Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-18 / 237. szám

1930. október 18. JNÍYÍRYIDÍK. 7 Józan Miklós Nyíregyházára jön Megírtuk., hogy Józan Miklós budapesti unitárius püspöki vikárius, felsőházi tag a Nyírségen lakó unitárius hivei kérésére Nyíregyházára jön és vasárnap délelőtt io órai kezdettel" á helybeli m. kir. állami fanitóképző intézet dísztermében urvacsorával kapcsolatos istentiszteletet tart. Józan Miklós Csonkamagyarország unitáriusainak főpásztora, ez alkalommal másodszor jön városunkba. Először májusban volt itt. Az akkori látoagtása fontos történelmi eseményt jelentett Nyiregyza krónikájában, amennyiben az ő májusi ittlétével kapcsolatban folyt? "Ie az efső unitárius istentisztelet és az első unitárius híttanvizsgálat városunkban. A Józan Miklós nevét azonban már azelőtt is ismerte Nyiregyhá- . za magyarsága. Ismerte először is A rádióban elhangzott gyönyörű •egyházi beszédei kapcsán, de ismerte az oláh megszállás szomorú idejéből is

v amikor, mint ismeretes, Józan Miklós egyike volt azoknak a lánglelkü apostoloknak, aki gyújtó hatású angol-nyeivü szónoklataival felhívja az angol és amerikai unitáriusok figyelmét az oláh rabságban sínylődő erdélyi magyarság szomorú sorsára. És hogy Józan Miklósnak az Angliában és Amerikában tartott szónoklatai nem voltak pusztában elhangzó szavak, igazolta az a tény, hogy az angol és amerikai unitáriusok voltak az éfcők, akik felekezeti különbség nélkül segítségére sietett a leigázott Erdély béklyóbavert magyarjainak. Józan Miklósban nemcsak az unitáriusok csonkamagyarországi főpásztorát. hanem az egész magyarságnak egyik leglelkesebb apostolát tiszteli mmden igaz magyar ember. A Józan Miklós iránt érzett őszinte tiszteletnek és szeretetnek adott kifejezést Nyíregyháza közönsége is, amikor a májusban tartott istentisztelete alkalmával felekezeti különbség nélkül zsúfolásig megtöltötte az állami "tanítóképző nagytermét. Hasonló szeretettel és tisztelettel vár ja most is Józan Miklóst, nemcsak az unitárius hívek szerény tábora, hanem Nyíregyháza minden magyar polgára. A Zrínyi Ilona Szövetség szózata a magyar nőkhöz A Magyar Hét küszöbén a magyar nők lelkes tábora^ a Zrínyi Hona Szövetség kérelemmel fordul az ország asszonyaihoz. A lelkesen toborzó szózat a következő: A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István fenkölt megszólításával fordulunk hozzátok magyar nők azon honleányi kötelességekre emlékeztetve, hogy ne a külföldi behozatalból szerezzétek be szükségleteiket hanem az áldott magyar föld terményeit s a dolgos magyar kéz készítményeit fogyasszátok családjaitokkal együtt^ hogy az ipari és földmivelő munkásság életfenntartása végett kereseti lehetőségekhez jusson s a gyári és kézműiparos, valamint a mezőgazdasági üzemek fenntarthatók legyenek. Ennek érdekében egyszerűen utalunk azon szomorú tényre, hogy többet kiadunk külföldi nyalánkságokra. selyemre, bársonyra, pipere cikkekre, mint amennyit külföldre kivitt gabonánkért, lisztünkért. állatainkért, gyümölcs ter ményeínkért kapunk, holott a külföldi árut vagy nélkülözhetnénk, vagy házilag állithatnánk elő, vagy országunk terményeiből fogyaszthatnánk l ; Ha ezt a helyzetet nem tudjuk hazánkra nézve kedvezőbbre változtatni. ugy igen szomorú jövőnek nézünk elébe. Evégből minden egyes családnak a háza előtt vámsorompót kell felállítani és szent fogadalmat kei! tennie arra, hogy azt fe£ nem' nyitja olyan külföldi áruk vagy termények előtt, melyek országunk határain belül is beszerezhetők. ' i Zrínyi Ilona, a hazájáért minden áldozatra kész nagyfejedelem aszszony szellemében kérjük azt tőletek magyar asszonyok és leányok! Fogjatok tehát össze és cselekedjetek. amíg anrnak lehetősége el nem múlik az elpazarolt időbti. Budapest, 1930. október hó ia. Honleányi üdvözlettel: a Zrínyi Ilona Kör. Ma Tan a „Csöpög a vér" premierje a Diadalban Ma kezdődnek a 3 napig tartó nevetőesték a Diadalban. Az esték slágere a »Csöpög a vér«, a melynek tartalma a következő: Az amerikai Maideles völgyében, a — Hékler és Doberman család

