Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-09 / 104. szám

1930. május 9. JsftíRYIDBK. Térképnyilvántartást vezetnek a városi köztemetőről A Nyíregyháza város közteme­"tőjéről készült szabályrendeletet sorozatosan közöljük. A szabály­rendelet a következő szakaszok­kal fejeződik be: 45­A köztemető gondnokság a te­metők beosztásáról és temetkezési helyek elfoglaltságáról térkép nyil­vántartást vezet. Ezenkívül minden temetőről kü­lön-külön a következő könyvek vezetendők: i. Halottak főkönyve. Ebbe bevezetendők: minden te­metkezési idő rend szerint, a te­metkezés folyószáma, a temetkezés napja, sírhely utalvány száma, a halottvizsgálati bizonyitvány ada­tai (a halott neve, foglalkozása, vallása, családi állapota, életkora, az elhalálozás napja, a halál oka.) Sírhely tábla, a sirhely sor- és sír­hely szám, a családi sírbolt száma, valamely sírhelyen hozzátemetett, illetőleg valamely sirból exhumált halottak nevei, utalással az illető hozzátemetett, vagy exhumált ha­lottak temetkezési folyószámára. Ezen főkönyvből betüsoros név­mutató vezetendő, melyben a ha­lottak nevei betüsoros rendben, valamint a főkönyvnek vonatkozó folyószámai kitüntetendők. 2.. Külön sírbolt könyv. Minden sírboltról külön a halot­tak főkönyvéhez hasonló rovatok­kal ellátott számlálólap veze­tendő, melyben a sírboltban elte­metett halottak külön bejegyeztet­nek. Ezen sírbolt könyvhöz a fen­tebbihez hasonló rovatokkal el­látott névmutató vezetendő­. Kimutatás a dijnyugtákról. A kiadott dijnyugtákról kimu­tatás vezetendő, melyben a bár­mely temetőben eltemetett halott sirhely és sirásatási dija beveze­tendő és a pénztár bevételi tétel­száma is nyilvántartandó. Ezen könyvekből a temető gond nokság a felek kérelmére a megál­lapított dijak lefizetése ellenében Írásbeli könyvkivonatot ad. A szóbeli adatszolgáltatás dijta­lan. A temető bizottságnak jogában áll a könyveknek szabályszerű ve­zetéséről bármikor vizsgálat utján meggyőződést szerezni. 46. Az izr. temetők kezelősége tar­tozik ezen temetőkben elhantolt egyénekről a halottvizsgálati bi­zonyítványokat a temető gondy nokságnak az elhalálozás napjától számított 48 órán belül megkülde­ni, — aki ezt névjegyzékbe fog­lalva megőrizni köteles. Ezen temetőkben a temető gond nokság kiküldöttjei ellenőrzés cél­jából bármikor megjelenhetnek és a temetőket megvizsgálhatják. A temető gondnokság kikül­döttjének kívánságára a vezetett könyveket és nyilvántartásokat a temető kezelőség köteles felmutat­ni és a szükséges felvilágosításo­kat megadni. 47­A polgármester köteles a teme­tők gazdasági és pénzügyi keze­lését évenkint legalább egyszer megvizsgálni, vagy megbízottjával megvizsgáltatni. 48. A temető rendbetartására, a sí­rok diszitésére és gondozására vo­natkozó szabályok kivonatát és a díjszabást a temető különböző ré­szein hirdetmény alakjában közzé kell tenni. Büntető határozatok. Hatóságok. 49. A jelen szabályrendeletbe ütkö­ző cselekmény, vagy mulasztás közegészségügy elleni kihágás és amennyiben súlyosabb beszámítás, vagy az 1879 XL. tc. 123. szaka­szának rendelkezése alá nem esik, ezen szakasz alapján 40 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntet­hetők és a kiszabott büntetéseken felül az okozott kár megtérítésére kötelezendő. 5o­Az ezen szabályrendelet sze­rint minősülő kihágás felett első fokon a m. kir. államrendőrség nyiregyházi kapitánysága, II. fo_ kon a debreceni rendőrkerületi fő­kapitány, esetleg III. fokon a m. kir. belügyminiszter intézkedik. 5i­A szabályrendeletből folyó s díjfizetésre irányuló vitás kérdés­ben első fokon Nyíregyháza me­gyei város polgármestere, II. fo­kon Szabolcs és Ung közigazga|/ silag ideiglenesen egyesitett vár­megyék alispánja határoz. 52. Ezen szabályrendelet kormány­hatósági jóváhagyást követő sza­bályszerű meghirdetés után a ne­gyedik napon lép életbe. MONOGRAM HÍMZÉS A LEGKÉNYESEBB IGÉNYE­KET IS KIELÉGÍTVE KÉSZÜL VÁSÁRTÉR-KÖZ 10. SZ. ALATT Nyíregyháza megyei város polgármesteri hivatalától. K: 8825-1930. Hirdetmény. Nyíregyháza megyei város helyhatósága részéről közhírré teszem, hogy 8z Országos Földbirtokrendező Bíróság a Bogdán Qyörgy helybeli föld­birtokostól 'megváltott 120 kat. hold ingatlanság megváltási árának megállapítása tárgyában ad. 49940—1929. 0. F. B. sz. alatt ítéletet hozott, amely 15 napra közszemlére kitéve a város pénz­ügyi ügyosztályában az érdekelt juttatottak részéről a hivatalos órák alatt bármikor megtekint­hetők és az esetleges felebbezések ugyanakkor és ugyantt benyújt­hatók. Nyíregyháza, 1930. május 3. Szentpétery Endre sk. 2843-t városi tanácsnok. Dán Endre házassága — REGÉNY — Irta: TarWlyné S. Ilona. 45 — Néha gyűlölöm magamat az­ért, hogy gondolkozni tudok. Hogy szeretek gondolkozni... Jobb lenne csak ugy" eljátszani ezt a kis életet s apró, magától adódó epizódokban kiélni mindent... Nóra ezt mind nagyon hevesen mondta. Csupa szenvedély volt a hangja, kitörés. Szép felmagasodó alakja olyan volt a holdsütésben, mint egy ezüst szobor... Milyen egyszerű vol­na.... magához ölelné...- és menné­nek egymás mellett.... a jövő élet felé... ­De... mintha egy tiltó fehér kéz sugárzana közéjük, mely hűvös tá­volságot parancsol Vilma kirándulást tervezett. — Amit Vilma tervez, annak si­kerülni kelt — mondogatták a ké­szülődök. Vilma megbabonázza a felleget, a szellőt, hogy jól visel­jék magukat, amint illő egy ki­rándulás alkalmával. —Háromtól—ötig fürdés a nagy folyóban, hogy nagyon meg ne égesse a nap az asszonyok bő­rét. De aki akar, az délelőtt is fürödhet. Indulás reggel fél ki­lenckor. i. így mondta el Vilma a pro­gramot. Dán elhatározta, hogy kitart Nóra mellett. A »Másikat« kerülni fogja. Ez a becsület utja... Be­csület...? Virágot és asszony-csó­kot rabolni nem ejt foltot a becsű, leten... A gonossz szájú utbiztos mondta a napokban. Most vissza­csengett a fülébe. —• Barátság...? őszinteség... ? Asszonyügyben ez mind nem akadály. Csak egy aka­dály lehet: a legyőzhetetlen asz­szonyerény... Dán Endre nem kívánta ez eset­ben Kendey elveit Vallani... Sok­kal több volL a szemében az az asszony... Meghatározhatatlan tisztelet imádat volt, ami felé vitte... Szerelem...! Ez az, ami most jött el igazán az életébe, amit várt... Amire elő­készítette egész lényét, mint egy csodálatos diadal-tüzet, hogy méltóan fogadhassa... Es... most összezúzná... most oltogatná... most szitja — — és mégis — — mind közelebb jön — — lelkébe vetni csodálatos fé­nyét, — — és elárasztja... Lehet-e visszatérés... ? Felvirradt a reggel és alig aludt valamit. Az idő ragyogott. Öt kocsin indultak a kirándulók. Dán Endre Kutassynéval ment és Nórával. Gondáné Vilmával és Ballóék­kal. \ > Nagyon jó kedve volt az egész társaságnak — a fiatal fiuk, akik vakációzni voltak itthon, — hege. düket is vittek. Ballónak is volt egy heted gimnazista fia. A fiuk szekéren, biciklin mentek s nagy jókedvük messze előttük s a ko­csikig futott. Daloltak. Zengett a mező... Gyönyörű helyen telepedtek meg Nagy nyárfák és öreg tölgyek te­rebélyeskedtek ott. Sörös hordók és boros üvegek kerültek elő. A kosarak is tele mindenféle jó ennivalóval. Sokan azonnal lementek a vízbe. Gondáné is menni akart, de az ura nem engedte, elébe állt . — Nem mehetsz, Anna. Erősen mondta, határozottan. A fiatalasszony könnyesen né­zett a többiek után, de nem mert ellentmondani. — Majd délután — szólt újra az ura, talán azért, hogy enyhítse elkeseredését. — Félti az urad a szép bőrödet, hidd el kicsim — súgta oda neki Vilma. — Ha akarod, én is itt ma­radok.- Nórának nem árt, akár­meddig van a vízben. Neki már nagyon megedződött a bőre a Ba. latonon. És ugy is olyan fekete, mint egy mulatt. Ezért lehet neki — mulat-ni! Ezen nevetett Anna is. Pedig biztosan nem volt valami uj vicc, de most jó volt és aktuális. Vil­mának különben is illett a legré­gibb vicc is. Most meg elemében volt, mert örült, hogy anyáskodhatik egy ki­csit. Szerette az ilyen szerepet. Szerette fiatal barátnőit becézni Nem irigyelte, de kényeztette szép fiatalságukat. Talán a maga el­múlt ifjúságát élte tovább a gyö­nyörködésben, ha velük volt. An­nát meg különösen szerette. — Gyermeknek tartotta, akit felnőtt életre kárhoztattak. Sajnálta. — Gondát nyers vadembernek szidta a szemében is, ha okot talált rá Nóra nem tudta, hogy Anna mi­ért nem ment le fürödni, folyton várta. — Legyen olyan jó, menjen föl érte — kérte Dán Endrét. — Hiányzik magának Gondá­né....? — kérdezte Dán. — Bánt, hogy nem jött. Talán haragszik is, hogy külön nem hívtam, mikor jöttünk. De én azt hittem, hogy Vilmával lejön. Men­jen hát érte! Hívja Vilmát is. Az is lehet, hogy Vilma «terit». Ki­tellik tőle, hogy itt is virágokat, meg ezüst gyertyatartókat tesz az »asztal«-ra. Nagyon szereti a pa­zar teritéket. Dán elment. A férfiak kártyáztak és söröz­tek. — Ti itt is csak kártyáztok...? — szólt hozzájuk Dán. — Még a pokolban is fogunk —­csufondároskodott az utbiztos. — Majd az ördög előtt adjuk a ban­kot! Hátha tekintélyt szerzünk ve­le Lucifer előtt? Vilma csakugyan a kosarakat rendezte. Gondáné egy fatörzsön ült és elnézett messze a víz fe­lett. A parton fiatal füzes hajla­dozott a langyos szélben. A túlsó parton lovakat itattak a falusiak. M essze egy torony látszott, — egyetlen nyíl a kék égbe szúrva. A révház is ott lapult a magas parthoz, előtte habfehér ruhát len­getett a szél. Dán ugy látta, hogy nagyon halvány az asszony arca. Vájjon milyen érzései és gondolatai van­nak...? Elébe állt. Nézett rá. Elfogult volt. Leg­jobban szerette volna, ha nem kellene most megszólalnia... Tekintetük összeakadt. Mintha égő beszéd lobbanna át egyik szemből a másikba... A férfi pillantásából lázas vallo­mások iveitek az asszony felé... Az asszony szeme szomorú, volt. — Minek jöttél ide...? — sugá­rozta bágyadtan a férfi felé. — Mert örökké melletted sze­retnék lenni... — zengte a férfi tekintete. — Késő— — zokogta az asszony szemének mélysége. (FoiytaíjukS) , Ji •

Next

/
Thumbnails
Contents