Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-25 / 118. szám

lis kormánypolitikára és igy ha valaki elköveti, vagy elkövette a határsérelmet a Bessenyei Kör működési területének mesgyéjén, az nem én vagyok a jelen sorokkal, hanem az előadó ur volt, aki Széchenyi feledhetetlen tanításainak a presztízse alól a napi politikát és annak aktuális kérdéseit tette szóvá. Megállapításainak egyik sarokköve Széchenyinek az az elvi álláspontja volt, hogy szabad és független nemzet csak az lehet, amelyik vagyo. nos és jómódú. A Széchenyi felfogása tehát abban kulminált, hogy a nemzetet előbb gazdaggá, vagyonossá kel' tenni, — mert ha a jólétnek magas fokát eléri, akkor a szabadság és függetlenség szinte magától automatikusan fog az ölébe hullani. A másik sarok-kő pedig az a

z elv, ami az előbbivel szinte szerve® összefüggésben áll, hogy a nemzet politikájában a józan és megfontolt észnek, a számitásnak szabad— és csakis ennek szabad érvényesülni és abba nem szabad beleszólást engedni se érzelemnek, se képzeletnek, se ábrándnak- Példa rá egyfelől Lengyelország sorsa (persze az akkori és nem a mostani) másfelől pedig Anglia sor sa. Amott a lelkesedés, a sziv, az érzelem politikája érvényesült és fel lett darabolva, — emitt meg a józan, a hideg ész és számítás a vezető elv és íme a világ élén halad. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy az előadó ur idevonatkozó fejtegetéseiben választ lássak Bethlen István miniszterelnöknek pár nappal azelőtt: május 16-án tartott nagy beszédére, amely ben többek közt az foglaltatik hogy y>...ez a magyar nemzet addig él, amig elsőszülöttségi jogát a Difm-medencében anyagi ' eszközökért fel nem adja ! /,.'«•. • v>és addig él, amig azokat a nemzeti nak alapos ismereteibe is bevezetjük a növendékeket. A gymnasztikai gyakorlatok, tekintettel a testi ábrázolás lehetőségeire, különösen a térbeli mozgástörvények továbbfejlesztését is célozzák.« A többi tárgyakra terelem a beszélgetést, ami által veszélyemre megnyitottam a zsilipeket. Rengeteg szinkifejezés terjed szét. »Speciális táncgyakorlatok, improvisatiók zenével és zene nélkül, formatan, egyes és csoportkompositíők technikája, pedagógiai psychologia, kosztümtan, tánctörténelem, massage, akrobatika«. Álljt kiáltok, de ő már benne volt, hát továbbfolytatta. Tanulhatnak még úszást, evezést, szertornát, atlétikát, tenniszt, lovaglást, angol nyelvet, turisztikát.« Szerényen érdeklődöm most már az árak iránt, amelyek e magas nivóju iskola tantárgyainak alapos elsajátítását. lehetővé teszik. »Mindez csak havi 400 schillingbe kerül, de ebben már a lakás, ellátás is benne van.« Azonban kiderül, hogy p.z improvisatió heti három' órában külön számit 40 schillingnek, a tánctechnika szintén ugyanannyi. A zajrythmika heti két órában csak 25 schilling. A leányok kiránduláson voltak és igy sajnos, az improvisatiót, gymnastikát, rliytmikáí gyakorlatban nem láthattam. * Császári udvar, romantika, fejőiskola, rythmika, akrobatika, massage jól megférnek egymás mellett. ideálokai, amelyekért küzdeni kötelesek vagyunk, ébren tudjuk tartani és magunkra vesszük még kedvezőtlen atmoszféra hátrányait is«. Felhozta itt Bethlen példának Ausztriának a helyzetét, amelylyel szemben a nagyhatalmak sokkal elnézőbbek és amelynek számára sokkal nagyobb pénzügyi kedvezményéket nyújtanak, mint nekünk és pedig azért, mert Ausztria többé nem álmodozik és nem táplál reviziós gondolatokat. Hiszen Ausztriának nem fájhat ugy, mint nekünk a megcsonkítás, mert tőle cseheket, lengyeleket, olaszokat, szlávokat vettek el és nem évezredes határokat és vérrokonokat.. .) Ha tehát Éber Antal ur ezekre az ábrándokra, képzelgésekre, érzelmi momentumokra gondolt, amik a Bethlen István beszédjéből kicsendültek és ha ugy gondolja, h ogy egy kedvezőbb nemzetközi közgazdasági atmoszféráért helyes lenne megszívlelni a nagy Széchenyi jelszavát és csupán a hideg észre hallgatva elcsititani a nemzeti ideálokat és vágyakat.. . akkor én nem fogadom meg ezeket a tanácsokat még akkor se, ha azokat a nagy Széchenyi István receptjébe és ostyájában nyújtják ís nekem és azt hiszem, hogy jó nyíri országban s annak székvárosában nem állok egyedül ezzel a felfogással. Különben is nézzük most már madártávlatból a nagy Széchenyinek alapelveit. Mennyiben sikerültek, mennyiben váltak be ? — 1867-ben a nemzet kiegyezett. Kiegyezett Kossuth intő szava ellenére és rátért a békés, közgazdasági pályára, amiről Széchenyi álmodozott. Ötven év ala.t egyebet se csinált a nemzet, mint megalkudott érzelmeivel, lakatot tett szivére, szájára és élt az anyagiaknak. ötven év alatt az anyagi jólétnek olyan fokára emelkedett, amiről talán a nagy Széchenyi se mert volna álmodni. Kultura, vagyonosodás, haladás volt a jelszó és bekövetkezett egy olyan szédületes fejlődés, kulturáltság, iparosodás, gazdasági fellendülés, hogy annak alapján a Széchenyi receptje szerint a teljes politikai függetlenségnek és szabadságnak is automatikusan be kellett volna következni ... És történt Chlopy. És történt 1914. Történt, hogy amikor a háború és béke felett kel. lett volna döntenie a nemzetnek, mint független, szabad nemzetnek, akkor hiába volt Tisza István providenciája, tiltakozása, — de nem volt szabadsága, nem volt függetlensége és hozzá volt kötve a bécsi Ballplatz külpolitikájához és hozzá volt láncolva a tőle idegen német nagyhatalmi törekvéshez és akarata ellenére belekényszerült a világégésbe és annak végén az osztrákok és a Habsburgok elleni minden évszázados gyűlöletet és bosszút rajta ..- rajtunk : szerencsétlen felhizott vagyonos, anyagiakban fellendült magyar nemzeten töltöttek ki a bosszu-szomjas győzők .. . íme ide vezetett ötven évnek hideg ész és józan számítás alapján követett politikája ... És a tragikum még nagyobb azáltal, hogy Kossuth Lajos ezt az egész eljövendő tragédiát és annak indokait mind igy ahogy itt leir. tam, szinte szórói-szóra előre megjósolta, még 1861-ben és 1867ben, amikor Deák Ferencet figyelmeztette a kiegyezésnek azon következményeire, amiket a közöskülügy, közös hadügy és egyéb közösködések magukban rejtenek és amelyekben voltaképen el lett temetve a magyar függetlenség és önállóság... , , fc\ Ami m holmi, mind szekrénybe kerül, Virágos tavasznak minden ember örül Moecáyog a bdba, napfény csókolgatja, Szép ruhának örvend, pedig nem uj rajta. Régi ruhácska atz, baba sokszor hordta, Lux habja aoonban ujjá varázsolta. M

