Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

Lakásproblémák Irta: Pap János építési vállalkozó 2 A csorbalói konferencia A kisantant képviselői csoroatói konferenciájukon olyan értelmű határozatot hoztak, hogy semmi okuk sincs arra, hogy a magyar kérdésben eífoglalt álláspontjukon változtassanak. No, ezért a határozatért ugyan nem volt értelme ebiben a nyári kánikulában a Csorbató hűvös partján menedéket keresni. Ahoz azután szó fér, hogy van-e jelentősége az ilyen kisantant határozgatásoknak. Azt nagyon jól tudjuk, hogy ennek a három trianoni »boldog« országnak minden szervezkedése ellenünk irányul. A kisantantszövetség is diplomáciai mumus akar lenni, amelyik minden, széllebbenésre hajlandó kiugrani bozótjából, hogy ijesztgessen. Az a kérdés azonban, hogy a célbavett, olyan nyulszivü-e, hogy a kisantanték fenyegetéseire rögtön citerázásba kezd. Benesék fegyvertára a bőségesen termelt rágalommunició Cerén, ha nem is fogy, de patronainál egyre jobban beigazolódik, hogy azok vaktöltéseki Évek óta hirdetjük ezt, amire kezd rájönni a külföld is. Jó volt tehát ujbói összehívni értekezletüket, — hogy vélt jelentőségüket elhitetni igyekezzenek a külföldön. A csór? batói konferencián szóbakerült a kisantantnak a többi európai államokhoz való viszonya is. Ez annyit jelent, hogy a Csorba-tó évszázados fenyőrengetegei alatt alig vitáztak másról, mint Magyarországról. Ez az 3 pont, amelyen a rablóbecsület a közösen elorozott préda további birtoklása érdekében még ma egy véleményen tud lenni. Maguk is szükségesnek tartották, hogy e tekintetben értekez. létükről kiadott jelentésükben kihangsúlyozzák az elfogadott határozatok során tanúsított egyhangú magatartásukat. Mi erre csak anynyit. válaszolhatunk, hogy amikor valamit annyira hangoztatni kell s annak ismétlése — szinte az unalomig — szükséges, valahol baj van a kréta körül. Ennek a bajnak mindjárt az elevenére is tapintunk akkor, ha megállapítjuk, hogy a kisantant konferenciázgatása tulajdonképen lényegileg porhintés a világ szemébe, hogy ők mily egységesek, mily hatalmas erőt képviselnek az európai politikában s hogy mily nagy szükség van szövetségükre, Európa közel keletének status quoja érdekében. Ez olyan dolog, mint mikor valaki pótolhatatlannak tartja magát s ezt elhitetni akarja környezetével, de ]ön egy influenza bacillus, ágybadönti s kisül, hogy éppenséggel nem dőlt össze a világ, sőt utóda talán jobban is csinálta a dolgokat. A kiadott hivatalos jelentés mögött, ha valaki olvasni tud, inkább arra a megállapításra jöhet, hogy ez a csorbatói tanácskozás csupán pro forma konferenciázás volt s talán egy kis puhatolódzás -egymás területein, hogy miként vélekednek a hágai,' és párisi tárgyalások után beállt erőviszonyokról. Szükségesnek tartották, hogy Páris után, ahol épen elég leckét kaptak, kissé összeszedjék megtépett madállásaikat. — Annyira azonban nem oktalanok, hogy ne találtak volna ú tárgyalásokhoz olyan kiindulási pontot, amelyik ne biztosította volna számmi.- a e tekintetben az összhangot/ S ez Magyarország. Hetekkel megelőzőleg tele volt Európa sajtója a magyar királykérdés időszerűtlen és oktalan pertraktálásával, amely hiranyag a kisantant hir-irodái utján jutott el a sajtóhoz. Ezt az akciót már akkor az európai közvélemény megdolgozásának teremtettük s most a csorbatói 'konAz utóbbi idők folyamán mind élesebb a vita a háztulajdonosok és bérlők között azon téma körül, hogy van-e még lakáshiány, vagy fölösleg mutatkozik már, illetve. hoz-e legális hasznot a lakóházakba fektetett tőke, vagy pedig meddő. Ha felületesen szemléljük a kérdést nehéz a vitatkozó felek között igazságot mondanunk. Tárgyilagos és melyreható következtetésekre van szükségünk, ha az igazságot meg akarjuk ismerni. Hogy a falvakban ilyen probléma nincs, az nem kétséges. A falvak lakosai között, mondhatni csak a természetes szaporulat okozott