Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-10 / 105. szám
1930. május 10. J^VíRYIDKK, M © Z Rózsahegyi Kálmán hízik a magyar filmművészet jövőjében és boldogan játszik filmes, ha felkérik Mintha valami megmagyarázhatatlan és titokzatos erő dolgozna, egyszerre uj divatba jöttek a magyar filmek. Minden magyar filmrendező filmtervekkel foglalkozik, konkrétumok alakulnak ki és e héten pénteken a premiermozik is magyar hetet tartanak. A magyar divat felszinre hozta a magyar filmgyártás egyik legjobban sikerült produktumát: »A cigány«-t, Szigligeti Ede örökbecsű szinmüvét, amely Rózsahegyi Kálmánnak, a Nemzett Szinház aranyos kedélyű tagjának parádés szerepe. Tősgyökeres, igazi magyar film cigány, amelyben magyar levegő és magyar minden szereplőRózsahegyi Kálmán mellett Vándory Gusztáv, Vendrey Ferenc, továbbá Kürthy József, Sacy v. Blondel, Kompóthy Gyula játsszák a főszerepeket a filmen, amelyet e héten szombaton és vasárnap mutat be városunkban az Apolló. A film a mult év derekán készült el s egy pesti napilap szerkesztője, a film befejezése után kérdést intézett Rózsahegyi Kálmánhoz, ki a következőket mondta a magyar film jövőjénől és a legszebb magyar filmről^ A cigány-ról: — Tudom és érzem, hogy a nemzetközi mozipublikum előbb vagy utóbb felfedezi a magyar színészeket a film számára és a magyar szépségeket a mozi számára. A magyar föld és a magyar lélek teli van szépségekkel és ilyen szépség A cigány romantikus, meleg témája, örülök, hogy a film most a közönség elé kerül, de még boldogabb volnék, ha minél több ily szerepet játszhatnék magyar filmen. „A vikingek" c. színes, katonazenés filmnek ma van a premierje a Diadalban Pauline Starke, Donald Crisp, Le Roy Mason és Andeís Randolph a főszereplői »A vikingek« c. monumentális szines filmuidonságnak, amelyet ma mutat be a Diadal Mozgó Nyíregyháza közönségének. A hatalmas filmalkotásnak nemcsak a »Technicolor« eljárás szerint készült szines felvételei elragadó szépségüek, de megkapó a darab romantikus szerelmi meséje is, amelyhez a vikingek ezer év előtti vad harci kalandjai festenek megdöbbentő erejű történelmi hátteret. A vikingek-et, amelynek műsorán még a »Kitünő módszer® c. burleszk vígjáték is szerepel, vasárnapig bezárólag vetiti a Diadal. Ma és holnap a 9, vasárnap pedig az 5, 7 és 9 órai előadásokig katonazene kiséri. Dán Endre házassága — REGÉNY — 45 Irta: TarMlyné S. Ilona. És egymásba roskadt és zokogott a két pillantás, félelmetes háborgást gyújtva belsejükben. Hangosan csak ennyit mondott Dán: — Nagyságos asszonyom, Nóra hivja. — Az uram nem enged... nem hallotta... ? — Nem... De persze, maga olyan szófogadó, mint egy kis leány és nem is megy, mert nem engedte... — Ilyennek kell lennem... — Nem próbált még másforma lenni...? Nem éreztette még vele szemben soha a hatalmát...? — Az urammal ? — csodálkozott az asszony. — Igen. Vele. A férfit alázatossá lehet tenni.... Az asszony nem felelt, csak nézett a Dán arcába s a kimondhatatlan érzések egy raja áradt a tekintetéből. — Nagyságos asszonyom — — bánni kell vele tudni... Kicsit dacosnak lenni... kegyetlennek..,, ke. gyetlennek, asszonyom... — Én nem tudok ugy... — zeng. te forró