1 állai? dó harcban él, mert a Doberman leány szereti a Hékler fiut. Egy napon'megtörténik a hadüzenet. A Hékler fiu a városba siet lőporért. Itt találkozik Riffel és Raffal, a csepűrágó »mesterlövő«-vel, akiket azon a címen, hogy vadászkirándulásra készül, magával csábit a Mailedes völgyébe. Riffék, mivel folyton Dobermanról hallanak, azt hiszik, hogy kutyavadászatra mennek. Keserves a csalódásuk, amikor megtudják, hogy tulaj donképen két család élet-halál "harcába keveredtek bele. A bonyodalmat még növeli az is, hogy Hékleréid azt hiszik, hogy Riffék elárultájc őket s igy a két bűvész két tűz közé kerül. A szerencse azonban nem hagyja el őket, kiszabadulnak a veszedelemből, sőt sikerűt az ifjú szerelmes párt is összeboronálniok. A két család erre természetesen kibékül. A Csöpög £ vér-t »A moziriporter« c. reprízvígjáték előzi meg Bébé Danielsszel és Lukács Pállal. , J7?x eyésx, éle&en kit b/zráí ÍE1 VAR

RÓG

ÉP. I Jázcht^aLc!fiualá&L/elt&t&L&k. f hcuxi.. nás-zhzleJe*. -! -»>-•

" 'II 1 • —

1 1 J—» " 31MÜER VARRÓGÉP RESZV TAR3.,' Nyíregyháza, Vay Ádám u 2. (Regény.) 5 Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. Részeg mámorában bóbiskolt most valamennyi és már csak immel-ámmal kapta föl a söröskorsót, amikor a kommandáns fakalapácsa az asztal lapjára lezuhant. A nyakkendőjük félrecsúszott és az élénkszínű selymen most éktelen, barna és piszkos sörfoltok dísztelenkedtek. A hajuk csapzottan lógott le az izzadt halántékra és a kacér kis fehér diáksapka piszkosan, gyürődötten és hátralökve lógott a kócos haj tetején. Az öntudatos szemek, amelyekben máskor az ifjúság, a szent ifjúság lángnyílú napja villogtatta színarany ragyogását, most bamba nehézkesség ült, és visszahökkentően pislogott kifelé, mint rossz leányzó a futó szerelmekre berendezett szobája piszkos csipkefüggönye mögül. Siralmas, undorkeltő és kellemetlen volt most ez a fényes, ragyogó giiáksereg és mégis oly hűségesen és tagadhatatlanul emberi. Némelyek nyilván azt képzelték, hogy valami óceánjáró gőzösön utaznak és hogy az a marcangoló erő, amely éles körmökkel vájkálta fiatal gyomrukat és megfacsarta a beleiket, nem egyéb, mint a tengeri betegség működése. És hogy hiedelmükben senkisem világosította föl őket, szabad folyást engedtek ösztöneiknek. Kicsit előre buktak, az ólomsullyal lehúzott fejüket a két karjukra fektették és az tasztal alá irányozták azt, amiről azt képzelték, hogy áldozniok kell vele Neptunnak... Pedig csak Gambrinus tréfacsináló kedve játszadozott velük. Emlékezetébe idézte lassan Győrffy, hogyan kezdődött az este. Nyolc óra után egyenként érkeztek meg az egyes Burschenschaftok. Katonai rendben jöttek, szabályos négyes sorokban. A vezetők strucctollas bársonybarettet viseltek a fejükön, könyökön felül érő fehér bőrű lovagkesztyűt, vitézkötéses, sujtásos huszáratillát