Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-17 / 236. szám

1930. október 17. J&ÍTmüiSL 7 Ötszáz vörös izlandi kakast osztottak ki Szabolcs gazdái között a parlagi baromfi nemesitése céljából Nagy kafeasölés a fiazdaotthon udvarán A földművelésügyi miniszter ál­tal megindított baromfinemesitési akció mind élénkebben érezteti ál­dásos hatását Szabolcsvármegyé­ben is, ahol az akciót a vármegyei gazdasági felügyelőség bonyo'itja le. A jelentkező gazdáknak csekély összeg fejében gyönyörű fajka­kasokat osztanak ki, amelyek a parlagi baromfiállományt lassan­ként átnemesitik. Nagyobb, hosz­szabb lesz. többet, súlyosabb to­jásokat ad a baromfiállomány, ha a n\ nesités az egész vonalon sí­kém-L érvényesül. Nyíregyháza gazdái nagy örömmel és hálával fogadták a földművelésügyi kor­mány akcióját és amikor a gaz­dasági felügyelőség meghirdette a kakas-akciót, seregesen jelentkez­tek gazdáink, akik teljes mérték­ben méltányolni tudják, mit jelen-t baromfigazdaságunk fejlesztése. Tegnap délelőtt II órakor is ka­kasokat osztogattak a Gazdaszö­vetség udvarán. Kausay Tibor gazdasági főfelügyelő,BertI Te­renc gazdasági felügyelő intézték a vörös izlandi kakasok osztását. •Pompás erős. fejlett fiatal kakasok érkeztek a földmüvelésügyi minisz­ter küldeményeként. Ezek a ka­kasok -az Árpádházi Szeretetház törzskönyvezett tenyészetéből ér­keztek. A kakasokért egy-egy parlagi kakassal felszerelten érkeztek a. Gazdaotthon udvarára a gazda­asszonyok "és férfiak. Kausay Ti­bor gazdasági főfelügyelő, BertI Ferenc gazdasági felügyelő, Pápay Mihály, a Gazdaszövetség elnöke vették számba, hogy jelentkezett e az illető és elhozta-e az áldozat­ra szánt kakast. Szép növésű tarka állatok, vérpiros taraju kakasok kerültek elő a kosarakból. Egy kakast biciklin hoz a gazdája. A Gazdaotthon gondnoka kezében hatalmas kés villant meg. Egyr nyisszantás és a nyíregyházi ud­varok és tanyák büszke kukoréko­lója véres fővel hullott a porba, hogy rövid szenvedés után kimúl­jék. Ott estek el az udvaron sorra a parlagi kakasok, mint önfeláldo­zó hősök, fajuk nemesitése ér­dekében. Mert egy-egy ilyen par­lagi, tehát kevert vérű kakas he­lyébe szép testű, erős, nemesvérü Rod Island kakas kerül. Kezelés és szállítási költség fejében egy­egy kakasért két pengőt fizettek a gazdák, akik visszakapták a le­vágott kakast is, amelyet délben paprikás formájában ünnepi ér­zéssel fogyasztottak ef. A barom­fiudvaron eddig mától kezdve a törzskönyvezett^ lábgyürüvel jel­zett vörös izlandi lép büszkén és teszi a szépet a parlagi lyukocs­káknak. A kiosztás megkezdése előtt az egybegyűlt gazdáknak Kausay Ti­bor főfelügyelő a következő érde­kes előadást tartotta a vörös iz­landi fajta baromfi előnyeiről és általában a fajbaromfitenyésztés jelentőségéről. A baromfitenyésztés az utolsó években hazánkban soha nem re­mélt nagy lendületet vett. Ennek folytán ugy az élő, mint á feölt­baromfi, válamint a baromfitermé­kek (a tojás és a toll) nagyon fontos exportcikkékké Váltak és évről-évre nagyobbak azok az ösz­szegek. mélyeket ezékért a cikke­kért a külföldtől kapunk. Amig a statisztikai hivatal kiszámítása sze rint ezekért a cikkekért 1923-ban 21.079.000 pengőt kaptunk a kül­földtől. addig ez az összeg foly­ton növekedve, 1929-ben már 78.545.000 pengőt tett ki. Még szemléltetőbb lesz talán, "ha meg-' említem, hogy mig 1923-ban az emiitett összeg kereskedelmi mér­legünk aktiv összegének az 5.37 százalékát tette ki, addig az 1929. évi "csszeg már 9.51 százaléka voh. Ezek a számok minden ékesszólás-' nál jobban bizonyítják azt, hogy a baromfitenyésztés mily fontod és meg van a lehetősége annak, hogy baromfitenyésztésünket to­vább fejlesszük, ezá'tal még növel­jük azokat az összegeket, melyek a