Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-25 / 167. szám

JNfVfUTIDálC. 1930. julius 25. Á priori és á posteriori (I—ffy T—s.) Még mielőtt bal­sorsunkat véglegesen megpecsétel­te volna Trianon, de a békepa­rancsnok első fogalmazványát át­nyújtották a magyar kormánynak, felhördült az egész magyar köz­vélemény és annak szócsöve: a magyar sajtó. Mi ez ? Csak most kezdődik az igazi hadjárat? Mit akarnak ellenségeink mit irigyeink és mit az egész meghibbant világ? Hát odáig megy haragjuk és bosz­szuvágyuk, hogy már nem is meg­büntetni, de e világról egészen el akarják törülni azt a kis Ma­gyarországot, melyre akkoriban rá­sütötték az azóta dajkamesékbe foszlott háborús bűnösség bélye­gét? Meg akarják ismételni a dühtői elvakult római mondását?, »Ceterum censeo Carthaginem esse delendam 1 ?« Mert azt a logika törvényei sze­rint á priori pjeg lehetett állapíta­ni, hogy a csonkaságra kárhozta­tott. természetes határaitól és gazdag természeti kincseitől és év­százados gazdasági és kulturális beruházásainak javarészétől meg­fosztott. vagy jobb szóval élve: kirabolt Magyarország jelen alak­jában életképes nem lehet A hanem teljes elpusztulásra van kárhoztat­va. ( ' , ; ' Megjelent á priori közéletünk legjobbjainak tollából a Terület­védő Liga kiadásában és világszer­te való elterjesztésében az emlék­iratok, röpiratok, tanulmányok, tu­dományos könyvek és röplapok egész raja a felvilágosító térké­pekkel és grafikonokkai együtt, amelyek mind azt fejtegették, hogy a tervbevett intézkedésekkel Ma­gyarország sirját ássák meg, — minden életlehetőségét és életké­pességét elveszik. De Párisban kétségbeesésünk jajszava süket fülekre talált, ott mindenre egy volt a felelet: Elvé­geztetett! — és igy rövid idő múl­va arra a keserves junius hó 4-ik napjára virradtunk tíz évvel ez­előtt, amely sorsunkat megpecsé" telé. f Á priori okoskodásunk nem csalt meg minket, ahogyan meg sem csalhatott, az eljövendőkre nézve. Csonkamagyarországon egy lett az ur: a pusztulás! Először el­pusztult a nemzet gerince: az ér­telmiségi osztály. Akkor még jól ment dolga a dolgozó osz­tálynak, értve alatta a nem speci­álisan szellemi tevékenységet foly­tatókat. Meggazdagodott a kisbir­tokos osztály, a föld busásan el­tartotta a háború nyomoruságához és az ármaximálásokhoz képest gazdáját, még a pár holddal di­csekvő parasztot is. Az iparos meg kereskedő pláne ur volt és csak egy maradt alul: a fixfizetéssei rendelkező tisztviselő osztály. No, de még egy és ez már az előbbi­nél is nagyobb baj volt: maga az állam, az államkormányzat, mely kellő anyagi fedezettel nem ren­delkezett és ideig-óráig a pénzin­flációval "segitett magán ugy, —> ahogy tudott, miközben mind job­ban és jobban csusztunk a lejtőn lefelé. Elkerülhetetlen volt az orvos­lás. még ha az a legelevenebb hús­ba is vágott: az első külföldi köl­csönnel párhuzamosan megkezdő­dött az u. n. szanálás. Erről is el lehetett mondani az egyszeri pa­raszttal együtt: »Adtál Uram esőt. de nincs köszönet benne 1« Az állampénztár újból megtelt súlyos és talán felesleges milliók­kal is. gyűltek a milliók (el is mentek), gyűltek a feleslegesek (el is fogytak) és közben tönkre­ment az ország földmivelő v iparos­éi kereskedő-osztálya egyaránt, a mír előbb emiitett szellemi mun­kásokról nem is beszélve 1 — De viszont elmondhattuk magunkról, hogy immár »szanálva vagyunkk Amit azonban nem láthattunk á priorig legfeljebb halvány kör­vonalaiban sejtettünk, hogy kis országunknak — Európa szivének — meggyilkoltatása r Európa egész létét veszélyeztetni fogja, hogy a legsúlyosabb politikai és gazdasá­gi válságoknak