IIII

II

II

IIII És ezalatt mi történt it a szomszédságban ? ? ? A szerbek, a ro. mánok ... bocskorban, kunyhókban, hihetetlen kulturálaclanságban és elmaradottságban, szegénységben lassan építgették a maguk teljes önállóságát és függetlenségét és akkor, amikor eljött 1 nagy óra, a döntés pillanata : szabadon határoztak sorsuk felett és ez a nagy szegénységben megőrzött szabadság és függetlenség megtermette számukra a győzelmet, határaiknak soha nem álmodott kiterjedését... Nagy-Szerbiát és Nagy-Romániát... Kérdem: melyik elv győzött ? ? A Széchenyié? A Kossuthé ? És most is, ha átmeneti anyagi előnyökért, mondjuk: kedvezőbb nemzetközi atmoszféráért lemondunk nagy nemzeti ideálokról, — vájjon helyesen cselekszünk-é ? ? ? Én nem tudom követni ebben a politikába a neves előadót és továbbra is megmaradok nemzeti ideáljaim mellett ! Hágában, Párizsban bizonyosan sokkal kedvezőbb féltételeket és egyességet kaptunk volna, ha egy. szersmindenkorra lemondtunk volna minden további nemzeti vágyainkról és a trianoni szerződést újólag is megpecsételtük volna. Ám az évezredes tradícióktól megszentelt érzelemnek is megvan a maga döntő szava a politikában és jól tette Bethlen István, hogy hallgatott ezekre a szózatokra és megelégedett kisebb anyagi feltételekkel, de amellett fenntartotta számunkra a későbbi jövő kibontakozásába vetett hitünket. Volna még egy-két szavam az etatizmusra voriátícozó fejtegetésekre is. Ám helyszűke miatt egyelőre lemondok a további észrevételekről. Talán legközelebb. Ösztöndíjat Osváth Imrének, a fiatal nyíregyházi szobrász-zseninek! A világháború hőseinek emlékét Szabolcsvármegye közönsége vasárnap reggel 9 órakor impozáns ünnep keretében idézi fel a Hősök temetőjében. A mesteri kivitelű emlékmüvet a 16 éves Osváth Imre tervezte és mintázta, bámulatos ösztönös tehetséggel. E fiatal szobrász-zseni méltán megérdemli, hogy a hivatalos körök támogatási ba részesítsék. Bün a magyar kultúrával s a magyarság művészi elhivatottságával szemben, ha pusztulni hagyjuk a fiatal értékeinket. Osváth Imre pedig támogatás, ösztöndíj nélkül nem képes folytatni tanulmányait, mert a mai nehéz gazdasági helyzetben apja keresete a nagy család fenntartására ís alig elegendő. "A fiatal müvészlélek legutóbb egy nyiregyházi köztisztviselő 5 esztendős elhunyt fiának mintázott egy gyönyörű síremléket, finoman csiszolt műkőből. A síremlék közepére megeitő szépségű angyalt álmo doft A szobrász dus fantáziája, kezében, mint az élet elszakadt fonalának meghosszabbítását, a »Feltámadás« szalagját tartva. A siremlék kompozíciója majdnem tökéletes, a kidolgozása a művészet legmagasabb határain mozog s mégis olyan olcsó — mindössze 100 pengő, — hogy a legszegényebb ember is szeretett halottjának aránylag kis áldozattal állithat kegyeletes emléket. Osváth Imre édesapja csak azért, hogy fia ihletett álmainak szabad utal engedjen s hogy valóban Szobrász munkákkal foglalkozhassék, a köztisztviselőknek a legjutányosabb részletfizetési kedvezményt is biztosítja a rendelésnél. De mindezek az erőlködések hiábavalók. A fiu, bármennyire zseniális is, önmagában nem fejlődhetik. Néki minél gyorsabban a Képzőművészeti Akadémiára kell kerülnie a hivatalos körök jóvoltából, hogy majdan Szabolcsvármegye és az ország dicsőségére váljék- , ... , *