Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-31 / 172. szám

JNfVfUTIDálC. 1930. julius 33. Középeurőpa és az agrárértékesités Irta: Dr. SCHANDL KAROLY, ny. államtitkár, országgy. képviselő Amerikának és a tengerentúli or­szágoknak versenye elegendő ok arra. hogy a legnagyobb aggo­dalommal tekintsünk a jövő elé és keressük azokat a módozatokat amelyek ugy a belső, mint a külső értékesités megoldására alkal­masak. Az európai agrárállamok, de az összes európai államok is kényte­lenek lesznek, ha nem is szoro­sabb kapcsolatot, de valami gaz­dasági vámszövetséget létrehozni. Nem vagyok hive Pán-Európá­nak. A nemzeti jellegnek, a nem­zeti határoknak kiküszöbölését kép telenségnek, utópiának tartom. Akármennyire erőszakolnak külön­böző nemzeteket egy ország hatá­ria közé, azok a maguk nemzeti különállását megtartják. Példa er­re a szerbek és horvátok erősza­kos egyesítése. Nagyon jellemző ellenben az, hogy mig a Népszö­vetségben még csak a vámbékét sem tudták létrehozni^ addig Bri­and francia külügyminiszter kö­vetkezetesen megmarad eszméje mellett, hogy az európai államo­kat valami gazdasági szövetségbe hozza. Magam. i s helyeslem és en­nek kifejezést is adtam, amikor az európai államoknak különböző gadaságpoütikusai együtt voltak, i = A francia agráriusoknak, a fran- * g cia mezőgazdaságnak éppen ugy j == érdeke az, hogy ez a gazdaság* i S megértés a gazdasági szövetség, j ^ vagy vámszövetség formájában lét- — rejöjjön^ mint azoknak az export­államoknak, amilyenek között mi is vagyunk. Közép-Európa agrár­exportállamainak : Magyarország- j nak, Jugoszláviának, Bulgáriának, ; Romániának különösen létérdeke, j az, hogy valami történjék ebben a . tekintetben. Ennek a négy ország- \ nak itt Közép-Európában, amely a gabonát exportálja, közelednie kell egymáshoz és meg kell értenie egymást. i [ A római mezőgazdasági nemzet- •< közi kongresszuson elősaör adtam S kifejezést — midőn arról volt szó, hogy hogyan lehetne a termelést fejleszteni — annak az észrevétel­nek, hogy addig, mig a meglévő ga bonakészletek elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni, a termelés fejlesztésérőt nem lehet beszélni. A berlini interparlamentáris ke­reskedelmi konferencián, a mult esztendőben szerencsém volt részt venni és meglepő megértésre talált felszólalásom abban az irányban;, hogy a középeurópai államoknak, az agrárértékesités tekintetében való egymásrautaltságuk miatt az együttműködésre készen kell álla ni. Egymásután szólaltak fel olyan politikusok, mint a román agrár­blokk vezére, a bofgár parlament kiküldöttje, azután a görög, sőt a csehszlovák delegátus is, hogy eh­hez a magyar felfogáshoz csatla­koznak. Ebből az incidensbői eredt, hogy jugoszláv részről ér­deklődtek. hogy nem volna-e lehet­séges magyar—jugoszláv kooperá­ció az agrár export terén s hogy a román kormány részéről Manoi­lescu államtitkár előadást tartott Budapesten az európai mezőgazda­ság tragédiájáról,a román-magyar agráiizmus együttműködésének. szükségességéről. Amennyire természetesnek talá­lom. hogy ezek az államok — Ju­goszlávia, Románia és Bulgária — a gazdasági élet törvényeinek vas­kényszerüségénél fogva arra lesz­nek utalva, hogy velünk megálla­podjanak az agrárértékesitésben és az ipari vámpolitikában is,annyi­iB aem találom természetesnek azv, hogy éppen