Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-22 / 139. szám

1930. junius 22. JSÍYÍRYIDÉK, ARTFA GYÓGY FÜRDŐ Orvoskapacitások által ajánlott klimati­kus gyógyhely, vérszegénység, női bajok, légzőszervek, Idegkimerültség, gyomor és bél megbetegedéseinél. Inhalatorium pneumatikus gépekkel. Fenyves erdőktől övezett strandfürdő, mo­dern szállókkal, pensiókkal. Vasúti kedver­mény. Kérjen prospektust a Fűrdcigazgatő­ságtól, Bardiovské Kupele Slovensko.) 2328-25 város a békés megegyezés remé­nyében még arra is hajlandó, hogy az 5 ezer dollárt, ha nem is 2 ezer dollárral, de felemeli. Ezzel szemben Konthy Gyula dr. annak a véleményének adott kifejezést, hogy a város fizesse ki, inkább ma, mint holnap, az 5 ezer dollárt és ezzel zárja le az egész ügyet, rrvfert — véleménye szerint — 3 éven belül amúgy sem lehet a Korona építkezéséhez hozzáfogni és a terhek csak emel­kedni fognak. Bogdán Ferenc felszólalásában a polgármesteri javaslat elfogadá­sát ajánlotta, mert azt hiszi, hogy a Kaszinó közgyűlése megértéssel fog viseltetni a várossal szemben. Végül Bencs Kálmán dr. pol­gármester indokolta meg a javas­latot, és kérte a tagokat a íjavaslat mellett való állásfoglalásra. Hang súlyozta, hogy ha a Kaszinó me­reven ragaszkodna a választmány határozatához, akkor a városnak nem marad más hátra, mint a Kaszinóval szakítani. Azonban amíg van mód és lehetőség a bé­kés megegyezésre, .amelyet remél, addig nem volna helyes és célsze­rű a rideg magatartás. A pol­gármester javaslatát Konthy dr. javaslatával szemben egyhangúlag elfogadták. A munkanélküliség eny­hítése miatt kell az Olga óvodát sürgősen felépí­teni. • i p "W A tárgysorozat többi pontjait a képviselőtestület vita nélkül vette tudomásul, csak Tolinszky Pál dr. kulturtanácsnok előter­jesztésével kapcsolatban emelke­dett szólásra Énekes János pápai prelátus. A szakosztályok az Ár­pád-utcai Olga óvóda felépítésé­nek elhalasztását javasolták a ne­héz pénzügyi viszonyok miatt. Ez­zel szemben Énekes prelátus erő­teljes argumentumokkal bizonyí­totta az építkezés sürgős meg­kezdésének szükségességét, rész­ben kulturális, de Iegfőképen a munkanélküliség enyhítése érde­kében. Nagy hatást keltő beszé­de végén kérte a polgármester intervencióját a miniszternél, ab­ból a célból, hogy az óvóda még ebben az évben felépülhessen. A tél fenyegetőleg fog­ja követelni a munkanél­küliek eltartását Ugyancsak a munkanélküliség enyhítése érdekében emelt szót Pisszer János is. A honvédlakta­nya építésvezetősége, a várostól a honvédlaktanya környékén csator­názás céljaira közterület átenge­dését kérte. A képviselőtestület a polgármester javaslatára a város érdekeit védő kikötésekkel a kére­lemnek helyt adott. Ezzel kap­csolatban Pisszer arra kérte a kép­viselőtestületet, hogy a honvéd­parancsnokságnál követelje a lak­tanya építkezés azonnali megin­dítását. Beszédében rámutatott arra, hogy a város a legnagyobb méltányossággá bánt a katonai kincstárral mindig, értékes köz­területeket bocsátott a rendelke­zésére, joggal sürgetheti tehát a laktanya építkezés megindítását. Mert — mint ahogy mondotta — ha a nyár munkanélkül múlik el, a tél fenyegetőleg fogja követelni tőlünk, hogy tartsuk el a munka­nélkülieket. A képviselőtestület a polgármes ter intenciójának megfelelően a ja­vaslatot Pisszer János inditványá­együtt fogadta él A közgyűlés 5 órakor ért véget. Harmincegy nyiregyházi diák vett részt a Kardos István emiékére rendezett irodalmi páiyázaton A bírálóbizottság jelentése A Kardos István kulturtanács­nok emléknek ébrentartására ren­dezett irodalmi pályázaton