Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-29 / 170. szám

12 1930. julius 29. RéSEvélleS es * * * lüktető és épitő tűzhelyeknek ad helyet ott^ahol az elemek vagy az emberi gonoszság megsemmisítették mindazt, ami egy népnek tradicionálisan féltett szellemi és anyagi kincse volt. fordul az egész magyar nemzet Olaszország felé, melyet az elemi csapás olyan tragikusan sújtott. Az egész magyarság az emberi részvétnek megnyilvánuló melegségével osztozik a katasztrófa által mélyen levert olasz nemzettel a fájdalmakban, hiszen a fájdalom részvétén tul a két nemzetet mélységes politikai barátság is összekapcsolja s a magyar nemzet bensőségesen érzi azt a szomorúságot, mely a földrengés sújtotta veszteségek miatt az olasz nemzetet egészen eltölti. Annak idején, amikor a messziniai földrengés ugyancsak nagy emberpusztitást végzett s nagy területeket semmisített meg, a magyar nemzet akkor is megtalálta érzéseinek tolmácsolására a részvét hangját s most sem tud eilentáUni annak, hogy mély emberi együttérzéssel ne forduljon a nagy olasz nemzet felé, melyet ez a borzasztó csapás olyan nagyon sujt. Ml magyarok a világ részvéte közepette elsők akarunk lenni, akik a fájdalomban és a veszteségben a szerencsétlenek felé fordulunk, s bár ha nem is tudunk lerongyolódott voltunknál fogva anyagi segítséget nyújtani a humánus érzések legtöbbjét küldjük azoknak, akik az elemi csapás következtében elveszítették hozzátartozóikat és földi javaikat. Olaszország egy virágzó és bűbájos vidékét semmisítette meg a földrengés ereje. Érezzük az olasz nemzet fájda'mát a veszteség miatt annál is inkább, mert a mi gyönyörűséges és szeretett négy égtájunk ezeréves földjét is elöntötte és darabokra szakgatta a trianoni szerződés lávája. Nem felejtjük el a veszteség perceiben sem azonban azt^. hogy a nagy olasz nemzet és annak messze kimagasló vezérférfia, — a Duce volt az első, aki nemzeti fájdalmunkban legelőször értett meg bennünket magyarokat s legelőször fordult támogató barátságával felénk. Hisszük, hogy az uj Olaszország lelke a munkától fascináló fascizmus, hatalmas lendületével újra virágzó falvakat és városokat teremt az elpusztított részeken s a rombolás üszkei helyén nemsokára virágos rétek és termő kertek fogják hirdetni az olasz újjáteremtő erő géniuszát. Éppen ugy hiszünk, hogy a föld gyomrának romboló ereje meg fog szűnni az áldott olasz félszigeten, mint ahogy hiszünk abban hogy a mi levertségünkből is lesz feltámadás, — mert igazságos ügyünkben olyan barátokat vallhatunk büszkeséggel magunkénak, mint az alapjaiban újjászervezett Olaszország, melynek vezető ideálja az igazságosság és a munka érvényesülése, beteljesülése. Az emberiségre az isteni Gondviseléstől a csapások talán azért jönnek, hogy azokban a lelkek és a nemzetek nagysága próbára tétessék megmutassa mindenki azt, hogy lelki erejével és a feltámadásba vetett hitévei — 'ki mennyire tudja munkálni jövőjét. Mind a két nemzet az olasz is s a magyar is a történelem decenniumainak folyamán, a szabadságharcok s a veszteségek küzdelmeiben megmutatta azt, hogy a Gond viselés mind a két nemzetnek — nagy és nemes leiket adott, mely mindig fel tudta emelni s mindig uj hajlékokat tudott építeni az/ emberi szabadságnak, a hitnek és a bizalomnak, mely a gyász után elkergeti a földresujtottság és levertség lidérceit s újra élettől Francia érdekeltség akar játékbanköt alapítani Esztendők óta vissza-visszatér időnként egy magyarországi játékbank alapításának a terve. Nagy tőkeérdekeltségek mozdultak meg, a kormány azonban mindeddig ellent állott minden olyan tervnek, amely az országban játékbankok felállítását célozta. Legutóbb belga és svájci tőkecsoportok próbálkoztak, a játékbank felállításának tervével. Most egy francia érdekeltség jelentkezett, hogy az újonnan