Prágából indult ki egy mozgalom^ amely Európának par­lamenti agrárpártjait akarja egye­síteni egységes agrárpolitikára. Eb be a prágai internacionális agrár­büróba 26 államnak agrárpártját hívták meg. Magyarország agrár­pártjaihoz nem érkezett meghívás és csak örvendetesen szögezem le. hogy a világ legilletékesebb agrár­orgánuma v a Nemzetközi Mezőgaz­dasági Bizottság, amely már negy­ven esztendeje működik, azt tartja, hogy amennyiben a különböző or­szágok mezőgazdasági érdekeltsé­gei valamit keresztül akarnak vin­ni, azt a Nemzetközi Mezőgazda­sági Bizottság utján kelt keresztül­vinniök. A magyar agráriusok, kezdve Ká rolyi Sándor gróf, Dessewffy Au­rél gróf és Darányi Ignác korától mindenkor együttműködtek a Nem­zetközi Mezőgazdasági Bizottság­gal és én azt hiszem, hogy ez a bi­zottság előre fogja vinni azt a kí­vánságot. hogy az európai álla­mok, de különösen az európai ag­rárállamok megtalálják egymást. ^yiillilllll!!Íinilllllllllllill!!liiliilill||||||||!||i|||i!||||Hllllllliililll!lill!liilllllll!iil vw — miGglzezdödöti Ungár Lipót áruházéban Luther-utca 4. szám. Mosóvoál Tenisflanel Zefirek Mosóselymek méterenként 84 fillér 88 fillér 120, 160, 190 fillér 150, 190 fillér 260 fillér Parisette kiselejtezett mintákban üapQdókok félárban. Raktáron maradt fürdőruhák 25% engedménnyel J i n íMfjmnmímíním A megye és város notaMíitássi vasárnap délelőtt turarepülésen vettek részt Nyíregyháza Magyarország egyik legszebb és legrendezettebb városa — mondotta a pilóta. — Az utasoknak izgalmas, hátborzongató jelenetben volt részük A verőfényes vasárnap délelőtt városunk acélkék egén halk bu­gással szelte át több izben a léget egy hatalmas nyolcszemélyes utas­szállító repülőgép. A karcsú gép hol magasan hol alacsonyan szállt és nagy köröket irt le a város fe­lett. Több izben eltűnt, majd is­mét megjelent és a járókelők kíváncsi érdeklődéssel szemlélték a sebesen repülő hatalmas gép­madár biztos és elegáns szárnya­lását. Senki sem tudta, hogy a gé­pen a megy® és Nyíregyháza város notabilitásai ülnek, hogy résztvegyenek a légi uta­zás veszedelmes gyönyörűségeiben. A dél folyamán felszállt Erdő­hegyi Lajos dr. főispán, Mikecz István alispán, Bencs Kálmán dr. m. kir. kormányfőtanácsos, pol­gármester és a felesége, Virányi Sándor vármegyei főjegyző, Ko­vách Elek dr. közjegyző és fia Kovách Dénes dr. közjegyzőhe­lyettes. Pisszer János épitész, Hoffer Bertalan, Osgyáni Jó­zsef gyógyszerész, Virányi And­rás dr városi aljegyző és a fele­sége. , A kellemes körrepüiés után az utasok izgatottan, kipirult arccal beszélték el érdekes élményeiket. Különösen Nyíregyháza város pazar szépségeiről nyilatkoztak a magasrangu pilótával együtt az el­ragadtatás hangján. Gyönyörűséggel szemlélték a magasból a város szabályos, széles utvonalait, a kertek, , virágágyak porapázó szépsé­gét s az utcák nyüzsgő feletét A gép vezetője hangsúlyozta, — hogy Nyíregyháza egyike Ma­gyarország legrendezettebb és leg­szebb városainak s a távlatból szemlélve, tökéletes esztétikai ki­elégülést nyújt. A város megszemlélése után többen egy hosszabb repülő kirándulásra is vállalkoztak. Meglátogatták a környező na­gyobb városokat, többek között Miskolcot és Debrecent. Ennél a turarepülésnél a pilóta az utasok­kal zsúfolt géppel bravúros mu­tatványokat is végzett. Egy alkalommal, amikor