Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-26 / 218/a. szám

1930. szeptember 26. jában, könnyebbnek érzi magát. Vonásai kisimulnak, hangja biztosabb. Nem fél. ( Ma reggeli vallomását megerősíti a rendőrség cimére érkezett expressz ajánlott levél is. Ezt a levelet Klein Sándor Génuábói irta, ahol négy napon át időzött. Szeptember 20-án irta, 21-én, vasárnap nem vették fel. Ezért hétfőn adta fel és a levél dátumát kijavította 2.2-ére. A levélben Klein elmondja a J^rfRYIDiK. gyilkosság részleteit, hivatkozik lelkiismeretének vádoló sürgetésére, amely arra készteti, hogy jelentkezzék. Jövök, — irja — és csütörtökön délben 12 órakor jelentkezni fogok a nyiregyházi rendőrségen. Bűnhődni akarok. Tudom, hogy két édesanyának életét elszomoritottam. ez fáj legjobban, ez késztet arra, hogy szenvedjek, hogy elviseljem a büntetést. Ezernyi sokaság fogta körül az Ehrenfeldfatelepet, ahol Elein bemutatta, miként ölte meg Siarkot Kleint rövid kihallgatása után zárkájába kisérik. A rendőrség a helyszíni szemlére készül. A bűnügyi osztály vezetője és előadója piros autótaxin viszik detektívek kíséretében a gyilkost az Ehrenfeld fatelepre, a rettenetes bűntény színhelyére. Zárt autóban ül Klein, de az utcán felismerik az autó rendkívüli küldetését és délelőtt 1 o órakor gyalogosan, biciklin, kocsin, autókon megindul a népáradat a fatelep felé. Ezrekre menő sokaság zajong a bekerített fatelep körül. Felmásznak a közeli fákra, a kerítésre és amikor kiszáll az autóból Klein, halálra kereső, gyűlölködő tekintet villan felé minden oldalról. Felzug a sokaság, mintha rettentő istenitéletre készülne. A helyszínen a rendőrség emberein kivüt megjelennek: Vernes kir. ügyész, Horváth Jenő kir. vizsgálóbíró, aki azonban most csak mint érdeklődő van jelen. A bejáratot és kívül a telep kerítését rendőrök zárják el. Senki" fia sem kap belépési engedélyt. A fatelepen a bejárat közelében van a kétszobás iroda. Amint a hatóság emberei együtt vannak, —; Klein Sándort bevezetik és a gyilkos rekonstruálja a szeptember elsején késő délután történteket ugy, amint a rendőrség vezetői és a kir. ügyész kívánják. - iz a hely, itt öltem meg Stark áadort Az íróasztal mellett van a pénztáros kisebb asztala, rajta piszkos mappa. Az asztal előtt alig egy jó lépésnyire van a hídmérleg szobai építménye. Egy bécsi gyártmányú acélkaru mérleg, ameiynek erős vas talpazata négyszögű cementlapra van erősítve. Ennek a vasoszlopnak teteje ívesen végződik és az íves lap sarka volt az a hely, ahová Stark) rázuhant, Klein odaül az asztalhoz és mutatja: — Itt ültem, ennél az asztalnál Ez a pénztárkönyv volt előttem. Stark ott ült szemben a lócán. Ez a lóca a felek részére( a fai mellett áll szemben az asztalokkal a mérleg mellett. — Azért jöttem ide, hogy Stark előtt megcsináljam a kaszszát. Összeadtam a tételeket és Stark aláirta a zárlat-lapot, majd én az alsó lapot kitéptem és a pénzt leolvastam. Eddig nem volt közöttünk semmi, mig aztán Stark megszólal: — Igaz, hogy maga jár azután, hogy Zoltánt visszavegyék? Ez aljasság magától. — Nem igaz, én nem jártam; utána, a nagyságos asszony mondta, hogy menjek érte és szóljak neki. Ami pedig az aljasságot illeti, nem ez az aljasság, hanem az, amit maga mondott. — ; Itt Klein ismételte azokat a sértő és megalázó kifejezéseket, amiket Stark Ehrenfeld Magdával kapcsolatban mondott. — Ez az aljasság, szélhámos, gazember — kiáltottam dühösen, mire Stark felugrik a lócáról és —mutatja — jobb keze visszáI jávai szájon vág. — Akkor hasadt ki a szám. Engem soha nem ütött még meg senki, őrüít dühhel ugrottam fel az asztal mellől. Stark is nekem jött, találkoztunk, én öklömmel orron vágtam, ugy, hogy megtántorodott és hátra bukott. A fejét beleütötte a mérleg vasának szélébe. Ettől az ütéstői lezuhant és ekkor a fejét a mérleg alapzatának cement sarkába vágta. , Klein feláll és mutatja, hogyan tántorodott hátra Stark és hogyan esett a mérlegre. — A hely az asztal és a mérleg között olyan szük, szinte valószínűtlen, hogy a magas Stark Andor itt zuhant volna le. Klein Sándor azonban magyaráz : —• Akkor nem igy állt az asztal; valaki elmozdította. — Most azt mutatja, hogyan térdelt Starkra, amikor a mérleg talapzatára esett véres fővel. — Klein a gallérjába ragadt, ugy verte kétszer a fejét. Stark ekkor védekezésében a dühöngő Klein szemébe kapott. Még volt ereje, még védekezett. — Ekkor — folytatja Klein, felpillantva meglátta az ablak párkányon lévő franciakulcsot. — Ez a kulcs mindig itt állt? — kérdezik. — Nem. Bizonyosan Jóskának kellett a bicikli javításhoz. — Stark az ütésektől lefordult jobb arccal a padlóra. Ekkor a franciakuiccsaf ütni kezdtem. — — Hányat ütött rá? 1 — Azt hiszem hármat vagy négyet. — | Mért nem hívta Efein Sándor a mentéket Stark ándorhoz? És Klein lépésről-lépésre mondja tovább a rettentő szeptemberi est véres drámájának részleteit. — Stark vérzett. Ájultnak látszott. Behúzta a másik szobába, lefektette a földre. — Újságpapírt, csomagolópapírt tett a feje al^. Nagyon vérzett. A papír aludt vérrel telt meg. — Miért nem hívta a mentőket, ha nem akarta Starkot megölni? .— hangzik a kérdés. ; — Vártam, lestem, él-e. Lát" tam nincs élet benne. Itt ültem, ezen a díványon. A halott előttem feküdt. Átgondoltam, mi történt. Itt határoztam el hogy elásom. Künn még szürkülőben volt az est. Lehúztam a függönyöket. A halott nagyon vérzett. A vér a divány alá is oda szivárgott. — Nem jött erre senki? ! Vancsisin Józsefet elküldöttem Ehrenfeidékhez. Gyümölcsöt vitt egy kosárban. Gyalog ment. — Vancsisin azt vallja — vetik közbe — hogy biciklin ment. — Még félt, hogy lámpa nélkül megállítják a rendőrök. 1 | — Nem. Bizonyára téved ebben a Jóska. Máskor mindig biciklin ment. most az egyszer gyalog. — Én akartam ezen az estén lemenni a kerékpáron. — Szóval senki sem zavarta? Nem. Egyszer — t ín Jóska volt — elment valak íz iroda előtt. Aztán csend le . A!z tókat bezártam. ( Mig ültem a díványon, le|ka-< partam a vért a ruhámról. Fél) 10 lehetett, amikor kimentem '

