Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-13 / 132. szám

J&fflYlDEK. 1930. juaius 13. ffli lesz Romániában ? Ami Romániában történt, csak látszólag ellenkezik Mommsenn^k •Éizzai a nevezetes (mondásával, hdgy a történeleimben van logika. A szájmiizött trónörökös hazatért, hogy király legyen és a király leszállt a trónról, — amelyen csak formailag ült —, hogy trónörökös legyen. Van ebben logika, nem a személyi helycsere, hanem Románia helyzete miatt, mert a káoszból ez volt a jövő egyetlen kivezető utja. II. Károly most már Románia Mare törvényes királya lett. Európa és Magyarország is, az érdektelen szemlélők objektív magaslatából nézik a romániai eseményeket. Mt következik Romáiniában, hogyan alakulnak a Balkán szellemétői fűtött pártharcok, személyi küzdelmek abban az országban, amelyet sohasem szabad a nyugateurópai parlamentáris hagyományok, vagy a magyar ezeréves közjogi iskplázottság szemüvegén át birálni, — az most már a jövő kérdése és Románia belső ügye. Minket 'magyarokat nem érdekelnek Romániának belső ügyei. Nem a mi dolgunk, hogy ki a király Romániában, ki a hatalom birtokosa, ki a miniszterelnök és ki akarja megoldani a lehetetlent: a regát és Erdély egybeforrasztását s ki akarja a nevezőre hozni a két külön történelmi fejlődés kohójában született lelkeket. A romániai logikus logikátlanság minden idegeket feszitő eseményeivel egyetemben, csak abból a szempontból érdekel minket, hogy mi lesz a kisebbségekkel? De ebből a szempontból aztán érdekel. Aláírjuk Bethlen György grófnak, az Erdélyi Magyar Párt nevében, a bukaresti nemzetgyűlésen tett azt a kijelentését, hogy az erdélyi imiagyarság várakozó álláspontot foglal el. Nos, mi is várakozunk. Az 1919 december 9-én Párisban aláirt kisebbségi szerződés Románia és az Egyesült és Társult Hatalmak képviselői között, végrehajtás nélkül maradt. Még azt a csekély mozgási szabadságot sem valósitotta meg Románia, amelyet a győző nagyhatálmak felriadt lelkiismerete, a szörnyű igazságtalanságok elkövetésének idején biztosítani akart. Ez a szerződés nemzetközi jogérvényü, tehát nem Románia belső ügye, hogy ima lesz a kisebbségekkel, javul-e a sorsuk, megkap ják-e azt a törvényelőtti egyenlőséget, nyelvhasználati jogot, kulturális szabadságot, ethnikai cgyérniségük szabad fejlődésének lehetőségét, amely megmenti a balkánt nivóban való végleges elmerüléstől a román szuverénitás alá utalt magyarokat. Hírek hallatszanak és szines szappanbuborékok m

e

sét szálloaganak II- Károly román király magyarbarátságáról. Igy van-e ez? Nem tudja senki. Mi vagyunk az elsők, akik örvendezni tudunk annak, ha bebizonyul, hogy ez a magyar barátság valóban igaz. De ennek be kell bizonyulnia. Ne(m ígéretek kellenek az erdélyi magyarságnak, hanem cselekedetek, nem regék érdekelnek minket, hanem pozitiv fények. Lesz-e ereje II. Károly királynak legyőzni azt a szellemet, a mely Romániában halálos veszedelme volt a kisebbségeknek, azt nem tudjuk. Mi Jlesz a versengésből a regát és Erdély román pártjai között, amelyek küzdelmeik árát, a magyarság szenvedéseivel fizettették meg, — ezt sem tudjuk. De várakozunk. Mert mi csak azt tudjuk, hogy Románia, vagy rákényszerül az ésszerűség és logika útjára s akkor könnyít a kisebbségek helyzetén, vagy tovább támolyog uz eddigi uton s akkor könyörtelenül visszaüt a bün és kiábrándító erővel következik a történelem logikája. Románia most nagy napokat él át s rajta áll, hogy miként kovácsolja jövendőjének sorsát. — Európa s Magyarország is, egyszerű szemlélője annak, ami ott történik. Annál nagyobb Románia felelőssége, hogy mit készit saját alattvalói, kisebbségei számára: — tűrhető létet-e, vagy tűrhetetlen