Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-10 / 105. szám

1930. május 10. J^VíRYIDKK, M © Z Rózsahegyi Kálmán hízik a magyar film­művészet jövőjében és boldogan játszik filmes, ha felkérik Mintha valami megmagyarázha­tatlan és titokzatos erő dolgozna, egyszerre uj divatba jöttek a ma­gyar filmek. Minden magyar film­rendező filmtervekkel foglalkozik, konkrétumok alakulnak ki és e hé­ten pénteken a premiermozik is magyar hetet tartanak. A magyar divat felszinre hozta a magyar filmgyártás egyik leg­jobban sikerült produktumát: »A cigány«-t, Szigligeti Ede örökbe­csű szinmüvét, amely Rózsahegyi Kálmánnak, a Nemzett Szinház aranyos kedélyű tagjának parádés szerepe. Tősgyökeres, igazi magyar film cigány, amelyben magyar le­vegő és magyar minden szereplő­Rózsahegyi Kálmán mellett Ván­dory Gusztáv, Vendrey Ferenc, to­vábbá Kürthy József, Sacy v. Blon­del, Kompóthy Gyula játsszák a főszerepeket a filmen, amelyet e héten szombaton és vasárnap mu­tat be városunkban az Apolló. A film a mult év derekán készült el s egy pesti napilap szerkesztője, a film befejezése után kérdést in­tézett Rózsahegyi Kálmánhoz, ki a következőket mondta a magyar film jövőjénől és a legszebb ma­gyar filmről^ A cigány-ról: — Tudom és érzem, hogy a nemzetközi mozipublikum előbb vagy utóbb felfedezi a magyar szí­nészeket a film számára és a ma­gyar szépségeket a mozi számára. A magyar föld és a magyar lélek teli van szépségekkel és ilyen szép­ség A cigány romantikus, meleg témája, örülök, hogy a film most a közönség elé kerül, de még bol­dogabb volnék, ha minél több ily szerepet játszhatnék magyar filmen. „A vikingek" c. színes, katonazenés filmnek ma van a premierje a Diadalban Pauline Starke, Donald Crisp, Le Roy Mason és Andeís Ran­dolph a főszereplői »A vikingek« c. monumentális szines filmuidon­ságnak, amelyet ma mutat be a Diadal Mozgó Nyíregyháza közön­ségének. A hatalmas filmalkotás­nak nemcsak a »Technicolor« eljá­rás szerint készült szines felvételei elragadó szépségüek, de megkapó a darab romantikus szerelmi me­séje is, amelyhez a vikingek ezer év előtti vad harci kalandjai fes­tenek megdöbbentő erejű történel­mi hátteret. A vikingek-et, amely­nek műsorán még a »Kitünő mód­szer® c. burleszk vígjáték is szere­pel, vasárnapig bezárólag vetiti a Diadal. Ma és holnap a 9, vasárnap pedig az 5, 7 és 9 órai előadásokig katonazene kiséri. Dán Endre házassága — REGÉNY — 45 Irta: TarMlyné S. Ilona. És egymásba roskadt és zoko­gott a két pillantás, félelmetes háborgást gyújtva belsejükben. Hangosan csak ennyit mondott Dán: — Nagyságos asszonyom, Nóra hivja. — Az uram nem enged... nem hallotta... ? — Nem... De persze, maga olyan szófogadó, mint egy kis leány és nem is megy, mert nem engedte... — Ilyennek kell lennem... — Nem próbált még másforma lenni...? Nem éreztette még vele szemben soha a hatalmát...? — Az urammal ? — cso­dálkozott az asszony. — Igen. Vele. A férfit alázatos­sá lehet tenni.... Az asszony nem felelt, csak né­zett a Dán arcába s a kimondha­tatlan érzések egy raja áradt a tekintetéből. — Nagyságos asszonyom — — bánni kell vele tudni... Kicsit da­cosnak lenni... kegyetlennek..,, ke. gyetlennek, asszonyom... — Én nem tudok ugy... — zeng. te forró hangon az