hangon az asszony, mely a belsejében kínlódó titkos tüzekből jött. — Igaz... nagyon fiatal... csodálatosan fiatal még... — Tudja Dán, én ugy hallottam az édes anyámtól, hogy mindig mindennek ugy kell lenni, ahogyan van... — Sajnálom, de nem adhatok igazat az édesanyjának.. Mindenbe belenyugodni: gyávaság! Emberi jogaink is vannak a kötelességeink mellett... Maga... — bocsásson meg — királynőnek illik ezzel a hajjal s ezzel a szépséggel... és... és... rabnőnek az alázatos jóságávaL..! Ennyire jónak lenni — bűn! ...De... mit is beszélek bocsásson meg... és nem is tudom, miért mondtam most eze ket... Ne haragudjon... gorombaság volt... Hiszen nincs jogom törődni... a maga életével... Most megcsókolnám a kezét, ha... nem itt volnánk. Szeretném megcsókolni... a kezét, hogy bocsánatot nyerjek merészségemért — Nem haragszom, Dán... Azóta... talán semmiért sem tudnék haragudni... Tudja.... az a leány... az olasz lány.... Olyan nagyon szép cselekedet volt magától... Csak azt nem értettem... nem értettem jól... hogy... akkor éjjel... mondja, mikor... nézte őt ...és....? Zihált a hangja, kipirult az arca s minden érzékével a férfi felé hajlott, mintha extázis lobogna idegeiben. A férfi felfogta ezt az ifju-aszszonyiságból fakadó élet-tüzet, látta, hogy az asszonyban megélt átizzott hevületté változott az ő régen megélt élménye. Mintha előt tük pihegne a leány makulátlan tisztaságában s a következő pillanat döntene fölötte... — Csak — — néztem őt — felelte a férfi szakgatottan, csendesen. Izzó szemei az asszony testét ölelték... Gondáné visszaernyedt feszültségéből. A szemeiből is kialudt a nagy tüz, csupán az arca égett. Piros volt. — És... sohasem bánta meg...? — kérdezte még, csak azért, hogy mondjon valamit. — Sokszor ugy érzem, hogy meg áz útépítések miatt megrendszabályozták az országutak forgalmát Az államépitészeti hivatal felhívása A m- kir. államépitészeti hivatal a következők közlésére kért bennünket : »A Szabolcs vármegyében megindult állami útépítésekkel kapcsolatosan értesítem a közönséget, hogy az átmenő autóforgalom Debrecen és Nyíregyháza között 1930. május hó 15-éig bezárólag Hajdúböszörményben, Ujfehértón, Császárszálláson át történik.. Május 16-ától Debrecen és Nyíregyháza között az átmenő autóforgalom Hajdúböszörményen, Uj. fehértón, Nagykállón át történik és ez az útirány 1930. junius 15-ig bezárólag marad érvényben. Junius 16-ától a Debrecen—Nyir egyháza közötti autóforgalom Hajdusámson, Nyiradony, Nagykállón át történik és ez tart bezárólag 1930. szept. 15-ig • Azon autóforgalom, amely Nagy. kálló felől érkezik, a vásártéri állomás előtt az ut oldalán, a padkán jan be a városba. Azon autóforgalom, amely a városból ki. felé halad, a honvédlaktanya tel. kén, az úttal párhuzamosan megy kifelé Nagykálló irányában. Azt a szekérforgalmat, amely Nagykálló felé tart, a kórháztól a Bocskay-utcára, onnan a Világos tanyai düllő útra, onnan vissza Nagykálló felé tereljük. Azon szekérforgalmat pedig, amely Nagykállóból a városba tart a kórháztól a Bocskay utcára, onnan a Világos-tanyai düllő útra, onnan vissza Nagykálló felé tereljük. Azon szekérforgalmat pedig, amely Nagykállóból a városba tart, a Világos