és az egész combot befedő, nagyon bőszáru lovagcsizmát. A csizmasarkokon te- \ nyérnyi szélességű ezüstsarkantyú pengett ! élénk csilingeléssel. A határozottan csinos és kellemes jelenséget kiegészítette a hosszú kard, amelynek széles kosara az egész kézfejet is befödte. A többiek egyszerű polgári ruháikban jöttek el, fejükön az illető egyesület színeit viselő fehér selyemsapkával és a mellükön haránt vonalban végigfutó ugyanolyan színű széles selyemszalaggal. Voltak azonban egyesületek, amelyek nem fehér tányérsapkát viseltek, hanem valami groteszk, kissé komikus sapkát. Világoskék, rózsaszínű vagy fehér selyemszövetből készültek, vagy negyedméter hosszú zacskóvagy hengeralakúak voltak és a végén kerek lappal befödettek, mint valami katonadob. Az egész instrumentumot a fejre helyezés után előrefektették, mire körülbelül olyan formája lett az egésznek, mint valami — súgólyuk. De lyuk nélkül. A lyukat befödte a rávarrt kerek lap. ' i Az egyes Burschenschaftok, mialatt a teremben kijelölt helyük felé igyekeztek, harsány hangon zengték el saját külön, jelmondatos dalaikaL A többiek ezt fölállva hallgatták végig. Ahogy pedig véget ért a dal és mindnyájan leültek, még pedig vezényszóra: a kommandót a közös kommandáns vette át. Ez azonnal ivást vezényelt, ami természetesen nem ment nóta nélkül. A »gólyá«-k, vagyis a »Fuchs«-ok, akiknek fölavatása miatt történt mindez, többnyire áhítattal és némi idegenkedéssel bámultak meg mindent. És lelkes igyekezettel segítettek fújni a fölavató éneket, Kamp Ottó halhatatlan szövegét: Ich kam als krasser Fuchs hieher Und spáhte in den Gassen, Wo mir ein Bett und Zimmer wár', Den langen Leib zu fassen. Fand Sofa nicht, noch Stiefelknecht Und doch war mir die Bude recht, Denn keine ist aequalis Der filia hospiatiisl... 1 ,, ( • A vezér nagyokat vert asztalára a súlyos ifakalapáccsal és fölharsogó, jó sörízű hangjával süvített végig parancsa a szivarfüstös teremben: — Ergo bibamus! 1 Vezényelte mindjárt a söriváshoz tartozó mozdulatokat is: ahogy kinyújtják a kezeket a korsóig, ahogy megragadják a korsó ólomfülét, ahogy ügyetlen mozdulatra fölkapják jés a szájukhoz emelik, ahogy hosszú kortyokban isszák (az »öreg»-ek kacagva élvezték, ahogyan a gyöngébbeknek kidülled és könnybelábad a szemük a hatalmas erőlködéstőr: lenyelni egyszerre az egész korsó sört, mert meghagyni benne nem szabad semmit) és ahogy lecsapják az üres kancsókat az asztalra... 1 Utána megint fölzúgott a vidám dal folytatása: , . 'i Vier Mieter hat sie: der Jurist Besucht nur feine Kreise, Der Mediziner ist kein Christ, Der Theolog — zu weise, Doch mir, mir, dem Philologus, Gab sie in Züchten einen Kuss, Und keine ist aequalis Der filia hospitalisl... Megint fölhangzott a vezényszó, hogy szinte dördült: — Ergo bibamus!... Einz!.. Zwei!... : i" (Folyt. kSv.J j < _ ; j >