Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-06 / 151. szám

Nyíregyháza, 1930 julius 6. * Vasárnap I»I« évfolyam. 151. s2. E3Sf(vet*»l árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 58 P. Negyedévre 7'50 P. - KSalúu±vis«lőkivek és tanítóknak 20®/* engedmény Alapította : JÓBA ELEK FeMfe s«erke«i«: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 39. PoaUcbeque 29538 ionsHB«RHnnawMHHBHMn Tiz év utáni szemle Trianon felett Irta: Pillér József Ha széttekintünk az egész világ kontinensén, jóleső érzéssel álla. pitható meg, hogy — a kisántánt államait kivéve — nincs egyetlen müveit állam sem, amely a trianoni szerződés fenntartását szükségesnek tartaná, vagy hogy az európai békének a Páris-környéki szerződések képeznék alapját. Ellenkezőleg ezekben látják a jövő háborúk veszedelmét. A népeknek ezt a lelki metamorfózisát az igazságnak önmagában rejlő asszimiláló ereje hozta létre. A magyar nemzetet a békeszerződések közül a trianoni érdekli legközvetlenebbül, amelyre vonatkozóan egyeseknek még mindigaz a téves véleménye, hogy a nagyhatalmak közül a franciák előtt még nem eléggé érett a magyar-trianoni ügy a megoldásra, holott éppen itt, már tiz év előtt maguk a fran ciák által mégpedig nem is kávéházi asztaloknál —, hanem a nemzeti parlamentben hivatalos auktorok megállapították, kijelentették. elismerték és bizonyították, hogy a trianoni szerződés nemcsak igazságtalan, de embertelen és istentelen cselekedet. Erre mondta Briand: Mind igaz, amit az előttem szólók mondottak, mert utólag megállapítást nyert, hogy nem a magyarok okozták a háborút. Ezen történelmi jelentőségű tény minden további igazolás nélkül teljesen megérlelte a tévedéseken, rágalmakon felépített trianoni szerződést nemcsak revízióra, de teljes komplexumának megdöntésére. Hogy a magyar nemzet ezt tudomásul sem vette, tiz év óta önmaga javára fel nem használta, erről igazán semmi más hatalom nem tehet. Hogy a magyar nemzet ezek után is. tiz éven át mint háborút okozó bűnöst hagyta magát ideoda hurcoltatni, diktátumokat hagyott önmagára oktrojálni, csak nemtörődömségének tudható be. Az úgynevezett titkos diplomácia fúrhat, faraghat, kombinálhat, boszorkánykonyháján bármit kotyvaszthat, de olyan megdönthetetlen, sziklaszilárd, meggyőzőbb, átütőbb erejű bázist, mint aminőt a francia parlament a fentiekben a magyar nemzet alá adott, nem hozhat létre soha. Ezért kellett volna erre az alapra helyezkedni, már csak azért is, mert az idő halad, a viszonyok változnak és azok az érdemes francia politikusok, a kik a fenti megállapításokat tették s ezzei a magyar igazság mellett mint koronatanuk vallomást tettek, elkerülhetnek pozíciójukból, uj emberek léphetnek helyükbe, akik nem is fognak tudni elődeik kijelentéseiről, megállapításaiból s ezzel a magyar nemzet leg-? erősebb támaszpontját veszíti el: Kiesik kezéből a kard, mellyel a trianoni gordiusi csomót ketté szelhette volna. Ezért nagy kár és végzetes veszedelem rejlik abban, hogy a magyar nemzet nem ez irányban orientálódott; e helyett a trianoni szer'' ződés ugy jogi, mint politikai jelentőségét minden más népnél legjobban túlértékeli. Merevebben ra« gaszkodik hozzá, mint akár a kisántánt államai, amelyek halomra tördelték össze a szerződés szám1 talan rendelkezéseit, bár kifelé erősen hangoztatják, hogy a trianoni szerződés sérthetetlen. És ezt a kétszínű játékot már tiz éven át szabadon űzik, mert nem vonja érte felelősségre senki. A magyar nemzet mégcsak fel sem veti a kérdést: hogy ha olyan nagyon megszeghetetlen az a trianoni szerződés, hol van akkor a Ru" szinszkónak szerződésileg biztosított autonómiája? Hová lett, ki sikkasztotta el a szerződés ezen határozott rendelkezését? Az a védekezés, hogy Ruszinszkónak nincs az autonómia kezeléséhez megfelelő számú értelmisége, el nem fogadható; hogy van-e, nincs-e, — semmi közük a megszállóknak, — mert a szerződés semmiféle feltételhez nem köti ezt a jogot; nem determinálja, hogy csak akkor, vagy akkor, ilyen, vagy olyan körülmények mellett léptethető életbe az autonómia, hanem fenntartás nélkül adta meg azt ruthén nyelvű testvéreinknek, tehát semmiféle rabuüsztikával elsikkasztani nem lehet. Avagy hová lettek az úgynevezett kisebbségi önrendelkezési jogok, amelyek sine kvánonját képezték annak, hogy a trianoni szerződést kicsikarhatták? Miért nem gyakorolhatjuk a kisebbségekhez tartozók állampolgári jogukat ? — Vallásukat, kulturájukat, nyelvüket miért nem gyakorolhatják szabadon? Miért korlátozzák a szabad iskoláztatást? Miért veszik el a benszülöttek földjét és miért üldözik ki az évizedek óta ott honosságot és illetékességet szerzett őslakókat azon a cimen, hogy nem illetékes állampolgárok? Miért hárították át a későbbi paktumokkal a szerződésben reájuk rótt fizetési kötelezettségeket egyedül a magyar államra? Mindez egyenként és összesen flagráns megszegése a trianoni