Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-08 / 129. szám

JNfVfRYIDEK. 2 mmmmmmmmmmmmm mmmmm • szombathy Gézáék és Mikecz Ödön dr. felebbezését, amelyek összesen nyolc panaszt tartalmaznak és lé­nyegben megegyeznek. A pana­szokból főleg az csendül ki, hogy a választási elnök által kifüggesztett hirdetmény nem eléggé világos és nem jelöli meg szabatosan, melyik az a törvényszakasz, amelynek alap­ján a választást lefolytatják. Az igazoló választmány két ülést tartott. Az első ülésen elhatározta, hogy a petitumok tárgyában vizsgá­latot folytat le, a második ülésen pe dig, amelyet a vizsgálatok befeje­zése Után tartottak, elutasították a petíciókat. Az alispán azt javasolja a kis­gyülésnek, utasitsa el a felebbezése­ket s hagyja mindenben helyben az igazolóválasztmány határozatát. A javaslat indoklásában kiemeli, hogy az 1886. évi t. c. 35. §a és a kapcsolatos közigazgatási birósági döntések ma is érvényben vannak. Arról pedig, hogy a választás elnö­ke figyelmeztette a válasz:ók meg­bizottait a rendes és póttá oknak a szavazócédulán való megjelölésére, jegyzőkönyvi bizonyíték van. Énekes János prelátus javáslátá. A javaslat elhangzása után Szitha Sándor dr., a választások elnöke szólal fel és közel egy órás beszé­dében védi a fellebbezésekben meg­támadott választási eljárást. Széles alapon nyugvó jogi érveléssel bizo­nyítja, hogy a választás az 1886. XXII. t. c. 35. §-án nyugodott, amely törvény ma is fennáll a me­gyei városi választásokra vonatko­zóan és amelynek egyes szakaszait csupán módosítja az 1929. XXX. t. c. Ismerteti és magyarázza az uj törvényt is. Énekes János prelátus a válasz­tási ellnökkel szemben, — akinek fejtegetései után is homályban ma­rad az a kérdés, mely törvénysza­kaszokai hatálytalanított az «j vá­lasztási törvény a régiből, — han­goztatja, hogy igenis kötelessége lett volna az elnöknek részletes fel­világosítást nyújtani a választási el­járás tekintetében. Nyíregyházán nem lett volna szükség választási trükkökre. Bemutatja a Nemzeti Blokk és a Városi Párt listáját és azt bizonyítja, hogy a Városi Párt listáját sem kellett volna elfogad­ni, mert ez is hiányos, sőt hiányo­sabb, mint a Blokké. Azt javasolja mondja ki a kisgyűlés, hogy a Nemzeti Blokk szavazatait érvénye­siti. Olchváry Pál kir. kormányfőta­nácsos, ny. főszolgabíró Énekes Já­nos prelátus javaslatához csatlako­zik és hangoztatja, nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy 3000­nél több szavazatot megsemmisí­tettek. Ha érvényben is maradt az 1886. XXII. 35. §-a ,az 1929. XXX. tc. intézkedései alapján Áj magyarázatok lehetségesek. Korrúss Ferenc : ő is volt válasz­tási elnök, de a törvény liberális magyarázatát tartotta kötelességé­nek. A nyiregyházi választás ellen­kezik a törvény szellemével. Éne­kes János prelátus indítványához csatlakozik. 1930. junius 8. •niM HUH jnnmnon A májusi 45 o/ 0 zsírtartalmú HORTOBÁGYI 1UHTURÓ viszonteladói ára 20°|„-kal olcsóbbodott. Tejszövetkezet! Központ Budapest 4., postafiók 20. 2679-7 nyes bizonyíték amellett, hogy a titkos szavazás nem közelíti meg a helyes célt. A választási elnök kellő időben tájékoztatta a vá­lasztókat, erről jegyzőkönyv tanús­kodik. mmsmmmmmtmammsmmm,* életemnek. Látom őt a katedrán sö­tét hajakkal, csillogó szemekkel, amint fáradhatatlan lelkesedéssel szórja gyermek-lelkűnkbe lobogó elméjének kincseit. S mi hallgatjuk Őt feszülő figyelemmel, mintha már akkor éreznénk, hogy szavaiban örök ajándékot kapunk. A lányok örömmel újságolják egymásnak : Tanár ur ma Arany balladáiból olvas 1 Ma Eötvös regényéből mond egy részletet... Ma az Ember tragédiája ... hol­nap Bánk-bán ... Csodálatos gyö­rüségek ezek, melyeket gyermek­leikünk édesdeden szürcsöl. <3 ad­ta az irodalom drága italát, hogy ízelítőt kapjunk belőle s örök Szom­júsággal