Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-09 / 180. szám

jtfrtffflVEK. 1930. augusztus 9. á sorvadó trieszti kikötő éjjeli csendben Alkonyodó nap utolsó bucsusugarát küldte a kopár Triest fensikra. Adria ünneplő megezüstözött kék ruhájában... te

n" ger... s lassan kigyulltak a világítótornyok messzibe kereső fénycsóvái. S mindjobban elkanyarodott. uj fénypontok gyúlt áV ki az olasz part mentén! Lüktető esti élet, ép oly fényes, ép oly sokatigérő és kevesetadó, mint egy modern nagyváros. Jazz, olasz bene, egy eldugott kis uton. Cigányzene. Vártam valami szebbet, mesét Ígérőt, hisz Velence előkapujában voltam. S megindultam a hosszú városon keresztül a móló feléBejártam a mult évben Génuát, Marseillet, s mindig ezt találtam: az alvó éjjeü kikötő, a nappal morőzus hajó, éjjel beszédes s nem csalódtam. Mozdulatlan fekete árnyak... a hajók sötét silhouettjei csendesen, halottan nyúltak el s oly lustán, bámultak a csillagos Itália egére... Aludt a kikötő, csupán őrök, fasiszta járőrök jártak, a rendes igazolás után, nyugodtan udvariasan utamra engedtek. Messze a móló végén rakodtak... német hajó. A hajóskapitány köztük s barátságos köszöntés után megindult a diskurzus. Kevés beszédű, zárkózott ember volt, mint aféle tengerjáró öreg fóka. Vizet hoztak! Mint aféie »kezdő« riporter meginterjúvoltam. — Kapitány ur, régen járja a tengert? — Vagy 25 éve. — Mondja uram, — kérdeztem újra — változik a kereskedelem

1 képe. például Triest képe, milyen volt a háború előtt s milyen most? — A régi Triest — válaszolta — a nagy Monarchia életképes, nagyforgalmu kikötője volt, ma talán Itália másodrendű kikötői vonalára sülyedt. — Mondja uram — szakította meg a magyarázatát —, tudják önök. milyen okot eredményezik eme megállapításom ? — A szerény meggyőződésem — válaszoltam —, Trieszt elvesztette igazi érdekszféráját, kereskedelmi hátterét, a st. germaini béke »diadalma« Ausztria Wien— Triest-i vonalát két határral húzta át. Rosenbachnál és az itáliai uj határ, kettős szám, S. H. S. kereskedelmi rá nem termettsége, örökös nemzetiségi kérdés az aggódás, hogy Ausztria esetleg megerősödik ! í ' Ez volna az egyik gondolatkomplexum, a másjk s a többi, Ausztria elvesztette iparának nagyon kifejlett medencéjét, Csehországot, amit a mai követségi köztársaság produkál annak 75 százalékát a szomszédos államokabszorbeálják. Tengerentúlra minimális az export. Triest ma importkikötő! — Igaza van, sőt kevesebb. Itália szempontjából csak tranzit szerepe van, tehát röviden mondva Triest visszafejlődött. Nagyot szippantott a rövid angol pipából s megérintette ujjával az öreg viharvert tengerészkalap' ját... Jó éjt uram, ha utja Fiume felé vezet, az még szomorúbb, ott uj kikötőváros épül, Susak, majd délen Spalato, ezek elviszik a régi magyar kikötőváros forgalmát. S én is útnak indultam kissé csüggedten, fájón, mert hiába, Itália irredenta a maga nemében fenséges és szent eszme, de a sMare Nostro« kérdésében túlhaladt a határon. A Kárpátok övezte zárt gazdasági medencétől,, majd a Duna vonalától (Passau—Wien) az olaszok elvették a nyilt kereskedelmi kapunkat. Eme szomorú képben nyer magyarázatot »a szláv korridor««, természetesen, ez nem kereskedelmi probléma, de ezáltal megoldotta volna Csehország a kikötő problémáját is. Feleletet nem találtam Triest jövő sorsára. Egy wieni beszélgetést kell idéznem, hogy mégis reményhez juthassunk. A wieni olasz kereskedelmi attaché, amikor érdekesen fejtegette Ausztria és Olaszország egymásra utaltságát, Magyarországról is beszélt. A beszéd folyamán felmerült a klagenfurti—tarvini autóut, amely Grácon, Nagykanizsán át vezetne. Azon nem akarok vitatkozni, az ut mennyiben lehet »kereskedelmi«, mennyiben stratégiai. Békében minden