Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-07 / 203. szám

1930. szeptember 7. JN&írvidék. 11 Repülőgépen az est sötétjében Nyíregyháza fölött (A Nyírvidék tdósitójától.) Láttad-e már Nyíregyházát éjjel? — kérdezhetnénk a régi pesti dalra emlékezve. Természetesen, a város felnőtt lakosságának 9 ej és fél százaléka a legjobb lelkiismerettel azt felelné, hogy igen. Hát kérem, én ezt — amint mondani szokták — kézből megkontrázom. Ugyanis: aki gyalogszerrel baktat végig ezen az aránylag kiá városon, nem lát többet belőle, mint a baka abból a frontból, a melynek a védelmével van elfoglalva. Látja az előtte domborodó mellvédet, a legjobb (?) esetben a felé kúszó ellenséges támadórajtí. Nem látja a hadsereg zömét, nincs horizontja. Az autón száguldónak már van egy bizonyos fórja, dq még mindig nagyon messze van a nagy dimenziók átlátásától. A repülőgép, az más. Egy »röpke« pillanat és látod a Várost, Tirpákia nemes városát: Nyíregyházát. Látod minden bűnét, minden erényét. Mert a repülőgép elől semmit nem lehet elleplezni. No de vágjunk az események elé. Ugy kezdődött, hogy délután r •óra tájban megszólalt a szerkesztőség telefonja. Ikarus késői unokájának késői leszármazottja megbízásából telefonált a mitfárer ur, hogy nagyon szívesen látják a szerkesztőség egy tagját az esti kirándulásra. Megkezdődtek a tanácskozások: ki menjen. A felszállási lehetőségeket nagyon meghendikeppeite az a rigorózus bejelentés, hogy a vállalkozó ur testi terjedelme nem reprezentálhat többet, mint hetven kilót. Azt hiszem, felesleges mondanom, hogy az esélyek a minimumra csökkentek. — Nem akarok személyeskedni, de az igazság kedvéért meg kell ehelyt állapitanom, hogy két ur a priori kiesett a küzdelemből. Maradt volna kettő, de hát, uram Isten, ki kívánhatja ei egy családos embertől, hogy megreszkirozza a Föld vonzóerőeiméletének gyakorlattá való izmositását ? No de nem azért főszerkesztő' az a főszerkesztő, hogy meg né főszerkesztődjön az agyában egy -életrevaló gondolat! Be kell citálni a repülő munkatársat! Uti figura docet, igy is történt. Délután hat órakor indultunk el Kirják István pilótával a Koronaszálló személyzetének élénk sajnálkozása mellett, az újonnan épült repülőtérre. A néhai Szarvas-sziget' bizony nagyon megváltozott legutóbbi repülésünk óta. Nagyszerűen parkírozott ut vezet a simára planirozott hatalmas tér nyugatt szélén fekvő repülőgép »indóház«hoz, ahol a baktereket a keménykötésű repülőgépőrség helyettesíti: A hangár előtt áll a Schmoll és Kallós cipőkrémgyár nagyszerű ma sinája, a kilenc hengeres sportgép. Egy megmagyarázhatatlanul felemelő érzés fogott el, mikor viszontláttam a magyar ipar reprezentánsára szolgáló gépkolosszust. Semmi sem változott rajta legutóbbi találkozásunk óta. Felséges nyugalommal állt a hangár előtt. Aki Kirják pilótát és a nagyszerű^ ségében csillogó gépet látja, száz százalékos biztossággal ül a gépmadár szük, de kényelmes testébe. Mielőtt beszálltam, a barnára sü't arcú pilóta egy apró cédulát tolt elém azzal a kívánsággal, — hogy irjam alá. Meg sem néztem,' mikor aláirtam. Ismerem' már tavalyról. Egy nyilatkozat volt részemről, melyben tudomásul vettem, hogy a repülőgép tulajdonosa nem vállal felelősséget testi épségemért. Némely nehézségek' után bekerültem a gép két szárnya közé épített ülésbe. Egy szimpatikus repülőtéri tisztviselő kölcsönadott felszerelésével súlyosbítva, ugy néztem ki, hogy a hires Lindbergh exteriőrje egy szerény dilettáns benyomását keltette az objektív néző szemében. Ugyanez a tisztviselő segített az; esetleges másvilágra való eljutást biztosító négy ujjnyi széles gurtnik bekapcsolásában. »Nem valami jó hely ez az első ülés« — mondotta biztató mosolygással. — »Ha valami baj történik, először is ez lapul össze«. Mikor a gurtnikat bekapcsolta, megkérdeztem, hogy mily módon lehet azokból gyorsan kijutni. Megmutatta azt a csapot, amit esés közben ki kell húzni, hogy akadálytalanul jussak el a szeretett anyaföld karjaiba. »Ha már esik — mondotta —, azon igyekezzen, hogy ne a géppel együtt érjen földet. Próbáljon meg kiugorni!. Ez mégsem oiyan biztos halál.« Imígy megnyugtatva hallgattam a gépmadár mennydörgésszerű zaját, mely az indulás várva-várt idejét jelezte. ; »Kész—mehet, kész—mehet« hallgattam a pilóta és a mitfárer kínainál is érthetetlenebb üzenet-; váltását. Egy éles forduló a sik gyepen, egy kissé erősebb bugás, a másik pillanatban pedig már a levegőben voltunk. Elizeum és a föld között, mint néhai Mohamec^ állítólagos koporsója. Kirják piló[ta a város felé irányította a gépet. Egy perc sem telt el és már a tokaji-út fölött hasítottuk a levegőt, helyesebben a levegő hasított bennünket. A villanykörték ezrei mint apró szentjános bogárkák pislákoltak a négyszáz méteres mélységben. Egy, szerre csak eltűnt a villanyfény!. Nagy sebesség által felcsigázott fantáziámmai azt hittem, hogy valahol a turai határban járunk. Egy kis szemlélődés után megállapítottam, hogy mindössze a Bujtos fölött hirdetjük a magyar ipar dicsőségét. Mély tisztelettel ajánlom Komáromy Károly igazgató urnák, hogy ha nem restellj fáradjon fel egyszer a levegőbe egy borongós őszi estén, mert itt' lehet legjobban megállapítani, hogy hot férne fei egy-két villanykörte. A bujtosnál sokkal vigasztalóbb panorámát nyújtott a Széchenyi-ut. Kirják szomszéd különös kegyképen alig ioo méter magasan re