mint­egy 2000 méter magasságban re­pültek. t az utasoknak izgalmas, sőt lehet mondani hátborzonga­tó jelenetben volt részük. Nyugodtan diskuráltak a tág és kényelmes fülkében, mig künn a volán mellett a biztoskezü pi­lóta ült — egyedül. A gép nyílegyenesen repült a szédítő magasságban, amikor nyílt az ajtó, erős légáramlat csapott be és az ajtónál megje­lent derűs mosollyal arcán — a pilóta. Az utasokon hideg bor­zongás futott végig. A gép egye­dül. mint egy megvakult madár rohan az űrben és a volán mel­lett nem ül senki!! Rémült kérdésekkel ostromolták a pilótát, aki azonban szó nélkül, mosolyogva foglalt helyet és könnyed társalgással jelent élete­HORTOBÁGYI JUHTURÓ Tejszövetkezeti Központ Budapest 4., postafiók 20. 4175— len dolgokról kezdett fesztelenül csevegni. A rémület még nagyobb lett. Baljóslatú gondolatok cik­káztak az agyakban és sokan sá­padtan, gyanús szemmel figyelték a derüskedvü vezetőt, aki. amikor látta, hogy elérte azt a hatást, amire számított, nevetve nyug­tatta meg az utasokat. A gép kormányát megrögzí­tette s igy a stabil gépen , nyugodtan és biztosan szá­guldhatnak órákon át a rop­pant magasban. A hosszú turautról természete­sen baj nélkül érkeztek Nyíregy­házára és a gép simán ereszke­dett le a repülőtéren. a Normális munkaviszonyok kö­zött, amikor képzett Iparosok és ipari alkalmazottak ezrei és tiz­pzrei nem lézengtek munkanélkül, a szórványosan működő kontárok alig keltettek feltűnést és alig vet­ték észre garázdálkodásaikat. Ma azonban, amikor minden legki­sebb munkára egéáz légió vállal­kozó akad., az első pillanatra fel­tűnik, ha a munkálatot nem legi­tim vállalkozó készíti. Afelett^ hogy kinek van joga. valamelyes munkát felvállalni, vi­tatkozni egy pillanatig sem lehet, mert az ipartörvény világosan meg­jelöli azokat az iparokat, amelyek: képesítéshez vannak kötve. Már pedig képesítéshez kötött ipart űzni csak az arra jogosultaknak szabad. Ha nincsen meg az ipartörvény­ben megkívánt képesítés és ennek dacára valaki mégis vállal abba az iparágba tartozó munkát, min­den mellékkörülmény dacára kon­tár annak a neve. A kontároknak as élethez valói jogáni működésűk felett azonban már lehet vitatkozni, bár ha a törvény teljes szigorát alkalmaz­ták volna mindig^ akkor ma nem lehetnének kontárok. Mivel azon­ban ugy a törvény alkotói, mint annak őrzői emberek, tökéletes te­hát müvük nem lehet, mert em­ber olyan tökéleteset, amellyel minden ember meglehessen elé­gedve és amelyet egyik vagy má­sik ember ki ne játszhasson, — nem alkothat. Az éhező, az üres gyomrú em­ber küzdelme a darab kenyér utájt nem ismerhet törvényt, nem ismer­het paragrafusokat. Az üres, kor­gó gyomrot paragrafus magyará­zattal elhallgattatni nem lehet r az követeli természetadta jogát. Te­hát ma. amikor mindenek felett való gondolkozását a kenyérkérdés megoldása képezi az embernek, a kontárkérdést megoldani, a kontá­rok garázdálkodását teljesen megszüntetni nem lehet. Védekez­ni ellene, a lehető legminimálisabb térre szorítani működésűket azon­ban kötelessége ugy a képesített iparosnak, mint a törvény hivatott őreinek. Kötelessége nemcsak ön­magával, hanem a dolgoztató, il­letve fogyasztó közönséggel szem­ben is. A dolgoztató, a fogyasztó kö­zönség természetéhez tartozik, —­hogy szívesen veszi, szívesen ten-

Next

/
Thumbnails
Contents