megkívánjuk. — Lányok 1 Tanár ur ma a gö­rög istenekről beszélt 1! Cupidóróll — Kuncogtak a kis csitrik 1 Lám, lám, szerelem az osztályban, mint komoly téma ! Óra útán megkérdezte tőlem egy lány : — Van ideálod ? — Nincs bizony, nincs... — mon dom elpirulva s hazamenet azon gondolkoztam, miért is nem va­gyok nagyobb s csinosabb egy ki­csit ? És miért nem vigyázok, mint a többiek, hogy ne legyen kócos a hajam, ne legyen tintás a kezem. Otthon aztán nagy titokban a tű körbe néztem s megállapítottam, hogy nagyon pisze fe.z orrom shogy bizonyosan azért nincs nekem ideá­lom ... Dessewííy Emil gróf: súlyos hibák történtek Dessewffy Emil gróf : Az uj tör- ] vény célja a választók szabad aka- ! ratának biztosítása. És Nyiregyhá- f zán 4000 szavazatból 3000-et meg- íj semmisítettek. A választási elnök j védekezése nem győzte meg arról, j hogy a választókat megfelelően tá­jékoztatta. A választási eljárás so- < rán lépten-nyomon súlyos formahi- < bák, felületességek fordultak elő. Csodálkozik, hogy lehet ezt a kér­dést oiyan könnyen felfogni, mint az igazolóválasztmány tette. Egyál­talán nem használ a konzervatív elemnek, ha éppen erről az oldal­ról nem tartják be a törvényt. — Csatlakozik Énekes János prelátus javaslatához. választás jogi szempontból helytálló, politikai szempontból sajnálatos Fráter Ernő dr., mint az egyik körzet elnöke szólal fel. Két szem­pontból kell a választási eljárást mérlegebíi : a politika és a tör­vény szempontjából. Politikai szem­pontból igen sajnálatos, hogy 4000 szavazat közül 3000-et megsemmi­sítettek. Aki szentnek tartja a vá­lasztások tisztaságát, a mély sajnál­kozás hangján nyilatkozhat erről az eredményről. Más azonban a tör vény szempontja. Kétségtelen, hogy az 1886. XXII. t.' c. 35. §-a kötelezi a választókat a rendes és póttagok felsorolására és n«m a vá­lasztás ielnök dönti ei kik a ren­des, kik a póttagok. A pártok élén állóknak kellett volna jobban is­merniök a törvényt. — Az alispáni javaslatot ajánlja elfogadásra. Kovách Elek dr.: Most már nem lehet a szavazócédulákat kiválo­gatni pártok szerint és ezért sem fogadhatja el Énekes János prelá­tus javaslatát. Valóban sajnálatos a választások eredménye és ma sem világos, hogy történt a hiba. örült volna, ha egészséges ellen­zék jutott volna be a képviselő­testületbe, de ez a választás fé­Sarvay Elek dr. főügyész az 1886. évi XXII. t.-c. 35. §-ának érvényességét bizonyítja és kije­lenti, hogy azok a szavazólapok, amelyekre Énekes János prelátus és Korniss Ferenc dr. hivatkozott, e törvény alapján érvénytelenek. likecz István alispán: sxigorimn u tőrvény állottnak Mikecz István alispán: A kérdés nek két oldala van. Első, hogy he­lyesen járt-e el az elnök. Kétség­telen, hogy a 1929. XXX. t.-c. ér­vényben hagyja az 1886. XXII. t.­c- 35- §-át. Ez a szakasz külön felsorolt rendes és póttagokról be­szél. Olchváry főszolgabíró ur is vezetett választásokat és ha nem e szerint a szakasz szerint vezet­te volna őket, hanem maga dön­tötte volna el, kik a rendes és lak a póttagok, a törvényhatóság megsemmisítette volna a válasz­tások eredményét. Az igazoló választmányban szi­gorúan a törvény alapján állottak. A választási elnök hirdetménye világosan megmondja, hogy 8 ren­des és 4 póttagot kell választani az 1886. XXII. t.