Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-17 / 135. szám

2 J^ÍRYIDÉK. 1930. junius 17. á gazdasági válság józan megítélése Ugy látszik, az ellenzék az app­ropriációs vita folyamán süti el Bzt a puskaporát, amely a költség­vetési vitáról raktárában még meg­maradt. Legalább is erre vall, hogy sürü egymásutánban hangzanakel objektíveknek igazán nem mond­ható ellenzéki beszédek, amelyek­nek a mottója mindig ugyanaz: minden bajért egyedül a kormány Selelős. Még Gaál Gaszton is, ez a világosfejü politikus, aki máskor annyi hozzáértéssel szól a gazda­sági kérdésekhez, ezúttal ugyan­csak elvetette a sulykot és szónoki hevében teljesen szem elől té­vesztette az objektivitást. E szen­vedélyes és minden áron gáncsos­kodó, minden kákán készakarva csomót kereső, de tartalomban, öt­letekben igen szegény beszédek után szinte megváltásként hatott Szabó Sándor józan, tárgyilagos beszéde a gazdasági válságmeg­oldásának -módozatairól. Tagadhatatlan, — kezdte Szabó Sándor fejtegetéseit, — hogy a mai gazdasági helyzet okot ad a panaszra. De pusztán csak pa­naszkodással nem jutunk semmire, mert hogy leküzdhessűk a bajokat, szembe kell szállni azokkal és áldozatokat kell hozni. Ne tévesz­szen -meg senkit, hogy itt minden­ki bajokról beszél, a panaszkodás még nem jogcím arra, hogy valaki a nemzetet képviselje. A kormány ha hibázott, vagy elmulasztott va­lamit, igenis felelős az általa oko­zott bajokért, de mindenéit nem lehet a kormányt felelőssé tennt és különösen nem lehet felelőssé tentti olyan problémákért, amelyek -meghaladják hatalmát. Mindenki tudja, hogy a gazdasági válság előidézésében legnagyobb bűnös a háború utáni béke kihatása. Azok, akik a vesztes államokra ráerősza­kolták a békefeltételeket, azok — amint a példák mutatják — saját országukat is tönkretették. Fran­ciaországban például 400 millió frankot sürgetnek a mezőgazdaság •megsegítésére. A faluból való kivonulás szimp­tomájáért sem tehető a kormány felelőssé. Ez is világprobléma, bárhová nézünk is, mindenhol a város felé özönlenek az emberek. Természetesen ez beteges szimp­toma, különösen egy agrárország­ban, amelyre meg kell találni az orvosságot. A kormánynak arra kell törekednie, hogy a föld ter­mő, megtartó és vonzó erejét megduazassza. A legelső feladat az, hogy a termények árát leg­alább is a termelési költségek szintjén igyekezzék megtartani, — majd a helyes exportanyag terme­lésére vezető intézkedésekkel egyre rentabilisabbá tegye a termelést. Hogy hathatósabbá tegyük az ex­portot, minél kiadósabb eszkö­aökkel, hitellel és tőkével kel'l támogatnunk az exportintézeteket. A miniszterelnök a panaszok meg­hallgatása után az élére állt a termésértékesités kérdésének és itt is rendet fog teremteni. A gazdasági válság egyik fő­előidézője Szabó Sándor szerint a hitelkrizis, amely elsősorban bi­zalmi krizis. A bankoknak méltá­nyosabb feltételeket kellene saab­niok, ha továbbra i3 meg akafnak élni a gazdákból. Lehet sürgetni a kormányt, hogy a bajokon minden rendelkezésre álló eszközzel segítsen, sőt fele­lőssé is lehet teimi, de egyben min­denkinek, aki segíteni akar a magyar népen minden pártpoliti­kát félretéve segitőkezeí kellnyuj­tani a kormánynak, amely tagad­hatatlanul nehéz, de egyáltalában nem kétségbeejtő helyzetben, ere­jének minden megfeszítésével kö$tf polgárafl jólétéért. Megalakult a „Széchenyi" Tiszahajózási Szövetkezet Naponkénti rendes postajáratok fognak közlekedni a felső Tiszán Az egész Tiszamentét vitálisán érdeklő megmozdulásról kaptunk hirt Dombrád községből, ahol f. hó 10-én, délután 5 órakor tartotta alakuló közgyűlését a »Széchenyi Tiszahajózási Szövetkezet.