Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-24 / 191. szám

1930. augusztus 24. JSíIrFRYIDÉK. még annyi szabad időt sem enged cselédségének, hogy azok a téli esti tanfolyamokon résztvehessenek. Pe­dig ma már nem elég a béresnek csak annyit tudni; »ha esik az eső, az eresz alá álljon«, mert akkor a régi jóhirét vesztett magyar buza sohasem éri utol a »Manitóbát«. Nyírbátorban Heiser Mihály polg. isk. lelkész-igazgató és Baloghy László főjegyző a községbeli tanitókkal, orvosokkal ügyvédekkel felváltva tartják a mű­soros szórakoztató és ismeretter­jesztő előadásokat. És rendre sorolhatnók fel annak a 112 községnek és 77 tanyának, — hol népművelési tanfolyamokai és előadásokat rendeztek a tél fo­lyamán, — lelkészeit, orvosait, jegyzőit és tanitóit, kik valameny­nyien a magyar falu és tanya kul­túrájának igazi misszionáriusai, de nincs terünk egy újságcikk kere­tében arra, hogy mind a 797 elő­adó áldozatos munkásságát név szerint is méltathassuk. Az előb­bieket is csak különleges tevékeny­ségük felemlítése kapcsán nevez­tük meg. Több községben a falu intelli­gens társadalma közadakozás­ból rádiót, vetítőgépet, harmo­niumot, gramofont szerez be és adományoz a népművelés céljaira. A várm. központi bizottság fel­hívására, a tél folyamán a magyar ipar pártolásáról 278 előadást tar­tottak a népművelők. Vájjon ki vonja kétségbe, hogy ha egy ilyen mozgalomnak közgazdasági • és nemzeti szempontból elvitathatatlan nagy fontosságát a társadalom min den rétegébe belevisszük és tuda­tossá tesszük, annak hatványozott A csizmadiamester talpig akkurá­tus ember. Meg sem ízlelte a fo­gadásos bort. Külön rendelt magá­nak itókát. De ki se mozdult a belső harmonikás szobából, nehogy némi siponkodással vádoltassák ... Tizenegyre járt az idő, amikor elindultak a fogadást eldönteni. Azt kikémlelni, hogy tegnap este a csabai biró ásatta vermet ugrotta-e át dicsőséges bravúrral Bődi csiz­madiamester, vagy a Hancsák moz­donyvezető kéményének az árnyé­kát ? Bődi mester előljárt a döntőbi­zottságban s már a harmadik ház­nál előre tekintett. — Hol az árnyék, vitézek ?... Árnyék nem mutatkozott, mert a nappali nagy vihar ledöntötte a Hancsák-ház magas kéményét. — De árok sincsen 1 — bizonyít­gatták. — Volt az éjjel ! — beszélt meg­győződéssel a. csizmadiamester, — csakhogy a furfangos biró betöltet­te !... A fogadást megnyertem !.. . Következett a szakszerű vizsgá­lat, mely megállapította, hogy a kéményt a vihar ledöntötte és azért nincs ma este. árnyék. De a mestert nem bírták meggyőzni. — Mondván mondom, hogy ti a tehénből csikót beszélnétek ki 1 Ké­mény nélkül csináltok kéményár­nyékot I... Igyuk meg a borokat, mert ki lévén fizetve, csak az én magzatomnak van igaza, mondván: hogy : édesapám, megfiadzott a baj !... ;, Másnap a régi, érdemes paraszt­bírót majdnem egyhangúlag ismét biróvá választották Rákoscsabán és nemes Bődi E. András minden hajszálát letépte volna a feje búbjá­ról, ha lett volna haja, mert neki csakugyan ismét megfiadzott a baj I... . . . , sikere elmaradhatatlan. Ugyanez az utja és módja pl. a mezőgazdasági termelés és értékesítés számtalan kérdései sikerének is. Mert hiába vannak a legkitűnőbb