Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-06 / 202. szám

2 JNftÍRYIDEIC 1930. szeptember 6. A pusztában elhangzott szavak Irta: Pisszer János vának valóra váltásaként megszilárditsák, hazánk virágzó ipartelepévé tegyék. Az üzem tulajdonosa szorgalmas munkássága, törekvése és az a meglátása, hogy ebben az országcsonkban ez az iparág az, amely prosperitásra érett, mindenképpen megérdemli, hogy tegyenek is érdekében az »illetékesek«. ( Merem hinni és reményleni, hogy már »SziIánk« barátomnak cíkkq hatása alatt is történik valami az üzem érdekében. Ha pedig Hogyan Mihály barátom felkeresi Szabolcsmegye iparfelügyelőjét, kiről tudjuk, hogy magyar sziwel és lélekkel áll a poszton, amelyre kijelölték őt és tudjuk azt is, hogy hivatását mindig lelkesedéssel, a magyar ipar és azok gyakorlói érdekében és akként tölti be, hogy örömmel látjuk munkáját mi is, akik vele érintkezünk és nem-j csak fellebvalói, akkor meg vagyok győződve arról, hogy az üzem nem veszett el, annak fel kell virágoz-, nia. IHa nem igy lenne, akkor ez az úttörő üzem bizonyítaná, hogy a magyar iparpártolás csak jelszó, olyan mézes maszlag, amelyet kor«tescélok fűtenek. De ne ítéljünk ekként. Bízzunk benne, hogy az üzem tulajdonosa megteszi azt, — amivel önmagának és rajta keresztül a magyar iparnak is tartozik. Mégsem kiáltottam a pusztába, mert ime, van üzemi, amelyről most már tudomást kell szereznie »Szilánk« cikke alapján, a »hivatásos iparfejlesztőknek« is. Ezt »agyonhallgatni« nem szabad! Most olvastam, hogy az amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi Intézete« mily nagy hiva-* tást tölt be az USA export tevékenységében. Innen tudom, — a cikk irója garancia e tudathozj hogy az USA főként a belső fogyasztásra, az »önellátásra« fekteti a 'fősúlyt gazdasági életében és kü'forgalma a mezőgazdaságterén a termeivények mennyiségének egy nyolcada, ipari cikkeinek pedig egy tizede csupán. Ez arányszámok mellett is, az. exportérték az 1929. évben először haladta meg az öt milliárd dollárt. E számok azt bizonyítják. hogy átlag kilencszer ekkora az az összérték, amelyet az USA termei, tehát 45 milliárd dollárnyi az. j De bizonyítanak e számok egyebet is. Bizonyítják azt, hogy lehet az önellátás terén oda fejlődni, hogy az ország minden lakosa jólétnek örvendhessen még akkor is, ha összes termelésének csak kilenced részét exportálja is. Ami áll az USA-ra, az áll más államokra is. Éppen ezért kell nekünk is arra törekednünk, hogy a Ritkán történik meg, hogy újságcikkekhez reflexiók füzessenek és ekként niiyvánuljon meg az a hatás, amelyet az újságcikk az olvasóból kivált. Egyik legutóbb* cikkemnek volt az az eredménye, hógy »Szilánk« irói álnév alatt; iró, írásainak mindenkor mély értelmet és nagy értéket adó egyik olvasója és néha munkatársa lapunknak, hozzászólott »Nyiregyháza ipara« c. cikkemhez, megjegyezvén, hogy ez és más irányban irott közleményeimet mindig szívesen olvassa. Kötelességszerűen válaszolok cikkére. Az a megállapítás, hogy közleményeimnél: »Kár, hogy szava legtöbbször a pusztába kiáltónak szava®, nem mindenben fedi a ralóságot, mert éppen a »Dal a harspontról® cikk igazolja, hogy vannak és elérhetők eredmények még ennél az igazán háládatlan munkánál is, melyet újságírásnak nevezünk. Ha mindig pusztába kiáltottam volna, akkor nem irtam volna le hat és félszáz különféle cikket. De mert azt láttam, hogy vannak, akikben érdeklődést ís keltenek soraim, azért nem tettem le a tollat és azért írok tovább is, — talán egyeseknek, talán sokaknak, de mindig azoknak, akik napi dolgaikon tul, még a köz iránt is bírnak; érzékkel, érdeklődéssel, fogékonysággal. ; Hatszázötven cikknek újságok utján való közlése, itt és _ másutlf is, mégis eljut az olvasótábor szeme elé és azon keresztül oda, —i ahová a sorok értelme szánva van. Bizonyság erre az én kedves »Szilánk« barátom, aki maga bevallja soraiban: »Évek hosszú sora óta nagy, meleg szeretettel olvasgatoraj Pisszer Jánosnak, a »Nyirvidék« hasábjain nyilvánosságra kerülő tár sadalmi és közgazdasági cikkeit.