Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-27 / 119. szám

2 JNfYÍRYlDEK. 1930. május 27. Emlékezés Szent Imre| Hét középiskola vesz részt a negyedik hercegre szabolcsi diákdalosünnepen Irta: Korányi Aladár. Születését az 1007-ik, halálát az 1031-ik évre teszi a történelmi köz tudat, mindössze 24 évnyi időt en gedett tehát a .Gondviselés Imre Árpád-házi királyi hercegnek i földi életre. Ennek a rövid életnek csodá latos mozzanatai olyan mélységes tiszteletre ragadták már az Imré­vel egykorú nemzedéket, de még inkább az utána következőt, mely megérte Imre szenttéavatását, hogy István király és Gizella királyné fiának emberi, történeti léte egé­szen háttérbe szorult örök példát szolgáltató szentvolta mellett. Csak a legendás, misztikus esemé­nyeket jegyezték fel róla és nero gondoltak a történeti személy életadatainak megörökítésére. Igy csupán egy pár szűkszavú fel­jegyzés áll rendelkezésére annak, aki Szent Imre világi élettörténetét akarná megírni. Halála neméről is kevés, még hozzá ellentmondó tu­dósítás maradt reánk. Nem bi­zonyos, hogy hirtelen betegség ra­gadta-e el, vagy — mint a hildes­heimi évkönyvekben oüvagfeiató — vadászat közben egy vadkantól megtámadtatván, sebeiben halt meg. Tény mindenesetre, hogy 900 évvel ezelőtt , váratlanul el­hunyt a magyar királyi trón da­liás, szentéletü örököse és a döb­benetes eseményre — a régi kró­nikás szavaival élve, — , totius cithara Hungáriáé versa est in luctum. Siralomra változott az egés* Magyarország jókedve, de legin­kább István nagyúré. Mert többi fia még kicsi korban elhalálozván, a megmaradt egyben, a legszeb­ben , a legkedvesebben, a legtöb­bet ígérőben volt központosítva a királyi apának minden reménysé­ge s ez a reménység annyi szép kecsegtetés után egyszerre, sem­mivé lett. Hiába zúzta szét István király kemény ökle az utolsó lázongó főúrnak, Ajtonynak hatal­mát ; hiába verték vissza diadalma­san a királyi csapatok a magyar földre törő német sereget; hiába készítette el Gizella királyné-asz­szony fia közeli koronázására a nagyszerű misemondó ruhát, (a mai koronázó palástot) mikorra István ur már a napot is kitűzte, melyen fiát királlyá koronáztatni szándéko­zott, nem volt kit megkoronázni, nem volt kinek átadni a külső, bei­ső ellenségtől rriegszabaditott or­szág kormányzásának gondját. Már István király-uron beteljesedett későbbi nagy királyainknak több­ször megismétlődött tragédiája: méltó utód híján azzal a fájó tu­dattal kellett sírba szállnia, hogy esetleg kárba vész népe, országa javára végzett nehéz életmunká­jának minden .eredménye. A pogánysághoz szitó Vászoly hercegnek s regősnótára, kalando­zásra, keresztényirtásra áhitozó párthiveinek bekövetkezhető ural­mától Szent István méltán félthet­te is még nem eléggé megszilár­dult keresztény államának jövő­jét. De az igaz Isten végzése nem lehetett rossz a nagy részében őszintén meghódolt »ij keresztény népre nézve. Imre herceg halá­la, mi látjuk, nem jelentette Szent István birodalmának végét. S a tö­rődött, öreg István király-urnak I is, amilyen Isten-embere volt, ha | máskor nem, talán halála órájában megsúghatta valami- belső, szívbeli szózat: Ne aggódj immár néped sorsán, szűnj meg végre busulni fiad halálán! Arasznyi földi ura­lom helyett hosszy századokra szóló eszménykirályságot nyert ö az igaz magyarok lelkében. Vasárnapi számunkban megem lékeztünk arról, hogy a Szabolcsi Tanári Kör a szabolcsvárm egyei középiskolák áfjusági énekkarainak közreműködésével Nyíregyházán, junius i-én dalosünnepet rendez. Az első hír alig ment szét, máris a legmelegebb érdeklődés nyilvá­nult meg a dalosünnep iránt, hi­szen még élénk emlékezetében él közönségünknek annak az első diákdalosünnepélynek a megrende­zése, amely 5 évvel ezelőtt volt.s amelynek egy-egy mozzanata igen kedves emlékeket váltott ki. Ha>visszaemlékezünk a szerená­dokra, a lampionos felvonulásra s a szebbnél szebb énekkari szerep­lésekre, egészen természetes, hogy