivárványos utján eszméltet­ték a való igazságra a polgársá­got, addig a nyíregyházi iparosok és kereskedők a nemes versengés lázától hevítve, serényen rendez­ték kirakataikat^ hogy .a magyar árut méltókópen mutassák be a közönségnek. t A kirakatversenjen úgyszólván .minden nyiregyházi iparos és ke­reskedő résztvett a szépségnek és Ízlésnek olyan dus tanújelét adva ; hogy a bírálóbizottság nagyon ne­héz helyzet előtt állott. Az egyes kirakatok között csak árnyalati külömbségeket lehetett észrevenni, csak stílusbeli differenciák mutat­koztak és éppen ezért a döntés nehezen, csak hosszas mérlegelés után sikerült, mert tulajdonképen minden kirakatrendező dijat érde­melt vofna. A zsűri szemléje után mink is végignéztük az üzletek ki­rakatait és meglepődve állapítot­tuk meg v hogy valóban nehéz a választás. Különösen ifj. Hegedűs András hentesüzletének kirakata ejtette bámulatba a közönséget. Egy saj­nálatos tévedés folytán a kirakat a zsüi szemléje alatt zárva volt, miután a tulajdonos jóhiszeműen azt hitte, hogy a szemle hétfőn az esteli órákban kezdődik, mint ahogy az hirdetve volt. Hogy B zsűri miért mdult eí már délután 4 órakor az esti kirakatok meg­szemlélésére, — nem tudjuk, de mindenesetre az bizonyos, hogy Hegedűs András kirakata, feltét­lenül a díjazottak között lett vol­na, jba a sajnálatos tévedés nem játszik közre. Mert hentesáruból ilyen Ízléses, finom kirakatot kiál­lítani egyenesen a művészi rende­zés határain mozog és szinte túl­haladja az emberi fantáziát. A füstölt kolbászfélék^ kitűnő sonkák koszorúja között ott fehérlik, mint valami cizellált dombormű a disz­nózsírból, paprikából és fűszer­félékből kidolgozott magyar cí­mer. Lent a villany fényáradatá­ban egy pompás, ízletes sültma­lac ragyog, körülötte stilusos el­rendezésben az izesebbnél ízesebb nentesáruk, amelyek mind Hege­dűs András gyárából kerülnek ki, még a pompás »prágai« sonka is, amely felülmúlja a csehek világ­híres készítményét. A kirakat annyira meglepte szép ségével e sorok íróját, hogy a Nyirvidék fotoriporterével, Csé­pány Jenővel lefényképeztet­te, hogy a fénykép a magyar ipa­ros szorgalmának, tudásának és ízlésének örök tanuja legyen. Az ipari fogyasztás a mezőgazdaságot táplálja Ha a magyar gazda magyar iparcikket vá=árol. — eltekintve at-. tói, hogy a magyar iparcikk ma épp olyan olcsó és épp olyan jó, mint a külföldi — nemcsak a ma­gyar ipari munkásnak ad kenye­ret, hanem ezáltal önmagával is jót tesz. A magyar gazda ugyanis f jobb áron fogja tudni eladni a | búzáját^ a borát, az állatját, az ,1 Annyit már tudunk, hogy dr. Raf­fay Sándor bányakerületi év. püs­pck. báró Feilitsch Berthold gyámintézeti világi elnök, Zier­mann Lajos soproni lelkész egy­házi elnök, Kuthy Dezső az egye­temes egyház főtitkára, a miskol­ci 'és sátoraljaújhelyi ev. nőegyle­tek küldöttsége érkeznek részben szombaton délután^ részben az esti vonattal Nyíregyházára. Az ünnepélyek sorrendjét szom­baton 3 órakor ifjúsági istentisz­telet vezeti be. amelyen dr. Csen­gődy Lajos salgótarjáni lelkész mond beszédet. Este a Nőegylet teát ad a vendégeknek s utána 8 órakor a Városi Színházban ün­nepi előadás lesz. Másnap, va­sárnap délelőtt