har­mincegy nyiregyházi középiskolai növendék vett részt. A pályázók­nak a következő kérdést . kellett feldolgozniok: »Nemzeti irodal­munk azirredenta eszme szolgála tábanygí' bírálóbizottság határo­zata alapján az első dijat (30 pen­gő) Schwarcz György, a Kossuth reálgimnázium, a másodikat (30 pengő) Stark Gyula, a felső-ke reskedelmi iskola és a harmadik dijat (20 pengő) Bezó József, E kir. állami tanítóképző intézet nö vendéke nyerte efe A bíráló bizottság a pályázatok eredményéről a következőkben számol "be: v Nyíregyháza városának közönsé­gé az 1929. évben elhunyt Kardos István kulturfanácsos emlékére képviselőtestületi határozattal ala­pítványt létesített, amelynek az a hivatása, hogy évről-évre felujit sa a talpig derék férfiú érdemeit s állandó buzditásuf szolgáljon kö­zépiskoláink legmagasabb évfo­lyamú ifjúságának. Ez az alapítvány tehát elsősor­ban városunk hálájának kifejező­je aziránt a Kardos István iránt, aki sokoldalú tevékenységének egész területén a lelkiismeretes, buzgó és odaadó kötelességtelje­sítés példaképe volt; aki gazdag lelkének drága kincseit két kéz­zel szórta a magyar közművelő­dés önzetlen szolgálatában; aki­nek abban telt a legnagyobb örö­me, ha szivének áldott jóságával a nyomor enyhítésének s a fáj­dalom csillapításának oltárán ál­dozhatott. Társadalmi, irodalmi, közművelődést intézményeink mind egyike tanuja és részese volt e sziv melegének s az ő példájából teljes meggyőződéssel állapíthatta meg, hogy az emberi jóság ér­tékesebb az emberi nagyságnál; mert távol marad minden hival­kodástól, s nem mulandó dicsőség hajhászásában, hanem maradandó boldogság árasztásában találja meg az élet célját és a saját ren­deltetését. | Tfjuságunk számára Kardos Ist­ván izzó hazafias érzését állítja például az alapítvány, s ezért azt rendeli el, hogy évrői-évre pályá­zat utján jutalmaztassák meg az az érettebb korú és magasabb ta­nulmányokat végző középiskolai ta nUló, aki a magyar nemzeti iro­Iomnak az erre alakított bizottság­tól kijelölt tételét a leghelyeseb­ben oldja meg s igy jutalomra érdemesnek bizonyul. A bizottság az első pályázat tételéül ezt vá­lasztotta és tűzte ki: »Irodalmunk az irredenta eszme szolgálatában«. Ezt a tételt nemzeti fontossága, átfogó jellege és alkalomszerüsé­sége tette ajánlatossá. Nem rész­letkérdés megoldását kívántuk, ha­nem arról akartunk meggyőződést szerezni, miképen fogja fel ifjúsá­gunk az irodalom hivatását s mi­I Ynódon tudja hasznát venni iro­- dalmi tanulmányainak. Nemes ver­senyre szólítottuk az ifjúságot, hogy ellenőrizhető módon, zárthe­lyi dolgozattal tegyen bizonyságot inkább gondolat- és érzésvilágá­ról, mint Hsajátitott ismereteiről. Áldás legyen minden munkán, amelyet buzgó lelkek a közügyért Kardos István szellemében vé­geznek; s Kardos István szelleme szentelje meg minden törekvésün­ket, amelytől tgaZí áldást és bol­dogságot remélünk. Ami a pályázat eredményét il­leti, a beadott 31 dolgozat közül 17 pályamű kevésbbé felel meg a követelményeknek, köztük (a 4. számú) alatta marad az átlagnak. A hibás munkák egy része a té­téi meg nem értéséből (9. és 14.) vagy a lényeg fel nem ismerésé­ből állott elő.