a háború és az ezt közvetlen követő idők után némi hiányt, ez azonban a konjunkturális idők alatt hamarosan pótolva lett. Más a helyzet a városokban. A városok lakóinak száma állandó emelkedést mutat. A világháború befejezése óta a vidéki városok lélekszáma 25—35 százalékkal több. E szaporulathoz csonka hazánkban nagy mértékben hozzájárultak a megszáilt területek menekültjei is és ha ilyen rendkívüli szaporulatra többé nincs is kilátás, nem kerülheti el figyelmünket egy általános jellegű szociális jelentés, amely már a világ vezető politikusainak figyelmét is felkeltet(tei s amely alól hazánk sem kivétel. Az utak és közlekedési eszközöknek állandó javulásával és tökéletesedésével arányosan kezd a falvak népe a városokba, mint gazdasági' kulturgócpontokba húzódni. Akadnak ugyan közfunkcionáriusok, akik a falvak elnéptelenedésétől tartva korlátozni szeretnék ezen folyamatot. Aggodalmaik azonban fölöslegesek, mert a természet törvényszerűségének alapján a falvak lakóinak csak az a munkanélkülözhető eleme szivárog a városokba, amelyeknek ottlétére a géptechnika tökéletesbedése folytán feltétlenül székség nincs. Népmüvelődési és gazdasági szempontból pedig egyenesen kívánatos ezen elemnek a városokba való húzódása. Ha a népek lelkületének egymás közti megbékülése után egyszer mégis cs^k helyre áll a gazdasági egyensúly, a termelő és alkotó munka révén mindenki megtalálja a szükséges szellemi testi és lelki táplálékát a vá-' rosokban. Az építkezés úgyszólván 19127 tői 1922-ig egy évtizeden át részben a kedvezőtlen anyagi viszonyok, részben pedig a tőkénk -o. lakások kötött forgalma miatti ked vezőbb elhelyezkedhetése következtében szünetelt. De nemcsak a lakástermelés állott ezen idő alatt, hanem az elhanyagoltság folytán a meglevőknek tekintélyes há- , nyada is helyrehozhatatlanul tönk-, re ment. A szanálás előtti s utáni időkben 1928-ig a fenti gátló körülmények csökkenésének mérve szerint a lakástermelés folyamata meginduít, amit 1928-ban nem a tulproduket óállitott meg, hanem a bekövetkezett s napjainkban is fennálló pénzszűkével párosult hitelviszonyok. Hogy ez tény, bizonyítja a statisztika, amely szerint Franciaország városaiban aránylag háromszor akkora, Németországban pedig több mint kétszer akkora lakástermelés volt ugyanazon idő alatt, mmt hazánkban. Mi okozza hát a lakók és bérlők közötti vitát? Ennek ugyancsak több oka van. Ha megfigyeljük a helyi de különösen a fővárosi lapoknak bérnegyedet megelőző haiVí s bérnegyed utáni lakáshirdetési rovatait, azt látjuk, hogy bérnegyed előtt rendkívül nagy a kiadó lakások száma, amelyek között aránytalanul nagy mennyiség-.1 ben vannak képviselve a drájjább, nagyobb, luxuslakások. Bérnegyed után pedig jóformán csak az utóbbiak maradnak kiadatlanul. A jelenlegi kereseti viszonyok mondhanti mindenkit fokozottabb igényredukcióra késztetnek. A lakónak jövedelméhe mérten minden lakás drága ,viszont a háztulajdonos nem hajlandó bérházában fekvő magas kamatú tőkéjét a köznyomor oltárán áldozatképen elégetni. Ez az egyik momentum. A másik nem kevésbbé fontos az a méltán annyit kárhoztatott és kartell báránybőrben rejtőző vampir, amelyet diszkrétebb kifejezéssel »tulkapás«-nak szokás nevezni. — Ha vannak iparágak, amelyeken ke-, resztül e vámpirocskák az ország lakosságának vérét akadályttalanui szivattyúzhatják, ugy az építőipar azok között fetlétlenül a legelső. Tömeg nyerstermékről lévén szó, a termelés és kereskedelem aránylag kevés kézben van, ilyenformán könnyű az árak diktálása céljából egységes frontot tartamok. Hogy ez mennyire így van, néhány példa akad rá mostanában. Oly esetekben, amikor a kertellek kötelékéből egyik másik tag kiválik 30—40 százalékkal olcsóbban kezdi árusítani ipar-, illetve kereskedelmi ckkét. A »Vállalkozók Lapja« csak a minapában közölt egy eklatáns hírt, amely szerint két pestvidéki tégla és cserépgyár a