tragédiát. Hegedűs Lóránt pünkösdi cikkére a méhekről Irta: Benkő András kir. tanfelügyelő Az illusztris iró Írásait szeretem elolvasni, a junius 8-iki számban »Jézus a kaptárban« cim alatt elmélkedik, ir a méhek életéről és ezen Írásaiban igen rokonszenvesitő vonásokkal ismerteti a mézelő (méhet, sőt idealizálja, amit meg is érdemel 'Istennek ez a ritka tökéletességű teremtménye. A 1 méhek iránti rokonszenvet élesztő és erősítő ezen ismertetésében súlyos következtetéseket von le az emberre, akt felett a méh soha el nem érhető magas erkölcsi magasságban áll. Ez oly igazság, amelyet megdönteni nery lehet, de a példák felsorolásában súlyos tárgyi tévedésekben van a Kegyelmes ur. Többek között ezt írja: »Méh... te nem fogod elhinni, hogy az ember a teremtés koronája, nem fogod elhinni, hogy itt járt Jézus ebben az emberfajban, melymsst csak 10 éve több, mint tízmillió »emberbogarat« ölt le és senki sem tudja miért. Tl méhek ezt sohasem tesziíek meg.« Ez az utolsó 'mondat tartalmazza a súlyos tárgyi tévedést, mert a méh a méhek társadalmában sokkal régibb idő óta gyakorolja az öldöklést, mint az ember, lévén sok százezer esztendővel, talán milliókkal régebbi teremtmény, — mint az ember. A 'méhésznek igen sok gondot ad éppen az a rettenetes szokásuk, hogy oly nagy a méhek szerzési vágya, hogyha valamelyik kap tár meggyöngül ép a rajzás miatt, vagy ez a gyengeség azért állott elő, mert az anya már öreg és nem bír elég petét lerakni, — jóllehet a hordási viszonyok ezt lehetővé tennék, már megjelennek valamelyik erős kaptárnak kutató iméhei a gyengébb család lakásának megfigyelésére. Kikutatják a támadásra .kedvező körülményeket (kedvező a támadásra, ha nagy a bejárat, melyet az állandó őrök nem birnak jól ellátni, vagy másutt is van valami lyuk a kason, ahol beférkőzhetnek, a támadás megindítására.) Ha nincsenek kedvező körülmények, akkor is megszervezik a támadást és azt igen kitartó erőszakossággal, a támadók számának állandó növelésével végrehajtják, miközben ugyancsak hull a hulla ugy a támadók, mint a kétségbeesésig védekezők soraiból. Ily esetben, ha a (méhész észre nem veszi a bajt, rengeteg méhet leölnek, leszúrnak a támadók, de az ő soraikból is sok esik áldozatul a támadásnak. ' Az erősebb család részéről a támadás folyton erősödik, mig túlerőre jutnak bent a kaptárban és amíg a megtámadott kaptárnak a királynőjét leöíhetik. Ha ez piegtörtént és erről a megtámadott család méhei tudomást szereznek, feladják a további küzdelmet és kényszerű megadással megszüntetik a további öldöklést. A legyőzöttek is a támadók mellé állanak s ezután és együtt hordják át a legyőzött birodalom minden értékét, minden kincsét a győzők kaptárába, ahol a legyőzöttek befogadtatnak és az uj birodalom polgárai lesznek. A kifosztott kaptárban csak öszszeamlott törmelék marad, még a fiasitásokat is felszaggatják, hogy a bábok táplálására berakott tápanyagot is elhordhassák, tehát még a jövő nemzedéknek, a csecsemőknek sem kegyelmeznek, — hogy a teljes megsemmisítésig jussanak és hogy a határtalan kapzsiságukat kielégíthessék. Tehát nem az éhség ingerli a foglalás és rablás keresztülvitelére, hanem a minél több vagyon összehordásának, felhalmozásának határtalan ösztöne. Az ember ebben nagyon is jó tanítványnak bizonyult. H mehek oiroflalmáTjan nem fordulhat elő az sem. hogy bármily nagy feleslege legyen az egyijc birodalomnak, abból az éhenhalástól megmentené a végszükségbe jutott és legyengült birodalmat, sőt ellenkezőleg, ha megtámadhatja, könyörtelenül megteszi és azt is elveszi, amije még van. Sőt a iméheknél a szerzési vágyból származó kegyetlenség oly nagy, hogy a imásik kaptárt (országot képez ez náluk) imég