tanyai düllő-utra onnan vissza Nagykálló felé tereljük . A Nagykálló—Nyíregyháza közötti terelt forgalom május 15-én kezdődik és tartama cirka 3 hónapra szól.s Nyári homokjátákok nagy választékban kaphatók az Ujságboltban Kereskedők, iparosok és ez összes hivatalok részére szükséges nyomtatványokat ízléses kivitelben késziti a JÓBA-nyomda Nyíregyház a, Széchenyi út 9. szám. Telefon: 139. bántam. Nappal csodálatosan szépnek érzem tettemet, azt hiszem, hogy világítja utamat, mint a megnyugtató tisztaság és arra in. dit, hogy mindig kész legyek önzetlen lenni... irgalmas, férfiasan becsületes... De.... éjjel... éjjel más... Néha tűzbe borit a visszagondolás, mint egy felgyújtott máglyát... s azt hiszem, elvesztettem vele azt a pillanatot, mikor az érzékiség emberfeletti extázisba ragadtatott volna... az ilyen eloltott nagy vágy... idegbomlasztó összeroskadás, azt hittem, hogy az eloltott nagy vágyat nem lehet még egyszer fölgyújtani ...mert elég benne a magunk életéből is valami... a vágyak esszenciája... Az ilyen nagy vágyat tagunkban megölni... erkölcstelenség... így gondoltam... ezelőtt... Az asszony nézett rá, mintha egy kicsit ijedt lett volna, hitetlen ....furcsa és uj volt előtte, amiket a férfi mondott. De érdekes... Dán folytatta: — Ugy-e, azt hiszi, hogy nagyképű vagyok...? nem. Csak rájöttem, hogy még sem halhatott meg bennem semmi érzés... mégis csak találkozom... találkoznom kell a Nővel... aki több lesz nekem még annál a másiknál is... olyan Nő lesz, ugy érzem, akinek minden rnők nőisége pihen a testében... és minden nők forróságát hordozza ő az a Nő, aki világit, aki megvakít, aki egyetlenegy minden asszonyok között... Ó az, aki a lelkembe csurgatja mosolyát, mint a mézet s akinek tekintete végig nyilai bennem... hogy fáj nekem... Fáj! Az asszonyt megszédítette ez a beszéd. Mintha odatapadt volna a fatörzshöz, amelyen ült. Valami kimondhatatlan remegés feszült benne, mely arra kényszeríti, hogy fusson innen, oltalmat keresőn... Talán egyedüllétet kivánt... vagy gyors mozgást, mindent lerázó frisseséget... Talán szobája négy falát... egyszerűséget... Valami fáradt zavarosság zuhant belé a férfi szavainak sűrűségéből... Mégis..... megértette őt.... A fürdőzők kijöttek a vizból és futkostak a parton.. Nóra feléjük sietett— No, magát ugyan szépen ellehet küldeni valakiért — mondta szemrehányóan, de nem folytatta, mert minden gondolata megakadt, ahogy ezt a lcét embert így együtt látta... — Anna...! Mi lelt? — Semmi. Melegem van.... — s zavartan nyomkodta arcához a két kezét. — Itt, az árnyékban...? — tört ki Nórából az őszinte csodálkozás. — Talán Dán mesélt neked valamit....? — Mesélt... csakugyan mesélt... Nóra nézte őket... látta arcukon a lelkük ünnepét... De jöttek a többiek és sodorták Dánt magukkal.. — Gyerünk vissza a vízbe — kiáltotta. valamelyik. — Anna... Anna... te... Az Anna virág-feje lehervadt és hirtelen kibuggyant a könnye s végig ömlött az arcán... — Gonda! — kiáltott Nóra s valami rekedt kétségbeesés szakadt föl a hangjából, mintha menteni szeretne valamit... sikoltott, mint egy vészcsöngettyü... A kártyázók mind felriadtak. Mi az...? Mi az....? Vilma is odajött. (Folytatjuk.)