Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-11 / 106. szám

Nyíregyháza, 1930. május 11. * Vasárnap . évfolyam. 106. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2"50 P. Negyedévre 7'50 P. — Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29056 A magyar könyv ünnepe A tavalyi szerény kezdet után az idén már nagyobb arányokban tartja meg az egész ország a magyar könyv napjait, melyben az újjászületett Olaszország nagyszerű példáját követjük. Nem kell szégyenkez nünk, hogy nem mi voltunk az elsők, akik a hétköznapok szürkeségébe piros betűkkel irjuk bele a kulturának ünnepi napjait, melyek az emberiség egyik legfőbb kincsének : a Könyvnek glóriájától ragyognak. Szegények vagyunk, ne várja tőlünk senki, hogy szószerint tudjuk követni Mussolini viruló országának utmutatását, nem, mi nem vagyunk képesek olasz pompák tüzében lobbantani fel az egekig a szent ünnepi lángokat. A mi áldozatunk csak az alázat, nem a bőkezű ajándék ! A trianoni idők megtépett magyarsága nem díszítheti fel a gazdagság biborköntösébe az ő kiválasztott iróit, akik megálmodják helyette minden magyarok legszebb álmait, hogy feledtessek a gyilkos valóságot... Magyar irónak lenni mindig szerzetesi dicsőség volt, bizony gyakran hetyke közömbösséggel éhen hagytuk halni a könyv napszámosait, a halhatatlanokat épen ugy, mint a napi irodalom tiszavirág-tehetségeit, de temetni azt mindenkor szépen tudtunk Temetni ? Hiszen a magyar élet ezredéven keresztül örök temetés volt hősök, mártírok, álmok és félig sikerült valóságok gyönyörűséges, rettenetes, dacos temetése. Temetni megtanultunk, meghalni mindig tudtunk, de segíteni egymást abban, hogy éljen értünk, ahoz keveset értünk... A magyar zseni, a magyar élef tragikus hőse és Balassától, Katonán keresztül, Madáchon át a legujabbakig ugy hamvadtak el patópáli megnem-látásunk lélekhervasztó számumában, hogy örökre világító lángjuk mellett maguk sohasem melegedhettek... Világok viharában falán jobban megtaláljuk egymást és kinyilik a szemünk, hogy könnyes árvaságunkban csodálattal öleljük szivünkhöz azokat, akik a magyar kultura fölényét könyveik maradandó tettével boldog áhítattal szolgálják. Sátrakban, vagy sátrak nélkül ünnepi díszben, vagy egy fakult puritán egyszerűségében oltára épül most a magyar könyvnek, melynek minden betűje fellebező segélykiáltás Trianon ellen, mely kulturálatlan népek martalékává tette elszakított testvéreinket, békétlenséget teremtve a béke álarca alatt. De nem kell más, csak áldozatos türelem, célranéző munka és a magyar erények győzelmes lobogójának fényében megküzdünk minden ellenséges mesterkedéssel, mert az idő múlásával múlik a világ elfogultsága, és ha jön az ítélet napja, az jobb, boldogabb, örök életre fog bennünket itélni. Ezt követeli az igazságunk, ezért sirj

