Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-21 / 214. szám

Nyíregyháza, 1930 szeptember 21. * Vasárnap I«I

a évfolyam. 214 sz. POLITIKA! NAPILAP mmmmmmmmmemamam kofe&e* és sw r, rm f. - Kfeí m : ELEK VÜStTSE K. ANDOR Szerkesztőség éa kiadóhivatal cinse : Sséchenví-wt 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : i 39. Po»Uche«u« : Rablógyilkosság áldozata Stark Andor, az Ehrenfeld-fatelep cégvezetője megtalálták Stark Andor elásott bolttestét az Ehrenfeld-fatelepen. — & gyilkos Elein Sándor ismeretlen helyre szökött (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Ami tegnap még csak szörnyű gyanú volt, az mára döbbenetes; valósággá vált. Megkerült Stark! Andor, de már csak holtan, mint egy borzalmas bűntény szeren-f csétien áldozata. A gyilkosság, részletes körülményei még egyelőre hiányzanak, azonban a nyomozás és vizsgálat lassanként re-» konstruálja a szörnyű esemíeny\ pontos lefolyását. Annyi már tény, hogy Starkj Andor az Ehrenfeld fatelep cég-J vezetője rablógyilkosság áldozatai lett s annyi már bizonyos, hogy[ a gyilkosságot Klein Sándor, az!f| Ehrenfeld fatelep könyvelője kö-,vette el. Most már csak az a kérdés, hogy Klein Sándornak vol-. tak-e'bűntársai? Az eddigi jelekből azt lehetet következtetni, hogy ha a gyilkosságot egyedül követ-!' te is el Klein Sándor, a bűnöse-, íekmiény eltussolásában segítőtársai lehettek. ' i A nyíregyházi államrendőrség bűnügyi osztálya tegnap délután már helyszíni szemlét tartott az Ehrenfeld fatelepen és a detek-i tivek rendőrkutyákkal" igyekeztek) Stark Andor holttestének helyét;, kikutatni, azonban teljesen ered•ményteienül. A bizottság ma déli előtt akarta folytatni munkáját., a-i • tán Tibor közölte a bünügyi osz-, •mikor váratlanul megszólalt a rend I táUyal, hogy Stark Andor holtőrség telefonja és az Ehrenfeldl I testét megtalálták. i \ fatelep jelenlegi cégvezetője, Zoi- I A fatelep fuvarosa szolgáltatta az egyetlen biztos nyomot Bogár Mihály 20 éves nyíregyházi lakos, .tehertaligás, aki az< Ehrenfeld fatelep állandó ufvarosa, ma reggel 8 óra tájban bement a, fatelep irodájába és közölte Zoltán Tibor cégvezetővel, hogy eszébe jutott, hogy szeptember 2-án' egy hétfőig vagy keddi napon; akkor, amikor Stark Andor eltűnését először vették észre, látta; reggel 7—8 óra között, hogy Klein Sándor az egyik szin végénéi, arae-» lyik közvetlenül a pala és sz6r~ számraktár mellett van, szorgalmaFolytatása a 6. oldalon Öregség — A »Nyirvidék« eredeti tárcája. — Irta: Huszthy Jolán. Csendesen sétált a szikrázódéig utáni napsütésben, amikor egy lélek sem jár az utcán,amikor csukott ablaktáblák és lehúzott zsaluk; mögött hevernek az emberek, a? emésztés édes, szelid lázában. —^ Ilyenkor szerette a várost. Szintq érezni vélte a város lelkét, mely a házak szeszélyes, egyenetlen sorából, ^a por szúró, meleg szagából, akácok fáradt lombjainak pihegésébői és az ég szikrázó Színeiből szállott hozzá. I Kényelmesen lépegetett a kők'oc-t kákon, igazi öregúr módján, kJ igyekszik most már minél kevesebb zajt ütni a világban, minél messzebbre kerülni az élet tülekedő lármájából, hol oly könnyen osztogatják az ütéseket. Jobbkezében vastag, ezüstfejű fcofját fogta, baljával hátát simogatta mintegyj becézőn a sajgó és szúrós cson-j tokát, melyek oly nehezen hajlottak 'már. Hetvenéves volt. Szá-r raz, vékonytagu öregember, szűri kés szakállal és fáradtan csillanó.