® A Szövetkezet, mely az egész Tiszamentét átfogó nagy hálózat­nak a programmját tűzte ki célul maga elé s mint ilyen az ország fővárosát, Budapestet válasz­totta székhelyül, azért tartotta ün­nepélyes alakuló közgyűlését Dom­brádon, a tiszamenti kis község­ben, Budapest helyett, hogy ezzel is dokumentálja és történelmileg lefektesse azt az igazságot, hogy a tiszai hajózásnak a Tisza mellől kell megindtjinia. Az ünnepélyes alakuló közgyű­lésen, mel)*et a községháza na.gy­ter-mében tartottak, megjelent a község és a vidék szine-java. Vi­téz Bajcsy Zsilinszky Endre v. képviselő, az Előőrs politikai he­tilap főszerkesztője, aki múlhatat­lan érdemeket szerzett a Szövet­kezet -megszervezésében, tá\iratilag mentette ki elmaradását, üdvözöl­vén az alakuló közgyűlést és Isten áldását kérve munkájára. A Ti­szántúli Mezőgazdasági Kamara részéről dr. Rácz Lajos kamarai igazgató, im. kir. gazdasági fő­tanácsos vett részt az alakuló köz­gyűlésen, aki lelkes pártolója és hathatós szószólója volt a Szövet­kezet ügyének. Budapestről érke­zett közélett egyéniségek között elsősorban kell felemlít énünk Ker­tész József tengerészkapitányt, aki tavaly ősszel beutazva az egész felső Tiszát, az ott tapasztalt szál­lítási és az ezekből fakadó egyéb nyomoruságokról hatalmas erejű cikksorozatban számolt be az or­szág lelkiismeretének, — megkez­dője volt és fáradhatatlan propa­gálója a tiszahajózási szövetkezet eszméjének, melynek megvalósu­lásában a példátlan nyomorúságok főorvosságát látta. A közgyűlés lefolyásáról tudó­sítónk a következőkben számol be: A dombrádi községházának nagy terme zsúfolásig megtelt ünnep­lőbe öltözött emberekkel. Pün­kösd harmadnapja volt. Félig ünnep, félig -munka nap. A sok borús, esős napok után a két nap óta ragyogó napfény csalogatta ki­felé a gazdákat behordani a meg­száradt szénát, a lekaszált mezők­ről és még sem ment azon a na­pon szénát gyűjteni senki, mert megérezte, hogy ma történelem csinálódik a tiszamenti kis köz­ség házában, amelyről nem sza­bad lemaradnia. Kevéssel 3 óra után emelkedett szólásra Kertész József tengerész­kapitány, hogy mint a szövetkezőt egyik szervezője üdvözölje a meg­jelenteket és programmot adjon annak céljairól. — Üdvözlöm azokat — kezdte Kertész kapitány — ^akik otthagy­ták az ünnepnap pihenését ős el­jöttek ide dolgozmni. És üdvöz­löm azokat, akik ott hagyták a munka szorgosságát és eljöttek ide ünnepelni. Mert ünnepnap van ma itten és munka. A munka ün­nepli önmagát! Akik itt vannak, azért jöttek el, hogy kemény, ki­tartó, fáradságos munkára tegye­nek ünnepélyes szövetkezést. tiszai hajózási szövetkezet azok­nak a társulásából áll, akik tud­nak, akarnak és fognak dolgozni. Ez a közgyűlés, melyet ma össze­hívtunk, és amely ma ki fogja mondani a Tiszai Hajózási Szö­vetkezet -megalakulását, az első lé­pés ebben a munkában. Semmi más, mint a gyermek első lépése a 1 élet végtelen utjai felé. De ugy az ember, mint egy szövet­kezet életében ez az első lépés a legnehezebb és a legtöbb örö­met adó is, mert e nélkül az első lépés nélkül nincs megindulás és a kiszabott utak örökre bejáratla­nui maradnak. Olyan ez az első lé­pésünk, mint a kiirtandó őserdő­ben az első fa', melyet ledöntött a féjsze, olyan mint egy tervezett nagy csatorna építésénél az elíő kapavágás, olyan Mint a funda­tum, amely nélkül nem épülhet fel soha sem ház, sem vár, sem semmi a világon. A fizika törvénye, azt mondja, hogy ,az energia megmarad és változó formában örökké él. Meg­vallom, mialatt a tiszahajózás pro­blémájával foglalkoztam, sokszor kétségbevontam ezt az igazságot, -mert sokszor kérdeztem magamban hogy hová lett az annyi évek vá­gya, akarása, sok-sok agyvelő be­csületes munkája, annyi nemes szándék, erőfeszítés Széchenyitől kezdve, aki látnoki erővel mutatta meg a magyarságnak a Tiszahajó­zás szükségességét — egész nap> jainkig? Mert ne gondoljuk, hogy j csak -mi, értettük meg a nemes gróf szózatát, aki annyira szerette ha­záját, hogy el "kellett pusztulnia ebben a szeretetben. Más is meg­értette!! A tiszamenti lakosság kétségtelenül megértette, ha nem is az ország, de a saját elmaradt javán, boldogulásának lehetetlen­ségén keresztül. Akadtak olya­nok, akik próbálkoztak és elbuk­tak, mások dolgoztak, propagál­tak szóval, írással, lelkesítettek, tenni akartak és nem tudtak sike­reket elérni. Elveszett volna ez a sok-sok energia, hiábavaló