kartellek kétes értékű gyámhatósága alól magát kivonva 1930. julius 1. egyszerre 40 százalékkal szállította le a fedélcserép árát, aligha, azért, hogy ráfizetés árán is megszabaduljon készletétől. Sajnos, ehez hasonló számtalan példáért nem okvetlen muszáj nekünk Pestre mennünk. Itthon is akad belőlük, épen ezért érthetetlen, hogy nem akad egy biztos kezű operatőr, aki élesre fent bicskáját neki merné bocsátani a magyar gazdasági élet ezen mind fájdalmasabb kelevényének. Az adatoknak konkrétebb felsorolása nem lehetséges e cikk keretében,, azonban ha Tamás még mindig akadna, adja magyarázatát annak a ténynek, hogy dacára a lakosság arányszámához a külfölddel szemben viszonyított felényi lakásnak, dacára a magyarországi lakásbéreknek világparitáson felülállásának s végül dacára az uj házak teljes adót mentességének s paritáson alul levő munkabéreknek, mi okozza a a lakóházakba fektetett tőke produktivitása fölötti vitát s azépítkezés teljes szünetelését, illetve megfelelő tőkefölösleg mellett annak vontatott menetét? Van aztán a kérdésnek még egy harmadik oka is, amelyért kizárólag a magyar építtető közönség az újításokkal szemben tanúsított bizalmatlansága folytán felelős és. ha az alaptalan bizalmatlnságot félre nem teszi, ha lakóház építkezési módszerén az uj idők szellemének megfelelően fel nem hagy,' a fentebbi okok hozzájárultávai is a magyar lakásügy beláthatatlan időkig megoldatlan prob-, léma marad. Az épitő technika fejlődése folytán ugyanugy iparkodik az emberiség érdekeit szolgálni, mint általában a gépipar. Ennek legfényesebb bizonyítékát ezelőtt az amerikai 'építkezéseknél ta-( pasztalhattuk, ujabb tanújelét pedig az európai nyugati államok városaiban, de leginkább a németországi építkezéseknél láthatjuk. A modern épitő technika célkitűzése: a lehető legjobbat a legminimálisabb költséggel. E cél elérésének érdekében csatasorba állva a világ legkiválóbb konstruktőrjei, karöltve az építő művészek • elittjével, korunknak szinte forradalmi jellegű 'építőanyagának a cementnek és vasnak szakszerű felhasználása révén megteremtették/ azt a lakástypust, amely a ma emberének jövedelmi viszonyaihoz mérten száz százalékos igénykieléegitést biztosit, mert kényelmes, higiénikus, olcsó s amellett külsőre ugy, mint belsőre a legkényesebb ízlést is kielégíti. Ennek nagyon szép tanújelét adta az 1927. évi stutgarti lakáskiállitás, ahol és amikor ezen épületeket ren deltetésüknek átadták. Hogy azóta hány épült ilyen typusu lakás külföldön, arról hiteles adataink nincsenek, azonban hogy Budapesten ma épüi az első az bizonyos. Ugy gondolom nem nevezhető nemzeti hiúságnak az az állítás, amely szerint a magyar nép zöme is áll a nemzetek sorában azon a kulturnivón, amely a legszerényegg ke-, retek között élő polgár számára i» megkívánja a legalább kétszobás, átgas, világos száraz s mindenkor kellő hőmérsékletű, kényelmes,, egészséges teljes komfortu lakást,! amelynek bére arányban álljon kereseti viszonyaival. Ha ez igaz,) akkor miért nem vesz példát a magyar építtető a külföldtől? Miért ragaszkodik ma is fanatikusan az ősi épiktezésí rendszerhez? Be kell látnunk végre, hogy a magyar polgár pláne nincs abban a kellemes helyzebetn, hogy ósdi rendszer szerint drágán épült magas karbantartási költséget igénylő s e miatt karban nem tartott, salétro-\ mos, nedves, sötét, kényelmetlen, vízvezetéket, fürdőszobát hírből DIADAXi MOZG Julis ]., 2., 3., kedden, szerdán és csütörtökön A szezon legaranyosabb vígjáték estje! HARRY LIEDTKE és HILDA ROSCH NE JATSZ A NŐVEL Hans Zichermann és a nemrég szerencsétlenül járt legszebb moziszinész Werner Pitsaual ŐFENSÉGE A HORDÁR A legszebb néma vígjáték Hímen. ferencia után a leghatározottabban megállapíthatjuk, hogy mindez a sok badar hir csak azért bocsájtatott útra, hogy a kisantant az ő jelentőségét s szövetségének szükségességét indokolni tudja a világ előtt.