Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-11 / 130. szám

14 JSÍYÍRYIDÉKL 1930. junius 15. Bethiee nemzetiségi politikája A képviselőház csütörtöki ülésén tárgyalás alá került a (miniszterelnökség költségvetése. Az elhangzott felszólalásokra gróf Bethlen István miniszterelnök nyomban válaszolt s beszédében széles alapon fejtette ki a korm íny nézetét a választójogról, a munkanélküliségről és a nemzetiségi kérdésről. A trianoni béke aláírásának tizedik fordulóján, ajmjkor gondolataink a Kárpátok tövéig, az ősi Magyarország régi határáig kalandoznak el s amikor elmerengünk a háború után feldúlt régi közviszonyainkon és békebeli helyzetünkön, felettébb aktuális a nemzetiségi kérdéssel való foglalkozás, ez okból kissé bővebben foglalkozunk a miniszterelnöknek e kérdésben tett kijelentéseivel. — Tesszük ezt annál nagyobb készséggel, mert megváltozott viszonyaink közepette nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közvéleményben is felülkerekedjék az a nagyvonalúság és céltudatosság, — aímelyekkel Bethlen ezt a fontos problémát tárgyalja és megvilágítja. Csonkamagyarországnak nincsenek nemzetiségei, ma már a magyar kisebbségek lettek azokká az utódállamok területén, ennélfogva nemzetiségi politikánknak vezető maximája kell legyen az, hogy Magyarország nyújtson eszményi példát és a gyakorlatban precedenseket arra nézve, hogy a humanizmus és szabadság elvei szerint miképen respektálandók a nemzetiségek nyelvi, kulturális és etnikai jogai. Hogyan rekrimnálhatjuk mi a kisebbségeken elkövetett sérelmeket, hogyan nyújtson erkölcsi támasztékot panaszaiknak akkor, ha mi magunk nem vagyunk a legteljesebb mértékben megértők és türelmesek azok iránt, akik ma Magyarországon élnek és nem az államalkotó faj szülöttei. Ennélfogva politikánknak vezető elve a megértés és türelmesség a nem (magyar nyelvüekkel szemben. Annál is inkább, mert mindig ez az elv volt irányadó nemzetiségi politikánkban a imultban is, ezer esztendőrre visszamenőleg s e princípiumtól csak akkor tértünk el a mult század második felében, amikor a nemzetiségi velleitások már a magyar állam egységét kezdték veszélyeztetni a felcsapódó izgatások. S akkor is csak az izgatókra sújtott rá a magyar állam büntető keze, maga a nép az ország egy részében sem volt megbénítva nyelvének és kultúrájának használatában. A miniszterelnök legnagyobb elismeréssel emelte ki, hogy a hazánkban élő néimet kisebbségek törhetetlen hívet a magyar állajmeszmének. Ilyeténképen senkinek sem jut eszébe sem a kormányzat, sem a helyi igazgatás vezetői részéről az, hogy ezt a gutgesind kisebbséget akár nyelvének használatában, akár kultúrájának fejlesztésében akadályozza. A századok óta köztünk levő történelmi és társadalmi kapcsolatok az egymással való jól (megférést és a kölcsönös megértést eredményezték, a németség sohasem gravitált kifelé, ennélfogva a maga sértetlen mivoltában konzerváljuk a nemzetiségekkel türelmes szentistváni gondolatot, amely Bethlen politikájának egyik alappillére. Türelmesek leszünk tehát a jövőben is és ezzel világraszóló példáját adjuk annak: hogyan kell jogállamban a nemzetiségi kérdést kezelni. Nyíregyháza polgársága kéri a magyar kormányt, hogy a béke revíziójának célját vegye fel kormányzati programmjába Pünkösd vasárnapján hatalmas erővel tiltakozó népgyűlés volt Nyíregyházán Pünkösd vasárnapján, amelyen a keresztény világ a Szentlélek csodatevő erejének ünnepét üli, Nyíregyháza város polgársága a Nemzetiszövetség programmja szerint hatalmas népgyűlésen tiltakozott Trianon égbekiáltó igazságtalan sága ellen. A tiltakozó népgyűlés délelőtt fél 12 órakor a Koronaszálló előtti téren volt, ahol több száz főnyi közönség gyülekezett, hogy a