Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-24 / 166. szám

JNfVfUTIDálC. 1930. julius 24. „A mai kor nem alkalmas a művész kifejlődésére" Ignage Paderewski a filozófus bölcseségével szemléli a mai kort, amely szerinte nem alkalmas arra, hogy nagy, igazán nagy művésze' ket termeljen ki magából. Svájci nyaralója békés magányából szemléli a nagy zongoraművész és zeneszerző azt a nagy tülekedést, amely ma a világban végbe megy. Az ősz Mester azonban nem neheztel erre a mi hajszás korunkra. mert az a remény táplálja, hogy egyszer, talán nem is nagyon sokára megint elkövetkezik egy kor, amely a nagy alkotó művészek, muzsikusok, költők, szobrászok, festők és írók egész tömegével lesz megáldva. »Minden kornak megvan a maga rendeltetése, — mondta Paderewski az első nyilatkozatában, amit hosszú évek során tett. — A mai kor a gazdasági, ipari átal" kulások és a termelés kora. Mint ilyen csak elismerést érdemel, hiszen óriási kényelmet és emberibb életfeltételeket teremtett a nagy tömegek részére, amelyek kényelmet nem is ismertek a múltban. És ha ez a mai kor betölti igazi rendeltetését, akkor nagyobb és dicsőségesebb >szerepe lesz az emberi élet fejlesztésében, boldogabbá tételében, mint bármely más eddigi kornak volt.« »De a géniusz és az igazán nagy művészet kifejlődése lehetetlen az olyan korban, mint amilyenben mi élünk. A géniusz részére nem elég az úgynevezett isteni szikra, megfelelő körülményekre is van szüksége, hogy kifejlődhessék. A legfőbb feltétele egy géniusz kifejlődésének a termékeny csönd és béke, amelyben agyát nem foglalkoztatja más, mint a művészet, amelynek a teremtésére hivatva van. Ahhoz, hogy valaki ma ilyen körülményekre tehessen szert, remete életre kell elhatároznia magát, — de még akkor sem fog tudni teljesen elmenekülni a korától.® »Egy másik oka annak, hogy a mai kor nem alkalmas az alkotó művész kifejlődésére, a tömeg-termelési rendszer, amely az egész életet is befolyásolja. Ma az emberek tömegekben dolgoznak, trösztöket, társulatokat, szövetségeket alapítanak. Ezek segítségévei csodákat müveinek ipari, kereskedelmi és társadalmi téren. De szövetkezetek képtelenek verseket irni, festeni. A művészi alkotás csak akkor igazán nagy, ha egyéni jellege van. És ma az egyén elveszik abban a tömegben, amelyhez tartozik.« »Ma kevés nagy költő és muzsikus van. A mai művészek legnagyobb része a régi mestereket kénytelen utánozni részben egyéniség híján, legnagyobb részt pedig azért, mert a mai kor nem ihleti alkotásra. Hiába is keres nénk ma olyan alkotásokat, amilyenekkei Olaszország a 15-ik és 16-ik században gazdagította a világot. Vagy hol vannak ma olyan nagy zeneszerzők^ mint Bach, Beethoven, Mozart, a későbbi romantikusok közül Schumann , és Chopin, vagy pedig a nagy Wagner ?« ! , »Én igyekszem lépést tartani a korral, de be kell vallanom, hogy a mai zeneszerzők legnagyobb részének az alkotásait nem tudom értékelni. A műsoraimon gyakran juttatom szóhoz az olyan modern zeneszerzőket^ mint Debussy, — Rachmaninoff vagy Schelling — de meg kell állapitanom, hogy a mai átlag zeneszerző szinhatásokra törekszik első sorban, már pedig a szin nem zene.« »De nem vagyok hajlandó elkeseredni a (mai kor müvészietlensége miatt. Meg vagyok győződve arról. hogy a mai materialista kort egy boldogabb kor f ogja fölvál" tani