ut a kereskedelmi, egy hadjáratban a hadműveletekre ® szánt erők mozgási lehetőségeit emelik. Eltértem a témától, de ezt csupán azért emiitettem meg, hogy megértsük, miért hajlandó Mussolini — mint mondta a wieni attaché — Ausztriának rekompenzációt adni, — ezért az utért. A rekompenzáció kissé hihetetlen, Triestet szabadállammá nyilvánítaná az olasz kormány és Déltirolból is átengedne egyes részeket — Ausztriának. Merész kijelentés, de Triest egyetlen normális megoldása. Ezen gondolatokkal hagytam el a kikötőt s felkelőben volt a nap uj szinek, uj színjátékba kezdett a hajnal. A messzi kék horizonton lassan felemelkedett a patyolattiszta ködfátyol s felismerni véltem Miramare hófehér, varázslatos kastélyát... ! A vonatom is indult reggelre... Velence felé... T. Szávíts István. Mi inditotta az emberiséget arra, hogy feltalálja és hasznára fordítsa a gyorsírást A gyorsirás nem a mai kor szü lőtte, nem ma találták fel, hanem már nagyon régen. Valamikor az őskorban, az írás feltalálása előtt, az emberek gondolataikat élő szóval közölték embertársaikkal. Később a müévehség terjedésével azonban szükségét érezték az emberek annak, hogy olyan jeleket használjanak és alkalmazzanak, amelyeknek segítségével gondolataikat embertársaikkai közölni tudják anélkül, hogy azt élőszóval mondják el. Feltalálták tev hát az Írásjegyeket. Az írásjegyek feltalálása után, amikor a politikai élet is .jobban kezdett élénkülni, a közönséges írás már nem volt elegendő, — mert ezzel csak gondolataikat tudták megörökíteni az emberek de az élőbeszédet leírni képtelenség volt — arra, hogy kielégítse az emberiség vágyát. Mindinkább arra kezdtek törekedni, hogy az élőbeszédet rögzítsék le abban a pillanatban, amikor kimondatott, arra törekedtek, hogy amint Balogh János írja a »piUanatszülte lelkesedés legszebb termékeit a szónok ajkairól elröppenő szavakat leírhassák, azokat a távollevőkkel közölhessék«, arra törekedtek hogy olyan Írásmódokat találjanak fel és alkossanak meg, amelyek segítségével a leggyorsabb, a legszáguldóbb beszédeket is le lehet írni és ezáltal meglehet örökíteni az utókor számára. Nagy szükség volt erre. A parlamenti élet, a politikai élet nem tudott volna olyan nagymértékben kifejlődni, ha nincs gyorsirás, — mert ez lehetővé tette, hogy az állam középpontjában, a fővárosban elhangzott, s az egész nemzetre, az egész államra vonatkozó törvényeket, határozatokat azok is szóhüen olvashassák, hallhassák és megismermessék, akik messze laktak tőle. Abban az időben még nem volt a technika ugy kifejlődve, mint ma. Akkor a közlekedés, az utazás nagyon nehéz, körülményes volt. Éppen ezért érthető, hogy nélkülözhetetlen szükség volt a gyorsírásra már az ókorban is s csak ennek köszönhető, hogy a politikai élet felvirágzott. Ennek az eszmének a megvalósításán még a Krisztus születése előtti időkben fáradoztak az emfoerek s hosszú évszázadoknak kellett eltelni addig, amíg a gyorsírás tényleg betöltötte azt a helyet, amelyre már az ókorban szánták. Akkor még olyan kezdetleges volt ez a művészet, hogy az élőbeszédet igazán művészét volt szóhüen közölni, illetőleg leírni. Nem igy azonban most, amikor a gyorsirás, különösen az utóbbi évtizedekben olyan rohamosan fejlődött és 'virágzott fel, hogy ez alatt a pár év alatt hatalmasabb eredményeket mutathatunk fel vele, mint évszázadokon át, — vagyis amilyeneket évszázadokon át nem tudtunk felmutatni, mert ma már a mai egységes gyorsírással olyan gyorsan is tudunk és lehet is írni, amilyen gyorsan beszélni sem lehet.. Major Ákos. Hollywoodi terefere Szakértő- nyilatkozat a kabátperben. Az idei kánikulai időjárás és a hőhullámok megteremtették a nyári problémát: a kabátta" lanság problémáját. Szabad-e az utcán a férfiaknak