(2.), más része gya­korlatlanság (27.) vagy hiányos feldolgozás (10., 16., 24.) ered­ménye; stílusbeli készséghiány (3.), felületességgel (11.), vagy terjengősséggel (7.), váltakozik, némelyik puszta általánosságban ban merül ki (6., 19., 22.), viszont olyanok is vannak, amelyekben a fel-felcsillanó tehetség frázisok hal mazába (13.), bizarrságok útvesz­tőjébe (23.), vagy a szimbolizmus tulhajtásába (i8.)fullad. Általában véve inkább ismerői, mint mél­tatói az irredenta eszmének, s nem arról beszélnek, hogy mimó­don áll, hanem arról s. hogy mimó­don lehetne irodalmunk az irre­denta eszme szolgálatában. Egyéb­ként kétségtelenül lelkes szándé­kuk csak menti, de nem pótolja fogyatékosságukat. Érték tekintetében 6 pályamű felette áli az előbbieknek s job­ban megközelíti a célt, mint ama­zok. Az 1. számú dolgozat, amely­nek jeligéje: »A toll és az eszme« stb. tartalmas elmélkedés a toll hatalmáról; lassan tér a tárgyra, itt-ott bőbeszédű is, de megállja a helyét. A 12. szám (Feltáma­dunk!) hangulatos kis munka, te­le mély érzéssel; tárgyat azonban nem meríti ki s ezért nem meg­győző. A 15. sz. dolgozatnak (Csonkamagyarország stb.) a kér­dés helyes elgondolása és .nagy­jában elfogadható megoldása biz­tosit helyet a jobbak sorában. A 20. szám (Kardos István) is ko­moly munka eredménye, bár be­osztása nem eléggé arányos és stílusa nem eléggé egyenletes. — Szintén jól elgondolt, de keve­sebb előadásbeli erőre valló munka a 29. szám (Csak az erőtlen csüg­ged) annak a tevékenységnek fej­tegetésével, amellyel a tanítónak kell kiegészítenie az író eszmevi­lágát. A 30. szám (Mi a magyar most? stb.) beszédformába ön­tött lelkeshangu dolgozat, talán ezért nem mélyen járó s imitt­amott kissé hiányos is. Áttérve a többiekre, 6 pályttmü ha nem teljes mértékben is, de dicséretes eredménnyel oldotta Fiit gyorsabban öl 1 Sárga kanna — fekete sávra! 1 a meg a hálás feladatot. Ezek kö­zött első helyen áll a 28. szám (Nem hagyunk elveszni stb.), a­melynek írója érett fővel, meleg sziwei fejti ki gondolatait az ir­redenta eszméről és irodalmi uton való szolgálatáról. Ügyes, csi­nos dolgozat a 8. számú (Magyar­ország nem volt stb.), amely napjainkban főleg a nemzeti mun­ka követelményének ad talpraesett kifejezést. Sikeresen versenyez ez­zel a 17. szám (Facta loquuntur), amely szerkezet és feldolgozás tekintetében is figyelmet érdemel. Tüzelő vágyak, röpke sóhajok, da­cos szavak koszorúja az eredeti­ségével is hatásos, bár egyébként rövidre fogott 31. számú dolgo­zat, amelynek jeligéje: Csak Is­tentől ne pártoljunk el. A 21. sz. (Magyarnak lenni tudod mit je­lent?) jeligéjű pályamű irredenta költőink nagyobb részét ismeri és értelmes feldolgozásban méltatja. Szintén értelmes és folyamatos előadásu a 26. számú munka is (E föld a miénk), amely méltán sorakozik ennek a csoportnak a képviselői közé. Célunknak és követelményünk­nek legjobban az 5. számú dol­gozat felel meg, amelynek jeligé­je: Rabok tovább nem leszünk! nemkülönben a 26. számú, amely­nek jeligéje: Fiaim, csak énekel­jetek! Mind a kettő gazdag tárgy­ismeret, helyes felfogás és emel­kedett előadás eredménye; mind a kettő számottevő tehetségre vall és föléje emelkedik vala­mennyi versenytársának. Különö­sen Jellemző sajátságuk, hogy nem irodalomtörténetre, hanem iro­dalmi olvasmányra támaszkodnak nem elégszenek meg azzal, hogy má­sok véleményének visszhangjai le­gyenek, hanem önállóságra és egyéniségre törekedve mélyitik el a kérdés felismert lényegét és fel­dolgozható anyagát. Az írói készséggel párosult tárgyi tájéko­zottság, a komoly tanulmány és világos, hellyel közzel lendületes előadás egyaránt arról tesz tanúbi­zonyságot, hogy iskoláinkban a hazafias nevelés magas színvona­lon áll s hogy a pályázók jövendő munkásságához is sok remény fűzhető. Mindezek alapján megállapít­ható, hogy a pályázat eredménye megfelel az alapitó város szándé­kának s a bizottság várakozásá­nak, mert nemes versenyt támasz­Magyar beszélő-, éneklő film

Next

/
Thumbnails
Contents