v amely alkalmas a művészek, a géniuszok kifejlesztésére és a művészetek támogatására. A művészet első sorban is luxus. A mai kor nem a luxus, hanem a nagy 1 megpróbáltatások kora. Addig, — amíg az emberiség abba nem hagyhatja a mostani gondokkal terhes életet és nem engedhet meg magának bizonyos mérvű luxust, — addig az emberiség képtelen lesz a művész és a művészet támogatására.« ; . HORTOBÁGYI JUHTURÓ Tejszövetkezet! Központ Budapest 4., postafiók 20. • 175Elpusztul a Sóstóhegy virágzó szó'lőkultúrája, ha sürgősen nem segítenek rajta A magyar szőlőbirtokosok kétségbeesett jajkiáltása lassan bele-: veszett a megmérhetetlen közöny sivár pusztaságába. Megszűnt az élet akarása s a tegnapi harsány jaj helyett ma valami tompa desperáció, kába lethargia és a megváltozhatatlanságban való beletörődés uralkodik a szunnyadó lelkek felett. Mint az agonizáló beteg, aki pillanatnyi eszmélésében tudván tudja, hogy rajta nem segít semmi s néma rémülettel várja a könyörtelen pusztulást. A szőlőbirtokosokra már évek óta kegyetlen csapásokat mért a gazdasági helyzet s a kiszámíthatatlan időjárás. Az efmult három évben kétszer elfagyott a szőlőtermés, mig tavaly a szibériai tél óriási területeken a szőlőtőkéket a gyökerükig fagyasztotta ki. És hiába való volt minden jaj, minden panasz. Az annyiszor elhangzott ígéreteket és biztató szavakat senki sem realizálta. Szines szappanbuborékok voltak azok, — amelyek egy ideig a csalóka remény szivárványával ragyogtak a sóvár szemek előtt, azután nyomtalanul sz'étpukkantak. És jött a lejtő a zuhanás, a

vgaz" dasági krizis. A kormány erős kézzel nyui a hóna alá a beteg mezőgazdaságnak, de egyben elfelejt kozik, pusztulni hagyja a haldokló szőlőtermelést! — Pedig Csonkamagyarországon jelentős értéket képviselnek a szőlőbirtokok

v amelyek ha elpusztulnak^ nenr' csak a tulajdonosok, hanem rengeteg dolgozó család is kenyerét veszíti. Ma, amikor a munkanélküliség megoldhatatlan problémája veszedelmes méreteket ölt, vétek és bün mesterségesen termelni a munkanélkü liséget. Ahogy a