fesz szülőanyja, — hogy belőle fog az az idegesség és fejveszettség kisarjadozni, — amely az úgynevezett »békét« még a háborúnál is elviselhetetlenebbé 'fogja tenni, hogy az országunk élő testén felgyarapodott utódállamok még a vérző v csonka törzsnél Cson­kamagyarországnál is életképteV nebbek lesznek és azok talán a miénknél is halálosabb betegsé­gek csiráit hordozzák testükben, — mindezt megcáfolhatatlanul megál­lapítja immár az egész világ köz­véleménye utólag: á posteriori. Itt a szó legszorosabb értelmé­ben vett »szanálás«-rói, jóvátétel­ről^ orvoslásról van szó. Már pedig még a zseniális Briand-nak nagy koncepciója: a Páneurópa is (mely az államok jelenlegi határaival amúgy sem valósulhat meg) — megvalósulása esetén csak kuruzs" lás-számba menne, ha ezt meg nem előzi először, másodszor és har­madszor is a revizió!Briand tervére ezt mondják: á priori és ezt fog­juk mondani á posteriori isi Gondolják mindezt meg a világ urai, késő bánat már nem segit. Beszélgetés Enis Behic Bey-jel, a török politikai és gazdasági élet egyik vezéralakjáva! — Nyíregyházán és magyarul, afei Moszkvából Nyíregyházán át tér vissza Angorába Érdekes előkelő látogatója volt tegnap Nyíregyházának. -Egy na­pot városunkban töltött Enis Be­hic Bey, a török gazdasági mi­nisztérium egyik legfontosabb szer­vének, a külkereskedelmi szerző­dések hivatalának vezetője. Mint a török kormány megbízottja, hóna­pokat töltött Moszkvában,. ahon­nan visszautaztában bizonyos kizá­rólag magánjellegű ügyből kifolyó­lag Magyarországra és közelebb­ről Nyíregyházára is ellátogatott. Végtelenül érdekes egyéniség. Ki­váló egyéni kvalitásai, nagy mű­veltsége és biztos fellépése, amely az első pillanatban megragadja az embert, érthetővé teszik, hogy fia­tal kora dacára ilyen magas és felelősségteljes állást tölt be. Magyarországra — mint mondja — nem vendégként jön, mert azt második hazájának tekinti. A világ háború alatt hat évig vezette a budapesti török konzulátus ügyeit. Ez alatt tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet és ugyanekkor ismerte és szerette meg a magyar népet v amelyért ma valósággal ra­jong. Magyarországi látogatása ezút­tal kizárólag magánjellegű. Idejé­nek szükreszabottsága folytán csak rövid időt szentélhet a sajtó szá­mára, — ennek dacára a legna­gyobb előzékenységgel és miután innen egyenesen hazájába kelt visszatérnie, egyedül a Nyirvidék utján nyilatkozik a magyar sajtó­ban. A török—magyar gazdasági és kulturális kapcsolatokról, a po­litikai viszonyokról, az uj Török­országról és a »Gházi«-ról beszél: ' í Török—magyar barátság — A két ország közötti viszony amint a múltban, ugy ma is test­véries. Ez nemcsak frázis, de valójában a török nemzetnek Ma­gyarország iránt viseltetett érzel­mei a legőszintébbek és legbenső­ségesebbek. Ez természetesen nagyban előmozdítja a gazdsági együttműködés lehetőségét, ami­nek azonban másik feltétele, hogy a két államnak nemcsak gazdasá­gig de politikai érdekei is egymás­hoz hasonlók legyenek. Törökor­szág számottevő piacot jelenthet Magyarország exportja számára és minthqgy maga is agrár állam v különösen a magyar ipar számára képezhet jelentős felvevő piacot. A fiatal török köztársaságnak ál­landóan fejlődő ipara számos ma­gyar munkaerőt foglalkoztat, — a nagyban folyó vasútépítéseknél és ipari vállalatoknál nemcsak egy­szerű munkások, de számos mér­nök és üzemvezető talál elhelyez­kedést úgyannyira, hogy a gazda­sági minisztériumnak vezetésem alatt álló hivatalában külön speci­ális magyar-osztály is van. Az utóbbi években azonban a török munkásság érdekében a bevándor­lást korlátozni