-c. 35. §-a alap­ján. Ha a pártok vezetői vettek volna maguknak annyi fáradságot, hogy utána néznek a törvénynek, nem kellene most panaszkodniok, de igy viseljék nemtörődömségük következményeit. A törvény szerint kizárólag a Városi Párt szavazó­lapjai a helyesek, az Énekes János prelátus által felmutatott szavazó­lap nem helyes. Szomorú, hogy 3000 szavazatot kellett megsemmisíteni, de marad­jon bár 10 szavazat érvényesnek, a törvényből nem enged soha sem­i mit. Visszaemlékezések f A nyíregyházi po'g^ri leányiskola 50 éves juriileima alialmából irta éi a jabieumi ünnepéiyen felolvasta : Tartallyné Stima Ilona Derűs béke, boldog gyermek- j' álmok, teljesülést váró tervek nyil- j nak meg előttem, mikor most a í múltba visszetérek. j Előveszem hát a mesebeli mér j földet lépő papucsot, hogy átléjem ; vele az időt, hogy visszalépjek hu­szonötessztendők távolságába. És • ott állok én, a tizennégy esztendős naiv gyermek, a jövőt rejtő hu­szonötesztendők távolságába. És plőtt s elindulok a többieklcel együtt gyanútlanul, reménykedve, csupa jót várva az élettől. Bizony kicsik voltunk s én majd­nem a legkisebb az osztályban. — Csacska kérdéseimmel sokszor jó­kedvre hangoltam a lányokat is. A többek között Gizella kisasszony­tól, türelmes jó tanárnőnktől azt kérdeztem egyszer, hogy: »vajjon búg a föld, ahogy forog ?« Harsogó nevetés követte kérdésemet. Pedig hát gyermek-ésszel ugy képzeltem, hogy a föld olyan, mint egy rop­pant nagy bugö csiga, mely han­got ad szüntelenül forogva a világ­űrben. Érdekes véletlen, engem különö­sen megható véletlen, hogy amikor r eii a negyedik oeztáiyt végeztem, akkor ünnepelte iskolánk 3a*szonőt­éves Jubileumát. Lázasan, boldo­gan készülődtünk az ünnepre s ti Városi Színházban egy nagy műsor keretében mi a Madarak dalverse­nyét adtuk elő. Nagy készülődést csaptunk, Marsalkó Margit volt a csalogány, ha jól emlékszem s én lettem volna a pacsirta. Már pró­báltunk, amikor én beteg lettem Hamarosan meggyógyultam, de ak­kor már más vette át szép szerepe­met, nagy bánatomra s nekem meg­kellett elégedni egy kisebb szóló szereppel. Belenyugodtam azért s ma is csupa színes, mosolygó emlék, ahogy az előadás estjén hosszueső­rü madárfejekkel futkostunk a szín­falak mögött s nagyon büszkék voltunk" arra, hogy mi vagyunk az est hősei. Van szomorú emlékem is, per­sze. S a szomorú emlékek között legszomorúbb az, hogy minden nagy vágyam dacára nem lehettem jeles tanuló. Pedig órák hosszat ezen ábrándoztam, hogy jeles le­gyek, mindenből egyes ! Micsoda varázsszó volt ez ! Mialatt ezen áb­rándoztam, egy üres füzetbe he­gyesomi, vékony derekú dámákat rajzolgattam s lobogó nyakkendős gígerliket. Ha kitűnő volnék, mi­lyen jó volna I Vilma néni meg­simogatná a fejemet, Katinka kis­asszony péltftnak állítana az osz­jtály (ejlé s Werner tanár ur nem ten­ne szemrehányásokat a német miatt. Egyszer aztán nagyon erősen el­határoztam, hogy tanulni fogok. Nem támaszkodom a magyarázatra, hanem teépen, rendesen* a könyv­ből megtanulom a leckét. Még a németet is. Csupa jóság volt ben­nem s kimentem a kertbe, hogy ott tanulok. Kivittem a könyveket s köztük, talán véletlenül, Marlitt Aranyos Erzsikéjét is. Szépséges 1 tavasz volt. Belebámultam az ég ; kékjébe, a fák virágos lombjaiba s : el 'a messzi világba. Egyszer csaV áttörve a virágos fákon drága ha­I rangmuzsikát hallok). $> csak hall | gatom, hallgatom dobogó szívvel, hallgatom a meleg, édes otthoni ha­rang-muzsikát ! Onnan jön a ha­rangszó, a szülőfalumból! Lám, l idézi anyám alakját s a kis testvé­t rek összebúvó, játszó fejecskéit, j Kimondhatatlan érzések leptek meg 1 tele lett a szemem érthetetlen bol­; dog könnyekkel. És néztem az elhangzott ha­| rangszó irányába és addig ábrán­\ doztam, mig majdnem este lett. Ak­I kor aztán elővettem aranyos Er­zsikét ... Talán ezért nem lettem jeles ta­I nuló. Aranyos Erzsike, Jókai Kár­j páti Zoltánja s egyebek húztak ma­guk felé. Persze, a németet megint nem tudtam jól. Wemer tanár ur szomo­rúan faggatott, hogy miért is nem tudom a fordítást ? Én erre pitye­regve feleltem : Legjobb volna az egész német órát lefordítani — | magyarra I Legkedvesebb és legnagyszerűbb 1 emlékem mégis az, hogy Vietórisz I tanár ur tanította nekünk a etilisz­1 tikát. Ee külön öröme még most is

Next

/
Thumbnails
Contents