Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-03 / 224. szám

J/VÍRYIDÉK. 1930. cktőber 3. wmmmmmmm Péntektől: Száll a nóta... A legmagyarabb film ének és cigányzenével A Magyar Hét Irta: PIsszer János építőmester, kamarai tag A magyar vásárló közönség hí- 3 hetőleg jól tudja ma már, hogy a I magyar ipari és mezőgazdasági ter | mékeket produkáló területeken me | lyek azok a cikkek, amelyekkel j magyar munkások foglalkoznak 3 amelyeket a magyar munkásság ter, mel. Tul van már a magyar fo­gyasztó közönség azon, hogy bi­zonyítani kellene előtte a hazai me­zőgazdasági és ipari 'termékeknek kiváló jó voltát és azt, hogy ezek a magyar termékek felveszik a* versenyt az idegen árucikkekkel minőség és ár tekintetében is. De szinte azt lehetne mondani, hogy' sértő lenne feltételezni bármely ma­gyar emberről is azt, hogy rábírni, kelljen arra x hogy vesse le az ide­gen árukkal szemben eddig tanú­sított jó indulatát, az idegen por­téka dicséretét s az azok iránt bi­zony nagyon gyakran tapasztalt és kimutatott szeretetét. Fel Keli tételezni^ hogy ma már nem kell bemutatni a magyar árut, nem kell meggyőzni és rábimi a magyart, hogy elismerve a honi ipartermékek és mezőgazdasági produktumok kifogástalan voltát — csakis hazai árut vásároljon. Ennyi intelligenciát, ennyi tudást ennyi jó akaratot a magyar termé­kek ismerete terén fel kell téte­lezni a magyarokról. Ez irányban tehát nincs baj. Aki azonban statisztikai adato­kat nem szemlél, aki a külkeresi kedelmi mérlegnek szomorú felvii lágositását nem szemlélheti, talán azért, mert ezeknek publikálása vétkesen szükkörü v talán azért, — mert a statisztika számoszlopai a napi mnuka után bizony nem nyújtanak élvezetes olvasmányt, de talán azért is, mert hiszen az es irányú statisztikai kimutatások —• csak szomorúságot és nem örömet? szereznek és igy nem is alkalmas olvasmányok a lélek és agy fel­frissüléséhez, aki tehát ezeket nem olvassa^ bizony rászorul arra, hogy Magyar Héttel frissittessék fel fi­gyelme a magyar munkáskezek munkájára. Ma már ott tartunk és erre nyo­morúságos gazdasági viszonyaink tanítottak meg, hogy nem is haza­fias érzésből, nem is csupán ^ a nemzeti gondolat és érzések ápo­lásának tudatából, hanem egyene­sen puszta és sivár üzleti és gaz­dasági érdekből kell vásárolnunk, fogyasztanunk a magyar terméke­ket, legyenek azok a termelési, ágak bármely részéről is besze­rezhetők. Ma már be kell látnunk, hogy csakis akkor szolgáljuk a magunk üzleti érdekeit, ha a ma­gunk portékájának teremtünk pi­acot és ezt a piacot az önellátás-i­nak ma már mindenütt ismert gon­dolatából saját'magunknak teremt­jük meg. , Ha azt kívánjuk, hogy vásárlq közönségünk legyen, akkor nekünk •éppen ennek a vásárlóközönségnek termeivényeit kell fogyasztanunk, hogy ez a körforgás állandó legyen, zökkenőktől ment maradjon. A gazdasági élet zavartalan^ együntetü menetére kell töreked­nie mindenkinek, aki ebben a csonkaországban él. Ha lehetséges lenne, ki kellene zárni minden konjukturát, amely dekonjukturát teremt. Kizárandó lenne a mun­kanélküliség, amely mindig a mun­kabőség követője. Egyenletesen el­osztott munkaalkalom és kereseti lehetőség biztosítja a gazdasági élet nyugodt menetét és ez keli, hogy célja legyen minden magyar mezőgazdának, iparosnak, kereske­dőnek és az ezekre támaszkodó,' ezekből élő lateiner osztálynak is. Olyan gazdasági körforgás ez, amelyet meg kell értenie minden e csonkaföldön élő munkásnak —, mert fez a körforgás biztosit kenye­ret lenn és fönn, a társadalomi minden rétegében egyaránt. Ha ezt nem biztosítjuk, akkor bekövetke­zik az elégedetlenség, a jogos pa­nasz és az ezek nyomán kifejlőd' hető társadalmi bajok és felfordu­lások sorozata. Mindezeket immár látnia, tudnia, éreznie^ kellőleg felfognia és meg­értenie kell a magyar társadalom minden részének. Hogy pedig önmagunknak