gyászos évforduló ünnepi szónokát, Molnár Kálmán esperest meghallgassa. A népgyűlésen jelen volt Nyíregyháza számottevő polgársága osztály és felekezeti különbség nélkül, amint egyetemes a magyar szívekben a trianoni béke tarthatatlanságába vetett hit, a halálmegvető elszántság: küzdeni az átkos béke ellen békés eszközökkel s ha kell fegyverrel is. A népgyűlésen beigazolódott, hogy nem igaz a vezető kormány ellen hangoztatott az a vád, mintha a hatalmon levők nem törődnének Trianon borzalmas pusztításával, nem törődnének a szégyenbéke eltörlése érdekében megindult élethalál küzdelemmel. Ott láttuk a népgyűlésen Szabolcsvármegye alsipánját, Mikecz Istvánt, ott láttuk a város első emberét Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos polgármestert és kíséretükben ott voltak a hatóságok, intézmények, egyesületek, iskolák vezetői, ott voltak társadalmi életünk reprezentánsai teljes számban. Egységes magyar lelket, mindenre kész elhatározást, izzó hazafiságot, mérhetetlen fájdalmat és a magyar feltámadás eljövetelébe vetett törhetetlen hitet dokumentálták azok, akik a népgyűlésen egységes frontot alkotva felvonultak. Az ünnepélyes keretek között lezajlott népgyűlés a Magyar Hiszekegy áhítatos imájával kezdődött meg, amelyet a Városi Dalegylet adott elő. Az ima elhangzása után Mikecz ödön dr. az integritás eszméjének egyik legodaadóbb és Iegönzetlenebb harcosa jelent meg a Korona nagyterme erkélyén és a következő beszéddel nyitotta meg a népgyűlést: A trianoni béke nem magától született, a trianoni békét csinálták Nyíregyháza város polgárai! Nem azért hívtunk titeket s azt hiszem, hogy nem azért jöttetek, hogy a trianoni béke szégyenének io éves fordulóján sebeinket mutogassuk, panaszainkat sírjuk el. E tiz esztendő sok mindent elvitt magával. Elvitte sok spines reményünket, illúziónkat. Magával vitte a magyarság tenger fájdalmát és —• szenvedését. Megrendítette a nemzetek közötti igazság szolgáltatásába vetett hitünket. Egyet nem tudott azonban elsodorni ennek a tíz esztendőnek iszapos folyója — a magyarságnak mind élőbbé s mind keményebbé váló akaratát. Azt az akaratunkat, hogy ezt a helyzetet, Trianonnak azt a gyalázatát, amelyet ráerőszakoltak i o év előtt erre a kábu't nemzetre, nem tűrjük, — meg akarjuk és meg fogjuk változtatni. io év előtt nem hittük, hogy a háborús gyűlölet hullámának apadtával megmaradhatnak ennek a békének az emberiséget és történelmi igazságot arculütő rendelkezései. Azt hittük, hogy Európa, a világ nemzetei, akik az igazság alapján állóknak hirdetik magukat, maguk fogják a hazugságnak azt a diadalmi emlékmüvét, amit Trianon jelent, szétrombolni. 1918 szörnyű tévedése után ez volt a mamagyarságnak második nagy tévedése. A trianoni béke nem magától született, a trianoni békét csinálták. Kényelmesebb volna azt mondani, hogy a történelem forgószele hozta létre ezt az alkotmányt, mert akkor várhatnánk, hogy jön majd egy másik forgószél, amely eliga zit mindent s nekünk csak várnunk kell. Bennünk úgyis megvan a Pató Pálok mindenre ráérő hajlandósága. Az elmúlt tiz esztendő minden keserűségével, minden illuzió-ron tásával azt a tanulságot véste a magyar lélekbe, hogy a trianoni szerződés eltörlése a mi feladatunk, a mi munkánk s hogy nem lehet ennek a nemzetnek sürgősebb, életbevágóbb feladata ennél. Vannak barátaink és szövetségeseink. Ezek számára lehet a béke revíziójának kérdése az igazság ügye, a világbéke érdeke, nekünk azonban ennél is több. Miránk nézve ez a kérdés az élet vagy halál kérdése. Ezért hivtuk össze Nyíregyháza város polgárságát. Azért, hogy a tiz év murával ünnepélyesen és enennek az ezer év óta magyar vidéknek minden elhatározottságával jelentsük ki a mi örökké tartó tiltiltakozásunkat Trianon szégyene f