dz( _ udvarra, hogy helyet keressek aj « holttestnek. i — Megnézte, hány óra? . — Hallottam a kaszárnyából idehangzó takarodót, ezután kimentem. A hold sütött. Csil-i lagos est volt. 1 » — Nem féltj hogy meglátják 3 — Máskor is kimentem ilyen kor. Előbb a hátsó raktárban kei restem jó helyet a halottnak, de ott a talaj nagyon kemény voltj Ezért a palaraktár melletti szin-, ben, ott ahová a viz is gyakran folyt, a lágy talajban ástam a gödröt. Fél egy volt, amikor a sírral elkészültem. j — Milyen ruhában volt, amikor a sírt ásta? ' t Elein Sándor félig meztelen testtel ásta a sírt áldozata számára Itt megieptő választ ad Klein: Sándor. / — Alsónadrágra vetőztem. —f Ing nem volt rajtam. Igy féligl mezítelenül ástam a sirt. Ruhában! nagyon melegein lett volna. Egy! rossz félcipő volt rajtam. v I Amikor a sirt megástam, a ha-i lőttért jöttem. Átfogtam a dere-i kát és a vállamra vettem. A lába elől lógott, a feje hátul. A lábát megkötöztem. t — Hol vette a zsineget • — Ez a zsineg régóta itt vanj Mikor otthonról elhozták az ágyneműmet, ezzel kötötték át. Ott hevert azóta a szekrényen. Csillagos, holdas estén vitte Stark holttestét a szörnyű temetésre Elein Sándor Most kimegyünk az udvarra. -4, Klein pontosan tudja, merre vit-i te a halottat. Sütött a hold csillagok ragyogtak, mikor a félmeztelen gyilkos vitte áldozatát a szörnyű temetésre. — Nem gondolt arra, hogy így fehérben meglátja valaki? l — Nem volt fehér a nadrágom. Kékes-szürke volt. De nem; féltem, hogy meglátják. Éjjel féi kettő lehetett. Senki sem volt fenn. És ettől a helytől minden lakás messze van. Útközben háromszor pihent a halottal. Megmutatja ezeket a he-i Iyeket. Letette a holtat a földre; Már nem vérzett. Pihent egy-két percig, aztán tovább cipelte. —1 Már közel volt a gödörhöz, mikor hallja