elébe tárjuk, mit tud produkálni a ma-' gyar mezőgazdaság és ipar, hogy, állandóan meggyőzzük önmagunkat és bizalmunkat önmagunkban nö­veljük hogy rábírjuk a közönséget arra hogy csak magyar árut vá­sároljon és fogyasszon, mert az eppen olyan jó, ha még sok tekin­tetben talán nem is jobb, bár szá­mos cikknél jóval felülmúlja minő­ségben és az ár versenyképes vol. tában a külföldi árut, ez a célja a Magyar Hétnek. De mert öntuda­tosoknak kell lennünk egymást — sajnos, — még rá kell bírnunk ar­ra, hogy állandóan szemünk előtt lebegjen az az önérdek is, amely az önellátás nagy nemzeti feladatát teszi, hogy lehetőleg kizárjunk mm den idegen árut, mert minden fil­lér, amelyet a külföldnek adunk, nemcsak elveszett a mi tulajdo­nunkból, nemcsak hiányzik a ma 1 gyar munkáskezeknek, — nemcsak szaporítja a magyar munkanélkü­liek számát, nemcsak koldusabbá, válásunkat segíti elő, hanem ezen felül még erősiti azokat, akik ne­künk nem barátaink, hanem ellen­ségeink, bennünket azok adósává tesz, őket gazdagítja, náluk mun­katöbbletet, bevételi többletet te­remt és az ott bekövetkezhető többmunka és keresetnövekedés folytán egyben emeli a mi import­cikkeink "árát is, tehát rohamosan szegényit el bennünket. A Magyar Hét-nek célja végre kinyitni 'szemünket, hogy belássuk az önmagunk ellenséges voltát, ha idegenbe megyünk, ha idegenben költünk el bármily csekély össze­get is. Fájdalom, ma még arra kény­szerül a magyar kormányzat és a magyar gazdasági élet, hogy ezt a közgazdasági elemi tudatot is belé kell ontania a magyar népbe, a magyar kereskedőbe, a magyar fo­gyasztóba. Fájdalom, hogy Magyar Hét rendezésével kell ma még propagandát csinálni annak a tu­datnak, amelynek pedig már rég­től fogva a vérünkben kellene len­nie,amely gondolkodásmódnak min den porcikánkba belé kellene már itatva, sőt impregnálva lennie. Unod Testvér, amit mondok? — Unod bár, mégis szemedbe mon­dom, hogy ha nem magyar testvé­reid kenyérkereső lehetőségeit igyekszel elősegíteni ezek munkai termékeinek vásárlásával, akkor nagyobb ellensége vagy önmagad­nak is, mint azok, akik fegyverrel törnek rád. Unodl Mégis megmon­dom, hogy fegyverrel rád törc egyenes ellenségeskedést visz vég be veled szemben, de az idegen áru vásárlása alattomos támadás, mely, mint a szu kirágja ennek a nemzet­1 nek a törzsét^ mint a patkány éj­szaka rágja la a házad fala tövét, hogy eltemessen^ amikor nem is sej­ted, alattomos undok támadás ön­magaddaí'szemben, ha tudatára éb­redtél a magyar termékek fogyasz­tása nemzetfenntartó kötelességé­nek. Amig bizonytalanságban vagy, még megbocsátható neked ez a bű­nöd. De ha a tudat él benned, ak­kor bünt követsz el, amely meg nem bocsátható. Ezért és sok másért kell nekünk a Magyar Hét megrendezése. Kell, hogy minden magyar tudja elha" gyatottságában, hogy a kereske­delmi mérleg passzív oldalát el kell törölni v társadalmi összefogás­sal. az importcikkeknek itthon ter­melésével, az itthon nem termel­hetőknek pedig életszükségleteink­pollóban bői való teljes kitörlésével. Igaza van dr Kállay Miklós ál­lamtitkárnak. »A magyar kereske-. delem igazi feladata az, hogy ma­gyar árut juttasson el a magyar közönséghez.« De feladata és önmaga iránti kötelessége az is, hogy felvilágosítsa azokat a vako­kat, akik idegen árut keresnek még ma is, amikor nyomorúsá­gunkban egy fillért sem lenne sza­bad külföldre küldenünk. Schober Béla dr a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatójának egyik nemrégi vezetőcikkében emiitett amaz egy adatának hogy a külföldnek évenként csak ka­matokban máris 180 millió pengőt küldtünk ki, kétségbeejtő vér­veszteségként kell szemünk előtt lebegnie mert ezért a sok-sok mil­lió pengőért mi nem kapunk sem­mit már. Pénzforgalmunknak ez az összeg közel a felét teszi. Állami költségvetésünknek hatodrészéig felér. Meddig pocsékoljuk