j„ püite végig Nyíregyháza eme nagyszerű utcáját. Ezért a szívességért örökké hálás leszek a kedves barátomnak, mert soha nem volt még szebb élményben részem.' Végig az uton gyönyörűen csillogjak a pompás fényű lámpák. A villamosok fehérfényü ablakai pompás kontraszként bontakoztak az intenzív színekben játszó virágágyak között. A városház-tér fölött egész alacsonyra szálltunk. Megkerültük a Kossuth szobrot, lehuztunk a szépen világított Bocskaiutcán elrepültünk az Erzsébet kórház fölött, majd harminc perc; múlva megpillantottuk a két fehér és egy vörös fáklyából álló háromszöget. Megkerültük a repülőtér épületét, egy kis zökkenés és (már a földön futott a leállított motorú gép. Nyolc órakor már futott az autónk a város felé, hogy a nagyon is közel álló manna-vacsora helyett hozzálássunk a nem annyira mennyei, mint gyakorlati menü elfogyasztásához. Hiába: »Mindenütt jó, de .legjobb a földöns, mert itt ha véletlenül a fejünk tetejére esik is egy tégla, nem kell hallanunk b. hozzátartozóink szemrehányását, — hogy: ne mentél volna a vizbe, nem estél volna le a fáról... (Veit; t Gulyás direktor megszervezte új társulatát Kolozsvárról hozott primadonnát a direktor. NÍVÓS programmet igér Gulyás Menyhért színigazgató) megküldte társulatának teljes névsorát,. A névsorban sok uj név-; vei találkozunk, a régiek közül csak' páran jönnek vissza. ( Visszatartotta a direktor a tavalyi tagok közül Irsay Nórát, aki nemcsak szendéje, hanem hősnője is lesz a társulatnak. Ugyancsak visszajön Horváth Nusi naiva is. Pattantyús Mihály, Polgár Gyula, Bojár László, Marosi Géza és Burányi 'László nevével találkozunk még a névsorban. Az uj tagokról természetszerűleg: még nem mondhatunk véleményt. A primadonnának, Betegh Bébinek azonban hallottuk hirét. Az erdélyi lapok a legnagyobb elismeréssel^ irtak róla. Az uj társufat pár napja játszik Cegléden. Az ottani lapok, valamint az onnan kapott információk szerint a társulat sokkal jobb, mint a tavalyi s Gulyás direktor szerencsés kézzel válogatta össze együttesét. A régi és uj tagokból olyan, kitűnő gárdát kovácsolhat össze, amellyel biztosítani tudja Kaposvár művészi nívójának fejlődését. i A társulat teljes névsora: Gu-' lyás Menyhért igazgató, dramaturg^ rendező, Vadnay Andor igazgató-^ helyettes, titkár^ Marossy Gézafő