« Megvallom, Örömmel olvastam sorait tovább is végig, mert ennél az aposztrofált cikkemnél is tudom, hogy immár rajtam és a szedőn kívül, akik közül én, aki irtam és a szedő, aki kiszedte, valamint a korrektor, aki korrigálta a szedést, mégis négyen vagyunk »Szilánk« barátommal együtt, akik elolvastuk a cikket. Nem kiáltottam tehát a pusztába, mert mi fiégyen, komoly munkásai vagyunk ennek a társadalomnak, — ebben élünk és átérezzük azt, amit elolvastunk és még időt is szentelünk az olvasottak elgondolására. De lehetnek négyünkön tul még mások is hasonlóan. 7 ' Kétégtelenül vannak olyanok is, ^kik a címnél, vagy az első soroknál tovább nem jutnak. De hiszen ezeknek ugy sem irunk mi, akik a nyomdafesték elhasználására okot és módot szolgáltatunk, gondolatok termelésével, ezek kifejtésével és "közlésével. Azok, akik írunk, lezeket a lapforgatókat igyekeznénk »olvasásra« bírni. Ha nem sikerül, ám nem rajtunk múlik. Vessenek magukra! ; De nemcsak ezért olvastam szeretettel a »Dal a harspontról« c. cikket, hanem azért is, mert bizton remélem, hogy hatása az lesz, hogy felkelti az érdeklődést Hogyan Mihály barátomnak amaz üzeme iránt, amely egyedül álló volt Csonkamagyarországban a tolcsvai előtt és amely üzemnek fennmaradása, fenntartása, támogatása és kifejlesztése, nemzetgaz-i dasági szemszögből bír olyan fontossággal, hogy azt az u. n. »intéző körök« figyelemre méltassák, felkarolják, kellő forgótőkével ellássák és az »iparfejlesztés« jelszamár sok idegentől hangoztatott »önellátás« gondolatával törődjünk. Igyekezzünk a belső piacokkal is foglalkozni, igyekezzünk saját termeivényeinket f óként a magunk számára forgalomba hozni,, feldolgozni, értékben emelni, — használati és fogyasztási anyagokká tenni. ] Ha igaz, mint ahogyan igaz is a tétel, hogy a nyers t ermény ek exportja és ennek az exportnak kifejlesztése egyben a kivándorlásnak is felidézője, akkor ezt a tudatot fei kell használnunk és annak a fordítottját megteremtenünk. — Megteremtenünk ugy, hogy minden nyerstermékünket feldolgozhassuk, de akként is

v hogy az idegenbői behozott nyersanyagot, ha-* zai munkaerőinkkel dolgozzuk fel készárukká, amelyekhez nem terem; meg hazánkban a nyersanyag. Ilyen a »harspont« is. Anyaga nem terem itt a csonkahonban, mert elvették tőlünk. De feldolgozó munkatelepe van itt, megvannak a munkagépek, megvan a szükséges munkaerő hozzá, megvan lelkes, de tőkeszegény^ munkaképes, de pénzszűkében szenvedő tulajdonosa, aki a tefepet létrehozta. Csak a tőkéje hiányzik, amely miatt nem tud ugy dolgozni, amint szeretne., amint kellene, amint azt e csonkaorszigj gazdasága megkövetelné tőle. —• Nemcsak az »önellátás« fontossága, hanem az iparfejlesztés "is ugy diktálná, hogy támaszt nyerjen. Ezt m°.g kell kapnia. , Vagy mire való az a sokat hangoztatott , húszmilliós ipari hitel?, Amennyire elhanyagolt a »harspont« üzem éppen tőkehiánya miatt és tulajdonosának hibáján kivüf, éppen annyira elhanyagolt itt Szabolcsvármegyében és környékén más ipari lehetőség is. Lám áz USA azért szervezte meg a »Bureau of Foreign and Domestic Commerce«-t, hogy az »önellátás« céljainak is szolgálatába állítsa amellett, hogy külforgalmát elősegítse. Teszi ezt az a hatalmas állam, amelben az üzleti és kereskedelmi érzék minden emberben teljes kifejlettségben él. Dje ott a tőke is a liagy (ipari és mezőgazdasági) érdekeket tartja szem előtt. Ott a tőke nem öncéiulag működik. Ott csak eszköz a tőke, segítője és nem megölője, mezőgazdaságnak és