a szokásos két > tentiszteletet tartják meg, amelye­ken Jakabfy György békéscsabai lelkész és dr. Raffay Sándor tar­tanak beszédet. A gyámintézeti közgyűlés fél 12 órakor kezdődik. aprójószágját akkor, ha a mező­gazdasági és élelmezési cikkek leg­nagyobb fogyasztóinak: a város­beli munkásoknak keresetük lesz és azok bérüknek egy nagy ré­szét megfelelőbb táplálkozásra költ­hetik. Tehát a magyar ipar pár­tolása, magyar iparcikkek vásár­lása: a mezőgazdasági válságnak is orvoslása. 1 _r Szombaton érkeznek városunkba a magyar­országi evangélikusok vezérférfiai A Magyarhoni Ev. Egyetemes Egyházi Gyámintézet vasárnapi közgyűlésének ünnepi lefolyására a helybeli ev. egyházközség veze­tősége megtette a szükséges in­tézkedéseket s minden jel arra mutat, hogy a közgyűlés és az az­zal kapcso atos ünnepi mozzanatok méltóak lesznek az ev. egyház múltjához s ahhoz a nemes szo­ciális munkássághoz, amelyet az ev. egyetemes gyámintézet telje­sít. Az egyház vezetősége a váro­sunkba érkező egyházi és világi előkelőségeket ünnepélyes kere­tek között kívánja fogadni az állo­máson s tiszteletükre vasárnaptár sas ebédet rendez. Az ünnepi közgyűlésre érkező vendégek névsorát még nem zár­ták le. a jelenkezés még tart. — YILLANY világítást, csengőt, motort, dinamót, villámhárítót, házi­telefont, rádiót szerel, javít hor\?Atn jAnos villamossági válla­lata Bethlen-u. 16. Telefonszám: 5-62. Accumulátor töltés. m — A Divat Record október 15-iki száma megjelent és kap­ható az Ujságboitban. (Regény.) 9 Irta Péchy-Hörváth Rezső. De most, amig lassan az öltözködéshez látott, egyszerre fáklyásodva világosodott meg előtte az a régi igazság, amit eddig áll­hatatosan Iemosolygott a vasegészségü fér­fiak hitetlenségével. Eszébe ötlött, hogy az egészséggel sohasem lehet büntetlenül élni, azaz hogy visszaélni. Ö, aki az életrendje megállapításában mindig betartotta Virgilius módszerét, aki a saját bevallása szerint »nem maradt túlontúl a korcsmában és mértékle­tesen kereste fel idegen asszonyok ágyát«, — ő úgy érezte most, hogy tüzes nyilak záporoz­nak a melle csontpáncélja mögött. És min­den egyes lélegzetvételre, amellyel mélyre szívta le a nyitott ablakon beáramló friss kerti levegőt, ádáz túzszúrások őrjöngenek a mellében. Abbahagyta az öltözködést és bizonyta­lan érzésekkel próbálta meg, hogy a szúró, hasító fájdalmakat megkeresse a saját tes­tében és ha lehet, elemezze. Visszafojtotta a lélekzetét és nagyon vigyázatosan lélekzett, aprókat. Ekkor semmit sem érzett. De mi­helyst mélyet szippantott, akár csak egyet is, azonnal ezernyi éles tű kíméletlen hegye vág­ta, szaggatta, szúrkálta, hasogatta a mellét. Cserepes ajkán láz lüktetett, a két hóna alól izzadsággyöngyök barázdáltak lefelé. Lázasságát csak most vette észre és ez már jobban megijesztette, mint az a milliom apró szúrkálódás. Elszomorodva, szontyolodóra vált kedv­vel öltözködött föl és azonnal elindult, hogy fölhajtsa egy barátját, az ősmedikust. A jóbarát lakásán azzal a kellemetlen hírrel fogadták, hogy a medikus már korán reggel eltávozott hazúlról. Hóna alatt egy csomó könyvet szorongatott, tehát valószínű, hogy tanulni indult valahová, mert közeled­tek