felépült Lillafüreden épiti meg a magyarországi játékkaszinót. A francia fürdőbérlő — hír szerint — informálva van Lillafüred helyzetéről. A francia fürdőbérlő erre épiti tervét, mikor igéri, — hogy a játékbank engedélyezése esetében nagyarányú idegenforgalom megteremtésére kötelezte magát s ezzel biztosítaná Lillafürea rentábilitását. Steier ég alatí Levél Ligistből. Nem akarom Steierországot felfedezni, sőt a külföldet járó magyarok doktrinér hajlamait is messzire elhessegetem magamtól. Néhány gondolatot szeretnék papírra vetni, amelyek az itteni emberekkel való beszélgetéseim közben vetődtek fel a lelkemben — minden tanulságlevonási kötelezettség nélkül. A szobám nyitott ablakán át a frissen kaszált széna illatával együtt, a közeli gyógyterem zongoráján magyar kéz ütésétől felsíró, magyar nóta hangjai hullámzanak a fülembe, finoman, elhalkuló érzéssel, mintha a távoli magyar róna küldené zengő üdvözletét — kitekintek, s megpillantva a póznákra nyársalt szénaboglyákat és látva a gúlákba rakott búzakévéket — a kedves káprázat szerte foszlik. 780 kilométer ide Kondoros és még hatvannal több a balsai Tiszapart! Bizony messze van! »Türt állam vagyunk, — mondják az itteniek — fűnek, fának tartozunk, — ezért tartják bennünk a lelket, no meg azért, mert a csehek, a nagynémetek és ? az olaszok nem tudnak megosztoz- f ni rajtunk. Igy aztán tengődünk évről-évre és várjuk az életünket prolongáló idegenforgalmat.« Az idegenforgalmai azonban jól csinálják — az tény. Amint a határon átlép az ember azonnal éreznie kell, hogy a jói szervezett »Fremdenverkehr« minden lépésnél rendelkezésére áll. A vasúti kalauz a jegy kezelése után, érdeklődik utunk végcélja iránt, felvilágosit, magyaráz, tanácsol. Az osztrák útitársak beleszólnak és részletekbe menőleg kitanítják az idegent. Ausztria földrajzából az Osztrák—Magyar Monarchia teljes hatalmának idején végzett tanulmányaim közben meg közelítőleg sem tanultam annyit, amennyit az egyik intelligens osztrák útitársamtól Fehringtől— Grázig. Az idegenforgalom szervezete behálózza az egész Ausztriát. Polgármester, orvos, gyógyszerész, tanító, vendéglős, állomásfőnök.^ férfiak, nők — mind beletartoznak az »idegenforgalom« nemzeti és gazdasági szempontból jólértékelt magasabb gondolati egységébe. Sőt — nevetni fognak -— a kutyák is. Ezek a kutyák,'bár ferde szemmel nézik az idegent — nem kapnak bele a horgasinába. Természetesen túlzás itt is van! A Fremdenführerek ígéretei nem mindig adequát igazságok. A »Schwimschule« gyakran kötésig érő vizet jelent, a »Teich« néhány négyzetméter felületű állóvizecske

v »Fischerei« 80—100 Sch. lefizetésével jár, sőt vidékenként azzal a kötelezettséggel is, hogy a halász-zsákmányt a bérlőnek vagy a tulajdonosnak be kell szolgáltatni. Már most, az itteni viszonyok szemüvegén keresztiül nézve a mi magyar viszonyainkat^ elszorul a szivem a mi éjhetetlenségünk miatt, amelyből azt hiszem az élet kényszerűsége hamarosan ki fog gyógyítani bennünket. Beleszédülök a magyar természeti szépségek és kincsek istenadta lehetőségeinek távlatába -r- csak emberek kellenek hozza. — A balsai hidnál létesítendő strandfürdő gondolata nem fantom, hanem a nyíregyházi Kisvasút vezetőségének olyan életrevaló . gondolata, amelyért érdemes és szükséges is lelkesedni. Ha a boldog béke idejében átlépte az ember a határt az az izgalom tette feszültté az érdeklődésünket, hogy amit látunk és hallunk az mind uj és egészen más mint az, amit otthon hagytunk. A világháború után már ez sincs egészen igy. A hóhérbékék — — ugy látszik — meglehetősen uniformizálták a világot. Itt a steier ég alatt is szomorúak az emberek. Szomorúak és elkeseredettek — pedig ők testületileg még gyarapodtak is. A falu itt is drágább, mint a város, az ipar itt is pang, a kereskedelem itt is vonaglik és a felszín alatt már szinte morajlik a munkanélküli tömegek zúgása. De azért mégis irigylem őket. A hősi halottaik nem »vi!ághábomban« estek el, mint a mieink — idegen érdekek szolgálatában