baromfiért és azok termékeiért az országba befolyva javítják ke­reskedelmi mérlegünket. Azonban nemcsak ebben rejlik a baromfitenyésztés fontossága, hanem abban is, hogy ma már sok ezer kisbirtokosnak növeli a jö­vedelmét és hozza őt abba a hely­zetbe, hogy egyáltalán meggazda-. godni képes, amire a mai gazda­sági válság idején nagy szükség van. Számos nyugdíjasnak ad ke­nyeret nem is említve azokat, akik nagyobb baromfi-farmok vezető­jeként találtak — a mai viszonyok hoz képest — nagyon jó elhe­lyezkedést. Mindezek tehát megokolják azt, hogy a baromfitenyésztéssel minél behatóbban foglalkozzunk. Ma hazánkban főleg két fajta baromfit tenyésztenek. Az egyik a vörös izlandi, vagy eredeti ne­vén a Rhode Island Red, a másik az amerikai leghorn. Nem fel­adatom. hogy párhuzamot von­jak a kétfajta között és pálcát tör­jek az egyik, vagy a másik fajta felett; meg van egyiknek is, meg a másiknak is a maga tenyésztő tábora. Az utóbbi kiállítások azt mutatták, hogy a vörös izlandi van túlsúlyban és ez a fajta növe­kedik számban mindinkább a leg­horn rovására. Köszönhető ez ta­lán annak^ hogy a vörös izlandi nagyobb testű, tehát husbaromfí nak, hizlalásra és pullard készí­tésére alkalmasabb mint a leg­horn. A Rhode Island, vörös izlandit Északamerikában a Cochinból te­nyésztették ki. Testalkata hasonlít a Plimutokhoz v mégis feltűnő kü­lönbséget mutat törzsének meg­nyultságában és abban^ hogy hát­vonala csaknem vízszintes^ hosz­s^u és széles. Testsúlya 3—4 kg.' Szineződése jellegzetes s amennyi­ben az egész testben egyszerű fénylő barnapiros cseresznyeszint mutat. Hibás a fehérrel tűzdelt toll­takaró, a szűrkés pehelytoll és a fehér füllebbeny. Kisebb hibá­nak számit az, ha a farok és szárnytollak végződése feketésebb szinü. Igen jó gazdasági tyúk. bar­nahéjju tojásokat tojik. Csibéi bár kissé lassú fejlődésüek, de nem kényesek. A takarmányt nagyon jól értékesiti. A földmüvelésügyi miniszter ur­nák az ország nehéz gazdasági helyzetében nem áll módjában a nagyobb költségekkel járó törzsek kiosztásával a népies tenyészetet is emelni és igy kakasokat oszt ki nemesítésre, melyekkel eddig is szép eredményeket értek el. Az előadást a gazdák nagy fi­gyelemmel hallgatták meg és bi­zonyos. hogy a gazdasági felügye­lőség céltudatos akciójára rövi­desen megtisztul a szabolcsi gaz­dák baromfiállománya. Tegnap negyven kakast osztottak ki, de eddig már ötszázra megy a Sza­bolcsban kiosztott fajkakások Szá­ma. : I — A Legújabb Divat októberi száma megjelent. Kaphatói az Ujságboltban. Ara 1 pengő. (Regény.) 4 Irta Péchy-Hofrváth Rezső. A helyiségben senkit sem talált. Vizsga idők jártak és ,a tagok legnagyobb része hadakozásokat folytatott a könyveivel és a jegyzeteivel... ! M Az újságos asztal kellős közepén azonban egy levelet talált, az ő nevével a borítékján. Elmosolyodott, mert észrevette, hogy a neve és állása után világosan ott van: »tb. tag<c. Erről és az írásról megismerte az elnök gon­dosságát, akinek törekvésére került a tiszte­letbeli tagok sorába. Ez az elnök egy igen bájos fiatalember volt, talpig úr, s talpig gentleman, utolsó éves műegyetemi hallgató aki a nehéz technikai és matematikai vizsgái­ra való készülődései közben is figyelmeske­dett és reá gondolt. Amíg a levelet a kezé­ben tartotta, és lassan fölbontotta, mosolyog­va képzelte maga elé Győrffy az elnököt, amíg a levelet irta. Szelíd árnyalatú arcára virrasztva áttanult éjszakák föstöttek halvány színezetet, és bár mosolygott udvariaskodva, mintha szemben állana azzal, akihez a levelet intézi, a mosolygása mögött bizonyos idegen gépszerűséget és az elkövetkezendő kemény vizsganapok miatti töprengést és tétovázó ag­godalmaskodás elsiklását lehetett észrevenni. Fölbontotta a levelet és