kellett. — Rövid magyarországi tartóz­kodásom alatt nem lehetett alkal­mam az itteni viszonyokat tanul­mányozhatni. Annyit azonban még­is látok, hogy a magyar gazdasági élet nehézségekkel küzd. Ezt azon­ban általános európai jelenségnek, a háború természetszerű utókö­vetkezményének tekintem. Éppen igy válságos ma Európa többi országainak gazdasági élete és nem kivétel Törökország sem, Ezt azonban átmeneti jelenségnek tar­tom^ annak dacára, hogy a nehéz­ségek már évek "óta fennállanak, — mert hiszen a történelem bizo­nyíthatja, hogy minden háborús ál­dozat hosszú évekre kinyúló vál­ságoknak lehet okozója. A hefyzfe" tet azonban javulónak látom és ugy. Törökország mint Magyaror­szág j övőjét csak optimisztikusan tudom megítélni. Uj-Törökország kulturája — A fiatal török köztársaságnak fejlődése nemcsak gazdasági de kulturális téren is rohamos hala­dást mutat, ami elsősorban a roha­mos európaiasodás következmé- I nye. Szinte csodálatos, amilyen könnyen ez — mondhatni egyik napról a másikra — végbement és DIADAL MOZGÓ Pénteken, szombaton, vasárnap Nagy bravurfilrasorozat 3 rész, 18 felvonásban I. rés?. A púpos bandita. II. rész. A banditák réme. IIJ. rész. Győzelem, vagy halál. Mind a hárorarész egyizerre. Este zeneksri kiséret. Előadások 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7 é« 9 órakor. amely csúcspontját a latin á-bé­cé -re való áttérésben érte el, ami a nyugati kulturához való közele­dés és együtthaladás szempontjá­ból beláthatatlan jelentőségű. A török nő a legteljesebb egyenjo­gúságot élvezi. Nyitva állanak előt­te az összes szabad pályák. Leg­újabban polgármesterekké is vá­laszthatók, — sőt birókat is ta­lálni köztük. Az érintkezés férfiak és nők között teljesen olyan, mint bárhol Nyugat-Európában. A régi »háremes« török világnak már csak emléke él. Kulturális kapcsolatok — Kulturális szempontból állandó a kapcsolat a két ország között és ennek szorosabbá tételét ma­gam is előmozdítom, mint akinek alkalmam voít megismerkedni a magyar értékekkel. Ennek minél nagyobbmérvü kiépítésében a tö­rök kormány is sokat tesz, amikor számos török ifjút küld a magyar egyetemekre tanulmányaiknak foiy tatása céljából. E tekintetben a jövő tehát a legjobb remények­kel biztat. A török és magyar iro­dalom értékeinek kölcsönös meg­ismertetésében magam is aktiv részt vettem. író ember vagyok és budapesti tartózkodásom alatt az irodalmi körökkel állandóan érint­kezésben állottam. Két verses kö­tetemet, »A Dunánák cimüt, amelyet Pesten irtam és »Turán leányai« cimü munkámat Vikár Béla fordította magyarra. A magyar klasszikusok közül számos írót, de különösen Petőfit én fordítot­tam le és ismertettem meg a tö­rök néppel. A magyar irodalmat, annak különböző irányzatait jól ismerem. Ady Endrét nagyra ér­tékelem. Az uj török irodalom­nak számos értékes képviselője van, beszélhetünk uj török rene­szánszról is, ez azonban még nem kristályosodott ki egészen, — min­denesetre nemzeti irányt mutat. A »Gházt« politikája Megkérem még, ismertetné a mai török belpolitikai viszonyokat — Kemált, munkásságát és törekvé­seit. ; ( — Kemált az egész török nem­zet megmentőjének és uj honalapi­tónak tekinti. Egységesen tömö­rül mögéje az egész török köz­vélemény, mert belátta, hogy jövő­jének biztosítása, boldogulása csak az általa megjelölt utakon érhető el. A közhangulat ofy egységes etekintetben, hogy számottevő el­lenzékről beszélni sem lehet. Mind­ennek dacára diktatúráról sem le­het szó, mert Törökország a par" lamentárizmus alapján áll. A vá­lasztás természetesen a kulturált államok mintájára^ általános és

Next

/
Thumbnails
Contents