s hanem — amint az emlékoszlopaik hirdetik — »Freiheitskrieg«-ben. Egész Ausztria jubilálva ünnepli a felszabadulás 10-ik évét^ — mig ml tétlen gyászban kesergünk széttépetésünk és> megalázottságunk babiloni vizeinél. Egy Wient dicsőítő szonett három utolsó sorát iktatom még ide: »Ein neues Wien baut sorgsami KÖZPONTI SZÁLLODA HOTEL CENTRÁL Budapest, VII., Baross-tér 23. K Keleti pályaudvartól alig 2 percnyire. A nyíregyháziak kedvelt találkozó helye — Elsőrangú modern családi ház. Központi fűtés. Minden szobában hideg-meleg folyóvíz. Egy ágyas szobák árai : 5, 6, 8, 9, 10 P. Kétágyas szobák árai: 10, 12, 13, 14, 15, 18 P. Fürdőszobás szobák. Rádió Telefon a szobákban. 3425—13 Tulajdonos : PALLAI MIKSA Steín auf Stein Zu éiner Zukunft, die in Freiheit blüht, Ung frohe Jugend wird ihrHüter sein!« Ilyen bizakodó hangulattal kell nekünk is a jövőnkbe tékintenünk — mert a jobb jövőhöz jogunk van. Ez a reménység mosolyog le a reám boruló steier égről. Nagy Vilmos. la van az első zóna-előadás a Diadalban Hírt adtunk róla, hogy a Diadal Mozgó vezetősége a mai nappal bevezeti a zónaelőadásokat. Amint értesültünk, Mihalik mozidirektornak ezt a kellemes újítását óriási tetszéssel fogadta a közönség, ugy' hogy már elővételben is rengeteg jegy elfogyott a mai és holnapi rendkívül olcsó helyáru előadásokra. Ez különben nem is csoda, mert a Diadal mai és holnapi előadásainak nemcsak a belépőjegyei, hietetlenül olcsók, de a bemutatásra kerülő filmek is elsőranguak. A »Szegény leány szerencséje* c.-gyönyörű'filmjátékkal és a »Mexico réme« c. bravúros vadnyugati történettel nyitja meg a Diadal minden tekintetben nagysikerűnek ígérkező zónaelőadás-sorozatát. Meg kell jegyeznünk, hogy a Mexico rémé-ben Bob Steele és Nina Quartero játsszák a főszerepet. Szerdán és csütörtökön »A szerelmes gigoló<< c. filmoperettet és »A titokzatos 9 ujju« c. hátborzongató kalándordrámát fogja vetíteni a Diadal. á magas papir?ám és a sajtó ' A kormány tudvalevőleg a múlt. év elején felemelte a különböző papírfajták vámtételeit, de ugyan akkor, méltányolva a sajtóhoz fűződő közérdekű szempontokat, — a külföldről behozott s a sajtó által felhasznált papírfajtákra nézve, kivételes rendelkezéseket léptetett életbe. A rendelet kiadása óta immár több mint másfél esztendő telt el s a közelmúltban a Budapesti Napilapok Szindikátusának, a Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesületének és a Magyar Szaklapok Országos Egyesületének, valamint a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületének küldöttei értekezletet tartottak, a helyzet megbeszélése céljából. Ez értekezlet elhatározta, — hogy közös emlékiratban tárja 'fel a miniszterelnök, valamint a kormány íöbbi tagjai előtt a szóbanförgó helyzet visszásságát, s rámutat az ebből a visszás helyzetből kivezető útra. Minthogy a kormány a lapok vámkedvezményigényét 1929-re — elégtelenül 155 vagonra kontingentálta csak, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, minden jóindulata dacára, kénytelen volt aa eléje terjesztett igényéket lenyesegetni. Az igényjogosult és jelentkezett 445 lap közül összesen csak 290 lap igénye ismertetett el. Az 1929 évben a szóbanforgó 290 lap — ténylegesen 1,673.662 kiló papirt fogyasztott, ami annyit jelent, hogy 43

1-3 54 kilóval, lefelé kikerekítve 43 vagonnal többet, mint amenynyít a kontingens kitett. A mult év utolsó negyedében tehát még az a 290 lap is, budapesti napilap; vidéki lap, szaklap, melyek igény^ jogosultsága elismertetett, vámvisszatéritési igényének csupán 60 százalékos kielégítéséhez tudott hozzájutni. Ha meggondoljuk azt, hogy ré-