Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-16 / 235. szám

2 JsrtÍKTIDÉK. 1930. október 16. Hol a defetizmns ? A miniszterelnök tárgyilagos és őszinte gazdasági diagnózisa körül az ellenzék a sajtóban és most már népgyűléseken kavargatja a hullámokat. Hiába jelenti ki egymásután az ország valamennyi legkiválóbb gazdasági szaki érfia, hogy a miniszterelnök beszéde semmiféle pesszimisztikus következtetések levonására okot nem szolgáltatott, mert hiszen Bethlen István nem tett egyebet, minthogy

1 a felelősségtudó higgadt államférfiú előrelátásával jelentette a takarékosság szükségességét ugy az államháztartásban, mint a közgazdasági élet egész vonalán. Vödrös fonálként húzódik végig a mi< niszterelnök gazdaságpolitikai beállításában az a felfogás, hogy a világkrizis tartamára a kis Magyarországnak minden törekvése a gazdasági alapok konzerválására, birtokállományunk megóvására, termelési berendezkedésünk fenntartására kell hogy irányuljon. Bizonytalan eredmény kisérletezésekre^ kockázatos próbálgatásokra, nem való a mai idő. A miniszterelnök beszéde hangos intelem volt mindazoknak, akik ki nem próbált utakon, a felfedezők és feltalálók fantáziájával keresik a kibontakozást a világválság hullámveréséből. Felelőssége tudatában a kormány semmi esetre sem követheti a gazdaságpolitika ez experimentális művelőinek kalandos célkitűzéseit. A kormány gazdaságpolitika csakis a realitások szilárd alapjára támaszkodhatik. . Körülbelül ennyi és semmivel sem volt a magja és az értelme a miniszterelnök sokat támadott beszédének. Ellenben egy szóval sem szolgáltatott érveket, vagy alapot arra a beállításra, amelybe most utólag a pártpolitikai ellenzék iparkodik Bethlen István kijelentéseit bele- és félremagyarázni. Denogy e magyarázatok során a miniszterelnök felfogását a defetizmus vádjával illetik, hogy a gazdasági helyzetről nyújtott hü és objektív képét a reménytelenség és kétségbeesés fekete színeivel iparkodnak aláfesteni, ez túlmegy a parlamentáris ellenzékieskedés kulturnemzeteknéf szokásos határain. Oly nehéz időkben, amidőn a gazdasági bajokból való kilábolás szükségessé teszi valamennyi gazdasági ágazatnak az ország minden rétegének összefogását és együttműködését, az ellenzéki agitáció helyesnek és a hazafi=ággal összeegyeztethetőnek tartja a termelés különböző ágainak egymásra uszítását, az elégedetlenség' felszitását és a gazdasági bajokból eredő elégedetlenség fokozását. A saját maguk defetista céljait azzal akarják alátámasztani, hogy ráfogják a miniszterelnök beszédére a defetizmust. Pedig takarékosságot hirdetni, figyelmeztetni az országot komoly gazdasági helyzetben, a komoly kötelességekre valóban nem defetizmus. Ellenben defetizmus az, amit az ellenzék néhány túlzó és lelkiismeretlen vezérszónoka cselekszik, amikor gazdasági összeomlásról, az államháztartás csődjéről általános köznyomorról regélnek és minden képzelt, vagy túlhajtott bajért a kormányt akarják felelőssé tenni. A defetizmus ma csakugyan bün. De a tetteseknek nem fog sikerülni cselekményük súlyosságát azzal enyhíteni, hogy a miniszterelnököt iparkodnak e bűnök részesévé tenni. Eddig mindig azt vetették szemére, hogy rózsásan festi a gazdasági állapotokat. Most megfordítják á vádjukat és olybá szeretnék feltüntetni Bethlen Istvánt, mint aki feketén látja a gazdasági helyzetet. Egyik ráfogás sem igaz, Bethlen István mindig azt hirdette és legutóbbi beszédében is azt vallotta, hogy a súlyos világválság közepette Magyarországnak is alkalmazkodnia kell a maga gazdasági tevékenységében és berendezkedésében az idők komolyságához. de kétségbeesésre, csüggedésre nálunk semmi ok sincsen. Ezzel szemben az ellenzék a káosz politikáját hirdeti^ amelynek zavarosából reméf magának érvényesülést kihalászni. Á trazadampiog és a szindikalisták Az utolsó 50 esztendőben az egész világon a gazdasági kérdések a döntők. Korunkban minden más eltörpül mellettük. A gazdasági kérdésekkel a népek legszélesebb rétegeiben is foglalkozni kezdenek. Épen azért végtelenül fontos, hogy a gazdasági kérdésekkel csak a legutóbbi időkben foglalkozni kezdő rétegek előtt, ezek az életbevágó kérdések helyes megvilágításba kerüljenek. A közönség nem tudományosan és nem szakszerűen képzett rétege információit az újságokból meríti. Rendszerint el is hiszi, hogy ami "megszokott újságjában olvasható