íllen s ajánljak fel annak leromboásához a magunk munkáját, erejét s ha kell, vérünket is. Ezekkel a gondolatokkal • nyitom meg tiltakozó népgyülésünket. A tiltakozó népgyűlés ünnepi szónoka A lelkek hatalmas. visszhangja volt a válasz a megnyitóra, majd a népgyűlés szónoka, Molnár Kálmán esperes, kemecsei plébános jelent meg az erkélyen, hogy közel egy órás hatalmas beszédében magasra lobogtassa a tüzes magyar szivek lángját, hogy szónoki erejének istenadta varázsával felkorbácsolja a legridegebb, a legközömbösebb emberben is az ősi nagy érzést, a faji szolidaritás, a nemzeti önérzet hatalmas • érzelemkomplexumát. Molnár KálJunius 9. Junius 10. DIADAL Hétfőn Kedden A VÁGYAK UCCÁJA Főszerepben VIRGINA VALLI és ELVARÁZSOLT KASTÉLY | Inán mint hírneves egyházi szónok I ismeretes a vármegyében, itt p Nyíregyházán pedig működése ide| je alatt rajongásig szerették hi£ vei gyujtóerejü szónoklataiért, ame i; lyek mint váteszi hatalmú megnyi£ latkozások, élesztették az eszraériyiség tiszta oltártüzét a lelkekben. Most is áhítattal, mind jobban felhevülő szívvel, hatalmas együttérzésben összeolvadó lélekkel hallgatták prófétás beszédét, amelynek egy-egy . megállapítása után, mint a haragos tenger árja csapott fel a hallgatók izzó lelkesedésének hangvihara. Nem közölhetjük egész terjedelmében a remekbe készült ünnepi beszédet, amely piros pünkösd napján a Szent Lélek tüzes nyelvek alakjában leszállott sugallatával tolmácsolta a magyar igazságot, mert a beszéd terjedelme egészében való közlését nem engedi meg, de összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Molnár Kálmán elmondotta mindazt, ami Trianon ellen felsorakoztatható, mindazt, ami meggyőző bizonyítéka a magyar igazságnak. Volt valami szuggesztív, valami forrón magával ragadó beszédének egyszerűségében, amint a legnagyobb érzések szava mindenkor egyszerű. Könnyesen fogadtuk első mondatait, amikor arról szólt, hogy közvetlenül a pünkösdi oltártól jött ide a magyar igazság igehirdetésére. — A hősök temetőjéről szólt legelőbb aztán, arról, hogy a becsületes, hü magyar seregek Nagymagyarországért haltak meg és aztán hallották a szellemi üzenetet, hogy a Kárpátok övezte ezeréves haza rablók martaléka. Szivekbe égetődő szavakkal érez tette át a megcsonkitotts᧠iszonyú fájdalmát, azután rámutatott a trianoni szerződés vakságára, bűnös könnyelműségére. Bebizonyította, hogy a békét diktálok hamis adatok alapján ítélkeztek fanzeus módra. Nyilvánvaló, hogy Magyarország nem bűnös a háború felidézésében, amit szemére vetettek, hiszen külpolitikailag Ausztriá tói függő helyzetben voltunk. A' csehek bűnösök, akik a legnagyobb háborús uszitók voltak, mert jól tudták, hogy a központi hatalmak összeomlása után, amit a háborúban tanusitott árulásukkal maguk is előkészítettek, megvalósítható Csehszlovákia alattomos, gonosz terve. És bűnös a bíbora felidézésében Ausztria, amelynek ma is kedveznek, mert félnek az Anschluss-tól, a Németországhoz való csatlakozástól. Az sem igaz, hogy mi a nemzetiségeket elnyomtuk. Itt a szónok bátran és meggyőzően aposztrofálta a nyíregyházi tirpákok esetét, akik ha Magyarország elnyomta volna a nemzetiségeket, nem lehetnének tót anyanyelvük mellett is jó módban és nem volna lehetséges az, hogy még ma is használják anyanyelvüket, amint hogy — használják háborítatlanul ma is nyilvánosan az utcákon is és hallgathatják ősi anyanyelvükön az istentiszteletet is. Szivettépő volt, amikor felidézte a megszállott területi magyarság sorsának kálváriás útját, azt az elnyomást, amelynek hóhérai a »Harminckettes baka vagyok én« kezdetű nótától, a Himnusz imádságától is rettegnek és büntetnek minden magyar életmegnyi-