a szigorlatok. Hogy hová ment, azt biz­tosan nem tudták megmondani, de Győrffy jól tudta, hogy barátjának kedvenc helye a Delder keleti felén elterülő fenyves, egész a vízesésig. Villamosra kapott és tíz perc múlva már fölfelé baktatott a Dolder oldalán. Forrón tűzött a nap a buja szőlőlugasokra és sugár­zó színekben fürödtek a széles, tág rétek zöld selyempalástjai az előkelő nagyszálló előtt. Lent halkan zúgva zihált, morajlott a soktornyú város és kacéran megnézte ma­gát a vidáman megcsillanó tó tükrében. A fenyvesben fölkanyarodó pompás er­dei sétaúton, a legelső padon, ott üldö­gélt az ősmedikus. A súlyos anatómiai köny­vek ott feküdtek mellette a fűben, ő maga pedig azzal töltötte az idejét, 'hogy egy cserebogarat idomított. Győrffy viharos jókedvvel üdvözölte a komoly bajuszra szert tett diákot, mert most hogy egy kissé hegynek ballagott, erőseb­ben dolgozott mellében az ezer tű. Mindenekelőtt megtudta, hogy a kom­mers macskazenélői közül huszonhetet iga­zoltatott a rendőrség és ezek már mára idézést is kaptak. Fejenként tizenöt frank és 80 répa (Rappen) büntetést osztottak ki közöttük, kilátásba helyezvén, hogy ismétlő­dés esetében az Ítéletet az egyetem rek­torátusával azonnal közlik, ami a fönnálló szabályok értelmében kiközösítéssel jár. — A sviccer nem tréfál, ha a rend meg­zavarásáról van szó! És nem is válogat. A megbüntetettek között van egy osztrák hercegfiú is... Végre sor került Győrffy panaszaira is. Az ősmedikus cinikusan vette az esetet: — Ahá, szerkesztőcském, — mondotta, — Kulmbach lelke bosszút állt a visszaélőkkel! Nem való cigánynak a buzavetés! Hanem azért jókedvűen igérte meg legott, hogy azonnal megvizsgálja... Az arca egyszerre fontoskodó lett, mintha legalább is ő lett volna a somogyvári körorvos.. • Győrffy kérdőjeleket suhogtatott feléje a szeméből: — Hol vizsgál meg ? Itt ? Tanácstalanl meredtek egymásra. A helyzet határozottan komikus volt és nem volt szinpadiasság hiján. Összenéztek, aztán összenevettek. A doktor-aspiráns nagyot ütött az új­ságíró vállára : — Hát persze, hogy itt vizsgálom meg! — kiabálta és még jobban nevetett. Kezdett tetszeni neki a hirtelen kipattant ötlet. — Miért ne ? Miért ne vizsgálhatnám meg itt ? Éppen itt? III !J Most már mindetten nevettek és az ősme­dikus egyszerre széttárta a pad melletti bok­rok zöld labirintjét és udvariasan tessékelte befelé az újságírót. A viselkedése most újra a somogyvári körorvosé volt, de kezdő korá­ban, amint boldog mosollyal tessékeli be a rendelőjébe a legelső, a legeslegelső pá­ciensét ... — Parancsoljon — mondta. — És a könyvei ? — kérdezte Győrffy. — Ó, nem kél lába egynek sem !• A ku­tyának se kellenek, nekem sem. A tréfa jó volt és Győrffy derűsen kacag­va sétált be a rendelőjébe. Még a szúrásokat is elfelejtette. De a következő pillanatban egy vékony, csupasz ág homlokon csapta és a kalapot is leverte a fejéről... Mindjárt eszébe jutott most a baja. — Állj! — vezényelt a doktor. Sűrű magyal bokrok között álltak, szinte sötét is volt. — Vesse le a kabátját! Kérem, ne zseni­rozza magát — kedélyeskedett a doktor — inkább majd elnézek másfelé. (Folyt «5*J [jy],H,JJ

Next

/
Thumbnails
Contents