r az igaz is. Tehát fokozott gonddal kell őrködni afelett, hogy téves, vagy káros gazdasági doktrínák ne kerüljenek annak a közönségnek a keze ügyébe, mely közgazdasági kérdésekben csak a napilapokra van utalva s disztingválni nem tud. Ezért kell a Nyirvidék okt. i-i számában »A buzadumping és a kapitalisták* cimü — egyébként több szempontból rendkívül figyelemre méltó — cikk tartalmával foglalkoznunk és azt más oldalról is megvilágítanunk. Legelőször is azzaf kell tisztában lennünk, hogy Magyarország is a kapitalista világrend alapján álló ország. Oroszországot kivéve minden kultúrállam szintén. Ame nka (az USA) és Anglia legerősebb oszlopai a kapitalizmusnak Önként következik ebből, hogy leg nagyobb ellenségei a kommunizmusnak. Hogy az aktuális orosz dumping alkalmából milyen magatartást tanúsítanak ezek a hatalmas államok

i milyen taktikát követnek^ arról lehet kritikailag nyilatkozni. De verjük ki a fejünkből azt., hogy mi tanácsot adhatunk nékik ezen a téren. Annál kevésbbé opportunus ezt a kapitalizmus elleni támadás formájába burkolva megtenni. A kér déses cikk tendenciája természetesen nem a kapitalizmus ellen irányulj hanem említett antantállam ok

K — hajdani eHenségeink — ellen. De a forma, melybe a tendencia burkoltatott, rendkívül alkalmas ennek a téves látszatnak felkeltésére és a gazdaságilag nem. képzett tömegek helytelen informálására. Kétségtelen lévén, hogy kapitalista világrendben élünk, fégyünk tisztában mindenek előtt azzal, hogy a tőkének igenis mindig, mindenütt és minden körülmények között joga van tőkenyereségre. Ezt állítják és bebizonyítják a közgazdasági tudomány összes mivelői. világhírű klasszikusai és elfeledett közkatonái egyaránt. A nagyok közül csak a következőkre, utalunk: John Stuant Mill, Róbert Malthus, Dávid Ricardo, Mac-Culloch^ I. E. Cairnes, Henry Fawcett, A. E. Cherbuliez, Chevalier, azután Roscher, Ditz Carey és a magyar klasszikusok, Kautz Gyula. Láng Lajos. Valamint a modernek légiójára. Tagadják: a szocialisták minden faja,, neme és árnyalata

v a syndikalisták és kommunisták. Itten tehát nincsen a vitának helye. Vagy kapi talista világnézet alapján állunk, vagy nem. Ha igen, akkor tisztában kell lennünk a tőke jogaival is. Tőkenyereség nélkül nem volna tőke és nem volna ujabb termelés. Amiből következik, hogy Iukrativ termelés a dolgok mai állása szerint csak kapitalista rendszer mellett lehetséges. Aki ezt tagadja, az nem áll a 'kapitalista világnézet alapján^ vagy pedig a közgazdaság terén műkedvelő. A tőkenyereség a tőkétől elválaszthatatlan fogalom. A tőkének létrehozója, fenntartója, éltetője, sava-borsa és létalapja! Tőkenyereség nélküt a tőkék megsem* misülnek. Ilyen esetekben tehát — megfogyott tőkék mellett — a pénz és ezzel együtt a kamat megdrágul. Megdrágul" á termelés is. Megdrágult termelés, magas kamatok mellett azután ujabb tőkeképződések indulnak meg. "Gazdasági válságok alkalmából sok tőke megy veszendőbe. Az ilyen válságokat tehát nyomon követi a pénz drágasága és következményképpen az ujabb tőkeképződés. Ez az örök körforgás gazdasági törvénye dióhéjban. De csak addig, amíg a tőke tőkenyereségi joga kétségbe nem vonatik, amíg a tőke biztonságban van s amig tőkenyereség elérhető. Ha megszűnnek ezen előfeltételek, akkor következik az üj világrend. Ezekkel kell tehát tisztában lennünk mielőtt az aktuális téma taglalásába belemegyünk. Az orosz buzadumping élő valóság. Nem papiroskampány, mint az elmúlt években. A szovjet valóságos buzát