akkor is kirabolhatják és megsemmisithetik, ha van hordási lehetőség, talán bőven is. Tehát nem lehet tudni, hogy az ember nem épen a méhektől tanulta-e el a Iegyilkolások utján végrehajtott foglalásokat és a megszállás utján való könyörtelen rablásokat, értékek elpusztítását csak azért, hogy a másiknak ne legyen. Tehát e téren a (méheket annyira idealizálni, mint azt Hegedűs Lóránt teszi, nem lehet, sőt idealizáló állításainak ép az ellenkezője igaz. Az öldöklésben a méhek még eddig az ember előtt járnak. Hegedűs Lóránt említett cikkében többek között igy kiált fel: »Ti árvák vagytok, mégis az önzetlenség ős hirdetői. Mily nagyszerű, hogy mikor munkátok alapján meg ftelik a kas s az anyagi jólét a iméhállamban tetőfokra hág, akkor ti, a munkások, az öregek elhagyjátok a kaptárt, hogy az ifjú nemzedéknek, melyet sohasem fogAP0LL0 Előadások: 5, 7, 9 órakor Ma, csütörtökön utoljára Bánky Vilma: Sivatag árvája Buster Keaton: A generális Péntektől: Az orosz hercegnő és Cirkusz. tok látni, átadjátok kincseiteket s csak addig nem mentek, a mig attói féltek, hogy mézvagyonotok oly kevés, hogy az uj nemzedék nem tudna belőle megélni. A ti államotok az önzés megfordítása: mindent másért!« A mi az önzetlenséget általában illeti, azt hiszem azzal a fentiekben elmondottak után nem kell foglalkoznom. Szó fér azonban ahhoz, hogy amikor a rajzás történik, akkor is oly nagy-e az az önzetlenség, aminőnek Hegedős Lóránt leirja. A minden élő lényben elhelyezett szaporodási vágy, mint fajfenntartási ösztön a méheknél a rajzásban jut kifejezésre. Ez azonban nem ugy folyik le, hogy a menők csak ugy átadják kincseiket. Ellenkezőleg, a kincsekből amennyit csak képesek, a távozó raj magával visz és ha többet tudna magával vinni, többet vinne. Egy olyan nagy raj, amilyenről Hegedűs Lóránt ir, amely akkora, hogy 80 ezer tagból áll és csak 20 ezer marad vissza (ily nagy raj lehetséges nagy kaptárból, de kasban ilyen nagy család nincs, vagy csak akkor van, ha a kas szokatlanul nagy) a távozáskor magával viszen legalább is 4— 4 és fél kiló mézet, szóval amenynyit képes. Könnyű megállapítani, mert hiszen kész lépekkel bíró kaptárba foghatjuk be a rajt s a megszállás után lerakják a hozott vagyont, amelynek mennyiségét pontosan lemérhetjük. A szaporodási ösztön sem olyan korlátolt, hogy csak akkor mennek el -r- amint Hegedűs Lóránt állítja —, amikor biztosítva van a hátramaradottak fennmaradása, mert gyakran van ugy, hogy a rajzás akkor történik meg, amikor már sem a xaj, sem a visszamaradott család megélni nem tud. Ezen az állapoton az okszerű méhésznek kell segítenie. Ennyiből is látszik, hogy Jézus a iméheknél sem járt több eredménnyel, mint az embereknél. Amint ezekből látjuk, a méhek más állam népével szemben ép ugy élnek, mint az emberek, határtalanul önzők és kapzsik. Nagy tudóssal szálltam én most vitába, de állitásom valódiságát szemléletileg is bebizonyítomDe talán jól is van igy, mert olyan állatok, a minőnek Hegedűs Lóránt a méheket leirja, régen kipusztultak, megsemmisültek. — Megsemmisültek azok a népek és nemzetek is, a melyeknek fiai nemzetük javára nem voltak önzők és számítók. Felvirágzott az a nemzet, melynek a fiai saját hazájukért mindent megtesznek, amit tehetnek és le tudnak mondani saját önző és egyéni érdekeik ápolásáról, ha a nemzet és a- haza érdeke ugy kívánja. A méheknél az egyén az egyes saját államával, társaival szemben példátlanul önzetlen, de a saját hazájáért, fajáért, nemzetéért határtalanul önző és számító, ha kdl, erőszakos és kegyetlen. Ez és hegyes fegyvere biztosítja fennmaradását. MONOGRAM HÍMZÉS A LEGKÉNYESEBB IGÉNYEKET IS KIELÉGÍTVE KÉSZÜL VÁSÁRTÉR-KÖZ 10. SZ. ALATT