Győrffy megle­petéssel vette tudomásul, hogy az nem máSj mint meghivó. Meghívják egy mulatságra, az összes egyetemi hallgatók rendes tavaszi kommersére, amely holnap este 9 órakor kezdődik a Tonhalle összes termeiben. Győrffy Zsolt fölujjongani szeretett vol­na örömében. Végre tehát jelen lesz a diák­ság ősi, brutálisan nyers és megrázóan obszcén mulatságán, a kommersen, ahol kommandóra isznak és egyenként tűnnek el a hosszú asztalkígyó alatt, mint tehetetlen hullák, akikben az élet öntudata mindörök­re megszakadt... Ujjongott és örömében egy meleg vál­lonütést utalványozott ki a figyelmes elnök úrnak. , 2. fejezet. i Kpmmers. Éjfél után Győrffy Zsolt eszmélni kez­dett és rendezgetni próbálta, rendszerbe szedni akarta a hosszú órák óta magába szí­vott benyomásokat. Csakhogy — mint az an­gol katonanóta mondja — »oly hosszú az út Tipperary-ig!«... Körülötte végtelen és átláthatatlan fo­lyamatban sűrű tejköd kavargott, imbolygott és gomolygott. Ezernyi-ezer szivar és cigaret­ta kesernyés, orrfacsaró füstje terjengett a hatalmas teremben, mint zúzmarás téli hajna­lok idején valami rohanó folyó lélegzetvé­tele, amely szilárd, sűrű páragomolyagban emelkedik föl. Szélesen elomló folyamban kóválygott körülötte ez a vastag füstfelleg és sötét sziluettek gyanánt mutogatta meg néha­néha a mellette, mögötte, körülötte üldögélő fiúkat A vaskos ködtenger kavargásán csak alig tudott áttörni valamelyik gázlámpa vagy izzólámpa sárgás fénycsíkja, annál szebben és festőibben látszott azonban a széles, kes­keny fényudvar, amely a homállyal küzködő világító testeket körülölelte. Kesernyés dohányfüstök illatai kóvályog­tak a hosszú asztalok fölött és összevegyül­tek a kábítóan nehéz és mámort-ömlesztően agyra sulyosodó sörszag kanyargó folyamá­val. Vastag kőkorsókban, amelyekre ékes re­liefekkel díszített nehéz ólomkupakok borul­tak, München és Kulmbach árpa- és komló­lelkü vitézei jelentek meg a súlyos asztalok­művészies mívű lapjain. Ereiket hivalkodva és gőgösködve mérték össze Pschorr, Spaten, Eberl, Löwen, Metzger termékei a csokoládé­színű, festéksűrűségű, szinte mézhez hasonló édességü kulmbachi ászokkal, amely vala­mennyit könnyedén gyűrte le, de egyszerre megjelent az asztallap küzdőterén München St-Benno-ja... És az összes fiúk magasra lengették a fehér bursch-sapkákat és a ba­rettet és egyértelmüleg kiabálták rá harsogó bömböléssel a vivátot a Benno nevezetű né­hai szent püspök isteni italára... Győrffy Zsolt hiáb^ akart a zűrzavaros hangokból, amelyek a ködgomoly sűrű, irigy függönye mögül feléje áradtak, valamelyes értelmet kiválasztani. Sörtől elnehezült agyú fiatalemberek nyelve alól akadozva, dagad­tan és csonkán bukott elő a hang és a súlyos mámor hatása alatt mindenki beszélt vagy énekelt. Senki sem hallgatott a szomszédja^ vagy barátjai beszédére, a nehéz fekete sö­rök, amelyek gazdagon buggyantak ki a kő­korsók száján és kiömölve az asztalra, végig­futottak a széles tölgyfalapokon, megfogták és megszorították a fürge és ifjú diákok agyát. Homály és ködlő füstgomolyag tere­gette ólmos színeit ezekre az agyakra és a vad mámor, mint a gyönyör fölcsillámló édes lángitala, lassan birtokba vette minden okos és észszerű gondolataikat. Valahogyan mégis sikerült visszaemlékez­nie a korai esti időre, amikor ez! a most bam­báit Részegen és vigyorogva morajló diák-* társaság még elegáns, gondosan megfésült, illatosított és némileg kevély önteltséggel élő ifjú férfiak társasága volt. Hajh, de az alatt a három vagy négy óra alatt, ami azóta a se­besen lepergő órák gyorsaságával elmúlott, mivé lett ez a csinos kis had, amelynek; láttán este sok-sok lányszív kapott hevesebb d-cw bogásba és élénkebb lüktetésbe !.. . j

Next

/
Thumbnails
Contents