ezúttal is époly szívesen várja és látja városunk társadalma a ne­gyedik dalosünnep megrendezé­sét. A negyedik diákdalosünnepen a következő iskolák énekkarai vesz­nek részt: Kisvárdai áll. Besse­nyei György reálgimnázium, Nyír­egyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnázium, Nagykállói áll. Szabolcsvezér reálgimnázium, Nyír­egyházi ág. h. ev. leánygimnázium, Nyíregyházi áll. tanítóképző inté­zet, Nyíregyházi kir. kath. gimná­zium, Nyíregyházi közs. Jókai Mór J polgári fiúiskola. A dalosünnep napirendje a kö­vetkező: Junius i-én reggel 9 óra­kor a vidéki énekkarok fogadása a pályaudvaron. 10 órakor össz­próba a tornateremben. 12 órakor diákebéd. 1 órakor közebéd a vendégek tiszteletére a reálgimná­zium disztermében. Fél 5 órakor dalosünnep a Kossuth reálgimná­zium tornatermében. 6 ' órakor uzsonna. 7 órakor a vidéki ének­karok elutazása. v A dalosünnep műsorát külön fogjuk közölni. A dalosünnepre szóló belépődijak: ülőhely 2 P, állóhely 1 P, diákjegy 30 fill. Je­gyek előreválthatok minden részt­vevő iskola tanári szobájában az énektanárnál. Felülfizetéseket kö­szönettel fogad a Szabolcsi Taná­ri Kör. Riport a szabolcsi erdőkről A »Nyírvidék« mult vasárnapi számában, amennyire azt a tárca­róvat szűk keretei engedték, ösz­szefoglaló képet kívántunk nyújtani a Nyíregyháza északi határában el­terülő sóstói erdőről. Röviden vá­zoltuk a sóstói erdő kiterjedését, természeti viszonyait, rámutattunk klimatológiai és egészségügyi jelen­tőségére, közöltünk róla a városi irattárban talált néhány érdekes történelmi feljegyzést, Vázlatosan megismertettük a most készülő uj üzemterv főbb gazdasági elveit s mivel eredetéről semmi tudományos adat nem áll rendelkezésünkre, el­mondottuk azt a szájhagyományok utján ránkmaradt mondát is, amely a tollhiba meséjével igyekszik meg­fejteni a sóstói erdőnek homályba vesző keletkezését. A sóstói tölgyes azonban Csak kis töredéke vármegyénk erdőségei­nek. Különösen Nyíregyházától dél­re és délkeletre találunk Szabolcs futóhomok-buckákkal tarkított fenn sikján nagyobb erdős területeket. Több ilyen erdőfoltot érint a Nyír­egyháza—Debrecen közötti vasút­vonal is. Valamikor régen még sokkal hatalmasabb erdőségek bo­rították a Nyírség kvarchomokját, amelyek Nyíregyházától délkeletre egészen az Ecsedi-lápig húzódtak 9 sőt a sóstói erdő állítólag még nem is olyan régen összeköttetésben ál­lott dél felé a debreceni Nagy­erdővel is. Sajnos a nyiri tölgye­sek nagyon megfogytak, de azért az Alföldnek ma is ebben a zugábap van a legtöbb erdő. Szabolcsvármegye erdeinek ter­mészeti viszonyai jórészt megegyez­nek a sóstói erdő természeti viszo­nyaival. Itt is csaknem mindenütt a tölgy az uralkodó fanem. Lénye­gesebb eltérés csupán abban van, hogy a szil és a juhar, amely fa­nemek a sóstói erdőben alig van­nak képviselve, a többi szabolcsi erdőben elég jelentős szerepet ját­szanak. Ami a z erdők vegetációját illeti, a legtöbb tipikus tölgyfa-for­máció. Növényzete tehát azonos a sóstói erdőnek már ismertetett fló­rájával. * Egyébként a szabolcsi erdők mai állapotáról pontos felvilágosítást nyújt a közigazgatásilag ideiglene­sen egyesitett Szabolcs és Ung vár­megyék alispánjának a vármegyei közigazgatás 1929-ik évi helyzeté­ről szóló jelentése. Amint e jelen­tésből megállapítható a z erdők nyil vántartási törzskönyvinek adatai szerint Szabolcsvármegyében 38322.3 k. hold erdő van. Ebből futóhomokon áll 2249.7, feltétlen erdőtalajon 9709.1, nem feltétlen erdőtalajon pedig 26363.5 k. hold. Fanemek szerint tölgyerdő 22474.2, más lomberdő 15515.3, fenyőerdő 334.8 k. hold. Üzemterv szerint kezelendő 10398.7, üzemterv nél­küli magánerdő pedig 27923.6 k. hold erdő­* Az alispáni jelentés szerint az 1929. évi időjárás az erdők növe­kedésére kedvezőtlen volt. Az év­tizedek óta nem tapasztalt óriási téli fagyok és a késői tavaszi fagy, továbbá az ezt követő szárazság a m£r lombjában álló erdők lomb­koronáját sok helyen lesorvasztotta és