szakköny­veink, szaklapjaink, irott törvé-. nyeink, szabályrendeleteink, hiába­való a napi sajtónak, és minden or­szágos szervezetnek és intézmény­nek minden propagáló erőfeszítése, ha a falu és tanya népének szánt ismereteket nem a nép hivatott ve­zetői juttatják el hozzá, a neki meg*­felelő formában és feldolgozásban. E célra pedig egyedül a népműve­lési ismeretterjesztő előadások a leg alkalmasabbak. Meg kell említenünk befejezé­sül, azt a sajnálatos tényt is, hogy *még mindig van a vármegyé­nek 23 községe és 33 (iskolá­val biró) tanyája, hol ezidősze­rint még semminemű, népmű­velési tevékenység sem indult meg és ahol a vezetők között senki sem akad, aki a népművelést népe és nemzete iránti kötelességének is­merné. Azokban a községekben valószínűleg minden a legjobb rendben megy és nem hallják, nem érzik a nemzet fájó jajkiáltásait, mely kényelmüket megzavarná. Pe­dig valamikor is a patópálok lába alól csúszott ki a hétszilvafás ezer­éves magyar humusz I Úti emlékek Itthon vagyok! Már teljesen be­illeszkedve az itthoni élet csen­des lüktetésébe. Érdekesek az em­berek! Ismerőseimnek — mond­hatnám számtani pontossággal vett — 50 százaléka azt állapította meg rólam, hogy »hiztam« és »jó szín­ben® vagyok, a másik 50 százalék meg azt, hogy »fogytam« és »tö" rődött« vagyok. A társadalmi vám­mázsálás mérlege tehát — egyen­súlyban van. Ezzef szemben a haj" szálpontosságu automata-mérlegek súlygyarapodást mutató számai kö­zönséges tévedések, mert minde­gyik tábor rendületlenül kitart a saját csalhatatlan megállapításai mellett. El is határoztam, hogy többé sohasem állok mérlegre, ha­nem ismerőseim megállapításának egyenlegéhez hozzáadok két és fél kilót, és az igy nyert szám lesz testem súlyának abszolút mérték­száma. Ettől függetlenül, a lel­kembe zsongó emlékek közül pa­pírra kívánkozik néhány, — le is irom sorjában. Ausztriának egyik legnagyobb villanytelepe a gaisfeldamsteini u. n. Teigitsch—Kraftwerk. Hét szál dróton napi 50000 voltos árammal látja el Steiermark háromnegyed részét és ebben Gráz-ot és a Sem­meringet, kilowattonkinti 25 gro­schnis árammal. Három óriási turbina fejleszti ezt az áramot, ame ilyet a Teigitsch vize hajt ugy, hogy három, egyenkint 176 cm átmérőjű csövön zuhan le a viz 500 méter magasból 25 km sebességgel a tur­binákba. A fogyasztó a kilowat" tonkinti egységárhoz még az égők száma szerint számított pótdíjat fizet, de igy is alig fizetnek fél­annyit az áramért, mint mi. Az olcsó áram titka a >nveisze Kohle« a »fehér szén«, (igy nevezik szom­szédaink a vizi erőt.) Nekünk »fe­kete szénnel« kell dolgoznunk és _ — Trianon miatt — ezt is drága | pénzen kell megvennünk. Egy osztrák hangversenyt hall­gattam végig. A kardalok rendjén sor került a »DeutschIand, Deut" schland über alles«-re és a »Wacht am Rhein«-re. A közönség szinte vadul tomboló tapsviharral tüntet­te ki az egyébként nagyon vitatha­tó értékű zenei teljesítményt és ebből megállapítottam, hogy az »Anschlusz« lelkileg teljesen és megdönthetetlenül készen van. — Hogy a hóhérbékék ellenzik ez idő szerint, az roppant jelentékte­len, másod- vagy harmadrangú kér­dés. Ma már az sem számit, hogy Ausztria lakossága 96 