még a magyar vért? Tanuljunk a Magyar Hétből!! á Honi Ipart Terjesztő Liga beadványt tetézett Szabolcsvármegye alispánjához a Bata-cipőgyár települési engedély ének megtagadása érdekében A Honi Ipart Fejlesztő Liga új­pesti központja, felismervén azt a veszedelmet^ amelyet válságos órá­it élő gazdasági életünkre a cseh Bata-cipőgyárnak Magyarországon való megtelepülése jelentene, az ország összes törvényhatóságához és ezek között a mi törvényhatósá­gunkhoz is beadványt intézett, amelyben az illetékes tényezőket a kérdés teljes megvilágítása mel­lett felkérte hogy az önkormányt zatok saját hatáskörükön belül ta gadják meg a Bata-cipőgyár részé­re az esetleg kérendő települési en­gedély megadását. A bizonyára meghallgatásra ta­láló beadvány a következő: Méltóságos Alispán Ur! A hosszantartó gazdasági válság állandó mélyülése bizonyára nem vonult el a Méltóságod kormányza­tára bízott törvényhatóság felett sem nyomtalanul. A gazdasági vál­ság ezer és ezer kisiparos megél­hetését tette nemcsak bizonytalan­ná, hanem már lehetetlenné » A Honi Ipart Fejlesztő Liga cél­ja. hogy a magyar ipar pártolásá­nak országszerte való terjesztésé­vel a gazdasági válság nyomasztó következményeit enyhíteni igyekez­zék, mert hiszen a honi ipar fej­lődése a legszorosabb kapcsolat­ban áll a hazai iparosok részére munkaalkalmak megteremtésével. Most, amidőn a kisiparhoz tar­tozók ezrei kétségbeesetten néznek a sötét jövő elé valóságos pánikot keltett a cipészipar körében az a hir, hogy a zlim Bata-cipőgyár Csonkamagyarországon óhajt lete­lepedni. Egy esti lap — német for­rásból — az't a hirt kolportálja-, hogy a magyar kormány és a Bata-' cipőgyár között a tárgyalások már abba a stádiumba jutottak, hogy a kormány az emiitett gyár gép­berendezéseinek behozatalát nagy kedvezményekkel lehetővé is tette. Ezek a hirek, ha illetékes helyen nem is erősíttettek meg, de meg sem cáfoltattak és igy számot keli vetni a Bata-cipőgyár Csonkama­gyarországon való letelepedésének! lehetőségével. A Méltóságod kormányzatára bí­zott vármegye területén is bizonyá­ra megdöbbenést váltott ki a ci­pészipari szakmában a Bata-gyár letelepedésének hire, amely ha va­lóra válik, egyértelmű a magyar cipészipar teljes tönkretételévei és 30 ezer kisiparos egzisztenciájának feláldozásával, ami nemcsak a kis­iparosok szempontjából, hanem ezek proletaiizálódása következté­ben mélyreható politikai okokból is súlyos következményeket vonhat maga után. A Bata-cipőgyár letelepedése sem közérdekből, sem szociális szem-; pontokból országunknak előnyöket nem biztosit. Ugyanis: 1. mintegy 30 ezer cipészíparos exisztenciáját veszélyezteti; 2. a cipészipari szakmában, ahol a munkanélküliség már most is 66 százalékot tesz ki, a munkanélkü­liséget tovább növelné; 3. a hazai cipőgyárak termelését csökkentené, ami e gyárakban munkáselbocsátásokat vonna maga után. 4. a hazai bőrgyárak és a cipő­gyártással kapcsolatos iparágak ka­pacitását is csökkentené, mert a Bata-gyár saját bőrgyárral rendel­kezik, maga állítja elő a cipőké­szitéshez szükséges összes fa-, bőr-, sőt textilalkatrészeket is, nyersbőrszükségletét pedig Dél­Amerikából szerzi be, ahol saját gulyái legelnek; 5. a Bata-cipőgyár gyártmányai oly olcsón kerülnek forgalomba, hogy azok áriért csak a legsilá­nyabb anyagú cipők vethetők pi­acra, ami a közönségnek nem elő­nyére, hanem hátrányára szolgál. Amennyiben a Bata-gyár letele­pedéséről szóló hirek valóban iga­zak, azt kell feltételeznünk, hogy kormányunk bizonyára a Csehor­szággal kötendő külkereskedelmi szerződés egyes feltételeinek re­kompenzálása okából kénytelen foglalkozni a Bata-gyár letelepedé­sének problémájával, mert hiszen előtte is tisztán áll a fokozódó mun­kanélküliség lesújtó ténye és ennek növelése semmi esetre sem inten­cióinak. A kormányzat külkereske-

Next

/
Thumbnails
Contents