asszony, mely a belsejében kínlódó titkos tüzek­ből jött. — Igaz... nagyon fiatal... csodá­latosan fiatal még... — Tudja Dán, én ugy hallottam az édes anyámtól, hogy mindig mindennek ugy kell lenni, ahogyan van... — Sajnálom, de nem adhatok igazat az édesanyjának.. Minden­be belenyugodni: gyávaság! Em­beri jogaink is vannak a kötelessé­geink mellett... Maga... — bo­csásson meg — királynőnek illik ezzel a hajjal s ezzel a szépség­gel... és... és... rabnőnek az alá­zatos jóságávaL..! Ennyire jónak lenni — bűn! ...De... mit is beszé­lek bocsásson meg... és nem is tudom, miért mondtam most eze ket... Ne haragudjon... goromba­ság volt... Hiszen nincs jogom tö­rődni... a maga életével... Most megcsókolnám a kezét, ha... nem itt volnánk. Szeretném megcsókol­ni... a kezét, hogy bocsánatot nyer­jek merészségemért — Nem haragszom, Dán... Az­óta... talán semmiért sem tud­nék haragudni... Tudja.... az a leány... az olasz lány.... Olyan na­gyon szép cselekedet volt magá­tól... Csak azt nem értettem... nem értettem jól... hogy... akkor éjjel... mondja, mikor... nézte őt ...és....? Zihált a hangja, kipirult az ar­ca s minden érzékével a férfi fe­lé hajlott, mintha extázis lobog­na idegeiben. A férfi felfogta ezt az ifju-asz­szonyiságból fakadó élet-tüzet, látta, hogy az asszonyban megélt átizzott hevületté változott az ő régen megélt élménye. Mintha előt tük pihegne a leány makulátlan tisztaságában s a következő pil­lanat döntene fölötte... — Csak — — néztem őt — fe­lelte a férfi szakgatottan, csen­desen. Izzó szemei az asszony testét ölelték... Gondáné visszaernyedt feszült­ségéből. A szemeiből is kialudt a nagy tüz, csupán az arca égett. Piros volt. — És... sohasem bánta meg...? — kérdezte még, csak azért, hogy mondjon valamit. — Sokszor ugy érzem, hogy meg áz útépítések miatt megrendszabályozták az országutak forgalmát Az államépitészeti hivatal felhívása A m- kir. államépitészeti hivatal a következők közlésére kért ben­nünket : »A Szabolcs vármegyében meg­indult állami útépítésekkel kap­csolatosan értesítem a közönséget, hogy az átmenő autóforgalom Debrecen és Nyíregyháza között 1930. május hó 15-éig bezárólag Hajdúböszörményben, Ujfehértón, Császárszálláson át történik.. Május 16-ától Debrecen és Nyír­egyháza között az átmenő autó­forgalom Hajdúböszörményen, Uj. fehértón, Nagykállón át történik és ez az útirány 1930. junius 15-ig bezárólag marad érvényben. Junius 16-ától a Debrecen—Nyir egyháza közötti autóforgalom Hajdusámson, Nyiradony, Nagy­kállón át történik és ez tart bezá­rólag 1930. szept. 15-ig • Azon autóforgalom, amely Nagy. kálló felől érkezik, a vásártéri ál­lomás előtt az ut oldalán, a padkán jan be a városba. Azon autóforgalom, amely a városból ki. felé halad, a honvédlaktanya tel. kén, az úttal párhuzamosan megy kifelé Nagykálló irányában. Azt a szekérforgalmat, amely Nagykálló felé tart, a kórháztól a Bocskay-utcára, onnan a Világos tanyai düllő útra, onnan vissza Nagykálló felé tereljük. Azon szekérforgalmat pedig, a­mely Nagykállóból a városba tart a kórháztól a Bocskay ut­cára, onnan a Világos-tanyai düllő útra, onnan vissza Nagykálló felé tereljük. Azon szekérforgalmat pedig, amely Nagykállóból a városba tart, a Világos tanyai düllő-utra onnan