százalékban katholikus. A hangversenyen egy deutsch-böhm ült a szomszédom­ban. Ezekből e'ég sok él Ausztriá­ban. Nem tapsolt! Meg is kérdez­tem, hogy nem híve az Anschlusz­nak? — De igen — mondotta —, mert hiszen Csehszlovákia a legjobb esetben is pár évtized alatt össze­omló politikai fantom, — de ma olcsóbb csehszlovák állampolgár­nak lenni, — mint jóvátételi terhek alatt összeroskadó nagynémetnek, íme a konjunkturás nacionaliz­mus! Hazafelé jövet megpihentem a Balaton mellett. Utókurának fel­séges a Balaton, — de lelki utó" kúrának fájdalmas. Csupa ellen­mondás itt az élet. A parti sétá" VÁR OSI MOZGÓ. •.^••aaBmHKanam Szombaton és vasárnap, augusztus 22., 23. és 24. Előadások mind a háiom napon 3, 6 és 9 órakor Pénteken és szombaton a 3 órai előadás félhelyárral! chaplin zoro-huru BUSTER KEATON lépnek fel. 3 órás viharos kacagó orkán! 30 felv. át nevet! Egy páratlan alkalom, amikor elfelejti minden gondját-baját. Részletes recept: 1. CHAPLIN A CIRKUSZ HŐSE, 2. ZORO-HURU KALANDJAI. 3. BUSTER MINT GENERÁLIS. Három rendkívül mókás kaland 30 felvonásba, 3 feledhetetlen órán keresztül Tekintettel a viharos érdeklődésre, saját érdekében cse­lekszik, ha már most gondoskodik jegyéről. Ha előre váltja jegyét, duplán fog nevetni, jó helyet fog kapni, nem kell tolakodni. Intézeti felszerelések! Fehérnemtiek, paplanok, matracok, törülközők, harisnyák, zsebkendők, elő írásos sötétkék szövetek leányok részére, fiuszövetek. Elő­írásos egyenruhák, fel­sőbabátok, lölousok mér­ték után készítve, nagy választékban, legolcsóbb áron szerezhetők be: Ungár Lipót áruházában Nyíregyházán, Luther-utca 4. szám. Telefon 63. — Alapítási év .1871. nyon örökégő mécsesek figyelmez­tetnek bennünket trianoni rabszol­gaságunkra és idegen járom alatt sínylődő magyar véreink keserű tragikumára — este meg az elő" kelő éttermek parkettjén egymást tiporva-gázolva vonaglik a tangó ritmusára és a saxofon bugására a balatoni nyaralók szédítő forga­taga. Van is ott trianoni bánat?!! Ugy járja itt a táncnak aüg ne" vezhető, kifejező reflexmozgás pi­hegő reszketése, mintha mi vol­nánk a világ leggondtalanabb népe. A nótabeli kislány már nem sir a Balaton partján, és nem sirna ott senki sem talán még akkor sem, hogyha szegény széttépett hazánk a mostani területének egytizedére zsugorodnék — a fő a jazz. A he" donizmus lobogó oltártüzei mel­lett alig-alig pislognak a nemzeti fájdalomra emlékeztető mécsesek. A tó azonban olyan gyönyörüszép, hogy ezerváltozatu mosolygásával feledtet minden fájó ellenmondást. Ha ez a tó Karinthiában volna, az egész világ zengene az osztrák idegenforgalom reklámjától, — ne" künk csak arra jó, hogy minél több pénzt csavarjanak ki a balatoni nyaralókból. Mikor odaérkeztünk, eí akart bennünket riasztani zor­don fönségével, de búcsúzásra, — mint a hódolatot követelő kacér; nő — feltárta minden báját és a Kenese felől elkanyarodó vonat kerekeinek zakatolása közben, el" merengve a ragyogó tótükör tűn" dérjátékában ugy éreztem, hogy a Balaton kiváló Ady-interpretáló, — mert nagyszerűen szemléltette a mély értelmű verssort: — »Szere" tem megcsókolni azt, aki elmegy.« I g S Nagy Vilmos.

Next

/
Thumbnails
Contents