v készárut Szállít minden hozzáférhető kikötőjéből. Valószínű, hogy ezzel" világpolitikai célokat követ, de valószínűbb, hogy pénzt, mindenhonnnn és miden áron pénzt, sok pénzt és még Szardán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor Csakis felnőtteknek! AZ AFRIKAI HADNAGY (VESZÉLYES ÉLETKOR) Egy asszony szerelmi regénye 10 fejezetben Irta: HENRY BATAILLE. Főszereplők Maria Jakobinl és Franc Lederer. Ufa hiradó. tWW Magyar hiradó. Péntektől jön TOM M1X uj flimje ! több pénzt akar gyűjteni. Hogy a pénzt nem akarja külföldi pénzintézeteknél gyümölcsözőleg elhelyezni, az kézenfekvő. Mire kell neki: majd elválik. A dumping kétségtelenül erősen sújtja az egész agrárvilágot. Sujt bennünket is. Van azonban a dumpingnak egy nagyon erős és régen bevállt ellenszere^ a dumping. Az oroszok sydikalista alapon dumpingolnak. Nekünk kapitalista alapon dumpingolnunk kell. A bolettarendszer nem más, mint enyhe dumpingadag Ma már hatástalan, tehát erősebb adagokhoz kell nyulnunk. Ugy a kormány, mint közgazdaságunk számos tényezője minden erejét megfeszítve keresi ezt az erősebb adagot. Még eddig nem találták meg. Igaz, hogy nagyon lassú tempóban halad az egész dolog. De ezen ne csodálkozzunk. mert a megfelelő dumiping adagot még másutt sem sikerült megtalálni. Nálunknál sokkal. összehasonlíthatatlanul hatalmasabb, t öbb anyagi eszközökkel biró, gazdaságilag tapasztaltabb állam óriások is hiáb a keresték. Egyáltalában a világgazdasági kérdések komplexuma ma anynyira bonyolult^ annyira tele van nóvumokkal, hogy nem igen termett még olyan legény, aki egyetlen fogással az elevenére tapinthat ennek a rejtvénynek. A tőke elleni hangulat keltése egész bizonyosan nem lendit az ügyön. Ahogyan nem lendit téves számok téves beállítása és szakszerűtlen csoportosítása sem. Ezeket tehát helyesbíteni kell, nehogy a hazai köztudatba furakodjanak. De csak a számadatok és a csoportosítás tévesek. A következtetés, hogy az orosz dumping álti piacra dobott — aránylag csekély — búzamennyiségek a világ állásán nem változtatnak, hogy bennünket »tönkrébb« nem tehetnek', helyesen van levonva. Tehát az is hogy ezért külön beijedni nem indokolt 1 A nyolc keleteurópai agrárállam, Um. Magyarország, Észtország, Jugoszlávia, Románia, Lettország, Lengyelország, Bulgária és Finnország kenyérmagvakban cc. 18 millió métermázsa felesleggel rendelkezik. Ezzel szemben az európai államok importszükséglete cc. 156 millió métermázsa. Valóban nem sok vizet zavarna tehát az orosz buza, ha az európai exportállamok nem állanának szemben a világ többi exportállamai, az USA, Kanada, Argentína, Északafrika, és Ausztrália horribilis konkurrenciájával. Ezen csak az európai agrárblokk létrejötte se-< githetne, melynek megalakulásán már erősen dolgoznak az érdekelt államok. Egy uj Monroe-elvet kell belevinni az európai népek köztudatába: Európai ember első .sorban európai búzát fogyasszon! De az »európai ember« ma még azt fogyasztja, amit olcsóbban kap. 'Nem vezet tehát célhoz az a tanács, hogy cc. 3.000.000 métermázsa buzafeleslegünket tartsuk vissza. Nemcsak azért, mert hiszen huzamosabb ideig ilyen meny myiségek nem tarthatók el magánosok kezén. Nemcsak azért, mert (nincsenek hozzá megfelelő anyagi eszközök hanem azért se, mert semmi okunk sincsen feltételezni azt hogy belátható időn belül a világfeleslegek lecsökkenjenek, vagy hogy az európai agrárblokk megalakuljon. Ellenkezőleg ki kell vinnünk a feleslegeket minden áron, hogy ezzel tehermentesítsük megmaradó készleteinket. Ki kell vinnünk egy egészséges^ tervszerű, célszerű dum^