J rendező, Pattantyús Mihály sceni-* kus táncrendező, Padoss RezscJ karnagy, zenei vezető, Zelenay Jó-j zsef, Gábor György tánctanítók^ Kun Emii ügyelő, Koncz Mihály könyvtáros, Kádár Zsófi sugó, Et-* ler Margit pénztáros, Kincses Gyu1* ia diszmester 4 segéddel, Józsa; László főszabó 1 segéddel, Vüll$ Lajosné kellékes 1 segéddel. !. Hölgyek a veze'töszerepkörön 1 Betegh Béby primadonna (Kolozsvári Nemzeti Színház), Elek Piri táncosnő (Pécsi Nemzeti Színház), Fekete Irén tragika, anya, (Aradi Nemzeti Színház), G. Székely René komika, Horváth Nusi énekes naiva, Ila Máry operett és népszínmű énekesnő (Soproni Színház), Irsay Nóra szende és hősnő, Konrády Sári vígjátéki színésznő, Lendvay Böske táncos szubrettj (Aradi Nemzeti Színház), Nemesi Baby naiva. II. Férfiak a vezetőszerepköröní Bojár László tenor énekes, Burányi László siheder, Gábor György énekes és táncos színész, Gulyás Menyhért jellemszinész, llomonnay István bariton énekes (Szegedi Színház), Jeney Ottó énekes bon-i vivánt (Aradi Nemzeti Színház)^ Marossy Géza hős és jellemszinész^ Pattantyús Mihály táncos komikus, B. Polgár Béla szerelmes és társalgási színész, (Soproni Színház),, Polgár Gyula buffó és kedélyeaj apa, Vadnay Andor komikus^ Zelenay József táncos színész, (Pécsi Nemzeti Színház). Karszemélyzet: 10 férfi, 10 nő. Az 1930—31. évadra eddig meg-i szerzett újdonságok: Huszárfogásj Halvány sárga rózsa, Viktória, Csu nya lány, Alvinczy huszárok, Elsq tavasz, Meluzina, Sárga test, lila sapka, Lehullott a rezgő nyárfa operettek. Fruska, Azra

v Takátaj Aliz prózai operettek. Tervbe vett; operák: Hoffmann meséi, Bajazók Laurisin Lajossaf. ( á napokban elimnft Lon Ciianey emlékének szenteli a hétfői és keddi előadásait a Diadal „á notredamei toronyőr" zónahelyárafekal A filmművészek gárdáját újra nagy veszteség érte. Néhány nappal ezelőtt meghalt a nagy mü-. vészek egyik legnagyobbika, Lon, Chaney, »A notredamei toronyőr«, Auasimodója, a »Mandarin«, »Az; operaház fantomja«, a »Tigris«, a, »Kacagj Bajaz

izó« s piég Isten tud-, ja hány nagy film felejthetetlen hőse. Lon Chaney azok közé a kivételes tehetségek közé tartozott, akik nem szépségével, elegánciá-, jávai, hanem ezeknek épen az ellenkezőjével, alakjának a Iegtorzabb maszkirozásával hóditottá meg a világot. És mint ilyen, nemcsak a legelsők közé tartozott, ha-' nem ő maga volt a legelső, a leg* nagyobb, a legtökéletesebb. A Diadal Mozgó vezetősége az aüg 47 éves korában elhunyt halhatatlan filmművész emlékének akart áldozni, amikor hétfőre és keddre lekötötte Lon Chaney legnagyszerűbb, leghatalmasabb, legmonumentáüsabb darabját, »A notredamei toronyőr«-t. Lon Chaneynek »A notredamei toronyőr*

1 Quasimodója volt a legelső nagy alakítása s habár azután még na1 gyon sok filmet vitt diadalra, ennél nagyobbat azután sem alaki-' tott. f ; . Mindenesetre nagy elismerés illeti a Diadal igazgatóságát, nem-' csak azért a kegyeletért, amellyef az elhunyt nagy művésznek áldoz, amikor bemutatja egyik legnagyobb darabját, hanem azért is, mert ezt a felejthetetlen csodálatos filmet újra lehozza nekünk, mégpedig zónahely árakkal. Ma szombaton és holnap vasárnap még a tegnap óriási sikerrel bemutatott »A halállégió fiai« ci izgalmas amerikai film és a »Férjs hez adom a feleségem« c. frappáns? burleszk-vígjáték pereg a Diadalban. Vasárnap défután 3 órakor zónahelyáras előadás lesz. 1 Nyíregyháziak találkozóhelye az István Király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. (Nyugati pályaudvar mellett). Telefon (laternrban) 202 43., 294-34. Sürgönyeim : Hotelist, — Minden modern kényelemmel berendezeit elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi füiés, hideg-meleg folyóviz és telefon. Lift. Siálíodában kávébái, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46 os kocsikkal. 3873-20