^ taaeleg, barna szemekkel. Életében; sok szép és rut dolgot látott már, sok szenvedést és fájdalmat, hisq orvos volt, a halál, könnyek éa nyomorúságok közeli ismerője. —\ Most 'már több, mint egy éve nerqj gyógyított. Csak élt igy szelíden, Illli 11,11 céltalanul ődöngve az utcákon, szóba állott az ismerősökkel, meghall* gatta panaszaikat^ bólintgatott, helyeselt és közben elfelejtkezett a, tnaga titkon őrölő súlyos és alattomos betegségéről. — Azért csak szép az élet miég igy is, — gondolta most —, igy azl árnyékos oldalról nézegetni a kerítések rácsait, bekukucskálni ajó-J szagú, vidám kertekbe, megcsip-j kedni egy-két forró, üde arcocskit, ha elibénk kerül. I Bólintott a saját gondolatára é^ mosolyogva lépegetett tovább. A kórház felé igyekezett, mint mindennap ebédután. A régi jó időbői maradt meg ez a szokása, ami* kor még teljhatalmú parancsnok^ volt az egész hatalmas, kéteme-j letes épületnek. Már tíz éve ennel^ is. Jól emlékszik az utolsó napra^ mikor a meghatottságtól remegvq fogott kezet a fő- és alorvosokkal^ még az ápolószemélyzettel is és utoljára lépett ki a kapun, egy, könnyet nyelt le nehezen, égő, öszszeszorult torkában. Ez a könny, sokáig fojtogatta. Hiába voltak utána a felköszöntők, érdemei* nek méltatása a helybeli újságban^ hivata'os küldöttségek bucsuüdn vözletei^ ő csak keserűen legyin* tett: — Hagyjatok, hagyjatok. Hadd szokjam meg egy kicsit, hogy félretolt ember vagyok már. És lassankint, egy-két esztendő múlva meg is szokta. Arcára valami kedves, jóságos humor költözött. a részvét és megértés elnézd mosolya, mely bölcsen Ítélkezik mindenek felett. Megbocsátotta •már kollegájának, hogy gyors tülekedő irammal küzdötte magát fel, mindenütt éppen arra a hely-* re_ ahol ő állott eddig. — Nem baj, — gondolta szelíd rezignációval —, hadd próbálja ő is. A végén majd csak belefáradj ahogy én. Hanem azért ugy érezte ilyen-, kor^ tointha a mellére ráütöttek votoa gyengén és ettől az ütéstől fájni kezdett valami ott m^lye«^ legbelül. A nap égetően sütötte a másik oldalt, szinte elvakult, amikor a kopogó léptek zajára odanézett.Czakó, a sebészeti főorvos jött; vidám, katonás tartásban, hajadonfővei. _kezében hetykén lóbálva sétapálcáját. — Halló! Kerüljön csak által, ide a jó hűvösre —, kiáltotta felé, Az megtorpant, mint aki visszaszeretne fordulni. Majd alig észrevehetően vállat vont és elszántan' jött át a homoktengeren. — Hogy van, hogy van, kolléga ur? Már h^eg se látná a szegény embert. A kórházba megy, ugy-e? Én is arra felé tartok. 1 Czakó kényszeredetten íasitotta 'meg a lépteit. Magában szidta az öreget, kinek egyéb dolga sincs* toint beleakaszkodni a siető emberbe. JMfcEt 'mehet vele lassan, ácsorogva., amikor repülni szeretne. A hőség elöntötte homlokát, ahogy Magdára, az inspekciós doktorkisasszonyra gondolt, ki már várja azóta őt a kórházkert ejtett padján, a hüs, zöldes homályban. Az öregúr megfogta a karját. — Ne siessen ugy, barátom- Az én csontjaim már nem mozognak! olyan gyorsan. " — Bocsánat. < — Hisz mehetünk lassan is. Félhárom/ — mondta az órájára pillantva. — Ilyenkor a betegekkel még semmi dolga, a műtőben olyan a hőség mint a pokolban, az inspekciósok is alusznak, hát mit i9 csinálna odakint? — Egy komplikált^ rákos operáltat kejl_átkötöznöm, Déletőtt nem volt idő' rá, másra pedig nem bízom. ! — Szép, fiatalos buzgóság — bólintott a másik elismerőn. — Jól teszi. Először a beteg, a kötelesség, a munka és csak azután int magunk. i Hangja kissé prédikáló lett,ezC észrevette, mire zavarodottan, restellkedve elhallgatott. Utóbbi időben többször észlelte magán ezt; az oktató hajlamot, ami észrevétlenül. a magárahagyatottság bő idejében fejlődött ki benne. Megállott és lassú, tempós mozdulattal nyújtotta a kezét. ^ — Hát Isten vele, kedves kolléga. Előre engedem, mert nem tudunk lépést tartani- Az én sétám Őszi divatcipö uj Krokodil-, gyík-, béka-, antilop- és sevró anyagból remek választékban beérkeztek. — Gyermek iskolacipők, intézeti leányka cipők és torna cipdk kiváló minőségekben raktáron. — Sárcipők, komodclpők és harisnyák nagy választékban lUichienberg Sándor cipőáruházában Nyiregyháza, Zrínyi Ilona-utca 1. 5526 Telefon 351. szám. Efifves szám ára 18 fillér