v hogy koppant valami. f üt közben kiesett a halott zsebéből az óra Stark Andor órája csúszott ki és láncostól együtt a földre esett; Klein letette a holttestet, az órát bedobta a sir fenekére. Most, hogy szóba kerül Stark órája, kéri a rendőrséget * szíveskedjenek elrendelni^ ássák ki az órát, mert

1 annak ott kell lennie a sírban. > Aztán mutatja tovább, hogy húzta be a holttestet a gödörbe.

1 Utána dobta a botját is, amelyet az iroda fogasáról vett le. Kalapja nem volt az áldozatnak. A! sírba temette azt a régi kopott , pullovert is, amellyel — miután' a sirrai elkészült, felmosta az! iroda padlójáról a vért. — Taposta-e a sírt? — Amikor földeltem, lenyom-; kodtam a földet, amennyire kellett. tapostam rajta! — Nem segített senki? — Magam végeztem mindent. Az ásót, lapátot a palaraktárban

1 találtam. Nem volt bezárva, könynyen kivehettem s magam' ástam' meg a sirt. • . , Megtalálják a sir fenekén Stark Andor éráját A sírnál a helyszíni szemlén arra kéri Klein, hogy ásassák ki Stark Andor óráját, ő nem tudja mi volt az áldozat zsebében, nem nyúlt hozzá, az órát sem vette el. Egy ember leszáll a porhanyó földbe, a sírba. Ásni kezd. Átható hullaszag terjed. A föld átivódott a hullától. Egyszerre egy ceruza kerül elő. Az üzletvezető ceruzája. Ezzel irta alá a zárlatot akkor este. Rövid kutatás után előkerül Stark Andor nagdrágtartója és rácsavarodva az ezüst óra láncostul. A nadrágtartót a kir. ügyész intézkedésére visszadobják a gödörbe, az órát egy detektív a bűnjelekhez csomagolja. Megkerült a rakíárkönyv, nem hiányzik semmi, Elein ezer pengőt elégetett A rendőrség a helyszíni szemle alatt pontos helyszíni rajzot készit. Vémyomok után kutatnak, bűnjeleket keresnek. Fontos uj momentum: a kartárkönyv előkerül. Kitűnik, hogy nincs hiány. Klein Sándor a kir. ügyész felszólítására asztalhoz ül és elkészíti a szeptember 1-1 nap zárlatát. Az egyenleg 1370 pengő. "Klein Sándor elmondja, hogy a gyilkosság után felmosta a pallót, lemosott mindent, a gyilkos szerszámot, a gépkulcsot és megmosta a lavórban, amelynek vizét vagy ötször öntötte ki az éjszaka folyamán. Az alvadt vértől átitatott papirosokat tűzre tette, elégette. Nem tudott elaludni. Reggel az írógépen két levelet irt, hogy félrevezesse Ehrenfeldéket. Stark nevében azt irta, hc>gy 1000 pengőt sikkasztott Hogy pedig ez az ezer pengő valóban hiányozzék, nem volt mit tenni, elégette a pénzt. A detektívek gondosan kiveszik a kályha hamuját, becsomagolják. A gyilkosság utáni reggelen, a mikor az ezer pengő és az áruló papirosok tüze lobogott a kályhában, bejött a szolga, Jóska, de neki nem tünt fel a kora szeptemberi kályhatüz, mert a nyári papirosszemetet máskor is igy égette el Klein. Vérnyomokat fedeznek fel a gyilkos gépknlcson Abban az irodahelységben, ahol Klein díványa van és ahol Stark holtteste hevert, mig Klein a sírt (Folytatása a 8-ik oldalon£