iparnak, kereskedelemnek és forgalomnak egyaránt. Ott két és fél százalék a forgótőke kamatlába, itt 11—12 százalék még ma is. i Nem-é a legsivárabb pusztulás kell, hogy nyomában járjon a mi ? tőkeönzésünknek? Nem-é halál jár I ilyen tőkekaszás utja nyomában? -- Mezőgazdasági, ipari, kereskedelr mi üzemek bukása, munkanélküli* ség, öngyilkosság és mindaz, ami I a sikkasztástól Tel a büntetőtörAPOLLÓ Bezárólag vasárnapig. vasárnap Előadások hétköznap Ví5, 7 és VjlO órakor, V23, 5, 1/t8 és 1/210 órakor Az „UFA" magyarszöveggel is ellátott zenélő és éneklő filmje! ÜUDZSI MURÁT (A kaukázusi ördög) Tolstoj Leó örökszép művének filmváltozata IVAN MOSJOUKIN és LIL DAGOVER főszereplésével. Ezenkívül látjuk és halbuk a világhirü Don kozák kórust Sergej Jaroff vezetésével Rendes helyárak! vénykönyv összes kihágásain és bűntettein, vétségein keresztül halad. Ez az utja a mi kamatpolitikánknak, melynek nyomában üzletet folytatni, gazdasági életet fenntartani, megőrizni sem íehet, nemhogy fejlesztésről még csak álmodni is merhetnénk. Igazad van »Szilánk« barátom! Köszönöm írásodat! De, ha pusztába kiáltanék ís, akkor is arrk kérlek és Veled mindazokat, akik; gondolkodnak és e gondolatokat közölni is készek: kiáltsunk ketten, kiáltsunk többen ebbe a nagy semmibe, ebbe a pusztába. Talán ott fenn, a pusztaságon tuf, többünknek, sokunknak kiáltását mégis meghallják, mint ahogyan Te is meghallottad az én suttogásomat 1 Mert igazad van: »Sok olyan dolog van azonban az égen és a földön, amit bölcselmünk még csak álmodni sem képes 1!« lg? nyaralok Én, az irigyelt Menekülés haza. Ha az ember Pest utcáin jár é» [látja azt a hangyabolyhoz hasonló sürgés-forgást, akkor azt gondolja, hogy itt arany az élete a ke-, reskedeiemnek. Pedig a látszat csal. A vevők itt-ott lézengenek csak az üzletekben. Egyedül az élei miszerüzletekben van erősebb forgalom a nap egyes szakaiban. Kivételek még az áruházak. Igaz, itt is sok a kíváncsi járó-kelő, azonban itt még is nagyobb a közönség vásárlási eshetősége. Oka talán ennek az áruk közötti szabadon járás-kelés. Jóformán nem törődik az emberrel senki sem, csupán a viszonyokhoz mért eléggé jutányos árak ingerlik vásárlásra a nézdelődő közönséget. Ha összehasonlítást teszünk a magánüzletek, az áruházak és az itthoni árak között, a mérleg a* áruházak javára billen, igaz, nem erősen, de ha a végeredményt veszszük számításba, hogy krajcárokból lesz a forint, akkor határozottan azt kell állítani, hogy a jövő a nagyvárosokban az áruházaké. Pesti kiszólássai élve, a Dunapart »büdös« & sok gyümölcstől. Itt teljesen békebeli állapotok vannak. Az árak mindenféle fokozatban feltalálhatók. Az áruk minősége szintén. Hullámzik a vásárolni akaró és yásárolni szeretni akaró sokaság. Az árusok éles kiabáló hangja süvölt bele a pangásba: Finom csemegeszőlőt tessék! Itt a jó fajdinnye! Parancsoljon nemes duráncaitl! Zug, kavarog a hangáradat. Tülköl az autó. Dübörögnek a teherkocsik. És ebben a hangáradatban beteg gyermek hangjaként éri a fülemet egy-egy hangfoszlány: Nem adhatok többet... Nem jut drága naccságám, egy kis tejre is kell... Nem keres az ember,.. Mán félesztendeje... Magam járok néhanapján mosni, takarítani... Nekem is pénz az a négy fillér... Egy hét óta most kerestem ezt a pár pengőt... Megáldja az Isten aranyos naccságám, jót tesz velem, ha elengedi azt a 6 fillért... És nincsen vége talán sohasem

1 a hasonló s zóáradatnak... Milyen különös. Én azt gondoltam, tele szedem magam Pesten élccel, humorral. És hazahozom. Milyen jól fogunk majd mulatni a jó pesti vcceken. És hogy eltévesztettem az utat. Kerestem a helyeket, ahol akaratlanul is teleszedhetné magát az ember derűt vagy hangos kacagást keltő tréfákkal. És csaknem mindenütt elfojtott fájó sóhajokat, könnyre hajlamos sze