ezzel — különösen a sarjról ke­letkezett fiatalosokban, valamint a makkvetésekben — a későbbi szá­razsággal. a fiatalosok pusztulását és az idősebb állomány növedék­vesztgségét okozta számos helyen. Az év további folyamán mutatkozó kedvezőbb időjárás ezeket a kedve­zőtlen hatásokat csak kis mérték­ben enyhitette. Egyéb elemi csapás: tüz, szél­törés, széldöntés, hónyomás, vala- | mint rovar és gombakárositás stb. nagyobb mértékben nem fordult elő. Szórványosan az Ocneriadis­Continental-szálloda Budapesten VII., Dohány-utca 42—44. sz. Táviratok: Continentalotel. A vidéki uriközönség igazi otthona Tisztaság 1 -- Kényelem! — Előzékenység 1 Minden szobában hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés. Egyágyas szobák árai: 5, 6, 7, 8, 9, 10 pengő. Kétágyas szobák árai: 8, 9, 10, 12, 14 r 15, 16 pengC. Szobák telefonnal. 377-20 Szobák fürdőszobával. Elsőrangú étterem! Zenei Táncl par, paizstetü és' lisztharmat ká­rosított, de ezek is inkább csak a beteg egyedeken. * Ugyancsak a z alispáni jelentés­ből tudjuk meg azt is, hogy a sza­bolcsvármegyei erdősítések 1929­ben hátralékot szenvedtek. Az üzem terv szerint kezelendő erdőben 221 k. hold területből csak 35.9 k. hold, a magánerdőbirtokon pedig 648.5 k. holdból csak 327 k. er­dősíttetett. A hátralékokat általában a ké­sői tavasz és a fagy után jövő szárazság folytán beállott általános csemetehiány és sikertelen erdősíté­sek okozták. Voltak, akik a kisza­bott területek helyett más területe­ket önként erdősitettek. Egyéb­ként a kedvező időjárású hosszú ősz alatt a tavaszi mulasztások sok helyt kipótoltattak. * Az alispán jelentéséből a szabol­csi erdők kezelésére vonatkozólag még a következő érdekes adatokat tudjuk meg. 1929-ben 7 drb. üzemterv és 5 darab üzemátvizsgálás hagyatott jóvá. Erdőtisztek, erdőaltisztek és szolgák 1929-ben nem eskettettek fel. Az erdők állami kezelését Nyír­egyházán és Nyirbaktán székelő két állami erdőhivatal látja el. Ál­lami kezelésben van 32 birtok. Az 1929. évben nem fordult elő olyan különleges és a szokásoktól eltérő közigazgatási bizottsági in­tézkedés, mely elvi és általános je­lentőségénél fogva az összes erdő­birtokosokat érintené. Az erdőfelügyelet teendőit a nyíregyházi m. kir. erdőfelügyelő látta el a szatmár—beregi kerület­tel együtt. Egyébként a törvényhatóság te­rületén levő erdők állapota általá­ban kielégítő volt. (D—us.) á községi polg. leányiskola tanulmányi kirándulása A közs. polg. leányiskola f. hó 17., 18. és 19-én minden tekintet­ben igen jól sikerült tanulmányi kirándulást rendezett Miskolc, Diósgyőr, Eger és Lillafüredre. Szombaton a hajnali vonattal in» dult a kis csapat Miskolcra. Az előző csúnya, borús, esős napok után, amely ugyancsak lehangolta leányainkat és aggodalommal töl­tötte el a kisérő tanárokat. Napsu­gárban uszó, szép májusi reggelen történt az indulás. Derűs is lett a hangulat, vidám nótaszóval értünk Miskolcra. Keresztülmenve a váro­son, első utunk az Avasra vezetett. Már a vonatban sokat gyönyörköd­tek kislányaink a szép hegyek­ben, egyik-másik még sohasem lá­tott sem vizet, sem hegyet: bol­dog örömmel üdvözölte a legma­gyarabb folyót, a Tiszát és a kéklő Hegyalját. És nagyon-nagyon él­vezte mindannyiunk az Avas tete­ijéról a pompás kilátást. Délelőtt folytattuk utunkat Füzesabonyon keresztül Egerbe, ahová délután érkeztünk meg. Bemenve szállá­sunkra, a város által létesített Diákszállóba, amely két napig volt igen kedves otthonunk, elindultunk a város megtekintésére. Eger olyan, mint a mese Hamupipőkéje, akin csak az egyszerű, dísztelen köntös mögött tűnik elő a ragyogó szép­ségű és ruháju tündérleány: Eger sem mutatós külsőleg, nem fel­tűnő, de ha bemegyünk nagysze­rű intézményeibe, főképen iskolái­ba, hozzávéve festői fekvését, történelmi emlékeit és művészeti kincseit, egyszeriben előttünk áll a szép tündérleány: Magyarország egyik legérdekesebb, legvonzóbb városa, az igazi magyar Athén.

Next

/
Thumbnails
Contents