z ország legtöbb szőlőtermelő vidékén, ugy a Sóstóhegyen is a pusztulás szélén áll a hajdan virágzó szőlőkultúra. — Gyors és radikális segítségre van szükség, mert a birtokosok anyagilag nem bírják tovább, pénzüket, kedvüket és reményüket vesztve lemondanak a szőlőtermelésről s inkább burgonyát, tengerit vetnek a zamatos, tüzes bort adó földbe. A »Nyirvidék« ezt az égetően sürgős megoldásra váró kérdést minden oldalról meg akarja világítani olvasói előtt s abbói a célból, hogy a bekövetkezendő katasztrófára felhívja a vezető körök figyelmét, több sóstóhegyi szőlőbirtokos véleményét sorozatos fcikkekben közölni fogja. Elsőnek egy közismert, tekintélyes sóstóhegyi szőlőbirtokos véleményét kértük ki, arra vonatkozólag, hogy milyennek látja a viszonyokat. A birtokos első pillanatban válasz helyett keserű, lemondó legyintéssel felelt. — Rettenetesnek látom — mondta aztán rezignáltán. — Egyenesen megöl bennünket a tétlenség, a nemtörődömség. A termésből a munkabéreket sem fogjuk tudni fedezni. A tavaly kifagyott területek tőkésítése ped^g ma már illu" zóriussá vált. mert rá.'izetés mellett igazán nincs értelme, hogy uj tőkékkel" kísérletezzünk. — A szőlőbirtokosság mostohagyermeke a kormányzatnak — folytatta panaszát informátorunk. — A gazdák helyzetének enyhítését célzó boletta vrendszerreí is minket sújtanak, mert még boletta jegyet is keli vennünk ha a munkásaink részére terményt vásárolunk. Megszűnt minden jele annak, hogy a kormány segíteni akar rajtunk, pedig ha nem jön gyors segítség, -menthetetlenül elpusztul a sóstói szőlőtermelés és mintegy 1000 család marad kenyér nélkül. — A mai viszonyok mellett, a mikor a legjobb szőlőhegyi bor literje 30 fillér^ elgondolhatja, hogy sokat nem várhatunk az ősztől — mondotta gúnyos malíciával. —, Ez az ár napról-napra esik s ma már csak 28 fillért Ígérnek érte, akkor, amikor a vendéglőkben 160 fillérért mérik. — Kivitelűnk pedig egyáltalában nincs. Lega'ább engednék meg, mint a régi időkben, hogy Lengyelországba exportálhassanak bort az ügyes galíciai kereskedők. Vagy adjanak olcsó hitelt, ha nem akarják a pusztulásunkat és segíteni akarnak rajtunk. De sehol semmi és mi már meguntuk az örökös panaszkodást. Öt millió dollár vagyont szerzett Amerikában egy kolozsvári betűszedő Hazajött Kolozsvárra, hogy nagy vállalatokba kezdjen, de elment a kedve az ottani állapotoktól, s visszautazott az új hazába Az amerikai »Szabadság« c. lap irja: Negyven év után érkezett haza Kolozsvárra egy .amerikai gentleman, aki négy évtizeddel ezelőtt mint egyszerű betűszedő vett bucsut szülővárosától, hogy tul az Óceánon szerencsét próbáljon. A fiatal Spielmannban igen nagy volt a merészség, a vállalkozási kedv, mert mi tagadás, gyalog jutott el Hamburgig, miután a heti fizetése, amit Kolozsváron szombat este a nyomdában felvett, — I nem bizonyult vasúti költségre elégnek. Hamburgban három napig J dolgozott mint napszámos, a mij kor végre hajóra ülhetett. ; Mint sokan mások, ő is a rik' j kancsmesterséggel kezdte, de 40 i év múlva, amikor Kolozsvárra visz! szaérkezett, ötmillió dolláros hitelj levél volt a zsebében. Ugy ter" 1 vezte, hogy pár napot tölt otthon^ ezalatt elintéz egy üzleti ügyét j és azután siet vissza Amerikába, j Az üzleti ügyről rögtön látta, ' hogy reménytelen, az erdélyi viszoáPO Xm o Ö Z G Ó Szerdán és csütörtökön V26 és órakor, 3 órás 20 felvonásos ZORO—HURU KALANOJAI 1 KALAND A KANIBÁLOKKAL 2. KALAND A GÖRLICÉKKEL tEz a kétrészes Zoro—Huru film csak még egyszer volt városunkban, ehát nem tévesztendő össze többssör reprizelt Zoro—Huru filmmel. nyok nem olyanok, hogy egy amerikai számára kívánatossá tennék az ott dolgozást de Mr. Spielmannban feléledtek a régi emlékek és bizony három hónapig tartott, mig rá tudta magát szánni, hogy Kolozsvártói bucsut vegyen. Betelepedett az ottani Newyork kávéházba és bizony az emberek már ugy megszoktákj mintha Kolozsvár városnak uj lakója lenne a pár napra érkezett amerikai vendég. Mr. Spielmann nagyszabású terv vei jött ide. Azt tervezte, hogy jelzálogkölcsönt ad építkezésekre. Mindig érdeklődött ugyanis szülőhazája, Erdély iránt és mert állandóan azt hallotta és olvasta, hogy ott milyen kétségbeejtően rosszak a lakásviszonyok, ugy gondolta, tervének ott nagy sikere lesz. ' A fogadtatásával az előadott programmnak minden tekintetben meg is lehetett elégedve, mert bankok, kereskedők és a kis családi házra vágyakozók tömege boldogan vette volna, az ő igazán .előnyös ajánlatát de mert naprólnapra tapasztalta, hogy az adók milyen rettenetes súllyal nehezednek az emberekre, sokat látott, hallott,, ami idegennek ijesztőnek tetszett, az ő szabad Amerikához szokott szemének és fülének hát lemondott minden üzletről, nem használta fel a hitellevélben magával hozott tőkét, hanem kedves látogatásnak tekintette kolozsvári ut ját, valósággal visszatérésnek a boldog ifjúsághoz. , . : ,