Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-17 / 160. szám

1930. julhis 17. Borkrízis és boletta A magyar mezőgazdasági élet az európai termelés általános válsága közepette jelentős fordulóponthoz érkezett, amidőn törvényhozásunk, felismerve a magyar mezőgazdaság súlyos helyzetét, a gabonaértékesítés előmozdítása érdekében tett intézkedéseivel sietett annak megsegítésére. És legyenek bár e törvénynek bármilyen szigorú bírálói, abban minden vélemény megegyezik, hogy a kérdés felkarolása az utolsó órában történt. És amidőn az elfogadott megoldás folytán csupán a magyar kenyérmagprodukció részesül állami támogatásban, ez nem kizárólag egy termelési ág felkarolása, hanem az egész magyar gazdasági élet és elsősorban a mezőgazdaság érdekében történik, — legalább is ezt mutatta az a buzgalom, amelyet a törvényhozás a »bo!etta«« megszavazása körül tanúsított. Azonban a segítés csekély mértéke és a még igy is súlyosnak mutatkozó áldozat rámutat azokra a szük korlátokra. ameddig az állam az áldozás terén elmehet^ ha mindjárt a legfontosabb érdekekről lenne is szó. Ennek következménye, hogy míg a gabonatermelés és értékesítés érdekében a lehető megtörténik. á termelésnek többi, habár szintén nagyjelentőségű ágai minden legcsekélyebb javulásra való kilátás és támogatás nélkül továbbra is a legnagyobb válsággal küzdenek. Már pedig törvényhozásunk eredeti célja helyesen nem csupán szük térre szorítkozó, de az egész magyar mezőgazdaság megsegítésére irányult. — A kevésbé dédelgetett ilyen termelési ágak között szerénykedik a szabolcsi gazdasági életnek is egyik igen jelentős ága, a bortermelés, amely minthogy az állam támogatására nem számithat

5 maga kénytelen a válságból kivezető utat keresni és találni. A szőlőtermelés és ezzel kapcsolatban a borértékesítés válságának megoldása elsőrendű érdeke ma Szabolcsvármegye egész I gazdasági életének. Ha figyelembe vesszük, hogy alig van mezőgazda, akinek ha csak kis szőlője is ne volna, akinek évről-évre gyarapodó eladatlanul, kamatot nem hozva, sőt tetemes kezelési költségeket igénylő borkészlete évek óta reménytelenül vár piacra, — ha meggondoljuk, hogy a bortermeléssel és értékesítéssel mennyi egzisztencia kapcsolatos, amely ma Ínségnek van kitéve, — ugy elodázhatatlan feladatként fog jelentkezni a borértékesitési válságmegoldásának szükségessége. Különösen aktuálissá teszi a kérdést, ma éppen Szabolcsban az a körülmény^ hogy a közelmúltban egy másik magyar bortermelő vidék termelőinek szövetkezete Nyíregyházán fióktelepet létesített és ezáltal még jobban veszélyezteti a nyíri boroknak amúgy is megfogyatkozott értékesítési lehetőségét. Kényszerítve van tehát a szabolcsi borérdekeltség, hogy a harcot felvegye és eléggé nem hibáztatható közömbösségéből magát kiragadva siessen önmaga érdekeinek megvédésére. A földmivelésügyi miniszter ur nemrégiben mutatott rá a borértékesítés országos nehézségeire és a megoldási módot két irányban jelölte meg, mégpedig a belfogyasztás növelésében és a kivitel előmozdításában. Mig azonban egyrészt a belfogyasztás növelése a mai viszonyok között csak igen kis mértékben lehetséges, — exportunk fejlesztése tekintetében kereskedelmi szerződéseinknek bármily optimisztikus vizsgálása sem biztat kedvező fordulatra. Keresni kell tehát egy módust, hogy mint a gabona termelés és értékesítés, e nem kevésbbé fontos termelés és értékesítés válsága is megoldassák. Amig azonban a boletta behozatala a legnagyobb terheket viselő közfogyasztás ujabb megterhelését jelenti, ennek kiszélesítése nemcsak kockázatos, de egyenesen veszedelmes is lehét. — a borértékesítés megoldásának kérdését más oldalon kell keresni. Ha külkereskedelmi-behozatali mérlegünket vizsgáljuk, meglepő számadatokat találunk benne olyan cikkeknél^ amelyek egyrészt nálunk is teremnek, másrészt nélkülözhetők és igy csupán fényűzési, élvezeti cikkül szolgálnak. Első her lyen említendő itt déligyümölcs behozataluk, amelyeknek az utóbbi években való rohamos megnövekedése magyar agrár-szempontból a legnagyobb mértékben hibáztatható. Nem kisebb jelentőségű azonban egyéb élvezeti cikkekben való behozatalunk sem, amely Magyarország mai szegényes helyzetében, amikor minden törekvésünk a külkereskedelmi mérleg aktivitását kell hogy célozza, mindenképen korlátozható és korlátozandó volna. Ha tehát külkereskedelmi mérlegünket ilyen távolról sem közszükségleti, hanem ellenkezőleg élvezeti luxus cikkek behozatala ront ja, ugy jogos lehet másfelől az a követelés^ hogy viszont mezőgazdasági exportunk, külkereskedelmi mérlegünk legszámottevőbb tétele. éppen ezek által támogattas* sék. * A megoldás tehát ugy volna megvalósítható, hogy a külföldről behozott, kizárólag fényüzési-élvezeti cikkek (déligyümölcs, csemegeáruk, pezsgők, likőrök stb.) behozatala alkalmával értékük után bizonyos, aránylag alig számottevő — mondjuk 2—3 százalék -— dij volna lefizetendő és az ilyen módon befolyó összegekből a magyar borértékesítés előmozdítására álap létesíttetnék^ amelyből megtéríthető volna egyrészt az az árdifferencia, amely a mai hazai és a külföldi (olasz-spanyol-görög) Elsején Ismét üzembe lép a szabolcsmegyei bérgyár Hat évre bérbevette L. Kovács István az Újpesti Bőrművek Rt. vezetője A mintegy három évvel ezelőtt a helytelen és szakszerűtlen gazdálkodás miatt botrányosan megbukott szabolcsmegyei bőrgyár egy élelmes nyíregyházi szakember vezetésével újra megindul, hogy nagyobb hozzáértéssel^ lelkiismeretesebb munkával betöltse nagyjelentőségű hivatását. A gyár helyiségeit a teljes felszereléssel együtt a részvénytulajdonosoktól hat évre bérbe vette L. Kovács István, az újpesti Bőrmüvek Rt. jelenlegi vezetője. L. Kovács évi 3000 P bért fizet a gyár használatáért és már most, augusztus eb ej én üzembe akarjc helyezni racionális elgondolással. A fiatal L. Kovács István kiváló szakember, aki mesterségét Nyíregyházán kezdte s ma már egy tekintélyes fővárosi bőrgyár vezetője. A legutóbbi budapesti Árumintavásáron speciális bőrkészítményeivel ért el értékes sikert. Olyan nagy érdeklődést váltott ki a kollekciója, hogy azóta a gyár alig győzi leszállítani a megrendeléseket. 1 . r Nyíregyházának és a megyének óriási érdeke, hogy az annyi idők óta parlagon heverő bőrgyár reális alapokon ismét meginduljon, mert a megyéből beszerzett nyersanyag felhasználásával Szabolcsvármegye bőrszükségletét jóval olcsóbban elégítené ki, mint a fővárosi vagy külföldi gyárak. Értesülésünk szerint a bérbeadást már teljesen perfektuálták, mind a két fél aláirta a szerződést, ugy hogy a gyár elsején üzembe lép. L. Kovács István szaktudása és komolysága garantálja á gyár eredményes és értékes jövőjét. HORTOBÁGYI JUHTURÓ Tejszövetkezeti Központ Budapest 4., postafiók 20. 4175—9 AP