kabát nélkül járniok? Igen-e vagy sem? Azöszszes divatférfiak és szakértők nyilatkoztak már a világsajtó hasábjain, de igazi, pártatlan és objektív nyilatkozatot még nem olvastunk. Most azonban ez a nyilatkozat is elhangzott, még pedig egy világszerte elismert arbjter elegantiarum ajkáról. Adolphe Menjou-t, a világ egyik legelegánsabb színészét tudvalevőleg a Metro-Goldwyn — visszaszerződtette Hollywoodba és a kiváló művész nemrégen érkezett meg Amerikába. Éppen akkor dühöngött odaát a legerősebb hő" ! hullám és ez ugy látszik Ameriká. ban is megteremtette a kabátpert, mert Adolphe Menjou-t megérkezése után rögtön meginterjúvolta egy újságíró éppen ebben az életbevágó kérdésben. Adolphe Men. jou szakvéleményét a következőkben foglalta össze: — Ha egy munkással találkozom, aki meztelen karokkal és mellén nyitott inggel járkál, vagy esetleg mezítláb áll a kertjében ezt megfelelőnek találom a foglalkozásához mérten. Ugyanez az öltözék azonban egy irodában nagyon kellemetlenül érintene. A fürdőruha igen helyénvaló az uszoda. ban

v a pyjama a hálószobában, de minden más alkalom nyakkendőt, gallért és kabátot követel. Ha valaki azt akarja, hogy gentlemannek nézzék, annak az utcán kabát nélkül megjelennie nem le" het. Az ember nem lehet gentleman bizonyos kényelmetlenségek és kötelezettségek nélkül. Lon Chaney súlyos beteg. Lon Chaney — mint Hollywoodból jelentik, — súlyos beteg lett és igen nehéz operáción esett keresztül. Az operáció azonban sikerült |és a kitűnő színész már a gyógyulás utján van. Természetesen, a hogy a beteg állapota jobbra fordult, megindult a beszélgetés és tréfálkozás Lon Chaney felől. Első látogatója a kórházban Toc$ Browning volt, a Metro-Goldwyn rendezője, aki Lon Chaney filmjeit szokta rendezni. — Hogy érzed magad, Lon? — kérdezte a rendező a beteget a hollywoodi pletyka szerint. — Köszönöm, — felelte állítólag Lon Chaney, — még mindig jobban, mintha te rendezted volna iezt a nagy jelenetet. Lon Chaney betegségéről különben senki sem tud bizonyosat. Miután ő a legalaposabb színész, Hollywoodban el van terjedve az a hit, hogy nem is volt beteg, csak azért operáltatta meg magát, hogy legközelebbi szerepének nagy jelenetében éiethiven tudjon játszani. A rendezők ^'foglaltsága... Hollywoodban most lázasan folyi*. a munka. Most készülnek a jövő szezon szenzációi és igy természetesen minden rendező, minden színész percekre kiszámított programmal dolgozik. Amiről a műtermi kantinokban a következő kis történetet mesélik: King Vidor a Henry-bar egyik páholyában ül, amikor odalép hozzá Clarence Brown, a Metró— Goldwyn másik vi'ághirü rendé, zője: f — Szeretnék veled valamit meg. beszélni, Vidor 1 — mondja. Van holnap időd? — Holnap ? — gondolkozik King Vidor. — Nem. holnap motívumokat keresek a Canyonban. — És pénteken délben 12 órakor? — Akkor.. — gondolkozik King Vidor — akkor... rendezői megbeszélésem van a ruhatárossal és az építésszel. — Hát... mondjuk, a jövő hét szerdán délelőtt? Erre King Vidor már a naptárát vette elő és onnan állapította meg, hogy ezt a napját a tonmixer és a zeneszerző foglalták le. Most már Clarence Brown is elővette a kis naptárát és onnan keresett dátumot. ' — Hát, mondjuk, mához két hétre délután 4 órakor? King Vidor nagy komolyan lapozott egyet a naptáron és igy válaszolt : — Sajnos... akkor sem találkozhatunk... mához két hétre délután négy órakor — egy temetésre kell mennem... OIcsö nőikalap kiárusitásí Miután a nyári szezon befejeződött, a raktáron levő elsőrangú minőségű divatos bortni, lószőr és szalmakalapokat rendkívül olcsó fél árak mellett kiárusítja a WALTERNÉ KALAPSZALONJA Luther-utca 20. szám. Lovas Kovács ház. Az általános, nagy árleszállítás csak 15 napig tart! Tanulólányok felvétetnek