lett vol­na minda a a becsületes szándék, mely siker nélkül eltűnt, mint a névtelen katona, akinek mellére nem érdemrend borul, de ismeret­len országok, hant nélküli földje? Nem!! Minden próbálkozás, min­den szó, minden irás, minden tenni akarás egy-egy szilárd lépcsőfok volt, amely elhozott minket ide, ehez a miai napunkhoz, melyen az esamie megvalósulása felé lépünk. De ha ugy rendeltetett el á sors által, hogy éz a mi inai napunk sem jelenti az elért csúcsot, ha­r •A"* APOLLO E'Gadésok: Ma, hét tón 6 és 9 órakor, FLORIDAI REVÜ SZEMÉLYESEN 1 •» r . E'Gadésok: Ma, hét tón 6 és 9 órakor, Maestro Alexandro és társulata ének-, tánccioportja ssjít kosztümjeikkel. JOHN G1LBERT; A DIADALMAS FÉRFI. nem- csak egy lépcsőfok lesz azok­nak .számára, akik utánunk követ­keznek, ugy is boldogan és büsz­kén tekinthetünk a ,mi munkánkra, mert előbbre vittük az eszmét. Én most erről a lépcsőfokról visszate­kintve, köszönetet mondok mind­azoknak, akiknek energiájából, — mely soha el nem pusztul, de örökre él, ide kerültünk és szent meggyőződésem, hogy továbB is fogunk jutni. A Tisza-hajózás gondolatát a magyarság lelkületé­nek napirendjéről nem leket immár levenni, mert hagyatékba kapta a legnagyobb magyartól. VA mi szövetkezetünk célja való­ra váltani ezt az örökséget. Nenj jól jövedelmező hajózást akarunk indítani a Tisza valamely szaka­s«án s azt ügyeskedve üzletileg kihasználni. Ilyen hajózások imár eddig is voltak s ezután is lesz­nek. Nem ilyen hajózásra gondolt Széchenyi István, Imikor azt mondta, hogy a tiszamentének a boldogulása csak a hajózás beveze­tésével lehetséges. Nem akarunk mi jámbor kis közszállitási vállal­kozásokat bevezetni, melyeknek perspektívája egy hidépités élet­tartamáig, vagy tiz hold föld -megszerzéséig terjednek. Ezeknek az ország közgazdaságához, a tisza menti lakosság boldogulásához — semmi közük sincs. A mi pro­grarnmunk az egész Tiszát, a Csonkaország eme vértelen árté­riáját megtölteni élettel, belekap­csolni az ország gazdasági vérke­ringésébe végestől végig, nem hagyva ki egyetlen kis falut sem, egyetlen tanyát sem. Minden községnek, minden­nap — nem törődve sem alacsony vízállással, sem áradással, nem tö­rődve haszonnal, —- egy lemenő és egy felmenő hajójárata kell hogy legyen, amelyre pontosabban szá­mithat minden ember, mint a min­dennapi kenyerére, mert ha ez a programm megvalósul, nem fog so­hasem hiányozni az asztaláról, — mint ahogyan ma igen sok asztal­ról hiányzik. Mert a földeket azért adta az Isten az embernek, hogy megművelje, a folyóvizet, hogy hajózzon lajta. Mind a kettő ke­nyeret terem az embernek, de ha nem műveli meg a .földet és nem hajózza a folyót, nem terem azo­kon más, csak inség és kétség­beesés. Ennek a progra-mmnak a végre­hajtására szövetkezünk mi, akik itt összegyültünk és ettnek a (pro­grammnak a végrehajtása a nem­zet életében fontosabb, minden ma divatos mozgalomnál, fontqsabbaz általános titkos választójognál, a királykérdésnél, mert kétszáz ma­gyar község lakosságának jóléte, boldogulása függ f<5 re közvetlenül, közvetve pedig az egész ország lakosságának jóléte és ho'dogu'ása. Az ország mai állapotában a Ti­sza fontosabb viziut a Dunánál, mert nemcsak nagyobb területet hasít keresztül a megmaradt or­szágból, mint az, de az ország éléskamrájából nyit utat a városok piacai felé. A Tisza viziutjának ér­téke magyar szempontból, sokkal jelentősebb a Dunánál s igy a ti­szai hajózásnak értékben tul kell haladnia a dunai hajózás értékén, s tul 'is fog haladni azon abban a pillanatban, -mikor a szövetkeze­tünk programmja: az összes tisza­menti városok, községek egyetlen szerves hajózási hálózattá való kiépítése megvalósul. Kertész kapitány nagyhatású be­széde végén felkérte a megjelente­ket, hogy az alakuló közgyűlésnek forma szerinti lefolytatására ma­guk közűí elnököt válasszartbk. A közgyűlés elnökül egyhangú­lag Kürthy Ferenc főjegyzőt vá­lasztotta meg. Az alapszabályok felolvasása és elfogadása után a Tiszai Hajózási

Next

/
Thumbnails
Contents