QIiIaO MOZCŐ —

i

n 11111 yiHii^

i—BaMa

aw

i 111 Szerdán és csütörtökön */

46 és */i9 órakor HUGÓ VIKTOR örökbeciü rsgényének filmváltozata NYOnORULTflK a teljes film 2 részben 16 fel

vonásban Pénteken: SPION. borárak között ténylegesen mutatkozik és ami miatt ma magyar borexportról beszélni sem lehet, — másrészt kárpótlás volna belőle nyújtható a magyar szőlőtermelőnek azokért a ráfizetésekért, amelyekkel a bortermelés már évek óta jár. A fentiek szerint is nyilvánvaló. hogy a borértékesítés előmozdítása országos érdek, viszont azonban ez nem eshetik — mint a boletta — a kisember terhére és nem igényelheti a bor közszí ségleti cikkek megadóztatását. De igenis igényelheti ezt oly cikkektől, amelyek egyrészt importálásukkal rontják a magyar kereskedelmi mérleget és számos esetben hazai termelvényéktől veszik el a piacot. — másrészt csupán fényűzést szolgálnak, ahol ilyen minimális ártöbblet^ mint amelyet az alap létesítése megkíván, jelentőséggel sem bir. Ez a megoldási mód tehát nemcsak kereskedelempolitikai, de szociális szempontból is méltányos. | Számolni kell azonban azzal is, hogy exportkedvezmények biztosítása mellett is a magyar bor éles versenytársakra talál a kül; földi piacokon és ezért az értékesítés megkönnyítése érdekében a belfogyasztás növelését is elő kell segíteni. A közvetlen fogyasztásra kerülő bormennyiség fokozása csak kis jelentőséggel birhat. Éppen ezért a hazai boroknak kiége" tés által való felhasználását kellene előmozditani, mégpedig olymódon, hogy minden hazai ipari szeszfőzde kontingensének bizonyos százalékszerü hektoliterfok mennyiségének hazai borokból való kifőzésére köteleztessék. Jogos ez a kivánság különösen akkor, amikor arról hallunk, hogy magya. szeszfőzdék külföldi melászt hoznak be feldolgozás végett. A megkívánt hathatós segítség csakis ilyen radikális megoldási mó dok mellett lehetséges. Természetesen itt ismét előtérbe tolul az a kívánalom is, hogy nemcsak a fogyasztó viselje ennek terhét, de vegyen abból részt maga az állam is. mégpedig elsősorban a régi kivánság teljesítésével, a borfogyasztási adó eltörlésével, —vagy amennyiben erre nem hajlandó, a borfogyasztási adónak egy ilyen borexport-alap céljaira való bocsátásává^ "továbbá vasúti fuvardíj elengedések, illetve mérséklések és export-prémiumok létesítése által. Természetszerűleg a kérdést a értékesítés megszervezése nélkül megoldani nem lehet. Ennek mikénti megoldása már nem tartoz" hatik e cikk keretébe. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a megszervezésnek csak a kereskedelmi érdekeltségekkel karöltve, azok bevonásával szabad történnie. Nem szabad, nem lehet mellőzni az üzleti hozzáértést és hogy külA raktáron levő összes cipőáruk féláron alul Az árak leszállítása és leltározás miatt az üzlet 15-16-án zárva. 17 én megkezdődik a hatóságilag engedélyezett végkiárusitás soha nemlétezett árak mellett Az üzlet kiadó és a berendezés eladó. 4492—2