vissza Nagykálló felé te­reljük . A Nagykálló—Nyíregyháza kö­zötti terelt forgalom május 15-én kezdődik és tartama cirka 3 hó­napra szól.s Nyári homokjátákok nagy választékban kaphatók az Ujságboltban Kereskedők, iparosok és ez összes hivatalok részére szük­séges nyomtatványokat ízléses kivitelben késziti a JÓBA-nyomda Nyíregyház a, Széchenyi út 9. szám. Telefon: 139. bántam. Nappal csodálatosan szép­nek érzem tettemet, azt hiszem, hogy világítja utamat, mint a megnyugtató tisztaság és arra in. dit, hogy mindig kész legyek ön­zetlen lenni... irgalmas, férfiasan becsületes... De.... éjjel... éjjel más... Néha tűzbe borit a vissza­gondolás, mint egy felgyújtott máglyát... s azt hiszem, elvesz­tettem vele azt a pillanatot, mi­kor az érzékiség emberfeletti ex­tázisba ragadtatott volna... az ilyen eloltott nagy vágy... ideg­bomlasztó összeroskadás, azt hit­tem, hogy az eloltott nagy vágyat nem lehet még egyszer fölgyújtani ...mert elég benne a magunk éle­téből is valami... a vágyak esszen­ciája... Az ilyen nagy vágyat ta­gunkban megölni... erkölcstelen­ség... így gondoltam... ezelőtt... Az asszony nézett rá, mintha egy kicsit ijedt lett volna, hitetlen ....furcsa és uj volt előtte, amiket a férfi mondott. De érdekes... Dán folytatta: — Ugy-e, azt hiszi, hogy nagy­képű vagyok...? nem. Csak rájöt­tem, hogy még sem halhatott meg bennem semmi érzés... mégis csak találkozom... találkoznom kell a Nővel... aki több lesz nekem még annál a másiknál is... olyan Nő lesz, ugy érzem, akinek minden rnők nőisége pihen a testében... és minden nők forróságát hordoz­za ő az a Nő, aki világit, aki megvakít, aki egyetlenegy min­den asszonyok között... Ó az, aki a lelkembe csurgatja mosolyát, mint a mézet s akinek tekintete végig nyilai bennem... hogy fáj nekem... Fáj! Az asszonyt megszédítette ez a beszéd. Mintha odatapadt volna a fatörzshöz, amelyen ült. Valami kimondhatatlan remegés feszült benne, mely arra kényszeríti, hogy fusson innen, oltalmat keresőn... Talán egyedüllétet kivánt... vagy gyors mozgást, mindent lerázó frisseséget... Talán szobája négy falát... egyszerűséget... Valami fá­radt zavarosság zuhant belé a férfi szavainak sűrűségéből... Mégis..... megértette őt.... A fürdőzők kijöttek a vizból és futkostak a parton.. Nóra feléjük sietett­— No, magát ugyan szépen el­lehet küldeni valakiért — mondta szemrehányóan, de nem folytatta, mert minden gondolata megakadt, ahogy ezt a lcét embert így együtt látta... — Anna...! Mi lelt? — Semmi. Melegem van.... — s zavartan nyomkodta arcához a két kezét. — Itt, az árnyékban...? — tört ki Nórából az őszinte csodálkozás. — Talán Dán mesélt neked vala­mit....? — Mesélt... csakugyan mesélt... Nóra nézte őket... látta arcu­kon a lelkük ünnepét... De jöttek a többiek és sodorták Dánt magukkal.. — Gyerünk vissza a vízbe — ki­áltotta. valamelyik. — Anna... Anna... te... Az Anna virág-feje lehervadt és hirtelen kibuggyant a könnye s végig ömlött az arcán... — Gonda! — kiáltott Nóra s valami rekedt kétségbeesés sza­kadt föl a hangjából, mintha men­teni szeretne valamit... sikoltott, mint egy vészcsöngettyü... A kártyázók mind felriadtak. Mi az...? Mi az....? Vilma is odajött. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents