Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-08 / 103. szám

2 jrtÍRYIDBK. 1930. május 8. A kereskedői foglalkozás megbecsülése Az Emke taggyűlést tartott április 29-én, kedden este a Kereskedők és Gazdák Körében. A gyűlésen részt vett az országos titkár, Nádor is, aki informálta a tagokat, hogy a mai nehéz viszonyok között a központnak mit sikerült tenni a kereskedelem érdekében és felhivni a helybeli tagtársakat is ar ra, hogy a jövőben mely oldalról kell veszedelemtől, támadástól tartani. Egy igen tartalmas és érdekes előadást tartott ő, amelyet a nagy számban összegyűltek élvezettel hallgattak. Beszéde végén arra is rátért, hogy a közönség kö rében felvilágosító előadásokat, ismertetéseket kellene tartani a kereskedelem népszerűsítése érdekében, rámutatni arra, hogy milyen fontos szerepe van a kereskedelemnek az ország érdekében s hogy mily kiváló szerepet visznek ép pen a kereskedők a mai időben, a midőn az államok közgazdasági harcban állanak egymással- Hibának tartja ő, hogy a nagyközönség még ma is szivesebben adja gyermekét gimnáziumokba s valami idegenkedés van a gyakorlati pályákra nevelő iskolákkal szemben. Szivesen hallgattam ezeket asza vakat, mert én is több izben elgondolkoztam ezen a sepciálisan nyíregyházi jelenségen. Más városokban nincs ez igy. Debrecenben volt rá eset, hogy a főispán, magas rangú katonatisztek, diszes álláSu táblabirák stb. gyermekei a kereskedelmi iskolába jártak. Nyíregyházán arra is nem egy esetet tudok, hogy nagykereskedő, aki fiát az üzletébe szánta, tudta róla, hogy az ő mesterségét fogja majdan folytatni és fejleszteni, még sem adta gyermekét a felső kereskedelmi iskolába, hanem, talán hallgatva a család felfogására, a közszellemre, inkább adta a gimnáziumba, amelynek pedig igazán nem az a hivatása, hogy kereskedőt neveljen. A gimnáziumok minduntalan panaszkodnak a tultömötlségtől. Az osztályokba a normálisnál nagyobb számú növendékek seregét kénytelenek felvenni. 50—60-as létszámú osztályokban folyik a tanítás, amely nemcsak a tanárra nézve fáradságos, hanem igen gyakran veszélyezteti is az eredményt, hisz idegen nyelveket tanitani egyóo-as osztályban szinte a lehetetlennel határos. Az egyetemek is zsúfoltak. A főiskolát végzettek nem tudnak elhelyezkedni és nagyon sokszor következik be az, hogy a latinos iskolát végzett s jogi szigorlatokat tett fiatal ember állás hiányában beáll egy-egy pénzintézethez sokszor az árukereskedelembe s igazán bosszankodik azon, hogy fiatal életéből hány meg hány évet töltött olyan tudományok meg szerzésében, amelyeknek ő hasznát nem tudja venni. Kiváló vallás- és közoktatásügyi miniszterünk, Klebelsberg gróf, ki már annyi életrevaló ideával lepte meg hosszú minisztersége alatt is társadalmi életünket, a gimnáziumokat is reformálni akarja. A' latint mindenesetre visszaszorítani. Egyelőre még sok ellenzője van, de ő is azok sorába állott, akik ugy gondolkoznak, hogy a mhai élete tkeli a magyar ifjúságnak megismerni s a gimnáziumokat közelebb kell hozni a való élethez. Praktikus tudással, ügyességgel kiereszteni őt, ha ez lassé a klasszikus műveltség rovására is fog esni. Az ő törekvése az volna, hogy gimnáziumokat csak azok végezzenek, akik kimondottan tudományos pályára készülnek, a kik egyetemre mennek s azok, akik nem mennek főiskolákba, azok inkább több praktikus ismerettel megterhelve lépnek a küzdelem porondjára. Sokan, akik a jegyzői pályára mentek, akik adóhivataloknál, pénz ügynél óhajtottak elhelyezkedni, a kik katonatisztek akartak lenni már fiatal korukban, eddig ezek is a gimnáziumokba tódultak, pedig mennyivel okosabban tették volna, ha ezek a kereskedelmi iskolát vég zik el, ahol mind olyan praktikus ismereteket szerezhettek volna, a melyekre jövő pályájukon nagy szükségük van. A kereskedelmi is(kola megtanít szjépjqn, rendesejntíoU gozni, főtárgya a gyorsírás, amely ma már valamennyi pályán nélkülözhetetlen. Tanitja az idegen nyelveket, németet, franciát, angolt, bevezeti az ifjúságot a közgazdasági ismeretek nagy birodalmába és a számtanból is mindazokra tanitja meg, amelyekre neki az életben van szüksége. A jegyzői tanfolyamok, a gazdasági akadémiák mind elismerik, hogy Sokkal többre tudnak menni a kereskedelmi iskolát végzett anyaggal. Hisz ma a gazdának is kereskedőnek kell lenni. Nem elég megtermelni a magot, értékesíteni is kell azt tudni. Sőt a katonatiszt munkája sem merül ki ma a kiképzésben és gyakorlatozásban, napjának jó részét irodai munkával kell eltölteni, amelynek pontos elvégzésénél megtalálja mindazt, a mire őt a kereskedelmi iskola előkészítette. A jövő héten Budapesten a kereskedelmi iskolai tanulók részére tehetségverseny lesz. Az 50 felsőkereskedelmi iskola felküldi a maga legtehetségesebb növendékeit, hogy versenyre keljenek s a győztesek nemcsak értékes pénz- és tárgyjutalmakat kapnak, — de j egész serege a nagyvállalatoknak | pénzintézeteknek felajánlotta, — hogy a legkiválóbbaknak fizetéses állást biztosit. Meggyőződésünk, — hogy ennek a most meginduló versenynek, amelyet ezentúl minden esztendőben meg fognak ismételni, kettős' haszna lesz. Egyrészt felső kereskedelmi iskolai növendékek versenyre fognak egymással kelni, hogy különbek, ügyesebbek, kiválóbbak legyenek, megindul a nemes verseny nemcsak az egyes iskolák növendékei között, hanem az egyes iskolák között is igaz örömére a magyar közgazdasági életnek; másrészt a magyar társadalom sem fogja visszatartani tehetséges gyermekét a kereskedelmi pályáktól, mert hisz a mai viszonyokban, mikor oly nehéz elhelyezni a végzett ifjúságot, még az is biztosítva lesz, hogy kiváló tehetségű gyermeke azonnal állásba ke-y. Pivnyik Gyula vo!t városi főszámvevő bünügyi tárgyalásának első napja Május 6-án reggel 9 óra előtt a nyíregyházi kir .törvényház második emeletén a nagy esküdtszéki termet tekintélyes számú, izgatottan várakozó közönség töltötte meg. A teremőr belépőjegyeket követelt minden uj érdeklődőtől, ugy hogy igen sokan a folyosóra szorultak és ott várták rendületlenül a fejleményeket. Mintha legalábbis valami borzalmas rablógyilkosság idegrázó tárgyalásáról lett volna szó, hátterében a komor akasztófával, pedig csak egy hosszú idők óta húzódó, sok titokzatos suttogásra alkalmat adó egyszerű és nagyon szomorú ügy, Pivnyik Gyula volt városi főszámvevő bűnügyének főtárgyalása volt napirendre tűzve. A vádlottak padján Pivnyik Gyula ül. Fekete zakó, csikós nadrág van rajta, arca lángol a belső izgalomtól. Pontosan 9 órakor vonul be a tanács, élén Brenner Mihály tanácselnökkel, aki jelentkezésre szólítja fel a beidézett tanukat, névszerint Bencs Kálmán m. kir .kormányfőtanácsos, polgármestert, Szohor Pál városi főjegyzőt, Dr. Somogyi Imre pü. tanácsost, Nagy József, Aszalós István, Szánthó József, Gaál Elek és Des Saules Ottó városi tisztviselőket, Balog János borbélyt, iPetrovich Márton bolgárkertészt, özv. Lipniczky Lászlónét, Nagy Margitot, Tarczali Pált, Korócz Gábort, Salgo Alf lédot, Máhr Mihályt, Nagy Gyula vendéglőst, Kovács Magdát és Bocskay Sándort.. 1 Ezután Brenner tanácselnök a vádirat rendelkező részét olvassa fel, amely szerint a kir. ügyészség Pivnyik Gyulát 4 rendbeli hivatali sikkasztás bűntettével vádolja, mert először az Építőipart rt- s a város között létrejött Bzerződés bélyegilletékét, 23217 pengőt elsikkasztotta, — másodszor, meri Balog János városi bérlő negyedévi bérösszegét, 395 P-t jogtalanul eltulajdonította saz iratokat megsemmisítette, — harmadszor, merf mint hivatalos személy Lipniczky Lászlónk által kezébe leteti 380 P-t jogtalanul eltulajdonította és negyedszer pedig, mert Petrovics Márton bérösszegét, 350 pengőt szintén jogtalanul eltulajdonította. Pivnyik Gyula mereven, feszes vigyázz-állásban hallgatja a súlyos vádakat. Amikor az elnök felteszi a szokásos kérdést, hogy bűnösnek érzi-e magát, a volt főszámvevő emelt hangon nemmel felel. — Kivánja-e előterjeszteni azt, amit jónak lát, mert joga van nem válaszolni. — Igenis kívánom — válaszol Pivnyik határozottan . Most rövid kérdések és feleletek váltakoznak. Megtudjuk, hogy vádlottat mikor választották meg főszámvevőnek s hogy havi fizetése mintegy 800 pengőre emelkedett — mig adóssága az utóbbi időkben körülbelül 8 ezer pengőre rúgott. Amikor adósságainak keletkezését firtatja a tanács elnöke, Pivnyik halkan, alig hallhatóan suttogja: — Könnyelmű voltam. És ebben az egy őszinte' vallomásban lüktetett, ennek az egész tárgyalásnak komor tragikuma. : — Nem tudta azt ön — válaszolt az elnök —, hogy köztisztviselő nem engedheti meg magának a könnyelműséget? — Tudtam, csak nem gondoltam a következményeire — felelt Pivnyik megtörten, akadozva. 23217 pengő, amelyet másfél évig a Wertheimszeferényben rejtegetnek Ezután az Építőipari rt. által a városhoz benyújtott kereseti kimutatások bélyegilletékeinek állítólagos elsikkasztását vette tárgyalás alá Brenner tanácselnök. — Hogy jutott ahhoz — volt az első kérdése az elnöknek —, hogy a beadott kereseti kimutatások után járó 23217 pengő bélyegilletéket felvegye? — Somogyi Imre dr. pü. tanácsos 1926 novemberében — válaszolt Pivnyik — bélyegszemlét tartott a hivatalomban, amikor négy évre visszamenőleg az összes okmányokat bélyegilleték . szempontjából átvizsgálta. Somogyi dr. megállapította, hogy az Építőipari rt. mintegy 10 kereseti kimutatást adott be, de 'ezek nem voltak felbélyegezve. Én azt hittem, hogy a városnak a 4 és fél százalékos illetéket nem kell megfizetnie, de miután Somogyi tanácsos ur az ellenkezőt állította, a pénztárból felvettem az összeget, azonban időm nem volt a bélyegek lerovására 3 a pénzt egyelőre irodám Wertheimszekrényébe helyeztem. Különösen azért nem tudtam azonnal elintézni a bélyegilleték lerovását, mert Somogyi dr. a megbírságolás miatt kérte a város és DIADAL Május 7., 8., Szerdán. Csütörtökön GRETA GARBÓ VAD ORCHIDEÁK A 9 órai előadásokat katonazene kiséri az Építőipari rt. között létrejött szerződést annak megállapítására, hogy a szerződés felülvizsgálatra be lett-e terjesztve a pénzügyigazgatósághoz. Én a szerződést roppant elfoglaltságom miatt nem tud tam előteremteni s igy az ügy hosz szu ideig feledésbe merült. Közben a nyár folyamán 1927 közepén Somogyi dr. érdeklődött a szerződésről, de az illeték lefizetéséről nem. Akkoriban készítettük a költségvetést és igy megint csak nem volt időm véglegesen rendezni az ügyet. 1928 március elején Somogyi tanácsos ismét bélyegilleték szemlére jött hivatalomba, amikor megint ér deklődött a szerződés iránt. Végre is májusban megtaláltam a szerződést és hozzá fogtam az ügy rendezéséhez, megvettem Budapesten a bélyegeket és szabályszerűen leróttam. — De ön már 1926 novemberében tudta azt, hogy le kell róni az illetéket, fel is vette a pénzt, miért kellett ehhez a szerződési J- Somogyi tanácsos ur ragaszkodott ehhez, mert csak igy tudta ellenőrizni az illetéket. — Somogyi önt folyton sürgette, hogy rója le a bélyegilletéket s ön másfél évig tartotta magánál. Ezzel ön bizonyítékot szolgálhatott maga ellen. Miért őrizte ez* a pénzt? Hátha ellopták volna, miért rejtegetle. amikor ' önnek határozott utasítása • volt, hogy lerójja az illetéket-