békeszerződésnek, — mégis ők hirdetik a szerződés sérthetetlenségét. íme, tele van a fejük vajjal, mégis a napon járnak, a magyar nemzet pedig, amelynek fejét az igazság dicső glóriája övezi, nem mer a bezárt kriptából hangot adni. Vájjon van ebben az elnémultságban okosság? Ebben a védelemnélküliségben észszerüség? — Avagy hiszi-e valaki, hogy ha a magyar nemzet annyi rést ütött volna a szerződésen, mint a kisántánt államai tették, fel nem háborodnának s parlamentjeik uniszónó tele nem kiabálnák az egész világot? Hogy hallgatnának? Hogy Hnem tiltakoznának? Ezzel szemben a magyar parlament a kisántánt részéről elkövetett merényleteket mégcsak tudomásul sem vette. Tiz éven át a trianoni szerződést a parlament plénuma szóvá sem tette. E helyett elkopott frázisokat han goztató okoskodásokat hallunk; többek közt, hogy dobbal nem lehet madarat fogni! Nagyon szép mammutszerü túzokot fogott a nemzet pianissziójával Genfben, Hágában, Parisban a fizetÓ6Í terhek elvállalásával, a milliárdokra: menő magyar követelések elengedésével. Igen, valamikor, amikor mégfa> ekével szántottak, a diplomáciai iratokkal futárok szaladgáltak, talán hasznos volt megszívlelni a nagy dobra vonatkozó epitátumokat, de ma, a rádió világában csak azt hallják meg, aki a rádión keresztül érintkezik a világgal. Ma ez a legnagyobb dob, és aki ebbe nem mer belekiáltani, hoppon maradhat egész életére. Ilyen körülmények között, a magyar nemzet szordinózott hangja mellett természetes, hogy fennállhat a trianoni szerződés és egyoldalúkig élvezheti a kisantant annak előnyeit nemcsak egy másik tiz évig, hanem mindaddig, amig hurokjával az utolsó magyart meg nem fojtotta, ki nem irtotta ugy a Csonka földön, mint a megszállott területeken. Mert ki tagadhatná, vagy ki nem látná a figyelmes szem'élők közül, hogy nap-rap meglett ez az irtó hadjárat folyik ellenségeink részéről? Tagadhatatlan, hogy parlamentünkben sok jóakarattal sok szép, jó és hasznos dolgok jöttek létre, de mindez csak bagatell jelentőségű a trianoni szerződés viszonylatában. Honatyáink közül többen ki is szállottak választókerületeikbe, hogy beszámolót tartsanak, csak kár, hogy egyik sem szólott arról, "hogy mit tett a trianoni szerződés legyengitése érdekében; pedig ez volna a legtöbb elismerést éraemlő cselekedetük. Még sem emiitette egy sem, hogy az ellenséges parlamentekben elhangzott magyarellenes rágalmakat idehaza a parlament szine előtt miként verte vissza s azokkal szemben miként állította a világ közvéleménye elé a magyar igazságot. Mert a földmives az eke mellől, az iparos a műhelyéből, kereskedő a pult mellől, tisztviselő az Íróasztal mellől hiába kiáltanák, hogy ez sem igaz! hogy az sem igaz! hogy ez az igazság! vagy az az igazság! senki sem hallaná meg; de a parla" ment fórumáról elhangzott igéket a rádió szárnyain keresztül minden illetékes fül meghallaná s a lelkekben a magyar igazságot kijegecesitenék! i Igaz, hogy még nem olvastunk olyan esetről, hogy egy ilyen beszámolón előállott volna egy, honfibútól dagadt választókebel, aki azt mondta . volna: Hát bizony szép, szép mindaz, amit szeretett képviselő urunktól hallottunk, — hanem reményeim csírázó vetésére mégis csak az szolgáltatta volna a m'ájusi meleg esőt, ha azt is elmondta volna híven szeretett kép\ iselőnk, "hogy szavalattyával menynyivel emelte feljebb a trianoni kripia ajtaját? Dehát erre talán nem is jutott volna idő, de meg el is nyomták volna az: éljen! éljen! kiáltások, meg a bankettek pohárköszöntői. Szemle utján, mélyére tekintve a dolgoknak, megállapítható, hogy minden feltétele és lehetősége megvan annak, hogy a magyar nemzet erkölcsi erejét nyíltan és sikeresen latba vesse Trianon ellen. És nincs Magyarországon olyan ember, aki ezen megállapítással szemben ellenérveket tudna felsorakoztatni, melyekkel indokolttá tudná tenni a' nemzet dermedtségét, ami olyan képet mutat, mintha egy nemzet önmagát Ítélte volna halálra. Avagy talán a miattunk szégyenkező őseink szellemeit vádjuk a túlvilágról, hogy ők kiáltsak a nemzet fülébe: Talpra magyar! — Hogy ők oktassanak kí arra, hogy szerződés és szerződés között kir lömbség van! Hogy az olyan szer" , ződés, amelynek megkötésénél nem csak mind a két szerződő fél, de az igazság is a zöldasztalnál ült, más elbírálás alá esik, mint az olyan, amit ugy hoztak létre, hogy az egyik szerződő félt az igazsággal együtt kizárták a tanácsteremből, mint ahogy Trianonban történt. Ez utóbbi esetben nem hallgatást parancsol az egyoldalú diktátum, hanem a jog fegyverévei támadásra jogosít. E jogával éljen a magyar nemzet. Ezt annál inkább kötelessége haladéktalanul megtenni, mert igazságához az igazoló, mentő koronatanukat maguk az ellenfelek szolgáltatják, — akik már előre vallomást tettek a magyar igazság mellett. Dolores del Rio Rod la Roque Feltámadás Verebes Ernő Lya Mara Gigányb Méiföxs, kedden « TFés*ossi Moxlben Egyes szam ara ÉS fillér