5 mártirkönnyeit meg nem érdemelt tragédiánk és ezért gyújt őrtüzeket a világ minden tája felé ragyogóan szegénységünkben is dúsan gazdag kulturmunkánk, mely mindörökre és azért is dicsőséges szólani lesz a népek nagy, ünnepi kórusában'... Most napjai vannak még csak ? magyar könyvnek, de a napokból hetek lesznek és azokból évek. — Szeretni, vásárolni fogjuk kultúránk irott bizonyítékait, hogy* belőlük merítsen erőt és az általuk felgyulladt bizakodás tüzében lássuk felvirradni munkánk vértelen szabadságharcának békét teremtő célját: a szent magyar hajnalt... Vannak értékek a nemzetek életében, melyek drágagyöngyként a szenvedések könnyharmatában születnek meg. Bárcsak megáldana bennünket Trianon átka azzal, hogy megbecsüljük a nagyokat akkor is, ha a mieink ők és ne űzzük őket ídegeja ég alá, ahol úgyse nyílhat ki a dicsőség rózsája a honvágy tövise nélkül. Hétköznapjainkon se feledjük el azt, amirp tanit a magyar könyv ünnepe ! A Pivnyik Gyula bünügyében hozott Ítélet indokolása A három napos hatalmas bünper, Pivnyik Gyula számonkérése az elkövetett sorozatos bűnei miatt, immár befejezést nyert. A minden elfogultságtól és szubjektív érzelmektől mentes magyar igazságszolgáltatás 6 esztendei fegyházbüntetést talált arányosnak a megtévedt ember üzelmeivel szemben. Az ítélet kihirdetése után Brenner tanácselnök a következőkben indokolta meg a büntető bíróság meghozott Ítéletét: Vádlott Nyiregyháza városánál 1918. április i-től, majd mint főszámvevő 1922. február hó 15től volt alkalmazásban. Főszámvevőségének ideje alatt havi fizetése 700 pengőt meghaladt a természetben bírt lakáson felül. 1926. november hónapjában a nyíregyházi m. kir. pénzügyigazgatóság kiküL dött bizottsága bélyegszemlét tartott Nyiregyháza város házipénztárában és a városi számvevőségnél.. Ennek a bizottságnak a feje dr. Somogyi Imre pü. tanácsos és a melléje rendelt közegek megállapították, hogy az Építőipari rt. egy szerződést kötött Nyiregyháza várossal, amely szerződés szerint az Építőipari rt.-nak bizonyos öszszeg és pedig 23.217 P. 40 f "bélyeg illetéknek megfelelő összeg utaltatott ki papirkoronában. Ezt az összeget a rt. át is vette akként, hogy ez az összeg a város rendelése szerint a rt. folyószámlájára utaltatott át, amely a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnél volt megnyitva. Az ezen összeg után a kir* kincstárt megillető 4 és fél százalék kincstári illeték azonban leróva nem lett. Mikor a bélyegszemlét foganatosító bizottság erre rájött, kérdést intéztek a városi főszámvevőhöz, mi történt a pénzzel? A főszámvevő azt a felvilágosítást adta, hogy discussió tárgyát képezi a városnál, hogy ez a bélyegilleték lerovandó-e, vagy sem. Ennek a kérdésnek az elbírálásához pedig szükséges a szerződés, amelyet a város az Építőipari rt.-tal kötött. Kereste is nyomban a szerződést, de nem találta meg. ígéretet tett tehát, hogy mihelyst a szerződés megkerül, ezt a kérdést a kir. kincstárral rendezni fogja. Ugyanebben az időben, 1926. november 17-én az iratoknál levő utalvány alapján és az arra rávezetett nyugta szerint vádlott ezt a pénzt, összeg szerint 23.217 P 40 fillért felvette oly módon, hogy a város polgármestere felhatalmazta arra, hogy ezt a pénzt vegye fel és a kir. adóhivatalnak fizesse be. Vádlott azonban ezt az összeget, illetve a befizetéséről történt igazolást egészen 1928. junius haváig nem mutatta be annak az ellenőrző bizottságnak, amely a hélyegszemlét foganatosította, és amely bizottság a bélyegilleték lerovására több alkalommal felhvita. Tényállásként állapította megto vábbá a kir. törvényszék azt is, hogy dr. Somogyi Imre pü. tanácsos igen sok alkalommal, 15-ször. 20 -szór is, telefonon, személyes érintkezés révén, uton-utfélen kérte, sürgette ennek az összegnek rendezését, ennek dacára vádlott sohasem hivatkozott arra, hogy a pénz nála van és ne gyanúsítsák őt azzal, hogy a kir. kincstárt ezzel megkárosította, — csak arra hivatkozott, hogy a szerződést nem tudja megkapni, — végül közvetlenül a bélyegilleték lerovása előtt — amint dr. Somogyi Imre a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában előadta — dr. Somogyi Imre már ultimátumszerűén sürgette vádlottat, hogy most már rendezze a dolgot, mert ha, nem, felettes hatóságának jelentést fog tenni. Ezen ultimátum folytán lett a bélyegilleték leróva még pedig 23.217 P 40 fillér plusz 15 P összegben, vagyis 15 pengővel nagyobb összegben, mint amennyit vádlott felvett. Tényállásként állapította megto vábbá a kir. törvényszék, hogy vád lott a vádba tett helyen és időben megjelent Balogh János borbélynál, aki Nyiregyháza város tulajdonát képező egyik bolthelyiséget bérli. Vádlott ennek a borbélynak rendes borotválkozó vendége volt. Szó került a boltbér fizetéséről, amely február hó 2-án volt esedékes, amely ünnepnapra esett. A borbély előterjesztette vád lottnak, hogy fizetni óhajtana, de miután ünnep van, nem fizethet. Ekkor vádlott azt az ajánlatot tette, adja oda a pénzt neki, majd ő rendezi a boltbér befizetéstse® Cégváltozás miatt leltári árakon alul árusítunk A HUNGÁRIA CIPŐ ÁRUHÁZBAN. Férfi cipők 12 F-töl tójeb

b, női cipők ÍO P-tőI ,.

1Jel

b. E gyes szám ára 16 fillér